Budapesti Közlöny, 1913. december (47. évfolyam, 277-299. szám)

1913-12-02 / 277. szám

nak üzemét kezelni fogja. A műszaki felülvizsgá­lati­ tervek öt példányban terjesztendők fel. Az említett államvasúti szabványok érvényes­sége tekintetében kivételnek csak annyiban lehet helye, amennyiben az alábbi fejezetek netalán el­térő megállapításokat tartalmaznának. A vasútépítéssel összefüggésben álló anyagok, (építési anyagok és kútvizek) a vasút üzemét kezelő vasútigazgatóság kívánságára, a jótállási határ­idők alatt szilárdsági szempontból avagy vegyileg, az engedélyes költségére megvizsgálandók.. II. Alépítmény. A vasút alépítménye egy vágányra készítendő. A legnagyobb emelkedés, illetve esés a rendes nyomtávol­ágú pályarészen £0°/60-ben, a keskeny­­vágányu pályarészen pedig 24°/06-ben állapíttatik meg. A kanyarulatoknak a nyílt pályán a rendes nyomtávolságú pályarészen 200 mé­ternél, a kes­­kenyvágányú pályarészen pedig 85 méternél kisebb félátmérővel nem szabad bírniük. A 600 méternél kisebb sugarú kanyarulatok­ban már a vonal kitűzései és átmeneti övek alkalmazandók és két egymásután következő kanyarulat közt nem csak az át­eneti íveknek, hanem legalább 10 méter hosszú tulemelés nélkül egyenesnek is el kell féd­ne. A tulemelés kifut­tatása 1:300 arámban történjék. A vasút irány- és lejtési viszonyait a kivitel cél­jaira készítendő építési tervezetben a kereskede­lemü­gyi miniszer engedélye nélkül nem szabad akként megválasztani, illetőleg olyképen megvál­toztatni, hogy azok kedvezőtlenebbek legyenek a vasút költségelése és engedélyezése alapjául szol­gált tervekben előtüntetett, illetőleg megállapított irány- és sejtviszonyoknál. A pályatest szabványos koronaszélessége az al­építmény felszínében, vagyis a kavicságy alsó felü­letének magasságában mérve a rendes nyom­távolságú pályarészen 4'0 méter, a keskenyvágá­­nyú pályarészen pedig 3'2 méter legyen. Görbületekben a töltés külső oldala a túlemelés­­nek és a vágány kibővítésének megfelelően kiszé­lesítendő. A töltések — azok magasságához és anyagához képest — bezárólag 2-5 m. magasságig 1% vagy 11 /4 lábas lejtőkkel, ennél nagyobb magasságnál pedig legalább 1% lábas lejtőkkel létesítendők. A bevágások lejtői általában az anyag nemének és minőségének, valamint a még egyébként figye­lembe jövő viszonyoknak és körülményeknek meg­felelően állítandók elő. Azonban egy lábasnál meredekebbek ezen lejtők csakis erre minden tekin­tetben alkalmas kőzetekben fekvő bevágásoknál lehetnek. Vízszintesben vagy csekély lejtésben fekvő be­vágások oldalárkai megfelelő fenékeléssel tervezen­­dők és készítendők. Az anyagárkok külső lejtői egylábasnál merede­kebbek nem lehetnek, azoknak töltésfelőli lejtői ellenben ugyanoly rézsüvel készítendők, mint ma­guk a töltések. Az anyagtermelési és lerakási helyek mindig sza­bályos alakkal, a földterületek lehető kímélésével, köz- és magánérdekek károsítása nélkül és így léte­sítendők, hogy azok a közlekedésnek és vízlefolyás­nak, valamint a pályatest és tartozékai előállítá­sának és fenntartásának, nemkülönben az állomási vágányzat meghosszabbításának akadályul ne szol­gáljanak, vagy veszélyt ne képezhessenek, továbbá hogy azok közegészségügyi, közrendészeti és mező­­gazdasági szempontból kifogás alá ne essenek. Nem szabad anyaglerakási helyeket akként elrendezni és az anyaglerakást olyképen eszközölni, hogy azáltal a pályának hóval vagy futóhomokkal való befuvása és a felszíni csapadéke­zeki­ek a pálya felé való beszüremkedése előidéztessék vagy fo­­koztassék. Az anyagárkok és egyéb anyagnyerési helyek mindenütt ott, ahol az lehetséges és szükséges, megfelelő mérvben és módon víztelenitendők lesz­nek olyképen azonban, hogy ezáltal káros víz­folyások ne keletkezhessenek és általában más ér­dekek sérelmet ne szenvedhessenek. A töltés lába és az esetenként mellette nyitandó anyagárok közt legalább 0,80 m. széles padka hagyandó és ugyanily szélesnek kell lennie a ki­sajátítási védszalagnak is. A magyar kir. államvasutaknál alkalmazott elhatárolási szabályzatnak érvényessége ezen helyi érdekű vasútra is kiterjesztetik. Az