Budapesti Közlöny, 1913. március (47. évfolyam, 50-73. szám)

1913-03-01 / 50. szám

1913.- márczius 1. Budapesti Közlöny M. C. D. Asser jr., Docteur en droit, Avocat à Amsterdam, a Sa Majesté le Roi de Portugal et des Algarves : M. Antonio Duarte de Oliveira Soares, Chargé d’Affaires dels Portugal à Bruxelles. Sa Majesté le Roi de Roumanie : S. Exc. M. Djuvara, Son Envoyé Extraordinaire et Ministre Plénipo­tentiaire près Sa Majesté le Roi des Belges. Sa Majesté l’Empereur de Toutes les Russies ; M. C. Nabokoff, Premier Secrétaire de l’Ambassade de Russie à Washington. Sa Majesté le Roi de Suède : S. Exc. M. le comte J. J. A. Ehrensvard, Son Envoyé Extraordinaire et Ministre Plénipotentiaire près Sa Majesté le Roi des Belges ; M. Einar Lange, Directeur de la Société d’assurance de bateauxy à vapeur de Suède. Le Président de la République de l’Uruguay : S. Exc. M. Luis Garabelli, Envoyé Extraordinaire et Ministre Plénipoten­tiaire de la République de l’Uruguay près Sa Majesté le Roi des Belges ; Lesquels, à ce dûment autorisés, sont convenus de ce qui suit : Article premier. En cas d’abordage survenu entre navires de mer ou entre navires de mer et bateaux de navigation intérieure, les indemnités dues à raison des dommages causés aux navires, aux choses ou personnes se trouvant à bord sont réglées conformément aux dispositions suivantes, sans qu’il y ait à tenir compte des eaux où l’abordage s’est produit. Article 2. Si l’abordage est fortuit, s’il est dû à un cas de force majeure, ou s’il y a doute sur les causes de l’abordage, les dommages sont supportés par ceux’qui les ont éprouvés. Cette disposition reste applicable dans le cas où, soit les navires, soit l’un d’eux, sont au mouillage au moment de l’accident. Article 3. Si l’abordage est causé par la faute de l’un des navires, la réparation des dommages incombe à celui qui l’a commise. Article 4. S’il y a faute commune, la responsabilité de chacun des navires est proportionnelle à la gravité des fautes respectivement commises ; toutefois 3Í, d’après les circonstances, la proportion ne peut pas être établie ou si les fautes apparaissent comme équivalentes, la responsabilité est partagée par parts égales. Les dommages causés soit aux navires, soit à leurs cargaisons, soit aux effets ou autres biens des équipages, des passagers ou d’autres per­sonnes se trouvant à bord, sont supportés par les navires en faute, dans ladite proportion, sans solidarité à l’égard des tiers. Les navires en faute sont tenus solidairement à l’égard des tiers pour les dommages causés par mort ou blessures, sauf recours de celui qui a payé une part supérieure à celle que, conformément à l’alinéa premier du présent article, il doit définitivement supporter. Il appartient aux législations nationales de déterminer, en ce qui con­cerne ce recours, la portée et les effets des dispositions contractuelles ou légales qui limitent la responsabilité des propriétaires de navires à l’égard des personnes se trouvant à bord. Article 5. La responsabilité établie par les articles précédents subsiste dans le «as où l’abordage est causé par la faute d’un pilote, même lorsque celui-ci est obligatoire. Article 6. L’action en réparation des dommages subis par suite d’un abordage n’est subordonnées ni à un protêt, ni à aucune autre formalité spéciale. Il n’y a point de présomptions légales de faute quant à la responsa­bilité de l’abordage. Article 7. Les actions en réparation de dommages se prescrivant par deux ans à partir de l’événement. Le délai pour intenter les actions en recours admises par l’alinéa 3 de l’article 4 est d’une année. Cette prescription ne court que du jour du paiement. Les causes de suspension et d’interruption de ces prescriptions sont déter­minées par la loi du tribunal saisi de l’action. Les Hautes Parties contractantes se réservent le droit d’admettre dans leurs législations, comme prorogeant les délais ci-dessus fixés, le fait que le navire défendeur n’a pu être saisi dans les eaux territoriales de l’Etat dans lequel le demandeur a son domicile ou son principal établissement. Article 8. Après un abordage, le capitaine de chacun des navires entrés en collision est tenu, autant qu’il peut le faire sans danger sérieux pour son navire, son équipage et ses passagers, de prêter assistance à l’autre bâtiment, à son équipage et à ses passagers. Il est également tenu dans la mesure du possible de faire connaître à l’autre navire le nom et le port d’attache de son bâtiment, ainsi que les lieux d’où il vient et où il va. ifj. Asser C. D.