Budapesti Közlöny, 1917. május (51. évfolyam, 100-123. szám)

1917-05-30 / 122. szám

1917. május 30 Budapesti Közlöny Horváth Lajos, Háti Sándor, Pintér Sándor gépkocsivezetőknek; Kádár Sándor, Sallay Gábor, Németh Sándor, ■Szabó János sebesülthordóknak, Hutáéra Lénárt szabónak, Szabó Pál raktároknak, Polai Antal ferencrendi szerzetesnek, Németh Gézáné ápolónőnek, Pécsi Berta ápolónőnek, Mikó Lajos asztalosnak, Magyar Mihály népfelkelőnek, Pintér Ignác népfelkelőnek, Zsigmondi János népfelkelőnek, Csépes Mihály őrmesternek és Ilka Istvánná kórházi gazdasszonynak. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Moór Gyula eperjesi ág. h. ev. jogakadémiai ny. rk. tanárnak a kolozsvári Ferencz József tudományegyetem jog- és államtudományi karán a jogbölcsészetből egyetemi magántanárrá tör­tént képesítését jóváhagyólag tudomásul vette és őt ebben a minőségében megerősítette. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a vezetése alatt álló minisztériumban Balázs Sándor irodatisztet irodafőtisztté kinevezte. A m. kir. pénzügyminister dr. Heberstei Jó­zsef, ügyvédjelöltet a zagrebi, Adler Samu magán­hivatalnokot a nagyenyedi, Mócz Jenő végzett joghallgatót a pozsonyi, Dudevszky István nyu­galmazott körjegyzőt a balassagyarmati és Pálffy István helyettes adóügyi községi jegyzőt a tordai m. kir. pénzügyigazgatósághoz ideiglenes minő­ségű adóügyi biztosokká kinevezte. A m. kir. pénzügyminiszer Farkas Béla nyu­galmazott körjegyzőt a tordai m. kir. pénzügy­igazgatósághoz ideiglenes minőségű adóügyi biz­tossá kinevezte. A m. kir. pénzügyminister dr. Teklic Ede megyei fogalmazógyakornok, zagrebi lakost ideig­lenes minőségű segélydíjas pénzügyi fogalmazó­gyakornokká a zagrebi kir. pénzügyigazgatóság­­hoz kinevezte. A közös pénzügyminister dr. Kantod Sla­­voljub tanárt a banjalukai főreálgimnázium igazgatójává nevezte ki. Bosznia és Hercegovina tartományi kormánya főnöke kinevezte Besarovic Bogdán és Czer­­niawski Miksa számvevő tiszteket számvizsgálókká a tartományi kormány számvevőhivatalánál. A kassai királyi ítélőtábla elnöke dr. Szájber Ferenc ügyvéd kassai lakost a kassai királyi ítélőtábla kerületébe segélydíjas joggyakornokká kinevezte. A m. kir. ministeriumnak 1.851/1917. M. E. számú rendelete, a fa- és faszénkészletek bejelentése és nyilvántartása, valamint felhasználásuknak és forgalomba hozata­luknak szabályozása tárgyában. A m. kir. ministérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes ren­delkezések alapján a következőket rendeli. 1­ 1­ §• A jelen rendelet hatálya alá esnek: a termelt épületfa, műfa, fűrészáru faragott fa (ideértve a talpfát és a tölgydongát is) tűzifa (ideértve a köte­gelt lágy tűzifát is), faszén és műszaki célokra (cel­­lulose gyártás stb.) szánt hulladékfakészletek. Az 1.972/1916. M. E. és 1.495/1917. M. E. számú rendeleteknek a bányafára, talpfára és gömbfára vonatkozó rendelkezései helyébe a jelen rendelet rendelkezései lépnek. 