Budapesti Közlöny, 1914. március (48. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-01 / 49. szám
A Budapesti Közlöny 1913 márczius 1. ellenük emelt vád alól abból az indokból mentették fel, mert ugyanazon cselekményükért már elítéltettek, a felmentést a két külön vád alapjául szolgált tettek között fenforogni látott azonosságra fektették. Előtérbe lép tehát a tettazonosság kérdése, vagyis az a kérdés, vájjon az adózatlan szesz elidegenítésével elkövetett lopás és a szesznek a megadóztatás alól történt elvonásával elkövetett, az 1908. évi XXVIII. t.-c. 108. §-ába ütköző jövedéki kihágás tekintetében tett azonosság forog-e fenn, mely az egyik bűncselekményért történt elítélés esetében a másik bűncselekményért való felelősségre vonást kizárná ? Tettegységről büntetőjogilag csak akkor lehet szó, ha a tettes cselekvése egy, az elkövetés módja, helye és ideje tekintetében összefüggő, a jogsértő eredmény, valamint az akaratelhatározásnak arra való vonatkozása szempontjából is egységes tettet képez, mely valamely bűncselekménynek összes alkatelemeit magában foglalja. A tettnek ez a minősége az azzal létesített bűncselekmény egységét is vonja maga után és kizárja annak megengedhetőségét, hogy a tettes, aki a bíróság által minden ténybeli és jogi vonatkozásában elbírált tettéért már bűnhődött, azért utóbb még egyszer más címen üldöztessék. Ámde a bűncselekménynek az újabb üldözést kizáró ez az egysége a jelen esetben nem ismerhető fel. A lopás vagyon elleni bűncselekmény; tárgya az idegen tulajdon, vagy birtokjog. Az elkövetési cselekvőség az idegen ingó dolog elvételében áll és a szándék a dolog jogtalan eltulajdonítására irányul. Ellenben az 1908. évi XXVIII. t.cikk 108. §-ában körülirt szeszjövedéki kihágásnak tárgyát a kincstárnak a fogyasztási adóra vonatkozó igénye képezi és a jogsértés ezen igény megsértését foglalja magában. Az elkövetési cselekvés a szesznek a szeszfőzde üzleti helyiségeiből az 1908. évi XXVIII. t.-cikk 66. §-ában előirt bejelentési kötelezettség elmulasztásával történt elszállításában áll; a szándék pedig, minthogy a pénzügyi bíráskodással felruházott bíróságok által megtorolandó jövedéki kihágást a fennálló pénzügyi törvények és szabályok értelmében csak a kincstár szándékos megrövidítésének vagy megkárosításának cselekménye képez, a kincstár megkárosítására irányul. A Btk. 333. §-ába ütköző lopás és az 1908. évi XXVIII. t.-cikk 108. §-ában meghatározott szeszjövedéki kihágás tényálladékát megállapító egyes elemek között a fentiek szerint létező lényeges különbségek és eltérések figyelembe vételével nem állítható, hogy az adózatlan szeszek a szeszfőzde helyiségeiből jogtalan eltulajdonítási célzatból a tulajdonos kárára történt elvétele azonos lett volna a szesznek a kincstár érdekeinek megsértésével járó elszállításával, úgy hogy az egyikért történt megbüntetés a másikért való üldözést kizárná. Midőn a büntető bíróság a lopás tárgyában ítél, csak ezen bűncselekmény ismérveinek fenn- vagy fenn nem forgását vizsgálja, de nem bocsátkozik a tett más jogi vonatkozásának, nevezetesen annak bírálatába, hogy vádlott azon személyek közé tartozik-e, kiket az 1908. évi XXVIII. t.-cikk 66. §-ában megállapított bejelentési kötelezettség terhel és hogy a szesz elvétele a kincstár megkárosítására irányuló szándékból történt, szóval: megvannak-e mindazok a feltételek, melyekhez az 1908. évi XXVIII. t.