Budapesti Közlöny, 1914. október (48. évfolyam, 228-254. szám)
1914-10-01 / 228. szám
4 Budapesti Közlöny 1914. október 1. Ugyanez áll a munkásbiztositó pénztáraknak és a bányatársládáknak betéteire nézve. Városok és községek, valamint a gyámpénztárak folyószámlára vagy betéti könyvre elhelyezett betéteikről folyó szükségleteik fedezése végett — a kikötött felmondási idő épségben tartása, de legalább nyolc nappal előbb történt írásbeli bejelentés mellett — a 6. és 7. §-ban megszabott korlátokra való tekintet nélkül rendelkezhetnek. A folyó szükséglet mértékét Budapest székesfővárosra nézve húszezer koronát meghaladó összegek tekintetében a belügyminiszer, húszezer koronát meg nem haladó összegek tekintetében a tanács, a törvényhatósági joggal felruházott és a rendezett tanácsú városokra nézve a belügyminiszer, a nagy- és kisközségekre nézve ötezer koronát meghaladó összegek tekintetében a belügyminiszer, ötezer koronát meg nem haladó összegek tekintetében a vármegye alispánja állapítja meg. A gyámpénztárakra nézve a folyó szükséglet megállapítására az árvaszék van hivatva. A gyámpénztárban kezelt és a gyámsági vagy gondnoksági viszony megszűnése következtében esedékessé vált készpénzt csak kivételesen és csak olyan mértékben kell kifizetni, amily mértékben azt a belügyminiszer esetről-esetre megállapítja. 9. §. Ha a moratórium alá nem eső pénztartozásra kötelezett adóssal szemben tartozását vállalás alapján vagy más alapon más valaki van kötelezve a tartozás megfizetésére vagy a kifizetett összeg megtérítésére, ez az utóbbi tartozás sem esik moratórium alá. 10. §: A budapesti áru- és értéktőzsdén érvényben álló áru- és értéküzleti leszámoló rend határozmányai alá tartozó ügyletek alapján a leszámolásban résztvevő tőzsdetagokat egymással szemben, úgyszintén az ilyen ügyletre megbízást adott tőzsdetagot a megbízott tőzsdetaggal szemben a leszámolás eredményekép terhelő pénztartozások nem esnek moratorium alá. 11 §• Az 1881 : XIV. t.-c.-ben említett kézizálogkölcsönügyleteknél a zálogkölcsöndíj nem esik moratórium alá; az árverést azonban csak a kereskedelemügyi minister által esetről-esetre adott engedély alapján lehet megtartani. A zálogkölcsöndíjat az 1881: XIV. t.-c. 15. §-ában meghatározott időn túl is lehet szedni. A királyi zálogházakra ezek a szabályok megfelelően állanak. III A kétoldalú szerződések teljesítése. 12. §. Az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt kötött kétoldalú szerződés alapján pénztartozással terhelt fél a nem pénzbeli szolgáltatásra kötelezett féltől a moratórium tárgyában kiadott rendelet fennállásának ideje alatt csak ugyan követelhet teljesítést, ha saját tartozását már teljesítette, vagy a nem pénzbeli szolgáltatással egyidőben teljesíti vagy pedig — amennyiben a nem pénzbeli szolgáltatásra kötelezett félnek a szerződés szerint előre kell teljesítenie — lemond arról, hogy saját tartozására nézve moratóriumot vegyen igénybe és egyszersmind ugyanabból a szerződésből vagy hasonló tárgyú szerződésekből eredő hátralékos tartozását teljesíti. 13 §■ Ha az 1914. évi augusztus hó 1. napja előtt kötött kétoldalú szerződés alapján pénztartozással terhelt fél a másik féltől neki felajánlott teljesítéssel szemben saját tartozására nézve — ideértve az ugyanabból a szerződésből vagy hasonló tárgyú szerződésekből eredő hátralékos tartozását is — moratóriumot kíván igénybe venni, a másik fél a szerződéstől elállhat, elállása azonban csak úgy hatályos, ha azt a pénztartozással terhelt féllel szemben haladéktalanul (vétkes késlekedés nélkül) kijelenti. Ugyanígy elállhat a szerződéstől a pénztartozással terhelt fél is, ha a másik fél a lejáratkor csak az esetre hajlandó teljesíteni, ha a pénztartozással terhelt fél lemond arról, hogy saját tartozására nézve moratóriumot vegyen igénybe és ha egyszersmind ugyanabból a szerződésből vagy hasonló tárgyú szerződésekből eredő hátralékos tartozását teljesíti. Ha a nem-pénzbeli szolgáltatásnak a részletekben kell történnie, az 1. és a 2. bekezdés szerint elállani csak az esedékes részlet tekintetében lehet; az egész szerződés tekintetében pedig csak akkor, ha a szolgáltatás oszthatatlan. 