Budapesti Közlöny, 1916. július (50. évfolyam, 148-173. szám)

1916-07-01 / 148. szám

1916. július 1. Budapesti Közlönye kérheti és kérelmét ez utóbbi esetben akár egy­szerre terjesztheti elő a szükséglet egész mennyi­ségére nézve, akár időközöniként egyes rész­mennyiségekre nézve. Ha a fél részmennyiségek vásárlására kér igazolványt, a községi elöljáró­ság (polgármester) ellenőrizni köteles, hogy a kiállított vásárlási igazolványok alapján vásárol­ható terménymennyiségek a fennálló rendelke­zések értelmében a télt megillető házi szükséglet mennyiségét meg ne haladják. Ha termelő kér vásárlási igazolványt, azt is kellően igazolni tar­tozik, hogy saját házi és — búzában — gazda­sági szükségletét a saját termése nem fedezi. A vásárlási igazolvány át nem ruházható és ennek alapján kizárólag az vásárolhat, akinek részére az igazolvány szól. A vevő a vásárlási igazolványt a vásárlás alkalmával az eladónak átszolgáltatni, az eladó pedig az igazolványt átvenni és saját igazolá­sára megőrizni köteles. 2. §• ■ Az, akinek részére a községi elöljáróság (pol­gármester) az 1. §. alapján vásárlási igazolványt állított ki, annak a terménymennyiségnek erejéig, amelynek vásárlására feljogosíthatott és arra az időre, ameddig a bevásárolható termény­mennyiség a fennálló rendelkezések értelmében a szükségletet fedezi, a hatósági ellátásban része­sülők jegyzékébe fel nem vehető. Annak a mennyiségnek tekintetében azonban,­­amelyre vonatkozólag a termények be nem szerez­­hetése folytán a vásárlási igazolványt, illetve igazolványokat a községi elöljáróságnak (polgár­­mesternek) legkésőbb 1916. évi október hó 16.­napjáig visszaszolgáltatták, a fél a hatósági­­ellátásban részesülők jegyzékébe felvétetik. Ehhez képest, ha a vásárlási igazolvány birto­kosa az igazolványon feltüntetett termény­mennyi­séget egy tételben megvásárolni nem tudja, a vételre az igazolványt fel nem használhatja, hanem új igazolvány kiállítását köteles kérni. A vevőnek ennek folytán annál a terménymennyi­ségnél, amelynek megvásárlására az igazolvány jogosít, kevesebbet vagy többet venni, valamint a termelőnek kevesebbet vagy többet eladni tilos. 3. §. A községi elöljáróság (polgármester) a kiszol­gáltatott vásárlási igazolványokról a jelen ren­delethez B) mellékletként csatolt mintának meg­felelő pontos jegyzéket köteles vezetni. A jegy­zékben fel kell tüntetni a fél nevét, akinek részére a vásárlási igazolvány kiszolgáltattatott, a fél pontos lakcímét, foglalkozását, a félnek háztartásában levő és rendszerint természetben ellátásban részesülő személyek számát, a félt az 1750/1916. M. E. számú rendelet 5. §-ának 6. bekezdése alapján a háztartásban ellátást élvező személyek után megillető házi szükséglet teljes összegét, termelőnél ezenkívül a saját ter­méséből fedezett szükségletet s végül a kiállított vásárlási igazolvány, illetve igazolványok sor­számát és kettét, valamint azt a termény­meny­­nyiséget, amelynek vásárlására a kiadott egyes igazolványok jogosítanak. A végből, hogy oly ese­­tekben, amidőn a fél részére különböző időpon­tokban két vagy ennél több vásárlási igazolvány állíttatik ki, az igazolvány adatai a B) jegyzék­ben a fél részére már előbb nyitott rovatokba vezettessenek be, a községi elöljáróság (polgár­­mester) azokról az egyénekről, akiknek részére vásárlási igazolvány adatott, a jelen rende­lethez C) mellékletként csatolt mintának meg­felelő betűsoros névjegyzéket is köteles vezetni. 2. Vásárlási igazolvány a gazdasági szükségletre rozs, kétszeres, köles, árpa és zab beszerzéséhez. 