elhatárolás a vasút üzemét kezelő vasút igaz­gatóságnak közegeivel együttesen még a hitelesítési eljárás előtt megvizsgálandó és az ezen eljárás alkal­mával az elhatárolási szabályzat alapján megálla­pított hiányok az építés terhére megszüntetendők. Szálas vagy csemeteerdőket átmetsző vagy érintő pályarészek mentén azok a védszalagok, amelyeken biztonsági tekintetekből az erdő kiirtandó, az előbb említett elhatárolási szabályzatban előírt széles­ségben beváltandók, illetőleg kisajátítandók és mint pályatulajdon elhatárolandók. Ezen beváltás, ille­tőleg kisajátítás csak abban az esetben mellőzhető, ha a szabályszerű védszalagok területére nézve az illető erdőbirtokosoktól jogérvényesen kiállított és úgy a központi, mint a vidéki telekkönyvben a vasút javára bekebelezendő szolgalmi nyilatkoza­tok szereztetnek be, amelyek értelmében a véd­szalagok területének be nem ültetése, illetőleg be nem fásítása, valamint cserje- és bokornövényektől menten tartása örök időkre biztosíttatik. Csuszamlások vagy más természetű deformációk meggátlása és megszüntetése céljából agytöltéseknél, mint bevágásoknál megfelelő óvintézkedések, vala­mint a szükséges vízmentesítési és biztosítási mun­kák alkalmazandók. Előreláthatólag csuszamlásra vagy másnemű deformációra hajlandó terepen a szükségesnek mutatkozó teljesítmények még a föld­munkák megkezdése, illetőleg általában a terep és talaj egyensúlyának megbólygatása előtt, egyébként pedig az építés közben vagy a műszaki felülvizsgálat, esetleg pedig a műszaki utófelülvizsgálat eredmé­nye alapján megállapítandó módon és terjedelem­ben hajtandók végre. A csuszamlások meggátlása, illetőleg megelőzése céljából különös gond fordítandó a felszíni vizek összegyűjtésére és levezetésére, valamint a vize­nyős vagy vízáteresztő részek megfelelő kiszárí­tására és víztelenítésére. Ár-, illetve belvízterületeken átvonuló töltések­nél a pályaszín legalább 0-80 méterrel a legmaga­sabb ár-, illetőleg belvízállás felett tartandó. Minde­nütt ott, ahol azt a h­elyi viszonyok és körülmények bármi oknál fogva megkövetelik, a pályatest és tartozékai az építés közben vagy a műszaki felül­vizsgálatnál, vagy pedig a műszaki utófelülvizsgálat eredménye alapján megállapítandó módon és ter­jedelemben biztosítandók. A hó vagy futóhomok befúvásnak különösen és nagyobb mértékben kitett vonalrészeken a be­hívás meggátlására szükségeseknek mutatkozó mun­kák és egyéb védőintézkedések a pálya építése közben vagy műszaki felülvizsgálatánál, vagy pedig a műszaki utófelülvizsgálat vagy későbbi tapasz­talatok eredménye alapján fognak megállapíttatni és az építési tőkéből kihasított külön rendeltetésű tartalékalap terhére elrendeltetni. A műtárgyak tartószerkezeteinek alsó éle és a legnagyobb ár, illetőleg belvizek színe között, az érintett vízfolyások vagy belvizek természetéhez és fontosságához, valamint a különböző műtár­gyak n nagyságá­hoz és a még egyébként figyelembe jövő viszonyokhoz képest, áteresztőknél és kisebb hidaknál 05—TO m., nagyobb hidaknál pedig leg­alább TO—1*5 méter nyílt magasság maradjon. A műtárgyak alapozásával oly mélyre kell menni, hogy a medertisztogatási munkálatok utó­lagos fenékbiztosítás nélkül is akadálytalanul fo­ganatos th­atók legyenek. Mindazon helyeken, hol a pálya folyókat, patako­kat vagy egyéb vízfolyásokat megközelít, a par­tok leválás és kimosás ellen kellően biztosítandók. Folyók, patakok és egyéb vízfolyásoknak az át­hidalásokhoz csatlakozó, valamint a vasút által megközelített egyéb részei is — a vasút építése köz­ben vagy műszaki felülvizsgálatánál, avagy pedig a műszaki utófelülvizsgálat eredménye alapján megállapítandó szükséghez képest — megfelelően szabályozandók, valamint a szükséges biztosítási és védőművekkel látandók el. Mindazon esetekben, amidőn a pályatengelyre merőlegesen álló műtárgyaknak előállítása csak az áthidalandó vízfolyások vagy utak oly mérvű és irá­nyú áthelyezésével, illetőleg szabályozásával volna lehetséges, mely a vízlefolyásra, illetőleg közleke­désre vagy más tekintetben zavarólag és károsan hathatna, általában pedig sérelmekre szolgáltat­hatna