14. §• Az elállás joga a nem-pénzbeli szolgáltatásra kötelezett felet akkor is megilleti, ha pénztartozással terhelt felet már a teljesítés felajánlása előtt nyolc napi határidő kitűzésével nyilatkozatra hívta fel az iránt, hogy hajlandó-e tartozását moratórium igénybe vétele nélkül (13. §. 1. bekezdése) teljesíteni, a határidő pedig sikertelenül telt le. Ugyanez az előzetes elállási jog megilleti a a pénztartozással terhelt felet is, ha másik felet nyolc napi határidő kitűzésével nyilatkozatra hívta fel az iránt, hogy a lejáratkor kész-e abban az esetben is teljesíteni, ha a pénztartozással terhelt fél moratóriumot vesz igénybe (13. §. 2. bekezdése), a határidő pedig sikertelenül telt le. Az elállást az 1. és 2. bekezdés eseteiben magában a felhívásban előre is ki lehet jelenteni. A felhívott fél nyilatkozata nem késett el, ha a fél az azt tartalmazó ajánlott levelet a nyolc napi határidő alatt postára adta. Az 1. és a 2. bekezdésben említett felhívásnak nincs helye, amennyiben a nem-pénzbeli szolgáltatás csak 1914. évi augusztus hó 30. napja után válik esedékessé. A 13. §. 3. bekezdésének szabályát e §. eseteiben is megfelelően alkalmazni kell, azzal a hozzáadással, hogy az elállás jogát csak azon részletek tekintetében lehet gyakorolni, amelyekre a felhívás kiterjed és az előbbi bekezdés értelmében nincs kizárva. 15. §. Ha az 1914. évi augusztus 1. napja előtt kötött kétoldalú szerződés alapján nem pénzbeli szolgáltatásra kötelezett fél késznek nyilatkozik arra, hogy a szolgáltatást a lejáratkor abban az esetben is teljesíti, ha a pénztartozással terhelt fél moratóriumot vesz igénybe, a szerződés érintetlenül marad, a pénztartozással terhelt fél azonban saját tartozására nézve a moratóriumot még akkor is igénybe veheti, ha a pénztartozás lejáratakor már nem esnek a jelenleg fennálló moratórium alá, de a moratórium esetleges meghosszabbítása vagy megszüntetése tárgyában kiadandó rendelet értelmében részesül halasztásban. 16. §: Az állam vagy állami intézmények és vállalatok részére szükséges szállítások iránt elvállalt kötelezettségek teljesítését a 12—15. §-ok szabályai nem érintik; az ilyen kötelezettséget a fél a moratóriumra való tekintet nélkül köteles teljesíteni. Nem terjednek ki a 12—15. §-ok szabályai az olyan kétoldalú szerződésekre sem, amelyeknél a pénztartozás lejáratára való tekintet nélkül ki van véve a moratórium alól. A 12—15. §-ok szabályai ingatlanok adásvételére azzal a módosítással terjednek ki, hogy elállásnak más megállapodás hiányában nincs helye, ha a vevő az ingatlannak birtokába lépett. IV. Vegyes és záró rendelkezések, 17. § A lejáratkor való nem-teljesítés esetére bárminő módon megállapított jogkövetkezmények nem állanak be, ha a pénztartozással terhelt fél a moratóriumot vette igénybe. 18. §. Abból az okból, hogy az adós a 4. §, 3., 10., 12. vagy 13. pontja avagy az 5. §. szerint halasztás alá nem eső tartozásokat nem teljesítette, a hitelező a nemteljesítés esetére megállapított jogkövetkezményeket a ministérium további intézkedéséig nem érvényesítheti, kivéve a lejárt kamatoknak és tőkerészleteknek, valamint járulékaiknak érvényesítését, ideértve a kamat vagy tőkerészlet nem fizetése esetére ez után kikötött kötbért is. Ez a rendelkezés visszaható hatállyal azokra a tartozásokra is áll, amelyek 1914. évi augusztus hó 1. napja óta voltak fizetendők. 