4. §• Az 1750/1916. M. E. számú rendelet 5. §-a alapján vásárlásra jogosult termelő és nem ter­melő a saját gazdasági szükségletére rozsot, két­szerest, kölest, árpát és zabot készáruvétel útján minden közvetítő kizárásával a termelőtől csakis a lakásának helye szerint illetékes főszolgabíró (polgármester) által részére a jelen rendelethez D­ mellékletként csatolt mintának megfelelő űrlapon kiállított vásárlási igazolványnyal vásá­rolhat. A főszolgabíró a vásárlási igazolványt a félnek csakis részletes adatokkal kellően indokolt és a községi elöljáróság által igazolt kérelmére szolgáltathatja ki. A főszolgabíró (polgármester) a szükséghez képest az illetékes gazdasági fel­ügyelő véleményét is kikérheti és indokolt ese­tekben a fél által kérelmezett terménymennyi­séget leszállíthatja. A fél a vásárlási igazolvány kiállítását akár az 1916. évi augusztus hó 16. napjától 1917. évi augusztus hó 15. napjáig terjedő időre számított gazdasági szükséglet egész mennyiségének egy tételben, akár meghatározott, de 500 kg-nál nem venni, kisebb részletekben való megvásárlására kérheti és kérelmét ez utóbbi esetben akár egyszerre terjesztheti elő a szükséglet egész mennyiségére nézve, akár időközönként egyes részmennyisé­gekre nézve. Ha a fél részmennyiségek vásár­lására kér igazolványt, a főszolgabíró (polgár­­mester) ellenőrizni köteles, hogy a kiállított vásárlási igazolványok alapján vásárolható ter­ménymennyiség a félnek a községi elöljáróság által igazolt gazdasági szükségletét túl ne haladja. A vásárlási igazolvány át nem ruházható és ennek alapján kizárólag az vásárolhat, akinek részére az igazolvány szól. A vevő a vásárlási igazolványt a vásárlás alkalmával az eladónak átszolgáltatni, az eladó pedig ezt átvenni és saját igazolására megőrizni köteles. Ha a vásárlási igazolvány birtokosa az igazol­ványon feltüntetett terménymennyiséget egy ételb­en megvásárolni nem tudja, a vételre az igazolványt fel nem használhatja, hanem új iga­zolvány kiállítását köteles kérni. Ehhez képest úgy a vevőnek, annál a termény menny­iségnél, melynek megvásárlására az igazolvány jogosít, kevesebbet vagy többet venni, valamint a ter­melőnek kevesebbet vagy többet eladni tilos. 5. §. A főszolgabíró (polgármester) a 4. §. alapján kiállított vásárlási igazolványokról a jelen ren­delethez E). mellékletként csatolt mintának meg­felelő betűsoros jegyzéket köteles vezetni. 6. §. A 4. §. alapján megvásárolt terménymennyi­ség elszállításához a 4551/1915. M. E. számú rendelet értelmében szükséges szállítási igazol­ványt az erre illetékes főszolgabíró (polgármester) csak akkor állíthatja ki, ha az eladó a vevő részéről átszolgáltatott vásárlási igazolványt be­mutatja, amelynek hátlapjára a főszolgabíró (polgármester) ................................. számú szál­lítási igazolvány kiadatott és ezzel érvénytele­­níttetett« megjegyzést rávezetni és azután azt további megőrzés végett az eladónak visszaadni köteles. 3. Őrlési tanúsítványok. 7­ §­ Bármely malomvállalat az őröltető félnek házi és gazdasági szükségletére búzát, rozsot, két­szerest, kölest, árpát és zabot őrlésre, darálásra, zúzásra, hántolásra és bármely egyéb feldolgo­zásra csakis akkor vállalhat, ha az őröltető fél egyidejűleg a lakása helyének községi elöljáró­sága (polgármestere) által a jelen rendelethez F) mellékletként csatolt mintának megfelelő a fél által megnevezett malomra kiállított őrlési tanúsítványt szolgáltat át. , A községi elöljáróság (polgármester) a kiszol­gáltatott őrlési tanúsítványokról a jelen rende­lethez 0­ mellékletként csatolt mintának meg­felelő pontos jegyzéket köteles vezetni. A végből, hogy a fél részére különböző időpontokban kiállított őrlési tanúsítványok adatai a tíz jegy­zékben a fél részére már előbb nyitott rova­tokba vezettessenek be, a községi elöljáróság (polgármester) azokról az egyénekről, akiknek részére őrlési tanúsítvány adatott, a jelen ren­delethez H) mellékletként csatolt mintának meg­felelő betűsoros jegyzéket is tartozik vezetni. A községi elöljáróság (polgármester) köteles gondot fordítani arra, hogy a fél részére kiállí­tott tanúsítványokban feltüntetett termény­mennyiségek együttvéve ne haladják meg az őt a fennálló