Budapesti Közlöny, 1914. március (48. évfolyam, 49-73. szám)

1914-03-01 / 49. szám

A Budapesti Közlöny 1913 márczius 1. ellenük emelt vád alól abból az indokból mentet­ték fel, mert ugyanazon cselekményükért már el­ítéltettek, a felmentést a két külön vád alapjául szolgált tettek között fenforogni látott azonosságra fektették. Előtérbe lép tehát a tettazonosság kérdése, vagyis az a kérdés, vájjon az adózatlan szesz elidegeníté­sével elkövetett lopás és a szesznek a megadóztatás alól történt elvonásával elkövetett, az 1908. évi XXVIII. t.-c. 108. §-ába ütköző jövedéki kihágás tekintetében tett azonosság forog-e fenn, mely az egyik bűncselekményért történt elítélés esetében a másik bűncselekményért való felelősségre vonást kizárná ? Tettegységről büntetőjogilag csak akkor lehet szó, ha a tettes cselekvése egy, az elkövetés módja, helye és ideje tekintetében összefüggő, a jogsértő eredmény, valamint az akaratelhatározásnak arra való vonatkozása szempontjából is egységes tettet képez, mely valamely bűncselekménynek összes alkatelemeit magában foglalja. A tettnek ez a minősége az azzal létesített bűn­cselekmény egységét is vonja maga után és kizárja annak megengedhetőségét, hogy a tettes, aki a bíróság által minden ténybeli és jogi vonatkozásá­ban elbírált tettéért már bűnhődött, azért utóbb még egyszer más címen üldöztessék. Ámde a bűncselekménynek az újabb üldözést kizáró ez az egysége a jelen esetben nem ismer­hető fel. A lopás vagyon elleni bűncselekmény; tárgya az idegen tulajdon, vagy birtokjog. Az elkövetési cselekvőség az idegen ingó dolog elvételében áll és a szándék a dolog jogtalan eltulajdonítására irányul. Ellenben az 1908. évi XXVIII. t.­cikk 108. §-ában körülirt szeszjövedéki kihágásnak tárgyát a kincstárnak a fogyasztási adóra vonatkozó igénye képezi és a jogsértés ezen igény megsértését fog­lalja magában. Az elkövetési cselekvés a szesznek a szeszfőzde üzleti helyiségeiből az 1908. évi XXVIII. t.-cikk 66. §-ában előirt bejelentési kötelezettség elmulasz­tásával történt elszállításában áll; a szándék pedig, minthogy a pénzügyi bíráskodással felruházott bíróságok által megtorolandó jövedéki kihágást a fennálló pénzügyi törvények és szabályok értel­mében csak a kincstár szándékos megrövidítésének vagy megkárosításának cselekménye képez, a kincstár megkárosítására irányul. A Btk. 333. §-ába ütköző lopás és az 1908. évi XXVIII. t.-cikk 108. §-ában meghatározott szesz­jövedéki kihágás tényálladékát megállapító egyes elemek között a fentiek szerint létező lényeges különbségek és eltérések figyelembe vételével nem állítható, hogy az adózatlan szeszek a szesz­főzde helyiségeiből jogtalan eltulajdonítási cél­zatból a tulajdonos kárára történt elvétele azonos lett volna a szesznek a kincstár érdekeinek meg­sértésével járó elszállításával, úgy hogy az egyikért történt megbüntetés a másikért való üldözést ki­zárná. Midőn a büntető bíróság a lopás tárgyában ítél, csak ezen bűncselekmény ismérveinek fenn- vagy fenn nem forgását vizsgálja, de nem bocsátkozik a tett más jogi vonatkozásának, nevezetesen annak bírálatába, hogy vádlott azon személyek közé tar­tozik-e, kiket az 1908. évi XXVIII. t.-cikk 66. §-ában megállapított bejelentési kötelezettség terhel és hogy a szesz elvétele a kincstár megkárosítására irányuló szándékból történt, szóval: megvannak-e mindazok a feltételek, melyekhez az 1908. évi XXVIII. t.