-cikk a 108. §-ban körülírt szeszjövedéki kihágás megállapítását köti ? A büntető bíróság ezen kérdések vizsgálatába és eldöntésébe nem is bocsátkozhatik, mert arra az e részben irányadó törvények értelmében csak a pénzügyi bíráskodással felruházott bíróságok hivatják. Az adózatlan szesz tartására rendelt szeszgyári gyűjtőből történt szeszlopás esetében az esetleg megállapítható szeszjövedéki kihágás — a kifejtettekhez képest — a lopástól külön álló bűncselekményt képezvén, az efölött ítélő pénzügyi bíróság feladatához tartozik minden egyes esetben a kiderített ténykörülmények és a rendelkezésére álló adatok figyelembevételével eldönteni azt, hogy a lopásért elítélt a jövedéki kihágásért is a fentidézett törvénycikk értelmében büntethető-e vagy nem ? Az eddig kifejtettek szerint a lopásnak az a tettese, aki az 1908. évi XXVIII. t.-cikk 66. §-ában előírt bejelentésre nincs kötelezve, annak elmulasztásáért nem tartozik felelősséggel, a lopáson felül tehát a szeszjövedéki kihágásért nem lesz büntethető; míg ha a szeszlopást olyan egyén követte el, aki a szesznek az üzleti helyiségekből bejelentés nélkül való elszállításáért felelős, a lopáson felül a szeszjövedéki kihágásért is büntethető. Az a tény tehát, hogy az adózatlan szesz tartására rendelt szeszgyári gyűjtőből történt szeszlopás tettese a büntető bíróság által lopás miatt elítéltetett, egymagában nem zárja ki, hogy az a lopáson felül az 1908. évi XXVIII. t.-cikk 108. §-ában meghatározott szeszjövedéki kihágás miatt is a pénzügyi bíróság által elítéltessék. Mindezeknél fogva a rendelkező rész értelmében kellett határozni. Kell Budapesten a m. kir. Curia büntető jogegységi tanácsának 1914. évi február 6-ik napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a m. kir. Curia büntető jogegységi tanácsának 1914. évi február 11-ik napján tartott ülésében. Vavrik Béla s. k. másodelnök, mint a büntető jogegységi tanács elnöke, Tarnai János s. k., Vargha Ferenc s. k., dr. Szegheő Ignác s. k., előadó, Weis Károly s. k., Deák Péter s. k., Kibossy Kálmán s. k., Polgár József s. k., Vaskó Pál s. k., Tahy Mihály s. k., dr. Haupt Albert s. k., a büntető jogegységi tanács tagjai. Dr. Vavrik Béla s. k., a büntető jogegységi tanács elnöke. Dr. Jánosi Aurél s. k., a büntető jogegységi tanács jegyzője. A kereskedelemügyi m. kir. minister 1914. évi 13.608. szám .alatt kelt rendeletével megengedte, hogy a Zemplén vármegye területéhez tartozó Sztropkó községben az 1914. évi április 14-re, a junius 30-ra és a szeptember 29-re eső országos kirakó- és állatvásárok ez évben kivételesen március 31 én, julius 21-én, illetve november 24-én tarttassanak meg._______ A kereskedelemügyi m. kir. minister 1914. évi 13.907 szám alatt kelt rendeletével megengedte, hogy a Zemplén vármegye területéhez tartozó Tőketerebes községben az 1914. évi május 6-ra eső és 92.770/1913. szám alatt kelt kereskedelemügyi miniszeri rendelettel kivételesen május 4-re áthelyezett országos kirakó- és állatvásár nem ezen a napon, hanem április 8-án tarttassék meg. 25.223/1914. szám. Pályázati hirdetmény. A tüdőbetegek gyógyítására szolgáló békésgyulai József szanatóriumban a néhai Szelényi Lajos-féle tudományos és jótékony alapítványból rendszeresített négy alapítványi helyre, melyeknek mindegyike, a nevezett szanatóriumban három hónapon át leendő ingyenes ellátásra és gyógykezeltetésre jogosít, ezennel pályázat hirdettetik. 1. Ezen alapítványi helyekre elsősorban jogosultak az alapító, a Tápiószelén 1888-ban meghalt dr. Szelényi Lajos, testvéreinek leszármazói. 2. A pályázó rokonok az alapítóval való vérrokonságukat, amennyiben az valamely más alkalommal okmányszerűleg még nem igazoltatott volna, kötelesek szabályszerű anyakönyvi kivonatokkal igazolni. 3. A pályázók kötelesek vagyoni helyzetüket szabályszerű helyhatósági bizonyítványnyal igazolni. 4. A pályázók egészségi állapotukat, illetőleg betegségüket a József kir. herceg szanatórium egyesület központi irodájától (Budapest, IV., Sütő utca 6. sz.) a pályázó által beszerzendő s a pályázó kezelő orvosa által kitöltött bizonyítványnyal kötelesek igazolni, mely a pályázati kérvényhez lezárt és pedig a kezelő orvos által lezárt borítékban mellékelendő. 