Budapesti Közlöny, 1914. október (48. évfolyam, 228-254. szám)

1914-10-01 / 228. szám

4 Budapesti Közlöny 1914. október 1. Ugyanez áll a munkásbiztositó pénztáraknak és a bányatársládáknak betéteire nézve. Városok és községek, valamint a gyámpénz­tárak folyószámlára vagy betéti könyvre elhelye­zett betéteikről folyó szükségleteik fedezése végett — a kikötött felmondási idő épségben tartása, de legalább nyolc nappal előbb történt írásbeli bejelentés mellett — a 6. és 7. §-ban megszabott korlátokra való tekintet nélkül rendel­kezhetnek. A folyó szükséglet mértékét Budapest székesfővárosra nézve húszezer koronát meghaladó összegek tekintetében a belügyminiszer, húszezer koronát meg nem haladó összegek tekintetében a tanács, a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városokra nézve a belügy­miniszer, a nagy- és kisközségekre nézve ötezer koronát meghaladó összegek tekintetében a bel­ügyminiszer, ötezer koronát meg nem haladó összegek tekintetében a vármegye alispánja álla­pítja meg. A gyámpénztárakra nézve a folyó szükséglet megállapítására az árvaszék van hivatva. A gyámpénztárban kezelt és a gyámsági vagy gondnoksági viszony megszűnése következtében esedékessé vált készpénzt csak kivételesen és csak olyan mértékben kell kifizetni, amily mértékben azt a belügyminiszer esetről-esetre megállapítja. 9. §. Ha a moratórium alá nem eső pénztartozásra kötelezett adóssal szemben tartozását vállalás alapján vagy más alapon más valaki van köte­lezve a tartozás megfizetésére vagy a kifizetett összeg megtérítésére, ez az utóbbi tartozás sem esik moratórium alá. 10. §: A budapesti áru- és értéktőzsdén érvényben álló áru- és értéküzleti leszámoló rend határoz­­mányai alá tartozó ügyletek alapján a leszá­molásban résztvevő tőzsdetagokat egymással szemben, úgyszintén az ilyen ügyletre megbízást adott tőzsdetagot a megbízott tőzsdetaggal szemben a leszámolás eredményekép terhelő pénztartozások nem esnek moratorium alá. 11­ §• Az 1881 : XIV. t.-c.-ben említett kézizálog­­kölcsönügyleteknél a zálogkölcsöndíj nem esik moratórium alá; az árverést azonban csak a kereskedelemügyi minister által esetről-esetre adott engedély alapján lehet megtartani. A zálog­kölcsöndíjat az 1881: XIV. t.-c. 15. §-ában meghatározott időn túl is lehet szedni. A királyi zálogházakra ezek a szabályok megfelelően állanak. III A kétoldalú szerződések teljesítése. 12. §. Az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt kötött kétoldalú szerződés alapján pénztartozással ter­helt fél a nem pénzbeli szolgáltatásra kötelezett féltől a moratórium tárgyában kiadott rendelet fennállásának ideje alatt csak ugyan követelhet teljesítést, ha saját tartozását már­ teljesítette, vagy a nem pénzbeli szolgáltatással egyidőben tel­jesíti vagy pedig — amennyiben a nem pénzbeli szol­gáltatásra kötelezett félnek a szerződés szerint előre kell teljesítenie — lemond arról, hogy saját tartozására nézve moratóriumot vegyen igénybe és egyszersmind ugyanabból a szerző­désből vagy hasonló tárgyú szerződésekből eredő hátralékos tartozását teljesíti. 13­ §■ Ha az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt kötött kétoldalú szerződés alapján pénztartozás­sal terhelt fél a másik féltől neki felajánlott teljesítéssel szemben saját tartozására nézve — ideértve az ugyanabból a szerződésből vagy ha­sonló tárgyú szerződésekből eredő hátralékos tar­tozását is — moratóriumot kíván igénybe venni, a másik fél a szerződéstől elállhat, elállása azon­ban csak úgy hatályos, ha azt a pénztartozással terhelt féllel szemben haladéktalanul (vétkes késlekedés nélkül) kijelenti. Ugyanígy elállhat a szerződéstől a pénztarto­zással terhelt fél is, ha a másik fél a lejáratkor csak az esetre hajlandó teljesíteni, ha a pénz­­tartozással terhelt fél lemond arról, hogy saját tartozására nézve moratóriumot vegyen igénybe és ha egyszersmind ugyanabból a szerződésből vagy hasonló tárgyú szerződésekből eredő hátra­lékos tartozását teljesíti. Ha a nem-pénzbeli szolgáltatásnak a részletek­ben kell történnie, az 1. és a 2. bekezdés szerint elállani csak az esedékes részlet tekintetében lehet; az egész szerződés tekintetében pedig csak akkor, ha a szolgáltatás oszthatatlan. 