Budapesti Közlöny, 1912. március (46. évfolyam, 49-74. szám)

1912-03-01 / 49. szám

2­ ­. Feljogosítom Weisz Sándor vízvári lakost arra, hogy az 1890. évi I. törvénycikk 93. §-a értel­mében jelen engedélyokiratnak részére történt kézbesítése napjától számítandó egymásután követ­kező öt (5) éven át a jelen engedélyokirathoz fűzött és annak kiegészítő részét képező hely­­színrajzon és műszaki leírásban feltüntetett, ille­tőleg ismeretlen vámtárgyon vámszedési jogot gyakorolhasson s annak érvényesítésénél a követ­kező vámdíjakat szedhesse: Vámdíjak: 1. minden kétfogatu üres kocsi után kocsissal 40 fillér, 2. minden kétfogatu megterhelt kocsi után kocsissal 50 fillér, 3. minden egy­fogatú üres kocsi után kocsissal 32 fillér, 4. minden egyfogatú megterhelt kocsi után kocsissal 40 fillér, 5. minden motoros kerékpár után vezetővel 50 fillér, 6. minden gépkocsi (automobil) után vezetővel 200 fillér, 7. minden szarvasmarha és ló után 10 fillér, 8. minden sertés, juh, kecske, szopós csikó és borjú után 6 fillér, 9­ minden szopós malac, juh és kecske után 4 fillér, 10. minden személy után 4 fillér, 11. minden kerek kosár után 4 fillér, 12. minden hátas kosár után 10 fillér. Jegyzet: megterhelt kocsiknak csupán azon kocsik tekinthetők, melyek legalább egy méter­mázsa sulya terhet szállítanak. II. Vámengedélyesnek a vámszedési jog gyakorol­­hatásával járó felelősségeket, kötelességet és fel­adatát a következőkben határozom meg : 1. Vámengedélyes az 1890. évi I. törvénycikk­ben foglalt határozatok szerint és büntetések terhe alatt senkitől és semmi oly dologért, a ki és a melyre a vámdíjak fentebbi jegyzékében kötelezettséget nem állapítottam meg, úgyszintén azoktól sem, a­kik az alábbi pont szerint vám­mentesek, sem pénzt, sem pénzértéket nem követel­het és nem fogadhat el. 2. Az 1890. évi I. törvénycikk értelmében köteles a vámengedélyes a vámtárgyat állandóan jó karban tartani, szükség esetén újból beszerezni, ellenkező esetben ellene az idézett törvénycikk határozatai fognak alkalmaztatni. 3. Minthogy a vámszedést a közforgalom érdeké­ből engedélyezem, feladatává teszem a vámenge­délyesnek, hogy a vámtárgy fenntartása által ezt az érdeket szolgálja, e végből kötelessége lesz : a) a közforgalom akadálytalan gyakorolhatása céljából a vámtárgyat mindig kifogástalan jó és forgalomképes állapotban tartani; b) a közbiztonság szempontjából mindenkor a szükséges intézkedéseket megtenni. 4. A befoly­ó vámjövedelem másra, mint a vám­­tárgy fenntartására és helyreállítására vagy eset­leges újból való beszerzésének költségeire nem for­dítható. III. Az engedélyezett vámszedésnél a vámmentessé­get az 1890. évi I. törvénycikk 99. §-a alapján következőleg állapítom meg: A vámdíjak fizetése alól mentesek: 1. A kir. uralkodóház minden tagja és udvar­tartásaik, valamint ezeknek állatai és járóművei; 2. a kir. udvar, annak közvetlen kísérete és az udvarhoz, közvetlen kíséretéhez tartozó járóművek és állatok; 3. az idegen hatalmasságok követei, képviselői és ezeknek járóművei és állatai; 4. a fegyveres erőhöz tartozó vagy annak szol­gálatában álló egyének, nemkülönben mindazon járó­művek (ideértve a kirendelt községi előfoga­tokat is) és állatok, melyek a fegyveres erő szükség­leteinek szállítására használtatnak. Ha az egyének vagy szállítási eszközök katonai minősége külső­leg felismerhető nem lenne, megfelelő hatósági bizonyítványnyal kell bírniok; 5. az állami és