5. A pályázók pályázati kérvényükben kijelenteni tartoznak, hogy az alapítványi helyek valamelyikének adományozása, illetőleg a szanatóriumba való felvételük esetében magukat a szanatórium szabályzatainak és házirendjének alávetik. 6. Azt, hogy az egyes alapítványi helyek a szanatóriumban mikor foglalhatók le, illetőleg, hogy a gyógykezeltetés mikor veszi kezdetét, a József kir. herceg szanatórium egyesület elnöksége állapítja meg. 7. A kellően felszerelt pályázati kérvények, a jelen pályázati hirdetmény számára való hivatkozással, 1914. évi márczius 20-ig közvetlenül a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz adandók be. Hiányosan felszerelt, különösen pedig a jelen pályázati hirdetmény 4. pontjában megjelölt orvosi bizonyitványnyal el nem látott kérvények tárgyaltatni nem fognak. Budapest, 1914 február 17. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister. 19.121/1914. Ym. szám. Pályázati hirdetmény. A néhai Szelényi Lajos-féle tudományos és jótékony alapítványnál rendszeresített egy 600 koronás és négy, egyenként 400 koronás ösztöndíjra az 1913/1914. tanévtől kezdődőleg pályázat hirdettetik. 1. Ezen ösztöndíjakra elsősorban jogosultak az alapítónak, a Tápiószelén 1888 ban meghalt dr. Szelényi Lajosnak testvéreitől leszármazó oly fiúgyermekek, kik valamely közép- vagy felsőiskola növendékei s jó magaviseletet és tanulmányaikban legalább jó előmenetelt tanúsítanak, másodsorban jogosultak az alapitó néhai dr. Szelényi Lajos testvéreitől leszármazó oly leánygyermekek, kik valamely hazai közép- vagy felsőfokú tanintézet növendékei s jó magaviseletét, és tanulmányaikban legalább jeles, illetőleg jó előmenetelt tanúsítanak. 2. A pályázó rokonok rokonságukat, amennyiben az még eddig nem igazoltatott, szabályszerű anyakönyvi kivonatokkal, jó magaviseltüket és tanulmányi előmenetelüket pedig az 1912/13. tanévről, valamint az 1913/14. tanév első feléről szóló iskolai bizonyítványokkal tartoznak igazolni. 3. Az aki jelenleg * egy 400 koronás ösztöndíj birtokában van, pályázhatik a 600 koronás ösztöndíjra s amennyiben azt elnyerné, az ekkor megüresedő 400 koronás ösztöndíj fog a többi pályázók valamelyikének adományoztatni. 4. Oly rokon pályázók, akik jó magaviseletűek ugyan, de tanulmányi előmenetelük az 1. pontban jelzett mértéket meg nem üti, az esetben, ha szüleik szegénysége vagy vagyontalansága szabályszerű hatósági bizonyítványnyal igazoltatik, a netán betöltetlenül maradó ösztöndíjak javadalmából, a folyó tanévre vonatkozólag segélyben fognak részesíttetni. 5. A kellően felszerelt pályázati kérvények, a jelen pályázati hirdetmény számára való hivatkozással, folyó évi március 15-ig közvetlenül a m. kir. vallás- és közoktatásügyi ministeriumhoz nyújtandók be. Budapest, 1914. február 6. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister. A kereskedelemügyi m. kir. minister a rozsnyói önálló iparosok csoportjának alapszabályait 1914. évi 11 220/VI. A. szám alatt kelt rendeletével — az 1884. évi XVII. törvénycikk 150. §-a alapján — jóváhagyta. A m. kir. földmivelésügyi minister 65.376, 1914. II. B—1. szám alatt a »Nagybocskói vadásztársaság« (székhelye Nagybocskó) alapszabályait bemutatási záradékkal látta el. A mesterszállási önkéntes tűzoltó testület alapszabályait a m. kir. belügyminister az 1914. évi 2.625. szám alatt láttamozta. A berencsbákóczi önkéntes tűzoltó egylet alapszabályait a m. kir. belügyminister az 1914. évi 3.189. szám alatt láttamozta. A Temesvár-Ferencvárosban alakult Ránóczi haladókor alapszabályait a