Budapesti Közlöny, 1910. szeptember (44. évfolyam, 200-223. szám)

1910-09-02 / 200. szám

nincsen egyéb czélja, mint a népességről olyan tájékozásokat gyűjteni, a­melyeknek segítségével az állam és társadalom úgy az összességnek, mint az egyeseknek boldogulását mozdíthatják elő. A népszámlálási általános utasítás, a mellék­leteit képező felvételi mintákkal és részletes utasításokkal együtt nemcsak a törvényhatóság s a járási, r. t. városi és községi hatóságokat tájékoztatja tüzetesen a népszámlálás körül reájuk váró közigazgatási teendőkre nézve, hanem a számlálólapok és házigyűjtőívek kitöltésére vo­natkozó részletes utasítások által a számláló­­biztosok, népszámlálási felülvizsgálók s a fel­vételi mintákat személyesen kitöltő közönség részére szükséges útmutatásokat is magában foglalja, ez alkalommal azzal az újítással, hogy a részletes utasításhoz a számlálólapok kitöltését feltüntető néhány példa is csatolva van. Ezen utasításoknak gondos tanulmányozása s a ben­­nök foglalt rendelkezéseknek, útmutatásoknak elsajátítása úgy a népszámlálást intéző törvény­­hatósági, járási és rendezett tanácsú városi tisztviselőknek, valamint a községi elöljárósá­­ságoknak, számlálóbiztosoknak és népszámlálási felülvizsgálóknak is legfőbb kötelessége, a­mi nélkül a népszámlálás sikeres végrehajtása el sem képzelhető. Hogy a népszámlálás végrehajtásában közre­működni hivatott törvényhatósági központi, járási és r. t. városi tisztviselők népszámlálási teen­dőiket minél összhangzóbban végezhessék, fel­hívom a törvényhatóság első tisztviselőjét, hogy e rendeletem vétele után legfeljebb 4 hét alatt közös értekezletre hívja össze mindazon köz­­igazgatási tisztviselőket, akiknek a népszámlálás körül intéző szerepük lesz. Ez értekezletnek fő­­c­élja legyen, hogy ott a népszámlálás végre­hajtásában közreműködni hivatott összes köz­­tisztviselők, különösen pedig azok, a­kiket a tör­vényhatóság első tisztviselője a népszámlálási ügyek előadásával, esetleg azoknak közvetlen fe­lelősség mellett való önálló intézésével is meg­bízni kíván, a népszámlálás általános utasítás összes rendelkezéseinek és mellékleteinek tüzetes megbeszélése által a népszámlálás egész mene­téről beható tájékozódást szerezzenek. Az általános utasításnak kellő számú pél­dányát, a­melyekre a törvényhatóságban tar­tandó ezen értekezlet tagjainak szüksége lesz, nemkülönben a községi elöljáróságok, számláló­­biztosok és népszámlálási felülvizsgálók részére szükséges utasítás-példányokat is további szét­osztás végett a m. kir. központi statisztikai hivatal fogja a törvényhatóság első tisztviselőjé­nek kellő időben rendelkezésére bocsátani. Budapest, 1910. évi augusztus 31-én. Hieronymi Károly s. k., kereskedelemügyi m. kir. minister­­ségeinek összeírására, továbbá az egy-egy épületben lakó s számlálólapokon összeirt egyéneknek s a la­kásból távollevőknek számszerű kimutatására; c­) Községi gyüjtásv­al az egy-egy községben vagy városban kitöltött házigyűj­tői­vek és számlálólapok fontosabb adatainak számlálóbiztosi kerületenkint házszámok szerint való kimutatására ; d) Községi összesítőiv: egy-egy község vagy város összes községi gyűjtőivei végeredményeinek össze­foglalására ; e) Kimutatás a népszámlálás alkalmával felmerült költés­­ekről; f) Részletes utasítás a számlálólapok, házigyűj­tő­­ivek, községi gyűjtő- és összesítői­vek s a népszám­lálás költségeire vonatkozó kimutatás kitöltésére. 