2. §• A jelen rendelet rendelkezései nem terjednek ki a következő készletekre : a) a mezőgazdasági célokra szánt és 6 (hat) m. hosszúságot meg nem haladó hegyezett karókra ; b) a zsindelyre, dránicára, valamint a már kina­gyolt kerékgyártófára (kerékagy, keréktalp, küllő és lőcs), végül a nem tölgyfából készült dongára ; c) a közepén mérve 8 (nyolc) cmnél kisebb átmé­rőjű 2 (kettő) méternél hosszabb rúdfára ; d) a kisiparosok, mezőgazdák vagy egyéb fa­kereskedéssel nem foglalkozó egyének, jogi szemé­lyek és cégek által saját szükségletükre termelt vagy beszerzett, valamint az erdőbirtokosok által saját szükségletükre termelt készletekre, ha a kész­let épület- és műfából 100 (egyszáz) tömörköbmé­­tert fűrészáruból vagy faragott fából (a talpfa kivé­telével) az 50 (ötven) tömör­­t, tölgyfából készült német vagy magyar dongából 100 (száz) akót, ugyanabból készült francia dongából pedig az 500 (ötszáz) darabot meg nem halad ; e) a m. kir. államvasutak, a m. kir. posta és táv­­irda, továbbá az állami bányák, állami vasművek és állami gyárak ama készleteire, amelyeket az 1917. évi junius hó 15-én az említett állami intéz­mények birtokában vannak. f) emberi lakó vagy munkahelyiségek fűtésére, továbbá mező- vagy erdőgazdasággal kapcsolatos ipari üzemek üzemi tüzelésének ellátására szánt tűzifa- és faszénkészletekre, ha azok már a közvet­len fogyasztó birtokában vannak, s ipari üzemek­nél azok mennyisége tűzifából 200 (kettőszáz) ürmé­t, faszénből pedig 200 (kettőszáz) métermá­zsát meg nem halad ; g) a fafeldolgozó telepeken keletkező fűrész­­porra, az ebből előállított brikettre, valamint a nem műszaki célokra (cellulose vagy tanningyártás stb.) szánt, hanem csak tüzelésre alkalmas és nem kötegelt hulladékra ; h) a csak tüzelésre alkalmas vágási hulladékfára, kéregre és gallyfára. 3. §. Az 1. 1j-ban említett anyagokból a jelen rendelet hatálya alá eső készleteket — még pedig úgy a meg­levő mint a jelen rendelet érvényességének tar­tama alatt termelendő vagy külföldről behozandó készleteket, — a magyar szent korona országainak faértékesitő hivatalánál be kell jelenteni. Bejelentésre köteles mindenki, aki ily készletet az 1917. évi junius hó 15-ik napján akár saját­jaként, akár más részére birtokában (őrizetében) tart, vagy ilyen készletnek a jelzett nap után birtokába (őrizetébe) jut. Az 1917. évi junius hó 15. napján meglevő készleteket az 1917. évi junius hó 30. napjáig bezárólag kell bejelenteni, azontúl a készleteket havonkint kell, még­pedig mindig az előző hónap utolsó napjáén volt állapot szerint a hónap 8. napjáig bejelenteni. A havi bejelentésnek tartalmaznia kell: a) a múlt hó elején volt készletet, b) az engedélyezett eladások folytán, c) a kicsinyben való eladás (11. 8. b) pont és 19. §.) folytán, d) a más választékra való feldolgozás folytán, e) a bejelentő más telepére történt elszállítás folytán, f) a felhasználás folytán beállott apadást, g) az ezek levonásával megmaradt készletet, h) az új termelés folytán, i) más választékból való előállítás folytán, k) vásárlás folytán, l) saját telepről való átszállítás folytán be­állott készletnövekedést. A készletfelvételre irányadó napon közforgalmú vasúton, hajón vagy tutajban szállítás alatt álló készleteket a rendeltetési állomásra való meg­érkezésük után a havi jelentés keretében kell be­jelenteni. 4­ §• A beraktározással vagy fuvarozással foglalkozó vállalatnál elhelyezett készleteket az köteles be­jelenteni, aki azt megőrzés vagy fuvarozás végett elhelyezte. Ha a bejelentésre kötelezett állandóan kül­földön tartózkodik, a készlet bejelentéséért kívüle az az alkalmazottja is felelős, aki a készlettel kapcsolatos ügyeit belföldön intézi. 