Budapesti Közlöny, 1911. április (45. évfolyam, 76-100. szám)

1911-04-01 / 76. szám

1­ 2_____________ _ napibéres­­ szolgát a királyhelmeczi kir. járás­bírósághoz hivatalszolgává nevezte ki. Kiskorú Markstein Jenő szatmárudvari illetőségű budapesti lakos, ápoló a budapest­­lipótmezei m. kir. állami elmegyógyintézetben családi nevének »Marosi«-ra kért átváltoztatása az 1911. évi 8.073. számú belügyministeri ren­delettel megengedtetett. Neugebauer Arthur dettai illetőségű jász­berényi lakos saját, valamint Anna Mária nevű kiskorú gyermeke családi nevének »Fehér«-re kért átváltoztatása az 1911. évi 35.262. számú belügyministeri rendelettel megengedtetett. Kiskorú Glück Róbert budapesti illetőségű ugyanottani lakos családi nevének »Gabor«-ra kért átváltoztatása az 1911. évi 39.455. számú belügyministeri rendelettel megengedtetett. Schwarcz Leni nagyváradi illetőségű ugyan­ottani lakos családi nevének »Sipos«-ra kért átváltoztatása az 1911. évi 43.219. számú bel­ügyministeri rendelettel megengedtetett, Fürst Jenő rábamolnári illetőségű budapesti lakos családi nevének »Földes«-re kért átvál­toztatása az 1911. évi 44.879. számú belügy­ministeri rendelettel megengedtetett. Duschkau Sándor, továbbá kiskorú Dusch­­kau István és György budapesti illetőségű ugyan­ottani lakosok családi nevének »Dénes«-re kért átváltoztatása az 1911. évi 46.938. számú bel­ügyministeri rendelettel megengedtetett. Glück Ignác mikóházi illetőségű sátoralja­újhelyi lakos családi nevének »Gáspár«-ra kért átváltoztatása az 1911. évi 49.570. számú bel­ügyministeri rendelettel megengedtetett. A m. kir. igazságügyministernek 15.013/1911. I. M. számú rendelete, konzuli tisztviselőinknek a Német­birodalomban és a Németbirodalom konzuli tiszt­viselőinek Magyarországon tanúként kihallgatása tárgyában. A Németbirodalommal 1891. évi december 6-án kötött s az 1892. évi III. t.-c.-be iktatott kereskedelmi és vámszerződés 20­ cikke értelmé­ben »a szerződő felek egyikének konzulai, a kölcsönösség feltétele mellett a másik fél terüle­tén ugyanazon jogokat, szabadalmakat és ked­vezményeket élvezendik, melyeket bármely más állam konzulai gyakorolnak, vagy gyakorolni fognak­. Ezen szerződés módosítása iránt az 1905. évi január 25-én kötött s az 1908. évi XX. tör­vénycikkbe iktatott pótszerződés 5. cikkének XIII. pontja értelmében pedig »a kölcsönösség megállapított feltételére való tekintettel az egyik fél konzulainak a másik fél területein a leg­nagyobb kedvezménynél fogva adandó­­előjogok, jogosultságok és kedvezmények nem nyújthatók nagyobb mértékben, mint amelyben azok az utóbbi fél konzuli képviselői részére az előbbi fél területein adatnak.« Figyelemmel ezekre a rendelkezésekre közlöm, hogy a német birodalmi kormány értesítése sze­rint a Német birodalom területén az idegen álla­mok konzuli tisztviselőinek tanuskodási kötele­zettsége tekintetében a konzuli tisztviselőket megillető előjog legnagyobb mértékét a Német­Birodalom és Szerbia között 1883. évi január 6-án létrejött konzuli szerződés III. cikke álla­pítja meg, amely a következőleg hangzik: »A konzuli tisztviselők kötelesek a bíróságok előtt tanúskodni, ha azt az ország bíróságai szük­ségesnek tartják. De a bíróságnak ebben az esetben hivatalos átirattal kell őket megkeresnie, hogy előtte megjelenjenek. Az említett tisztviselők akadályoztatása esetén, ha annak az államnak polgárai, amely őket ki­nevezte, a bíróságnak szóbeli kihallgatásuk cél­jából lakásukra kell mennie, vagy pedig a két állam mindegyikében fennálló alakszerűségek megtartása mellett írásbeli tanúságtételt kell tőlük kérnie. Az illető tisztviselők kötelesek a részükre megállapított határidő alatt a bíróság kívánságának eleget tenni, és aláírásukkal és hivatalos pecsétjükkel ellátott vallomásukat írás­ban a bírósághoz átküldeni.