19. §: A moratórium alá eső biztosítási díjaknak fizetését a biztosított a halasztás idejének eltelte után nem tagadhatja meg arra való hivatkozással, hogy a biztosítás a díj nemfizetése következtében megszűnt, kivéve ha a biztosított a biztosítási dij lejáratának napját vagy a biztosítótól engedett avagy a törvényes halasztás (1875: XXXVII. t.-c. 505. §. 3. pontja) leteltét követő tizenöt napon belül a biztosítóval Írásban közli, hogy a biztosítást megszüntetni kívánja, vagy e határidőn belül a biztosító címére ily tartalmú ajánlott levelet postára ad. 20. §. Az a körülmény, hogy valamely követelés moratórium alá esik, nem zárja ki a követelésnek beszámításra való felhasználását. 21. §• A halasztás ideje a moratórium alá eső tartozások tekintetében sem az elévülés idejébe, sem a jogok érvényesítésére vagy fenntartására megállapított határidőbe nem számítható be. 22. §. A vasutak alkalmazottainak illetményeiből az 1914: XVII. t.-c. 25. §-a alapján engedett levonásokat a moratórium ideje alatt a következő szabályok szerint kell eszközölni: I. A hadba nem vonult alkalmazottaknak illetményeiből a levonásokat — a moratóriumra való tekintet nélkül ezután is változatlanul kell eszközölni. II. A mozgósítás folytán katonai szolgálatra bevonult alkalmazottak illetményeiből teljesítendő levonások a következőkép szabályoztatnak: 1. Mindaddig, amíg a hadba vonult alkalmazott állandó illetményeit a vasúttól csorbítatlanul megkapja, a levonásokat az illetményekből változatlanul, azaz úgy kell teljesíteni, mintha az illető katonai szolgálatra be nem vonult volna. 2. Azoknál az alkalmazottaknál, akiknek állandó illetményei a hadbavonulás folytán csökkenést szenvednek, az állandó illetmények csökkenésének időpontjától kezdve a levonásokat a következőkép kell teljesíteni: a) az 1914: XVII. t.-c. 22. §-ában említett jóléti intézetek tagsági díjait és járulékait az illető intézetek alapszabályai szerint a csökkent illetményekből is változatlanul le kell vonni; i) a zálogjoggal biztosított követelések levonásánál ügyelni kell arra, hogy — a katonai havidíjnak évi összegét teljesen figyelmen kívül hagyva — fizetésnek nem a fizetés természetével biró állandó illetményeknek eredeti összegét, hanem csak a szabályoknak megfelelően leszállított összegét lehet tekinteni, s hogy ennélfogva a zálogjoggal biztosított követeléseket — minden újabb bírói eljárás nélkül — az 1908 :XLI. t.-c. 6. §-a értelmében csak ennek a leszállított összegnek egyharmada erejéig, de évi kétezer koronának érintetlenül hagyásával lehet levonni. E határozmány alól kivétetnek azok a zálogjoggal biztosított követelések, amelyeknél a levonás, a fizetésnek emelkedése esetén sem változó egyenlő havi részletekben történik, amelyeket tehát a fizetés természetével biró állandó illetményeknek csökkenése dacára továbbra is a biróilag előjegyzett havi részletekben kell levonni, de az 1914: XVII. t.-c. 25. §. IV. pontjában megállapított korlátok sérelme nélkül; c) a vasutak kebelében vagy az alkalmazottak körében létesült és az 1914: XVII. t.-c. 22. §-ában nem említett jóléti intézmények, jótékonycélú egyletek és szövetkezetek követeléseinek, valamint tagsági díjainak (1914: XVII. t.-c. 25. §. III. 5. pontja) levonását be kell szüntetni. III. A jelen rendelet életbelépése előtt teljesített levonásokat visszakövetelni nem lehet, valamint az ezt megelőző időre levonásokat sem lehet utólag követelni.