-cikk a 108. §-ban körülírt szeszjöve­­déki kihágás megállapítását köti ? A büntető bíróság ezen kérdések vizsgálatába és eldöntésébe nem is bocsátkozhatik, mert arra az e részben irányadó törvények értelmében csak a pénzügyi bíráskodással felruházott bíróságok hi­­vatják. Az adózatlan szesz tartására rendelt szeszgyári gyűjtőből történt szeszlopás esetében az esetleg megállapítható szeszjövedéki kihágás — a kifej­tettekhez képest — a lopástól külön álló bűncse­lekményt képezvén, az efölött ítélő pénzügyi bíró­ság feladatához tartozik minden egyes esetben a ki­derített ténykörülmények és a rendelkezésére álló adatok figyelembevételével eldönteni azt, hogy a lopásért elítélt a jövedéki kihágásért is a fent­­idézett törvénycikk értelmében büntethető-e vagy nem ? Az eddig kifejtettek szerint a lopásnak az a tet­tese, aki az 1908. évi XXVIII. t.-cikk 66. §-ában előírt bejelentésre nincs kötelezve, annak elmu­lasztásáért nem tartozik felelősséggel, a lopáson felül tehát a szeszjövedéki kihágásért nem lesz büntethető; míg ha a szeszlopást olyan egyén kö­vette el, a­ki a szesznek az üzleti helyiségekből be­jelentés nélkül való elszállításáért felelős, a lopáson felül a szeszjövedéki kihágásért is büntethető. Az a tény tehát, hogy az adózatlan szesz tartá­sára rendelt szeszgyári gyűjtőből történt szesz­lopás tettese a büntető bíróság által lopás miatt el­ítéltetett, egymagában nem zárja ki, hogy az a lo­páson felül az 1908. évi XXVIII. t.-cikk 108. §-ában meghatározott szeszjövedéki kihágás miatt is a pénzügyi bíróság által elítéltessék. Mindezeknél fogva a rendelkező rész értelmében kellett határozni. Kell Budapesten a m. kir. Curia büntető jog­­egységi tanácsának 1914. évi február 6-ik nap­ján tartott ülésében. Hitelesíttetett a m. kir. Curia büntető jogegységi tanácsának 1914. évi február 11-ik napján tar­tott ülésében. Vavrik Béla s. k. másodelnök, mint a büntető jogegységi tanács elnöke, Tarnai János s. k., Vargha Ferenc s. k., dr. Szegheő Ignác s. k., előadó, Weis Károly s. k., Deák Péter s. k., Kibossy Kálmán s. k., Polgár József s. k., Vaskó Pál s. k., Tahy Mihály s. k., dr. Haupt Albert s. k., a büntető jogegységi tanács tagjai. Dr. Vavrik Béla s. k., a büntető jogegységi tanács elnöke. Dr. Jánosi­ Aurél s. k., a büntető jogegységi tanács jegyzője. A kereskedelemügyi m. kir. minister 1914. évi 13.608. szám .alatt kelt rendeletével megengedte, hogy a Zemplén vármegye területéhez tartozó Sztropkó községben az 1914. évi április 14-re, a junius 30-ra és a szeptember 29-re eső országos kirakó- és állatvásárok ez évben kivételesen már­cius 31 én, julius 21-én, illetve november 24-én tarttassanak meg._______ A kereskedelemügyi m. kir. minister 1914. évi 13.907­ szám alatt kelt rendeletével megengedte, hogy a Zemplén vármegye területéhez tartozó Tőketerebes községben az 1914. évi május 6-ra eső és 92.770/1913. szám alatt kelt kereskedelem­ügyi miniszeri rendelettel kivételesen május 4-re áthelyezett országos kirakó- és állatvásár nem ezen a napon, hanem április 8-án tarttassék meg. 25.223/1914. szám. Pályázati hirdetmény. A tüdőbetegek gyógyítására szolgáló békés­­gyulai József szanatóriumban a néhai S­z­e­l­é­n­y­i La­jos-féle tudományos és jótékony alapítvány­ból rendszeresített négy alapítványi helyre, me­lyeknek mindegyike, a nevezett szanatóriumban három hónapon át leendő ingyenes ellátásra és gyógykezeltetésre jogosít, ezennel pályázat hir­­dettetik. 1. Ezen alapítványi helyekre elsősorban jogo­sultak az alapító, a Tápiószelén 1888-ban meg­halt dr. Szelényi Lajos, testvéreinek leszármazói. 2. A pályázó rokonok az alapítóval való vér­rokonságukat, amennyiben az valamely más al­kalommal okmányszerűleg még nem igazoltatott volna, kötelesek szabályszerű anyakönyvi kivona­tokkal igazolni. 3. A pályázók kötelesek vagyoni helyzetüket szabályszerű helyhatósági bizonyítványnyal iga­zolni. 4. A pályázók egészségi állapotukat, illetőleg betegségüket a József kir. herceg szanatórium egyesület központi irodájától (Budapest, IV., Sütő­ utca 6. sz.) a pályázó által beszerzendő s a pályázó kezelő orvosa által­ kitöltött bizonyít­ványnyal kötelesek igazolni, mely a pályázati kérvényhez lezárt és pedig a kezelő orvos által lezárt borítékban mellékelendő. 