14. §• Az elállás joga a nem-pénzbeli szolgáltatásra kötelezett felet akkor is megilleti, ha pénztar­tozással terhelt felet már a teljesítés felajánlása előtt nyolc napi határidő kitűzésével nyilatko­zatra hívta fel az iránt, hogy hajlandó-e tarto­zását moratórium igényb­e vétele nélkül (13. §. 1. bekezdése) teljesíteni, a határidő pedig siker­telenül telt le. Ugyanez az előzetes elállási jog megilleti a a pénztartozással terhelt felet is, ha másik felet nyolc napi határidő kitűzésével nyilatkozatra hívta fel az iránt, hogy a lejáratkor kész-e abban az esetben is teljesíteni, ha a pénztarto­zással terhelt fél moratóriumot vesz igénybe (13. §. 2. bekezdése), a határidő pedig sikertelenül telt le. Az elállást az 1. és 2. bekezdés eseteiben magában a felhívásban előre is ki lehet jelen­teni. A felhívott fél nyilatkozata nem késett el, ha a fél az azt tartalmazó ajánlott levelet a nyolc napi határidő alatt postára adta. Az 1. és a 2. bekezdésben említett felhívásnak nincs helye, amennyiben a nem-pénzbeli szolgál­tatás csak 1914. évi augusztus hó 30. napja után válik esedékessé. A 13. §. 3. bekezdésének szabályát e §. ese­teiben is megfelelően alkalmazni kell, azzal a hozzáadással, hogy az elállás jogát csak azon részletek tekintetében lehet gyakorolni, amelyekre a felhívás kiterjed és az előbbi bekezdés értel­mében nincs kizárva. 15. §. Ha az 1914. évi augusztus 1. napja előtt kötött kétoldalú szerződés alapján nem pénz­beli szolgáltatásra kötelezett fél késznek nyilat­kozik arra, hogy a szolgáltatást a lejáratkor abban az esetben is teljesíti, ha a pénztartozás­sal terhelt fél moratóriumot vesz igénybe, a szerződés érintetlenül marad, a pénztartozással terhelt fél azonban saját tartozására nézve a moratóriumot még akkor is igénybe veheti, ha a pénztartozás lejáratakor már nem esnek a jelenleg fennálló moratórium alá, de a morató­rium esetleges meghosszabbítása vagy megszün­tetése tárgyában kiadandó rendelet értelmében részesül halasztásban. 16. §: Az állam vagy állami intézmények és válla­latok részére szükséges szállítások iránt elvállalt kötelezettségek teljesítését a 12—15. §-ok sza­bályai nem érintik; az ilyen kötelezettséget a fél a moratóriumra való tekintet nélkül köteles teljesíteni. Nem terjednek ki a 12—15. §-ok szabályai az olyan kétoldalú szerződésekre sem, amelyeknél a pénztartozás lejáratára való tekintet nélkül ki van véve a moratórium alól. A 12—15. §-ok szabályai ingatlanok adás­vételére azzal a módosítással terjednek ki, hogy elállásnak más megállapodás hiányában nincs helye, ha a vevő az ingatlannak birtokába lépett. IV. Vegyes és záró rendelkezések, 17. §­ A lejáratkor való nem-teljesítés esetére bár­minő módon megállapított jogkövetkezmények nem állanak be, ha a pénztartozással terhelt fél a moratóriumot vette igénybe. 18. §. Abból az okból, hogy az adós a 4. §, 3., 10., 12. vagy 13. pontja avagy az 5. §. szerint halasz­tás alá nem eső tartozásokat nem teljesítette, a hitelező a nemteljesítés esetére megállapított jog­következményeket a ministérium további intéz­kedéséig nem érvényesítheti, kivéve a lejárt kamatoknak és tőkerészleteknek, valamint járu­lékaiknak érvényesítését, ideértve a kamat vagy tőkerészlet nem fizetése esetére ez után kikötött kötbért is. Ez a rendelkezés visszaható hatállyal azokra a tartozásokra is áll, amelyek 1914. évi augusztus hó 1. napja óta voltak fizetendők. 