­ Ettől eltérőleg a mi konzuli egyezményeink, jelesül az északamerikai Egyesült­ Államokkal kötött és az 1871. évi XXXVI. t.-c.-be ikta­tott egyezmény III. és XV. cikke; Portugállal kötött s az 1874. évi XXXII. t.-c.-be iktatott egyezmény III. és XX. cikke; Olaszországgal kötött és az 1875. évi XIII. törvénycikkbe iktatott egyezmény IV. és XXII. cikke; Fran­ciaországgal kötött s az 1884. évi VI. törvény­cikkbe iktatott kereskedelmi egyezmény pótcik­kével érvényben tartott konzuli egyezmény III. és XV. cikke, és Szerbiával kötött s az 1882. évi XXXV. törvénycikkbe iktatott egyezmény IV. és XII. cikke alapján azok a többi államok, amelyek a konzuli tisztviselők jogviszonyai tekin­tetében az úgynevezett legnagyobb kedvezményre tarthatnak igényt, a tanúskodás tekintetében azt az előjogot élvezik, hogy konzuli tisztvise­lőik, ha azon állam allattvalói, melytől meg­bízatásukat nyerték, tanúként való megjelenésre nem idézhetők, hanem a bíróság, ha tanúskodá­sukat szükségesnek tartja, lakásukon jelenik meg, hogy szóbeli utón hallgassa ki, vagy e célból illetékes tisztviselőt küld ki, vagy végre írásbeli nyilatkozatot kíván tőlük. Ezekhez az itteni előjogokhoz képest azok a fentebb részletezett előjogok, amelyek a Németbirodalomban az idegen államok konzuli tisztviselőit és ezek közt a mi konzuli tisztviselőin­ket is a tanúskodási kötelezettség tekintetében megilletik, kisebb mértékűek. Minthogy pedig a Németbirodalom konzulai a fent idézett 1905. évi pótszerződés 5. cikkének XIII. pontja értelmében nálunk nem részesíthetők nagyobb előjogokban, mint a minőkben a mi konzuli tisztviselőink a Németbirodalomban részesülnek, ennélfogva a magyar bíróságok, ha a Németbiro­dalom konzulainak tanúskodását szükségesnek tartják, megjelenésüket kívánhatják, de egyszerű idézés helyett hivatalos átiratban kell őket meg­keresni, hogy tanúskodás céljából a bíróságnál megjelenjenek és a magyar bíróságnak csak akkor kell a Német Birodalom konzulainak laká­sán a tanúvallomás kivétele céljából megjelenni, vagy tőlük írásbeli tanúságtételt kívánni, ha a német konzulok a magyar bíróság előtt való megjelelenésben akadályozva vannak. A konzulok akadályoztatása fennállónak tekin­tendő, ha a konzulok akadályozottnak nyil­vánítják magukat. Ha a bíróságoknak kételyei támadnak abban az irányban, hogy az akadá­­lyozottság esete csakugyan fennáll-e, a kérdésnek diplomáciai útán leendő tisztázása végett hozzám kell jelentést tenni. Miután előbb jelzett konzuli egyezményeink szerint az idegen államok konzulai nálunk a tanúskodás tekintetében csak abban az esetben élveznek előjogot, ha azon állam polgárai, mely­től megbízatásukat nyerték, a Németbirodalom konzulai a fentebb körvonalazott előjogot is csak akkor élvezhetik, ha ők német állampolgárok. A Németbirodalommal az 1891. évi december 6-án kötött s az 1892. évi III. törvénycikkbe iktatott kereskedelmi és vámszerződés zárójegyző­könyvének a szerződés 20. és 21. cikkeihez tar­tozó rendelkezése szerint »konzuli néven minden a konzuli teendőkkel megbízott egyén értendő«. E rendelkezés alá esik a konzuli bíróságok minden tisztviselője, kivéve azokat, akik pusztán gépies segédmunkák végzésére vannak hivatva Budapest, 1911 április 1-én. Dr. Székely Ferenc s. k., m. kir. igazságügyminister. Az 1889. évi XV. és az 1890. évi VII. tör­vénycikkek alapján a m. kir. államkincstár ter­hére átvállalt 4%os budapest—pécsi vasúti elsőbb­ségi kölcsönkötvényekhez