törvényhatósági tisztviselők, továbbá a közbiztonság fenntartásával megbízott hivatalos közegek, a pénzügyőrök, a fegyen­­cek, foglyok, toloncok és az azokat kísérő személy­zet, nemkülönben mindezeket szállító járóművek, állatok; 6. az állami javak általában és az azokat szál­lító személyek, járóművek, állatok; 7. a m. kir. postát szállító személyek, járó­művek, lovak, távirdai küldöncök és azokat szál­lító járóművek, állatok; 8. mindazok, kik állami, törvényhatósági, vasúti állomásokhoz vezető, községi közlekedési és községi utak s azokon levő műtárgyak építésével és jó­karban tartásával, vagy ezen teendők ellenőrzésé­vel vannak megbízva s az ezeket szállító járó­művek, állatok, azon vámtárgyakon, melyekre az illetők hivatalos tevékenysége kiterjed ; 9. mindazon járóművek, állatok, melyek az állami vasutak, állami, törvényhatósági, vasúti állomáshoz vezető, községi közlekedési vagy községi utak, azokon levő műtárgyak építésére és fenntartására, továbbá az árvédelem biztosítására szükséges anyagot szállítanak, még ha azok vállalat útján szállítatnak is; 10. a 4., 5., 6., 8. és 9. pontokban említett vám­mentes személyeket és tárgyakat szállító magán­fuvarok (járóművek, állatok) mentességüket üresen visszatértükben is élvezik; 11. a törvényhatósági útadó természetbeni le­rovását vagy községi közmunkát teljesítő személyek, fuvarok és állatok; 12. a hivatalos működésben eljáró s egyházi jelvénynyel ellátott lelkészek, azok által ily mű­ködésben használt járóművek és állatok; 13. temetkezési menetek és bucsujáratok és azoknál használt fogatok, állatok, ha a menet csoportosan és egyházi jelvénynyel vonul; 14. a templom, iskola és paplak épitésére ingyen kiszolgáltatandó fuvarok; 15. közveszély (hófúvás, árviz, tűz stb.) esetében az elöljáróság által az 1886. évi XXII. törvénycikk 136. §-a alapján kirendelt közerő, tűzvész, árviz vagy háború idején a mentők, menekülők járó­művekkel, állataikkal; 16. a tűzoltók, mentők s azok járóművei, állatai, midőn a vész, illetve a szerencsétlenség helyére siet­nek vagy onnan visszatérnek 17. minden mezőgazdasági célból közlekedő járóművek, vagy hajtott állatok Vízvár község határán belül; 18. azok a lovak és teherhordó állatok, melyek katonai szolgálatra való besorozás, vagy az 1873. évi XX. törvénycikk értelmében osztályozás végett az állítási helyre és onnan vissza szállít­tatnak; továbbá a fegyveres erő élelmezése cél­jából beszerzett marhák, melyekre nézve a faaj­tóknak katonai hatóság által kiállított igazol­ványt kell felmutatniok; 19. a vámengedélyes által önként vámmen­teseknek elfogadott személyek, állatok és járó­művek, ideértve mindazon vámmentességeket is, melyek magánjogi szerződéseken vagy egyezsége­ken alapulnak ; 20. állami adót szállító községi elöljárók és azokat szállító járóművek és állatok; 21. sorshúzás, ujoncállítás vagy ellenőrzési szemle céljából utazó községi elöljárók s az ezeket szállító járóművek, állatok. Mindazon személyeknek, járóművek és állatok­nak, melyek a fentebbi 5., 6., 8., 9., 10., 11., 12., 15., 18., 20. és 21. pont alattiak szerint vám­mentesek, megfelelő hivatalos igazolványnyal kell birniok. IV. A vámdíjtételek minden kártérítés nélkül leszál­líthatók, ha a jövedelem az 1890. évi I. törvény­cikk 85. §-a értelmében több, mint a mennyi szük­séges. V. A forgalmi adatoknak a jövőre való tekintet­tel szükséges megállapítása, úgyszintén a vám­bevételek pontos megállapithatása