3. §. A számlálólapok kitöltése a családfőnek vagy helyettesének, a házigyűj­tőivek kitöltése pedig a háztulajdonosnak vagy helyettesének a kötelessége és csak ha ezek e kötelességüket sem személyesen, sem a család valamely tagja vagy más megbízott által bármily okból nem teljesítenék, hárul e felvé­teli lapok és ívek kitöltésének feladata a számláló­­biztosra. A községi gyűj­tőivek kitöltése mindenkor a számlálóbiztos feladata. A községi összesítőivet a községi vagy körjegyző, városokban a polgármester által ezzel megbízott tisztviselő állítja ki. A népszámlálás költségeire vonatkozó kimuta­tást a járáshoz tartozó községek számadásai alapján a járási főszolgabíró, városokban a főpolgármester állítja össze. A katonai számlálólapok kitöltése a katonai épü­let vagy hadihajó, illetőleg helyi különítmény pa­rancsnokának feladata. *•§• A népszámlálásnál és az ezzel kapcsolatos összes felvételeknél általában a Gergely-naptár szerinti 1910. évi deczember 31-ike és az 1911. évi január 1-je közti éjfél időpontjában létező állapot veendő ala­pul. Tehát mindazok, a­kik dec­ember 31-ikének éjjeli 12 órája előtt életben voltak, még akkor is fel­veendők, ha az összeírásig meghaltak, ellenben a­kik éjfél után születtek, az összeírásból kihagyan­­dók. Úgy erre, mint a felmerülő egyéb különleges eseteknél követendő eljárásra nézve a Részletes uta­sítás nyújt kimerítő tájékoztatást. Általános utasítás az 1910. évi deczember 31-diki állapot szerint Magyarországon tartandó népszámlálás végrehaj­tásához. I. Általános határozatok. Az 1910. évi VIII. t.-cz. alapján a magyar szent korona országaiban 1911. évi január 1-je és 10-ike közt végrehajtandó általános népszámlálás, vala­mint ezzel egyidejűleg a lakási czélra szolgáló épü­leteknek és a lakásoknak összeírása a törvényható­ság első tisztviselőjének és a járási főszolgabírónak s a r.­t. város polgármesterének felügyelete alatt a városi hatóságok és a községi elöljáróságok s a szám­lálókerületek és felülvizsgálati körök szerint e czélra alkalmazandó számlálóbiztosok és népszámlálási felülvizsgálók közreműködésével történik. 2­ §• A népszámlálás és az ezzel kapcsolatos épü­let- és lakásstatisztikai felvétel czéljaira 6-féle sta­tisztikai nyomtatvány-minta szolgál, úgymint: a) Számlálólap : a jelenlevő népesség egyenkénti számbavételére, vagyis a tulajdonképeni népszám­lálás czéljára; b) Házigyűjtőív : a lakási czélra szolgáló épüle­teknek s az ezekben levő lakásoknak és azok helyi­ II. A felvételi nyomtatványok és az utasítások szét­küldése. 5.§. A népszámláláshoz szükséges összes nyomtatvá­nyok az állam költségén állíttatnak elő és a m. kir. kereskedelemügyi minister rendeletéből a m. kir. központi statisztikai hivatal által ingyen bocsáttat­­nak a törvényhatóságok és községek rendelkezésére. A statisztikai hivatal a nyomtatványokat kellő időben a törvényhatósági jogú és r. tanácsú váro­sok polgármestereihez, továbbá a népszámlálásnak a nagy- és kisközségben való foganatosítása czéljaira közvetlenül a községi és körjegyzőkhöz elismervény ellenében küldi le, akik azokat az előrelátható szük­séglethez képest szintén elismervény mellett osztják szét a számlálóbiztosok között. A polgármester és a községi és körjegyző czélsze­­rűen jár el, ha a népszámlálási nyomtatványokat nem osztja ki teljesen a számlálóbiztosok között, hanem egy kis részt tartalék gyanánt visszatart. 6­ §• A m. kir. központi statisztikai hivatal a nép­számlálási nyomtatványoknak a községi és körjegy­zőségek címére történő szétküldésével egyidejűleg megküldi a járási főszolgabiróságoknak s a törvény­­hatósági jogú és r. tanácsú városok polgármesterei­nek a népszámlálás körül felmerülő költségekre vo­natkozó e) mintájú kimutatásnak kellő számú pél­dányát. Egyszersmind egy jegyzék csatolása mellett, a­mely a járáshoz tartozó összes községi és körjegy­zőségek czímére küldött nyomtatványok mennyi­ségét egyes községi és körjegyzőségek szerint rész­letezve feltünteti, e nyomtatványokból is bizonyos készletet bocsát a járási főszolgabírák rendelkezé­sére, hogy e készletből, mint tartalékból, a népszám­lálás végrehajtása alkalmával esetleg felmerülő váratlan szükségletek fedezhetők legyenek. 