rendelkezések értelmében megillető házi szükségletet fedező terménymennyiséget. Evégből oly félnél, aki a házi szükséglete be­szerzésére a jelen rendelet 1. §-a alapján vásár­lási igazolványt nyert, köteles azt is ellenőrizni, hogy termelőnél az őrlési tanúsítvány csak a vásárlási igazolvány kiszolgáltatásakor megálla­pított és pedig 1917. évi augusztus hó 15. nap­jáig terjedő összszükséglet erejéig, nem termelő­nél pedig a vásárlási igazolvány alapján besze­rezhető terménymennyiség erejéig adassék ki. A gazdasági szükségletet illetőleg a községi elöl­járóság (polgármester) a fél által előadott indo­kolást és a helyi viszonyokat köteles figyelembe venni. 8. §■ Az őröltető fél az őrlési tanúsítványt a malom­vállalatnak átadni, a malomvállalat pedig azt átvenni és megőrizni köteles. A malomvállalat minden hónap 1. és 15. napján a már össze­gyűjtött őrlési tanúsítványokat a Hadi Termény­részvénytársaság illetékes kirendeltségének ter­jeszti be. 9­ §• A malomvállalatok az őrlési tanúsítványokról és a felek részére végzett feldolgozásról a jelen rendelethez J) mellékletként csatolt jegyzéket kötelesek vezetni. E jegyzékben a malomvállalat tulajdonosa mindenekelőtt feljegyezni köteles, terményenként a fél által feldolgozásra behozott mennyiségeket és ennek megfelelő adatokat tar­talmazó átvételi elismervényt kell a félnek ki­szolgáltatnia. Köteles továbbá a malomvállalat tulajdonosa a jegyzékbe feljegyezni a fél által feldolgozásra átadott termények feldolgozási, illetve elszámolási eredményeit és erről a félnek megfelelő elszámolási elismervényt köteles adni. 4. A Hadi Termény-részvénytársaság, e társaság bizományosa és a kereskedő (szövetkezet) ter­ményvásárlási elismervénye. 10. §. A Hadi Termény-részvénytársaság, valamint e társaság bizományosa, úgyszintén az 1750/1916 M. E. számú rendelet 10. §-a értelmében vásár­lásra jogosult kereskedő (szövetkezet) a termelő­nek minden átvett terményről a jelen rendelet­hez K) mellékletként csatolt mintának megfe­lelően kiállított írásbeli elismervényt köteles kiszolgáltatni. A termelő az írásbeli elismervényt átvenni és saját igazolására megőrizni köteles. 5. Hatósági ellátásra jogosultak házi szükségleté­nek és búzában való gazdasági szükségletnek bejelentése. 11. §• Az a termelő, akinek saját házi szükségletét saját termése nem fedezi, a szükséglet hiányzó részének, valamint a nem termelő egész házi szükségletének az 1750/1916. M. E. számú ren­delet 7. §-ában megállapított hatósági ellátás keretén belül való biztosítása érdekében amennyi­ben a jelen rendelet 1. §-a alapján a szükséglet fedezésére vásárlási igazolványt nem kapott, köte­les a törvényhatóság első tisztviselője által meg­határozott időpontig, legkésőbb azonban 1916. évi szeptember hó 15. napjáig bezárólag a községi elöljáróságnál (polgármesternél) írásban vagy szóval az adatok kellő igazolása mellett nevét, foglalkozását, a háztartásában rendszerint természetben ellátást élvező személyek számát, külön részletezésével azoknak, akik valamely kereső foglalkozást folytatnak és végül — ter­melőnél a meglévő terménykészletének beszámí­tása mellett — az 1917. évi augusztus hó 15. napjáig számított szükségletét, illetőleg annak nem fedezett részét bejelenteni. A termelő, amennyiben búza tekintetében gazdasági szük­ségletét saját termése nem fedezi, köteles ebbeli szükségletét is bejelenteni. Házi szükséglet címén a 4586/1915. M. E. számú rendelet (1. a Budapesti Közlönynek 1915. évi december hó 28. napján megjelent 299. számában) értelmében őstermeléssel foglal­kozók naponként és fejenként búza-, rozs- vagy árpalisztből vagy ezek keverékéből legfeljebb 400 grammot, nehéz testi munkával foglalkozók legfeljebb 300 grammot, bárki más pedig leg­feljebb 240 grammot vehet számításba. Búza tekintetében a fél gazdasági szükségletét illető bejelentését kellően indokolni tartozik.

Next