és az 1890. évi I. törvénycikk 102. §-a értelmében arra hivatott hatóságok által gyakorlandó ellenőrzés biztosí­tása szempontjából vámengedélyes, illetve vám­bérlő köteles a vámbevételek terhére kiadásként elszámolható költségen, az egyes vámdíjtételeknek megfelelő és két egyenlő részszelvényből álló tárcákat tartalmazó, összefűzött és a járási fő­szolgabíró hivatalos pecsétjével ellátott jegyfüze­teket beszerezni és a vámtárgyat használóknak a vámdíj lefizetése alkalmával és annak igazolása céljából a lefizetett vámdíjnak megfelelő, a jegy­­füzetből leszakított bárcajegyet kiszolgáltatni, míg a bárcaj­egy másik fele a jegyfüzetben marad­ván, az ellenőrzés és adatgyűjtés céljaira fog szolgálni. VI. ,közérdekből, különösen hadászati szempontok­ból szükséges hasonló létesítmények államköltsé­gen való megépítését és forgalomba helyezését vámengedélyes kártérítési igény nélkül tűrni tar­tozik. VII. Jelen engedélyokirattal megállapított vámdíjsza­bályzat a vámszedés helyein hatóságilag hitelesí­tett példánya láthatóan és olvasható alakban kifüggesztendő (1890. I. t.-cikk 144. §-a). VIII. Vámengedélyes mindazt, a mit az 1890. évi I. t.-cikk és annak alapján a m. kir. kereskedelem­ügyi minister rendel, esetleg amennyiben az idézett törvényickk más büntetést nem határozna, rend­­bü­izetés terhe alatt foganatosítani tartozik. Ezen rendbüntetés azonban esetenként 200 ko­ronánál nagyobb nem lehet. IX. Az 1890. évi I. törvénycikknek a vámokra vo­natkozó minden egyéb határozata a jelen vámra is kiterjed. Budapest, 1912. évi február 20-án. Beöthy László s. k., kereskedelemügyi m. kir. minister. A kereskedelemügyi m. kir. minister 1912­ évi 15.016. szám alatt kelt rendeletével megengedte, hogy a Gömör-Kishont vármegye területé­hez tartozó Rozsnyó rendezett tanácsú városban az 1912. évi március 26-ára eső országos kirakó- és állat­vásár ez évben kivételesen 1912. évi március 19-én tarttassék meg. Budapesti Közlöny i |ii,. l|l||gjBgpn­pH 1912. márczius 1. Pályázat. A néhai özv. Holdampf Albertné szül. Halász Alojzia által az esztergomi városi reáliskola tanulói javára tett ösztöndíj alapítványnál rend­szeresített két,­egyenként évi 220 koronás ösztön­díjra ezennel pályázat hirdettetik. Az ösztöndíjban részesülhetnek az esztergomi városi reáliskola mindazon tanulói, kik jó maga­viselet mellett kiváló előmenetelt tanúsítanak. Alapítványt tevőnek az esztergomi városi reál­iskolába járó rokonai más pályázókkal szemben előnyben részesülnek. R­okon pályázók hiányában elsősorban dorogi, másodsorban Esztergom városi, harmadsorban esztergommegyebeli tanulóknak fog az ösztöndíj adományoztatni s csak ilyenek hiányában kerül a sor végül az esztergomi városi reáliskola többi tanulóira. Egyenlő minősités esetén a kedvezőtlenebb vagyoni viszonyok között élő tanulóknak nyujta­­tik elsőbbség. Az ösztöndíj élvezete addig tart, míg az ösztöndíjas az esztergomi városi reáliskolát láto­gatja és tanulmányait jeles sikerrel végzi. Pályázni óhajtók felhivatnak, hogy a vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumhoz címzett folyamodványaikat, születési, iskolai és a szülők vagyoni helyzetét feltüntető bizonyitványnyal, esetleg rokonsági összeköttetésüket igazoló okmá­nyokkal felszerelten legkésőbb 1912. évi március 15-ig az esztergomi városi reáliskola igazgató­ságához nyújtsák be­ Budapest, 1912. január 13. A m. hír. vallás- és Közoktatásügyi Ministerium.

Next