okot, a pályatengelyre ferdén álló műtárgyak lesznek tervezendők és építendők. Ferde műtárgyak­nál az előírt tiszta nyílás nem a pályatengelyben, hanem mindig az illető átereszek vagy hidak ten­gelyvonalára merőlegesen mérve értetik. Általában a pálya testébe beépítendő műtárgyak mindenütt ott, ahol a kellő szerkezeti és átfolyási, illetőleg átjárási magasság rendelkezésre áll, vagy az a műtárgyak csekély eltolásával, illetőleg az azok alatt elvezetendő vízfolyások, utak stb. még meg­engedhető áthelyezésével vagy lemélyítésével elér­hető és ha esetenként különleges körülmények nem teszik kívánatossá avagy szükségessé nyílt műtár­gyak alkalmazását, mint fedett vagy boltozott áteresz­tők és pedig kőből, téglából vagy portlandcement betonból, a pályaszínig számított legalább 160 m. magas felültöltéssel állítandók elő. Csekélyebb mennyiségű és magasságú víz levezetésére szolgáló áteresztők bezárólag 2­0 m. nyílásig betoncsőát­eresztőkként is építhetők, melyek a szükséghez képest homlok- és szárnyfalakkal, valamint a talaj - és egyéb helyi viszonyoknak megfelelő alapozással látandók el. A betoncsőáteresztők általában oly mélyen helyezendők el, hogy a vasút pályatestével szom­szédos területek vizei — a műtárgyak utólagos sülyesztése nélkül is — akadálytalanul lefoly­hassanak. Vasúti betoncsőáteresztők felültöltésének a ma­gassága szintén a pályaszínig számítva kisebb nem lehet, mint 10 m., vasbetétes betoncsöveknél azonban 0-75 m. magasság is megengedhető. A betoncsőáteresztők készítéséhez mint kötő­anyag csakis portlandcement használható. A nyílt vasúti műtárgyak hídfői és szárnyai kő­ből, téglából vagy portlandcement betonból, tartó­­szerkezetei pedig bezárólag 2­0 m. nyílásig tölgy­fából és ennél nagyobb nyílásoknál vasból létesí­tendők. A vasúti műtárgyak egészen vasbetonból készít­hetők. A vasbetétes betonműtárgyak részleteire és mére­tezésére, valamint a jótállási kötelezettség mérvére vonatkozó feltételeket a kereskedelemügyi minis­zer a részletes tervek elbírálása kapcsán álla­pítja meg. A különböző nemű műtárgyak falazatainak azon részei, melyek feltétlenül kőből lesznek előállítan­­dók, az illető szabványokban vagy építési részlet­tervekben fognak megjelöltetni, esetleg pedig ren­deletileg megállapíttatni. A nyílt és boltozott műtárgyak — a szükség­hez képest — 25 cm. vastag fenékburkolattal látandók el. A nyílt vasúti áteresztők és hidak tartószer­kezetei általában a rendes vágányu pályarészen 6000, a keskenyvágányu pályarészen pedig 3000 kilogramm keréknyomás és a helyi érdekű vas­útakra nézve érvényben levő 30.666/1906. szám alatt kiadott szabályrendeletben megállapított igénybevételek alapulvételével számítandók és szerkesztendők. A műtárgyakon szükséges korlátok tekintetében szintén a fenti szabályrendelet megállapításai mértékadó, a szükséghez képest azonban korlá­tok alkalmazása még más műtárgyaknál is elren­delhető. Korláttal ellátandó hidakon nemcsak a tartó­­szerkezeteken, hanem a csatlakozó falazatokon is kell korlátot alkalmazni, továbbá a padozatot akként kell létesíteni, hogy kétoldalú korlát esetén a korlátok közt levő teljes szélesség, ha pedig egyoldalú korlát engedélyeztetik, a korlát felé eső oldal járható legyen. Oly vonalrészeken, amelyeken elsőrendű vasúti felépítmény lesz alkalmazandó, az alépítmény is elsőrendű vasutaknak megfelelően állítandó elő. A helyi érdekű vasút vonalán előforduló alagút a magyar királyi államvasutak vonalaira nézve érvényben álló legújabb­­ szelvénynyel és szab­ványok szerin­t kő- vagy téglafalazatból tervezendő 63 építendő. Támasztó- és bélésfalak építéséhez kő, tégla vagy portlandcement betonanyag használandó. A sze­rint, amint az — tekintettel a célra és rendeltetésre, valamint a számbajövő egyéb körülményekre — megengedhetőnek fog találtatni, ilynemű kőfalak, úgyszintén kőburkolatok esetleg habarcs nélkül szá­razon is lesznek rakhatók. Pályaáthidalások hídfői és szárnyai, valamint esetleges pillérei és boltozatai, amennyiben ilynemű műtárgyak az engedélyezett vasúton egyáltalában kivitelre kerülnének, kőből, téglából vagy portland­

Next