kiadott II. sorozatú szelvényivek utolsó szelvénye 1911. évi április 1-én lejárván, ugyanezen naptól kezdve az uj szelvényivek Budapesten, a m. kir. központi állampénztárnál, az ott jelentkező feleknek a kötvényekhez tartozó szelvényutalványok benyúj­tása ellenében ki fognak szolgáltattatni. A szelvényutalványok ezenfelül folyó évi április 1- től bezárólag folyó évi szeptember 30-ig még az alábbi közvetítő helyeknél is benyújthatók és pedig: a m. kir. állampénztáraknál Budapesten (IV- és IX. kerület), a kir. állampénztárnál Zágrábban, az összes kir. adóhivataloknál, továbbá Budapesten, a Magyar Általános Hitelbanknál, Bécsben, a »K. k. priv. Oesterr. Credit-Anstalt für Handel- und Gewerbe« című intézetnél. A közvetítő helyeknél (budapesti és zágrábi kir. állampénztárak, adóhivatalok és bankintéze­tek) a szelvényutalványok a szokásos hivatalos, illetőleg üzleti órák alatt két példányban kiállí­tandó s a szelvényutalványok számait számtani sorrendben tartalmazó jegyzékek kíséretében nyújtandók be. A benyújtott szelvényutalványokról a benyújtó fél elismervényt kap, mely elismervény vissza­adása ellenében az uj szelvényivek legkésőbb a szelvényutalványok benyújtása napjától számított 30 nap múlva fognak kiszolgáltattatni. Az új szelvényivek kiadása díjmentes. A benyújtásnál használandó nyomtatványok az említett helyeken díjmentesen állanak rendel­kezésre. Az 1911. évi október 1-től kezdve az uj szel­vényivek kizárólag a m. kir. központi állampénz­tárnál Budapesten fognak kiszolgáltattatni. Budapest, 1911 március havában. 2— 2 Am. Tár. pénzügyministerium. Budapest­ Közlöny 1911. április 1. 18.675/1911. szám. Hirdetmény. Az 1889. évi XV. és az 1890. évi VII. tör­vénycikk alapján a m. kir. államkincstár terhére átvállalt 4%-os budapest—pécsi vasúti elsőbb­ségi kölcsönkötvények uj szelvényiveinek kiadása tárgyában A kereskedelemügyi m. kir. minister 1911. évi 23.084. szám alatt kelt rendeletével meg­engedte, hogy a N­y­i­t­r­a vármegye területéhez tartozó Vágsellye községben az 1910. évi szeptem­ber 14-re esett, de a kolerajárvány miatt el­maradt országos kirakodóvásár helyett 1911. évi április 3-án pótvásár tarttassék. 34.378. Pályázati hirdetmény. Hivatásos honvéd állatorvosi tisztviselőkké való kiképzés céljából, egyévi önkéntessé még fel nem avatott pályázók a m. kir. budapesti állatorvosi főiskolába az alább felsorolt feltételek mellett vétetnek fel. Felvétel csakis az I. félévre történik. A felvett pályázók »honvéd állatorvosi akadémikusok«-nak neveztetnek. A pályázók legmagasabb életkorául a 20. életév, mint legkisebb testmagasság 164 cm. határozta­­tik meg. A felvétel a m. kir. honvédségben teljesítendő hét évi tényleges honvéd állatorvosi szolgálat kötelezettségével van egybekötve. A honvéd állatorvosi akadémikusok tanulmány­idejük alatt a Ludovika Akadémia honvéd akadé­mikusaihoz (G—22. számú szóig. könyv) hasonló módon a honvédelmi tárca költségén együttesen helyeztetnek el, élelmeztetnek, ruháztatnak, szereltet­nek fel és láttatnak el fegyverrel. Az akadémikusok a tandíjak, az élőszigorlati és szigorlati díjak, valamint a látogatási bizonyítvány és az állatorvosi oklevél kiállításáért járó díjak fize­tése alól fel vannak mentve. Az állatorvosi tanulmányok befejezésére a záros határidőt a honvédelmi miniszer akként állapítja meg, hogy az állatorvosi akadémikusok a 4-ik tanév befejezése után, még a szigorlat letételéig, illetőleg az állatorvosi oklevél megszerzéséig, azon­ban nem hat hónapnál tovább, az intézetben maradnak. A záros határidőnek rövid időre terjedő meg­hosszabbítását különös méltánylást érdemlő esetek­

Next