Budapesti Közlöny, 1913. december (47. évfolyam, 277-299. szám)
1913-12-02 / 277. szám
nak üzemét kezelni fogja. A műszaki felülvizsgálati tervek öt példányban terjesztendők fel. Az említett államvasúti szabványok érvényessége tekintetében kivételnek csak annyiban lehet helye, amennyiben az alábbi fejezetek netalán eltérő megállapításokat tartalmaznának. A vasútépítéssel összefüggésben álló anyagok, (építési anyagok és kútvizek) a vasút üzemét kezelő vasútigazgatóság kívánságára, a jótállási határidők alatt szilárdsági szempontból avagy vegyileg, az engedélyes költségére megvizsgálandók.. II. Alépítmény. A vasút alépítménye egy vágányra készítendő. A legnagyobb emelkedés, illetve esés a rendes nyomtávolágú pályarészen £0°/60-ben, a keskenyvágányu pályarészen pedig 24°/06-ben állapíttatik meg. A kanyarulatoknak a nyílt pályán a rendes nyomtávolságú pályarészen 200 méternél, a keskenyvágányú pályarészen pedig 85 méternél kisebb félátmérővel nem szabad bírniük. A 600 méternél kisebb sugarú kanyarulatokban már a vonal kitűzései és átmeneti övek alkalmazandók és két egymásután következő kanyarulat közt nem csak az áteneti íveknek, hanem legalább 10 méter hosszú tulemelés nélkül egyenesnek is el kell fédne. A tulemelés kifuttatása 1:300 arámban történjék. A vasút irány- és lejtési viszonyait a kivitel céljaira készítendő építési tervezetben a kereskedelemügyi miniszer engedélye nélkül nem szabad akként megválasztani, illetőleg olyképen megváltoztatni, hogy azok kedvezőtlenebbek legyenek a vasút költségelése és engedélyezése alapjául szolgált tervekben előtüntetett, illetőleg megállapított irány- és sejtviszonyoknál. A pályatest szabványos koronaszélessége az alépítmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felületének magasságában mérve a rendes nyomtávolságú pályarészen 4'0 méter, a keskenyvágányú pályarészen pedig 3'2 méter legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelésnek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszélesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 2-5 m. magasságig 1% vagy 11 /4 lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább 1% lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemének és minőségének, valamint a még egyébként figyelembe jövő viszonyoknak és körülményeknek megfelelően állítandók elő. Azonban egy lábasnál meredekebbek ezen lejtők csakis erre minden tekintetben alkalmas kőzetekben fekvő bevágásoknál lehetnek. Vízszintesben vagy csekély lejtésben fekvő bevágások oldalárkai megfelelő fenékeléssel tervezendők és készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egylábasnál meredekebbek nem lehetnek, azoknak töltésfelőli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvel készítendők, mint maguk a töltések. Az anyagtermelési és lerakási helyek mindig szabályos alakkal, a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül és így létesítendők, hogy azok a közlekedésnek és vízlefolyásnak, valamint a pályatest és tartozékai előállításának és fenntartásának, nemkülönben az állomási vágányzat meghosszabbításának akadályul ne szolgáljanak, vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá hogy azok közegészségügyi, közrendészeti és mezőgazdasági szempontból kifogás alá ne essenek. Nem szabad anyaglerakási helyeket akként elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy azáltal a pályának hóval vagy futóhomokkal való befuvása és a felszíni csapadékezekiek a pálya felé való beszüremkedése előidéztessék vagy fokoztassék. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, ahol az lehetséges és szükséges, megfelelő mérvben és módon víztelenitendők lesznek olyképen azonban, hogy ezáltal káros vízfolyások ne keletkezhessenek és általában más érdekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyitandó anyagárok közt legalább 0,80 m. széles padka hagyandó és ugyanily szélesnek kell lennie a kisajátítási védszalagnak is. A magyar kir. államvasutaknál alkalmazott elhatárolási szabályzatnak érvényessége ezen helyi érdekű vasútra is kiterjesztetik. Az elhatárolás a vasút üzemét kezelő vasút igazgatóságnak közegeivel együttesen még a hitelesítési eljárás előtt megvizsgálandó és az ezen eljárás alkalmával az elhatárolási szabályzat alapján megállapított hiányok az építés terhére megszüntetendők. Szálas vagy csemeteerdőket átmetsző vagy érintő pályarészek mentén azok a védszalagok, amelyeken biztonsági tekintetekből az erdő kiirtandó, az előbb említett elhatárolási szabályzatban előírt szélességben beváltandók, illetőleg kisajátítandók és mint pályatulajdon elhatárolandók. Ezen beváltás, illetőleg kisajátítás csak abban az esetben mellőzhető, ha a szabályszerű védszalagok területére nézve az illető erdőbirtokosoktól jogérvényesen kiállított és úgy a központi, mint a vidéki telekkönyvben a vasút javára bekebelezendő szolgalmi nyilatkozatok szereztetnek be, amelyek értelmében a védszalagok területének be nem ültetése, illetőleg be nem fásítása, valamint cserje- és bokornövényektől menten tartása örök időkre biztosíttatik. Csuszamlások vagy más természetű deformációk meggátlása és megszüntetése céljából agytöltéseknél, mint bevágásoknál megfelelő óvintézkedések, valamint a szükséges vízmentesítési és biztosítási munkák alkalmazandók. Előreláthatólag csuszamlásra vagy másnemű deformációra hajlandó terepen a szükségesnek mutatkozó teljesítmények még a földmunkák megkezdése, illetőleg általában a terep és talaj egyensúlyának megbólygatása előtt, egyébként pedig az építés közben vagy a műszaki felülvizsgálat, esetleg pedig a műszaki utófelülvizsgálat eredménye alapján megállapítandó módon és terjedelemben hajtandók végre. A csuszamlások meggátlása, illetőleg megelőzése céljából különös gond fordítandó a felszíni vizek összegyűjtésére és levezetésére, valamint a vizenyős vagy vízáteresztő részek megfelelő kiszárítására és víztelenítésére. Ár-, illetve belvízterületeken átvonuló töltéseknél a pályaszín legalább 0-80 méterrel a legmagasabb ár-, illetőleg belvízállás felett tartandó. Mindenütt ott, ahol azt a helyi viszonyok és körülmények bármi oknál fogva megkövetelik, a pályatest és tartozékai az építés közben vagy a műszaki felülvizsgálatnál, vagy pedig a műszaki utófelülvizsgálat eredménye alapján megállapítandó módon és terjedelemben biztosítandók. A hó vagy futóhomok befúvásnak különösen és nagyobb mértékben kitett vonalrészeken a behívás meggátlására szükségeseknek mutatkozó munkák és egyéb védőintézkedések a pálya építése közben vagy műszaki felülvizsgálatánál, vagy pedig a műszaki utófelülvizsgálat vagy későbbi tapasztalatok eredménye alapján fognak megállapíttatni és az építési tőkéből kihasított külön rendeltetésű tartalékalap terhére elrendeltetni. A műtárgyak tartószerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár, illetőleg belvizek színe között, az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtárgyak n nagyságához és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz képest, áteresztőknél és kisebb hidaknál 05—TO m., nagyobb hidaknál pedig legalább TO—1*5 méter nyílt magasság maradjon. A műtárgyak alapozásával oly mélyre kell menni, hogy a medertisztogatási munkálatok utólagos fenékbiztosítás nélkül is akadálytalanul foganatos thatók legyenek. Mindazon helyeken, hol a pálya folyókat, patakokat vagy egyéb vízfolyásokat megközelít, a partok leválás és kimosás ellen kellően biztosítandók. Folyók, patakok és egyéb vízfolyásoknak az áthidalásokhoz csatlakozó, valamint a vasút által megközelített egyéb részei is — a vasút építése közben vagy műszaki felülvizsgálatánál, avagy pedig a műszaki utófelülvizsgálat eredménye alapján megállapítandó szükséghez képest — megfelelően szabályozandók, valamint a szükséges biztosítási és védőművekkel látandók el. Mindazon esetekben, amidőn a pályatengelyre merőlegesen álló műtárgyaknak előállítása csak az áthidalandó vízfolyások vagy utak oly mérvű és irányú áthelyezésével, illetőleg szabályozásával volna lehetséges, mely a vízlefolyásra, illetőleg közlekedésre vagy más tekintetben zavarólag és károsan hathatna, általában pedig sérelmekre