Budapesti Közlöny, 1912. március (46. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-01 / 49. szám
2 . Feljogosítom Weisz Sándor vízvári lakost arra, hogy az 1890. évi I. törvénycikk 93. §-a értelmében jelen engedélyokiratnak részére történt kézbesítése napjától számítandó egymásután következő öt (5) éven át a jelen engedélyokirathoz fűzött és annak kiegészítő részét képező helyszínrajzon és műszaki leírásban feltüntetett, illetőleg ismeretlen vámtárgyon vámszedési jogot gyakorolhasson s annak érvényesítésénél a következő vámdíjakat szedhesse: Vámdíjak: 1. minden kétfogatu üres kocsi után kocsissal 40 fillér, 2. minden kétfogatu megterhelt kocsi után kocsissal 50 fillér, 3. minden egyfogatú üres kocsi után kocsissal 32 fillér, 4. minden egyfogatú megterhelt kocsi után kocsissal 40 fillér, 5. minden motoros kerékpár után vezetővel 50 fillér, 6. minden gépkocsi (automobil) után vezetővel 200 fillér, 7. minden szarvasmarha és ló után 10 fillér, 8. minden sertés, juh, kecske, szopós csikó és borjú után 6 fillér, 9 minden szopós malac, juh és kecske után 4 fillér, 10. minden személy után 4 fillér, 11. minden kerek kosár után 4 fillér, 12. minden hátas kosár után 10 fillér. Jegyzet: megterhelt kocsiknak csupán azon kocsik tekinthetők, melyek legalább egy métermázsa sulya terhet szállítanak. II. Vámengedélyesnek a vámszedési jog gyakorolhatásával járó felelősségeket, kötelességet és feladatát a következőkben határozom meg : 1. Vámengedélyes az 1890. évi I. törvénycikkben foglalt határozatok szerint és büntetések terhe alatt senkitől és semmi oly dologért, a ki és a melyre a vámdíjak fentebbi jegyzékében kötelezettséget nem állapítottam meg, úgyszintén azoktól sem, akik az alábbi pont szerint vámmentesek, sem pénzt, sem pénzértéket nem követelhet és nem fogadhat el. 2. Az 1890. évi I. törvénycikk értelmében köteles a vámengedélyes a vámtárgyat állandóan jó karban tartani, szükség esetén újból beszerezni, ellenkező esetben ellene az idézett törvénycikk határozatai fognak alkalmaztatni. 3. Minthogy a vámszedést a közforgalom érdekéből engedélyezem, feladatává teszem a vámengedélyesnek, hogy a vámtárgy fenntartása által ezt az érdeket szolgálja, e végből kötelessége lesz : a) a közforgalom akadálytalan gyakorolhatása céljából a vámtárgyat mindig kifogástalan jó és forgalomképes állapotban tartani; b) a közbiztonság szempontjából mindenkor a szükséges intézkedéseket megtenni. 4. A befolyó vámjövedelem másra, mint a vámtárgy fenntartására és helyreállítására vagy esetleges újból való beszerzésének költségeire nem fordítható. III. Az engedélyezett vámszedésnél a vámmentességet az 1890. évi I. törvénycikk 99. §-a alapján következőleg állapítom meg: A vámdíjak fizetése alól mentesek: 1. A kir. uralkodóház minden tagja és udvartartásaik, valamint ezeknek állatai és járóművei; 2. a kir. udvar, annak közvetlen kísérete és az udvarhoz, közvetlen kíséretéhez tartozó járóművek és állatok; 3. az idegen hatalmasságok követei, képviselői és ezeknek járóművei és állatai; 4. a fegyveres erőhöz tartozó vagy annak szolgálatában álló egyének, nemkülönben mindazon járóművek (ideértve a kirendelt községi előfogatokat is) és állatok, melyek a fegyveres erő szükségleteinek szállítására használtatnak. Ha az egyének vagy szállítási eszközök katonai minősége külsőleg felismerhető nem lenne, megfelelő hatósági bizonyítványnyal kell bírniok; 