-urat, jogi doktort, amsterdami ügyvédet. ö Felsége Portugál és Algarbia királya : de Oliveira Soares Antal Duarte urat, Portugál diplomáciai ügyvivőjét Bruxellesben. Ö Felsége Rumánia királya : Djuvara ur ő Nagyméltóságát, rendkívüli követét és meghatalmazott ministerét ö Felségénél a Belgák királyánál. ö Felsége Minden Oroszok császárja : Nabokoff C. urat, Oroszország washingtoni nagykövetségének első titkárát. 0 Felsége Svédország királya : Ehrensvard J. J. A. gróf ur ö Nagyméltóságát, rendkívüli követét és meghatalmazott ministerét ö Felségénél a Belgák királyánál. Lange Einar urat, a svédországi gőzhajóbiztositó társaság igazgatóját. Uruguay köztársaság elnöke : Garabelli Lajos ur 0 Nagyméltóságát, Uruguay köztársaság rendkívüli követét és meghatalmazott ministerét ö Felségénél a Belgák királyánál. P Ezek, mint erre a célra kellően felhatalmazottak, a következőkben álla­podtak meg : 1. cikk. Ha tengeri hajók egymással vagy tengeri hajók belvízi hajókkal össze­ütköznek, a hajóknak, a hajón levő tárgyaknak vagy személyeknek oko­zott károkért járó megtérítést, tekintet nélkül arra, hogy az összeütközés minő vizeken történt, az alább következő rendelkezések szabályozzák. 2. cikk. Ha az összeütközés véletlen volt, ha erőhatalom (vis major) következ­tében történt, vagy ha az összeütközés okai iránt kétség forog fenn, a kárt azok viselik, akiket ért. Ezt a rendelkezést abban az esetben is alkalmazni kell, ha valamennyi vagy egyik hajó a baleset pillanatában le volt horgonyozva. 3. cikk. Ha az összeütközést az egyik hajó hibája okozta, a kár megtérítése azt a hajót terheli, amely a hibát elkövette. 4. cikk. Ha a hiba kölcsönös volt, mindegyik hajó a részéről elkövetett hibák súlyosságának arányában felelős ; mindazonáltal, ha az adott körülmények között az arányt megállapítani nem lehet, vagy ha a hibák egyenlőknek látszanak, a felelősség egyenlően oszlik meg. Azokat a károkat, amelyek akár a hajókban, akár rakományaikban, akár a hajósszemélyzet, az utasok vagy a hajón lévő más személyek hol­mijában vagy egyéb javaikban estek, a hibás hajók az említett arányban, de harmadik személyek irányában egyetemleges kötelezettség nélkül viselik. A halállal vagy sebesülésekkel okozott károkért a hibás hajók harma­dik személyek irányában egyetemlegesen vannak kötelezve, fenmarad azon­ban visszkereseti joga annak, aki nagyobb részt fizetett annál, mint amelyet a jelen cikk 1. bekezdésének megfelelően valóban viselnie kell. A hazai törvényhozások hatáskörébe tartozik annak meghatározása, mi a jelentősége és hatálya e visszkeresetet illetőleg azoknak a szerződési vagy törvényi rendelkezéseknek, amelyek a hajótulajdonosok felelősségét a hajón lévő személyek irányában korlátozzák. , 5. cikk. Az előbbi cikkekben megállapított felelősség fennáll abban az esetben is, ha az összeütközést a hajókalauz hibája okozta, még ha a kalauz alkal­mazása kötelező volt is. 6. cikk. Az összeütközés következtében szenvedett károk megtérítésére irá­nyuló keresethez sem óvás, sem bármely más különös alakiság nem szük­séges. Az összeütközésből származó felelősség tekintetében törvényi vélelmek nincsenek. 7. cikk. A kártérítési keresetek az eseménytől számított két év alatt évülnek el. A 4. cikk 3. bekezdésében megengedett visszkeresetek meginditási idéje egy év. Ez a határidő a fizetés napjától folyik. Az említett elévülési határidők felfüggesztésének és megszakításának okait az eljáró bíróság törvénye határozza meg. A magas szerződő felek fenntartják maguknak a jogot, hogy törvényeik­ben az itt megállapított határidőket meghosszabbító hatályúnak ismerjék el azt a tényt, hogy az alperes hajója nem volt lefoglalható annak az állam­nak a területi vizein; amelyben a felperesnek állandó lakhelye vagy fő­telepe van. 8. cikk. Az összeütközés után az összeütközött hajók mindegyikének kapitánya köteles, amennyiben azt saját hajójának, személyzetének és utasainak komoly veszélyeztetése nélkül megteheti, a másik hajónak, személyzetének és utasainak segélyt nyújtani. Hasonlóképen köteles a lehetőség határain belül a másik hajóval saját hajója nevét és anyakikötőjét, valamint indulási és rendeltetési helyét közölni.

Next