5. §. A bejelentéshez a jelen rendelet mellékleteképen csatolt mintának megfelelő bejelentőlapokat kell használni. Ily bejelentőlapok kis- és nagyközsé­gekben a községi elöljáróságnál, rendezett tanácsú és törvényhatósági joggal felruházott városokban, valamint Fiume városában és kerületében a polgármesternél, Budapest székesfővárosban a ke­rületi elöljáróságoknál ingyen kaphatók. Ugyan­ezen minták szerint a bejelentőlapot maga a be­jelentő is elkészítheti. A bejelentőlapot postai útón való beküldés esetében legkésőbb a határidő utolsó napján kell ajánlva postára adni. 6. §. Minden egyes község vagy város határában levő készletről külön bejelentőlapot kell kiállítani. A magántulajdonban álló közforgalmú vasutak készleteiket csak összesítve (választékonkint egy összegben) jelentik be ; hasonlókép egy bejelentő­lapon kell bejelenteni az egy összefüggő telepen elhelyezett készleteket még az esetben is, ha az összefüggő telep két vagy több község határában fekszik. A más részére őrizetben tartott idegen kész­letekre vonatkozólag be kell jelenteni annak a nevét és lakhelyét, aki a készlet felett való rendel­kezésre jogosult. A készletek tekintetében a bejelentő lap be­osztásának megfelelően külön kell kimutatni azo­kat, amelyek : a) az erdőn, erdei rakodókon, erdei szállítási eszközök mellett vagy a b) és c) pont alá nem tar­tozó rakodókon vannak elhelyezve. b) közforgalmú vasutak vagy ezekből kiágazó­­iparvágányok (vontató vágányok) mellett, hajóz­ható vagy tutajozható folyók partjain levő, be­­terhelésre vagy befurásra alkalmas rakodókon vannak elhelyezve ; c) amelyek a 2. §. c) pontja alá nem eső gyári vagy bányatelepekre felhasználás, illetve a fa­­feldolgozó vagy fűrésztelepekre feldolgozás végett be vannak szállítva. Az a) pont alatt említett készletekre nézve meg kell jelölni azt a vasúti vagy hajóállomást, illetve a b) pontnak megfelelő rakodót is, amelyre a fél az árut a vételárnak a jelen rendelet 22. §-a értelmé­ben hivatalból való megállapítása esetében szál­lítani kívánja. 7­ §• A bejelentésre kötelezettek a bejelentett kész­letekről állandóan pontos raktárkönyvet kötelesek vezetni oly módon, hogy abból a készlet mennyi­ségének változása és az, hogy hová fordíttatott, bármikor megállapítható legyen. Elidegenítés esetében a raktárkönyvben a meg­szerző fél nevét és lakóhelyét, ha pedig az áru már elszállíttatott, azt is fel kell jegyezni, hogy mikor és hová küldetett. Fakereskedéssel nem foglalkozó egyéneket, jogi személyeket és cégeket a 8. §. értelmében szervezett hivatal a raktárkönyv vezetése és a folytatólagos bejelentés alól esetről-esetre megállapított ki­kötések mellett felmenthet, ha azokat a készlete­ket beigazoltan saját szükségleteik fedezésére kívánják fordítani. Ily készletek eladása vagy áruba bocsátása tilos. .8. §. A bejelentett készletek egységes nyilvántartását, valamint a készletek értékesítésével, feldolgozásuk és felhasználásuk szabályozásával járó teendőket a »Magyar szent korona országainak faértékesítő hivatala« röviden »Faértékesítő hivatal« látja el. A faértékesítő hivatal szervezetét a kereskedelem­ügyi miniszer állapítja meg. 9. §• A jelen rendelet hatálya alá eső készletek hova­­fordítása felől az alábbiak értelmében a faérté­kesítő hivatal rendelkezik. Megállapítja és a felekkel az 1917. évi június hó 15-én rendelkezésre álló készletekre vonatkozó­lag az 1917. évi július hó 31-ig, a jelen rendelet hatályának ideje alatt termelt, előállított, bel­földön vásárolt, vagy külföldről behozott kész­letekre nézve pedig legkésőbb az erre vonatkozó 7

Next