5. az állami és törvényhatósági tisztviselők, továbbá a közbiztonság fenntartásával megbízott hivatalos közegek, a pénzügyőrök, a fegyencek, foglyok, toloncok és az azokat kísérő személyzet, nemkülönben mindezeket szállító járóművek, állatok; 6. az állami javak általában és az azokat szállító személyek, járóművek, állatok; 7. a m. kir. postát szállító személyek, járóművek, lovak, távirdai küldöncök és azokat szállító járóművek, állatok; 8. mindazok, kik állami, törvényhatósági, vasúti állomásokhoz vezető, községi közlekedési és községi utak s azokon levő műtárgyak építésével és jókarban tartásával, vagy ezen teendők ellenőrzésével vannak megbízva s az ezeket szállító járóművek, állatok, azon vámtárgyakon, melyekre az illetők hivatalos tevékenysége kiterjed ; 9. mindazon járóművek, állatok, melyek az állami vasutak, állami, törvényhatósági, vasúti állomáshoz vezető, községi közlekedési vagy községi utak, azokon levő műtárgyak építésére és fenntartására, továbbá az árvédelem biztosítására szükséges anyagot szállítanak, még ha azok vállalat útján szállítatnak is; 10. a 4., 5., 6., 8. és 9. pontokban említett vámmentes személyeket és tárgyakat szállító magánfuvarok (járóművek, állatok) mentességüket üresen visszatértükben is élvezik; 11. a törvényhatósági útadó természetbeni lerovását vagy községi közmunkát teljesítő személyek, fuvarok és állatok; 12. a hivatalos működésben eljáró s egyházi jelvénynyel ellátott lelkészek, azok által ily működésben használt járóművek és állatok; 13. temetkezési menetek és bucsujáratok és azoknál használt fogatok, állatok, ha a menet csoportosan és egyházi jelvénynyel vonul; 14. a templom, iskola és paplak épitésére ingyen kiszolgáltatandó fuvarok; 15. közveszély (hófúvás, árviz, tűz stb.) esetében az elöljáróság által az 1886. évi XXII. törvénycikk 136. §-a alapján kirendelt közerő, tűzvész, árviz vagy háború idején a mentők, menekülők járóművekkel, állataikkal; 16. a tűzoltók, mentők s azok járóművei, állatai, midőn a vész, illetve a szerencsétlenség helyére sietnek vagy onnan visszatérnek 17. minden mezőgazdasági célból közlekedő járóművek, vagy hajtott állatok Vízvár község határán belül; 18. azok a lovak és teherhordó állatok, melyek katonai szolgálatra való besorozás, vagy az 1873. évi XX. törvénycikk értelmében osztályozás végett az állítási helyre és onnan vissza szállíttatnak; továbbá a fegyveres erő élelmezése céljából beszerzett marhák, melyekre nézve a faajtóknak katonai hatóság által kiállított igazolványt kell felmutatniok; 19. a vámengedélyes által önként vámmenteseknek elfogadott személyek, állatok és járóművek, ideértve mindazon vámmentességeket is, melyek magánjogi szerződéseken vagy egyezségeken alapulnak ; 20. állami adót szállító községi elöljárók és azokat szállító járóművek és állatok; 21. sorshúzás, ujoncállítás vagy ellenőrzési szemle céljából utazó községi elöljárók s az ezeket szállító járóművek, állatok. Mindazon személyeknek, járóművek és állatoknak, melyek a fentebbi 5., 6., 8., 9., 10., 11., 12., 15., 18., 20. és 21. pont alattiak szerint vámmentesek, megfelelő hivatalos igazolványnyal kell birniok. IV. A vámdíjtételek minden kártérítés nélkül leszállíthatók, ha a jövedelem az 1890. évi I. törvénycikk 85. §-a értelmében több, mint a mennyi szükséges. V. A forgalmi adatoknak a jövőre való tekintettel szükséges megállapítása, úgyszintén a vámbevételek