szolgáltathatna okot, a pályatengelyre ferdén álló műtárgyak lesznek tervezendők és építendők. Ferde műtárgyaknál az előírt tiszta nyílás nem a pályatengelyben, hanem mindig az illető átereszek vagy hidak tengelyvonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtárgyak mindenütt ott, ahol a kellő szerkezeti és átfolyási, illetőleg átjárási magasság rendelkezésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még megengedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elérhető és ha esetenként különleges körülmények nem teszik kívánatossá avagy szükségessé nyílt műtárgyak alkalmazását, mint fedett vagy boltozott áteresztők és pedig kőből, téglából vagy portlandcement betonból, a pályaszínig számított legalább 160 m. magas felültöltéssel állítandók elő. Csekélyebb mennyiségű és magasságú víz levezetésére szolgáló áteresztők bezárólag 20 m. nyílásig betoncsőáteresztőkként is építhetők, melyek a szükséghez képest homlok- és szárnyfalakkal, valamint a talaj - és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő alapozással látandók el. A betoncsőáteresztők általában oly mélyen helyezendők el, hogy a vasút pályatestével szomszédos területek vizei — a műtárgyak utólagos sülyesztése nélkül is — akadálytalanul lefolyhassanak. Vasúti betoncsőáteresztők felültöltésének a magassága szintén a pályaszínig számítva kisebb nem lehet, mint 10 m., vasbetétes betoncsöveknél azonban 0-75 m. magasság is megengedhető. A betoncsőáteresztők készítéséhez mint kötőanyag csakis portlandcement használható. A nyílt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai kőből, téglából vagy portlandcement betonból, tartószerkezetei pedig bezárólag 20 m. nyílásig tölgyfából és ennél nagyobb nyílásoknál vasból létesítendők. A vasúti műtárgyak egészen vasbetonból készíthetők. A vasbetétes betonműtárgyak részleteire és méretezésére, valamint a jótállási kötelezettség mérvére vonatkozó feltételeket a kereskedelemügyi miniszer a részletes tervek elbírálása kapcsán állapítja meg. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek előállítandók, az illető szabványokban vagy építési részlettervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig rendeletileg megállapíttatni. A nyílt és boltozott műtárgyak — a szükséghez képest — 25 cm. vastag fenékburkolattal látandók el. A nyílt vasúti áteresztők és hidak tartószerkezetei általában a rendes vágányu pályarészen 6000, a keskenyvágányu pályarészen pedig 3000 kilogramm keréknyomás és a helyi érdekű vasútakra nézve érvényben levő 30.666/1906. szám alatt kiadott szabályrendeletben megállapított igénybevételek alapulvételével számítandók és szerkesztendők. A műtárgyakon szükséges korlátok tekintetében szintén a fenti szabályrendelet megállapításai mértékadó, a szükséghez képest azonban korlátok alkalmazása még más műtárgyaknál is elrendelhető. Korláttal ellátandó hidakon nemcsak a tartószerkezeteken, hanem a csatlakozó falazatokon is kell korlátot alkalmazni, továbbá a padozatot akként kell létesíteni, hogy kétoldalú korlát esetén a korlátok közt levő teljes szélesség, ha pedig egyoldalú korlát engedélyeztetik, a korlát felé eső oldal járható legyen. Oly vonalrészeken, amelyeken elsőrendű vasúti felépítmény lesz alkalmazandó, az alépítmény is elsőrendű vasutaknak megfelelően állítandó elő. A helyi érdekű vasút vonalán előforduló alagút a magyar királyi államvasutak vonalaira nézve érvényben álló legújabb szelvénynyel és szabványok szerint kő- vagy téglafalazatból tervezendő 63 építendő. Támasztó- és bélésfalak építéséhez kő, tégla vagy portlandcement betonanyag használandó. A szerint, amint az — tekintettel a célra és rendeltetésre, valamint a számbajövő egyéb körülményekre — megengedhetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgyszintén kőburkolatok esetleg habarcs nélkül szárazon is lesznek rakhatók. Pályaáthidalások hídfői és szárnyai, valamint esetleges pillérei és boltozatai, amennyiben ilynemű műtárgyak az engedélyezett vasúton egyáltalában kivitelre kerülnének, kőből, téglából vagy portland