7­ §■ A népszámlálási nyomtatványokkal takarékosan kell bánni. Ha a küldött mennyiség nem volna elég­séges, a községi és körjegyzők s a járásokban levő számlálókerületek számlálóbiztosai a járási főszolga­bíróhoz, a járási főszolgabíró pedig, valamint a tör­vényhatósági jogú és rendezett tanácsú város pol­gármestere szükség esetén közvetlenül, — esetleg távirati uton —­ a m. kir. központi statisztikai hiva­talhoz forduljanak felvételi nyomtatványok vagy utasítások pótlólagos megküldéséért. Különösen sürgős szükség esetén a szomszédos községek, illetőleg a szomszédos számlálókerületek számlálóbiztosai is — amennyiben saját legköze­lebbi szükségletükre elegendő készletük van — egymást kisegíteni kötelessék. Másodpéldányok kiállítása végett csak a községi gyűjtőivet, a községi összesítőivet és a népszámlá­lási munkálatok költségeire vonatkozó kimutatást veheti igénybe a község (város), illetőleg a járás saját czéljaira. A számlálólapok és házigyűj­tőivek mindig csak egy példányban állítandók ki. A megmaradt nyomtatványokat csak abban az esetben kell — és pedig a kitöltött számlálólapok beküldésével egyidejűleg, de külön postacsomag­ban »üres nyomtatványok« felírással — am. kir. központi statisztikai hivatalhoz beküldeni, ha je­lentékenyebb mennyiségű nyomtatvány (legalább 300 darab számlálólap vagy házi gyűjtőív) maradt meg ; ha csak kisebb mennyiségű nyomtatvány ma­radt meg, azokat visszaküldeni nem szükséges. III. A számlálókerü­leteket és felülvizsgálati körök megalakítása, a számlálóbiztosok és felülvizsgálók kinevezése és díjazása. 8. §. A számlálókerületeket és felülvizsgálati köröket önálló törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városokban a polgármester, járásokban a főszolga­bíró alakítja meg s ugyan a hatóságok nevezik ki az egyes kerületek részére a népszámlálási teendőkkel megbízandó számlálóbiztosokat és népszámlálási felülvizsgálóka­t is. 9.8. A számlálókerületek megalakításánál a követ­kező szempontok legyenek irányadók : a) Különböző körjegyzőségekhez tartozó közsé­gek egy számlálókerületbe ne osztassanak be. b) Egy-egy számlálókerület terjedelme ne legyen nagyobb, mint hogy abban a számlálóbiztos a reá bízott összes teendőket a népszámlálásra kitűzött időn belül, vagyis 1911. évi január 1-től 10-ig elvé­gezhesse. Ennélfogva sűrűn egymás mellett lakó népes­ségű községekben, valamint az oly községekben, ahol a népesség általános műveltségénél fogva előre látható, hogy a számlálólapok és házi gyűjtőívek kitöltését túlnyomóan maguk az illető családfők és háztulajdonosok vagy helyetteseik fogják elvé­gezni, s a számlálóbiztosnak a népszámlálásnál tu­lajdonképen nem lesz egyéb teendője, mint a felvé­teli nyomtatványokat kiosztani és begyűjteni, azok helyes és hiánytalan kitöltését és azt, hogy az össze­írásból senki ki nem maradt, ellenőrizni, ott nagyobb számlálókerületek alakíthatók. Ahol ellenben a népességnek kevésbbé sűrű együttlakása vagy éppen a kültelkeken, tanyákon, havasok közt való szét­szórtsága, esetleg kisebb fokú műveltsége következ­tében a népszámlálás végrehajtása nagyobb ne­hézséggel jár, ott lehetőleg kis számlálókerületek alakítandók. Szabály szerint 400-nál kevesebb és 1.200-nál több lakos ne jusson egy-egy számlálókerületre , kivéte­lesen azonban, ha a helyi viszonyok indokolják, az említett lélekszámoknál kisebb és nagyobb népes­ségű számlálókerületek is alakíthatók. c) Igen fontos irányadó szempont még az is, hogy akad-e a számlálókerület részére alkalmas számláló­­biztos. A szám­lálókerületek megalakítása alkalmá­val tehát már a kinevezendő számlálóbiztosra is gon­dolni kell, sőt az oly helyeken, ahol kevés a szám­lálóbiztosul igénybe vehető értelmiség, a legc­élsze­­rűbb eljárás a számlálókerületek megalakításával kapcsolatosan a számlálóbiztosokat is kiszemelni. d) Kívánatos, hogy a főszolgabíró úgy a számláló­kerületek beosztásánál, valamint a számlálóbizto­sok kiszemelésénél a községi és körjegyzők meghall­gatásával intézkedjék. Budapesti Közlöny 1­910. szeptember 2.

Next