pontos megállapithatása és az 1890. évi I. törvénycikk 102. §-a értelmében arra hivatott hatóságok által gyakorlandó ellenőrzés biztosítása szempontjából vámengedélyes, illetve vámbérlő köteles a vámbevételek terhére kiadásként elszámolható költségen, az egyes vámdíjtételeknek megfelelő és két egyenlő részszelvényből álló tárcákat tartalmazó, összefűzött és a járási főszolgabíró hivatalos pecsétjével ellátott jegyfüzeteket beszerezni és a vámtárgyat használóknak a vámdíj lefizetése alkalmával és annak igazolása céljából a lefizetett vámdíjnak megfelelő, a jegyfüzetből leszakított bárcajegyet kiszolgáltatni, míg a bárcajegy másik fele a jegyfüzetben maradván, az ellenőrzés és adatgyűjtés céljaira fog szolgálni. VI. ,közérdekből, különösen hadászati szempontokból szükséges hasonló létesítmények államköltségen való megépítését és forgalomba helyezését vámengedélyes kártérítési igény nélkül tűrni tartozik. VII. Jelen engedélyokirattal megállapított vámdíjszabályzat a vámszedés helyein hatóságilag hitelesített példánya láthatóan és olvasható alakban kifüggesztendő (1890. I. t.-cikk 144. §-a). VIII. Vámengedélyes mindazt, a mit az 1890. évi I. t.-cikk és annak alapján a m. kir. kereskedelemügyi minister rendel, esetleg amennyiben az idézett törvényickk más büntetést nem határozna, rendbüizetés terhe alatt foganatosítani tartozik. Ezen rendbüntetés azonban esetenként 200 koronánál nagyobb nem lehet. IX. Az 1890. évi I. törvénycikknek a vámokra vonatkozó minden egyéb határozata a jelen vámra is kiterjed. Budapest, 1912. évi február 20-án. Beöthy László s. k., kereskedelemügyi m. kir. minister. A kereskedelemügyi m. kir. minister 1912 évi 15.016. szám alatt kelt rendeletével megengedte, hogy a Gömör-Kishont vármegye területéhez tartozó Rozsnyó rendezett tanácsú városban az 1912. évi március 26-ára eső országos kirakó- és állatvásár ez évben kivételesen 1912. évi március 19-én tarttassék meg. Budapesti Közlöny i |ii,. l|l||gjBgpnpH 1912. márczius 1. Pályázat. A néhai özv. Holdampf Albertné szül. Halász Alojzia által az esztergomi városi reáliskola tanulói javára tett ösztöndíj alapítványnál rendszeresített két,egyenként évi 220 koronás ösztöndíjra ezennel pályázat hirdettetik. Az ösztöndíjban részesülhetnek az esztergomi városi reáliskola mindazon tanulói, kik jó magaviselet mellett kiváló előmenetelt tanúsítanak. Alapítványt tevőnek az esztergomi városi reáliskolába járó rokonai más pályázókkal szemben előnyben részesülnek. Rokon pályázók hiányában elsősorban dorogi, másodsorban Esztergom városi, harmadsorban esztergommegyebeli tanulóknak fog az ösztöndíj adományoztatni s csak ilyenek hiányában kerül a sor végül az esztergomi városi reáliskola többi tanulóira. Egyenlő minősités esetén a kedvezőtlenebb vagyoni viszonyok között élő tanulóknak nyujtatik elsőbbség. Az ösztöndíj élvezete addig tart, míg az ösztöndíjas az esztergomi városi reáliskolát látogatja és tanulmányait jeles sikerrel végzi. Pályázni óhajtók felhivatnak, hogy a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz címzett folyamodványaikat, születési, iskolai és a szülők vagyoni helyzetét feltüntető bizonyitványnyal, esetleg rokonsági összeköttetésüket igazoló okmányokkal felszerelten legkésőbb 1912. évi március 15-ig az esztergomi városi reáliskola igazgatóságához nyújtsák be Budapest, 1912. január 13. A m. hír. vallás- és Közoktatásügyi Ministerium.