19. §: A moratórium alá eső biztosítási díjaknak fize­tését a biztosított a halasztás idejének eltelte után nem tagadhatja meg arra való hivatkozás­sal, hogy a biztosítás a díj nemfizetése követ­keztében megszűnt, kivéve ha a biztosí­tott a biztosítási dij lejáratának napját vagy a biztosítótól engedett avagy a törvényes halasztás (1875: XXXVII. t.-c. 505. §. 3. pontja) leteltét követő tizenöt napon belül a biztosítóval Írásban közli, hogy a biztosítást megszüntetni kívánja, vagy e határidőn belül a biztosító címére ily tartalmú ajánlott levelet postára ad. 20. §. Az a körülmény, hogy valamely követelés moratórium alá esik, nem zárja ki a követelés­nek beszámításra való felhasználását. 21. §• A halasztás ideje a moratórium alá eső tar­tozások tekintetében sem az elévülés idejébe, sem a jogok érvényesítésére vagy fenntartására megállapított határidőbe nem számítható be. 22. §. A vasutak alkalmazottainak illetményeiből az 1914: XVII. t.-c. 25. §-a alapján engedett levo­násokat a moratórium ideje alatt a következő szabályok szerint kell eszközölni: I. A hadba nem vonult alkalmazottaknak illetményeiből a levonásokat — a moratóriumra való tekintet nélkül ezután is változatlanul kell eszközölni. II. A mozgósítás folytán katonai szolgálatra bevonult alkalmazottak illetményeiből teljesítendő levonások a következőkép szabályoztatnak: 1. Mindaddig, amíg a hadba vonult alkalma­zott állandó illetményeit a vasúttól csorbítatlanul megkapja, a levonásokat az illetményekből válto­zatlanul, azaz úgy kell teljesíteni, mintha az illető katonai szolgálatra be nem vonult volna. 2. Azoknál az alkalmazottaknál, akiknek állandó illetményei a h­adbavonulás folytán csökkenést szenvednek, az állandó illetmények csökkenésének időpontjától kezdve a levonásokat a következőkép kell teljesíteni: a) az 1914: XVII. t.-c. 22. §-ában említett jóléti intézetek tagsági díjait és járulékait az illető intézetek alapszabályai szerint a csökkent illetményekből is változatlanul le kell vonni; i) a zálogjoggal biztosított követelések levo­násánál ügyelni kell arra, hogy —­ a katonai havidíjnak évi összegét teljesen figyelmen kívül hagyva — fizetésnek nem a fizetés természetével biró állandó illetményeknek eredeti összegét, hanem csak a szabályoknak megfelelően leszál­lított összegét lehet tekinteni, s hogy ennélfogva a zálogjoggal biztosított követeléseket — minden újabb bírói eljárás nélkül — az 1908 :XLI. t.-c. 6. §-a értelmében csak ennek a leszállított összegnek egyharmada erejéig, de évi kétezer koronának érintetlenül hagyásával lehet levonni. E határozmány alól kivétetnek azok a zálog­joggal biztosított követelések, amelyeknél a le­vonás, a fizetésnek emelkedése esetén sem vál­tozó egyenlő havi részletekben történik, ame­lyeket tehát a fizetés természetével biró állandó illetményeknek csökkenése dacára továbbra is a biróilag előjegyzett havi részletekben kell le­vonni, de az 1914: XVII. t.-c. 25. §. IV. pont­jában megállapított korlátok sérelme nélkül; c) a vasutak kebelében vagy az alkalmazottak körében létesült és az 1914: XVII. t.-c. 22. §-ában nem említett jóléti intézmények, jótékony­­célú egyletek és szövetkezetek követeléseinek, valamint tagsági díjainak (1914: XVII. t.-c. 25. §. III. 5. pontja) levonását be kell szüntetni. III. A jelen rendelet életbelépése előtt tel­jesített levonásokat visszakövetelni nem lehet, valamint az ezt megelőző időre levonásokat sem­ lehet utólag követelni.

Next