5. A pályázók pályázati kérvényükben kijelen­teni tartoznak, hogy az alapítványi helyek valamelyikének adományozása, illetőleg a szana­tóriumba való felvételük­ esetében magukat a szanatórium szabályzatainak és házirendjének alávetik. 6. Azt, hogy az egyes alapítványi helyek a szanatóriumban mikor foglalhatók le, illetőleg, hogy a gyógykezeltetés mikor veszi kezdetét, a József kir. herceg szanatórium egyesület elnök­sége állapítja meg. 7. A kellően felszerelt pályázati kérvények, a jelen pályázati hirdetmény számára való hivat­kozással, 1914. évi márczius 20-ig közvetlenül a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz adandók be. Hiányosan felszerelt, különösen pe­dig a jelen pályázati hirdetmény 4. pontjában megjelölt orvosi bizonyitványnyal el nem látott kérvények tárgyaltatni nem fognak. Budapest, 1914 február 17. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister. 19.121/1914. Ym. szám. Pályázati hirdetmény. A néhai Szelényi Lajos-féle tudományos és jótékony alapítványnál rendszeresített egy 600 koronás és négy, egyenként 400 koronás ösztön­díjra az 1913/1914. tanévtől kezdődőleg pályá­zat hirdettetik. 1. Ezen ösztöndíjakra elsősorban jogosultak az alapítónak, a Tápiószelén 1888 ban meghalt dr. Szelényi Lajosnak testvéreitől leszármazó oly fiúgyermekek, kik valamely közép- vagy felsőiskola növendékei s jó magaviseletet és tanulmányaikban legalább jó előmenetelt tanúsítanak, másodsorban jogosultak az alapitó néhai dr. Szelényi Lajos testvéreitől leszármazó oly leánygyermekek, kik valamely hazai közép- vagy felsőfokú tanintézet növendékei s jó magaviseletét, és tanulmányaik­ban legalább jeles, illetőleg jó előmenetelt tanú­sítanak. 2. A pályázó rokonok rokonságukat, amennyi­ben az még eddig nem igazoltatott, szabályszerű anyakönyvi kivonatokkal, jó magaviseltüket és tanulmányi előmenetelüket pedig az 1912/13. tanévről, valamint az 1913/14. tanév első feléről szóló iskolai bizonyítványokkal tartoznak igazolni. 3. Az aki jelenleg * egy 400 koronás ösztöndíj birtokában van, pályázhatik a 600 koronás ösztöndíjra s amennyiben azt elnyerné, az ekkor megüresedő 400 koronás ösztöndíj fog a többi pályázók valamelyikének adományoztatni. 4. Oly rokon pályázók, akik jó magaviseletűek ugyan, de tanulmányi előmenetelük az 1. pont­ban jelzett mértéket meg nem üti, az esetben, ha szüleik szegénysége vagy vagyontalansága szabályszerű hatósági bizonyítványnyal igazol­­tatik, a netán betöltetlenül maradó ösztöndíjak javadalmából, a folyó tanévre vonatkozólag se­gélyben fognak részesíttetni. 5. A kellően felszerelt pályázati kérvények, a jelen pályázati hirdetmény számára való hivat­kozással, folyó évi március 15-ig közvetlenül a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz nyújtandók be. Budapest, 1914. február 6. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister. A kereskedelemügyi m. kir. minister a rozs­­nyói önálló iparosok csoportjának alapszabályait 1914. évi 11 220/VI. A. szám alatt kelt rendeletével — az 1884. évi XVII. törvény­cikk 150. §-a alapján — jóváhagyta. A m. kir. földmivelésügyi minister 65.376, 1914. II. B—1. szám alatt a »Nagybocskói vadásztársaság« (székhelye Nagybocskó) alapszabályait bemutatási záradékkal látta el. A mesterszállási önkéntes tűzoltó testület alapszabályait a m. kir. belügyminister az 1914. évi 2.625. szám alatt láttamozta. A berencsbákóczi önkéntes tűz­oltó egylet alapszabályait a m. kir. belügy­­minister az 1914. évi 3.189. szám alatt láttamozta. A Temesvá­r-F­erencvárosban ala­kult Ránóczi haladókor alapszabályait a

Next