Budapesti Közlöny, 1917. július (51. évfolyam, 149-174. szám)

1917-07-01 / 149. szám

1917. július 1. Budapesti Közlöny­ nál alkalmazott napibéres altisztjelöltek, és a postánál, távírdánál és távbeszélőnél alkalmazott napi díjas, napibéres vagy havidíjas művezető­­jelöltek és műszerészek. A negyedik csoportba tartoznak az 1912: XXXV. törvénycikk 2. §-ában említett második csoport 8. és 9. pontjai alatt felsorolt alkalmazottak közül azok, akik nem soroztattak a fenti harmadik csoportba. III. A családi pótlék 1917. évi julius hó 1-jétől kezdve — a fizetési osztályra, valamint az élvezeti javadalmazás összegére való tekintet nélkül — az 1912: XXXV. törvénycikk 3. §-ában meg­kívánt feltételeknek megfelelő minden gyermek után fejenkint: az első csoportba tartozó alkalmazottaknál évi négyszáz (400) korona; a második csoportba tartozó alkalmazottaknál évi kettőszáznegyven (240) korona ; a harmadik csoportba tartozó alkalmazottak­nál évi kettőszáz (200) korona ; a negyedik csoportba tartozó alkalmazottaknál évi egyszázhatvan (160) korona. Azoknál a lelkészeknél, akik állami jövedelem­­kiegészítést egyáltalán nem, vagy az 1913 : XXXVIII. törvénycikk 5. §-a alapján csak kor­látolt mértékben élveznek, továbbá a fenti I. 6. pont alatt említett lelkészeknél, valamint a fenti I. 7. pont alatt említett segédlelkészeknél a családi pótléknak együttes összege az évi 800 koronát meg nem haladhatja. IV. Az életkor, amelynek betöltéséig a gyer­mek szülőjének családi pótlékra van igénye, az első csoportba tartozó alkalmazottak gyermekei­nél a huszonnegyedik, a második, harmadik és negyedik csoportba tartozó alkalmazottak gyer­mekeinél a tizenhatodik életévben állapíttatik meg. Az első csoportba tartozó alkalmazottak olyan gyermeke után, aki tanulmányait huszonnegyedik életévének betöltéséig kizárólag abból az okból nem fejezhette be, mert a mozgósítás folytán tény­leges katonai szolgálatot teljesített, a miniszer (legfőbb állami számvevőszék elnöke) a tanulmá­nyoknak sikeres folytatása esetén a huszonnegye­dik életév betöltése után is engedélyezhet családi pótlékot, illetőleg a már folyósított családi pótlé­kot továbbra is engedélyezheti, de legfeljebb annyi időre, mint amennyi ideig az illető gyermek huszon­négy éves korának betöltéséig a mozgósítás folytán tényleges katonai szolgálatot teljesített és ezen az időn belül is csak addig, amíg az illető gyermek tanulmányait befejezi. Az e rendelkezés alapján újból engedélyezett családi pótlék az engedélyező miniszeri (legfőbb állami számvevőszéki elnöki) határozat keltét követő naptári évnegyedtől kezdve jár. Az 1912 : XXXV. törvénycikk 8. §-ában foglalt rendelkezések a második, harmadik és negyedik csoportokba tartozó alkalmazottak gyer­mekeinél nyernek alkalmazást. V. Ugyanazután a gyermek után akkor is csak egy családi pótlék jár, ha az apa és az anya (mos­toha anya) is családi pótlékra igényjogosult alkal­mazott. Ilyen esetekben a családi pótlék akkor is az apa részére és az ő alkalmazása után állapí­tandó meg, ha az anya a saját alkalmazása alap­ján esetleg magasabb összegű családi pótlékra tarthatna igényt. Az 1912: XXXV. törvénycikk 4. §-ának második bekezdésében foglalt korlátozás 1917. évi junius hó végével megszűnik. VI. Az 1912: XXXV. törvénycikk 5. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés a fenti I. 10., 11. és 12. pontok alatt felsorolt alkalmazot­takra, az idézett törvénycikk 5. §-ának második­­és harmadik bekezdéseiben foglalt rendelkezések pedig azokra a díjnokokra, napidíjasokra, havi­­béresekre és napibéresekre is alkalmazást nyer­nek, akik a jelen szakasz alapján részesülnek csa­ládi pótlékban. Az 1912: XXXV. törvénycikk 5. §-ának második bekezdésében foglaltak még kiegészít­tetnek azzal, hogy az állami, vármegyei vagy államvasúti pénztárból élvezett nyugellátás vagy kegyelmi ellátás alatt nemcsak az állami, vár­megyei vagy államvasúti forrásból, hanem bár­milyen forrásból eredő és állami, vármegyei vagy államvasúti pénztár által kifizetett nyugellátást vagy kegyelmi ellátást is kell érteni, továbbá, hogy a nyugellátást vagy kegyelmi ellátást élvezőkre vonatkozó korlátozás azokra is kiterjed, akik bár­milyen forrásból eredő és valamely városi vagy községi pénztár által kifizetett nyugellátást vagy kegyelmi ellátást élveznek. Ez a korlátozás a nő­­díjnok által özvegyi minőségében esetleg élvezett nyugellátásra vagy kegyelmi ellátásra nem vo­natkozik. VII. Az 1912: XXXV. törvénycikk 7. §-ának első és második bekezdéseiben foglalt rendelkezések értelemszerű alkalmazást nyernek a harmadik és negyedik csoportokba tartozó alkalmazottakra is. Vili. Az 1912: XXXV. törvénycikk 9. §-a alapján a családtagok után engedélyezhető családi pótlék két családtag után annyi, mint egy gyermek után, három családtag után annyi, mint két gyer­mek után, négy családtag után annyi, mint három gyermek után, öt családtag után annyi, mint négy gyermek után és hat vagy hatnál több családtag után annyi, mint öt gyermek után. Az 1912: XXXV. törvénycikk 9. §-ának utolsó bekezdésében foglalt korlátozás megszűnik. A családi pótléknak az a többlete, amely az ebben a pontban foglalt rendelkezések folytán az idézett 9. §. alapján engedélyeztetik, az enge­délyező miniszeri (legfőbb állami számvevőszéki elnöki) határozat keltét követő naptári évnegyed­től kezdve jár. IX. Az 1912: XXXV. törvénycikk 10. §-ának harmadik és negyedik bekezdéseiben foglalt ren­delkezések kiterjednek azokra a díjnokokra, napi­díjasokra, havibéresekre és napibéresekre is, akik a jelen szakasz alapján részesülnek családi pót­lékban. X. A fenti I. 1—18. pontok alatt felsorolt alkal­mazottak közül a 16. és 18. pontokban említett díjnokoknál a családi pótlékot utólagos, a többi alkalmazottnál pedig előzetes negyedévi részletek­ben kell folyósítani. XI. Az 1912: XXXV. törvénycikk 18. §-ának első bekezdésében említett határozatok hozatala — minden más eljárás kizárásával — a fenti I. 5., 6., 7., 8., 9., 10., 11. és 12. pontok alatt fel­sorolt alkalmazottakat illetőleg elsőfokon a val­lás- és közoktatásügyi miniszer, a fenti I. 13., 14., 15. és 16. pontok alatt felsorolt alkalmazottakat illetőleg pedig elsőfokon a vármegye alispánja s másodfokon a belügyminiszer hatáskörébe tar­tozik. /| | | Az 1912: XXXV. törvénycikk 18. §-ának második és harmadik bekezdéseiben foglalt rendel­kezések a fenti I. pont alatt felsorolt azokra az alkalmazottakra is kiterjednek, akiknél abban a kérdésben, hogy van-e jogos igényük illetményre és hogy az alapul vett címen mekkora összeg illeti meg őket, egyéb törvények rendelkezései alapján a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye. XII. A fenti­­, 5., 6. és 7. pontok alatt említett lelkészeknél és segédlelkészeknél az évi tiszta jövedelem megállapítása az 1898: XIV. tör­vénycikk alapján eszközlendő, de a készpénzbeli jövedelemből annak csak 70%-a vehető figyelembe. Az állami szempontból kifogás alá eső lelkésztől vagy segédlelkésztől a családi pótlékot a vallás- és közoktatásügyi miniszer megvonhatja. XIII. A vallás- és közoktatásügyi miniszer fel­hatalmaztatik, hogy azokat a bármelyfokú tan­intézeti fentartókat, akik tanerőik részére a tör­vényszerű fizetést eddig államsegély igénybevétele nélkül saját erejükből biztosították és akik tan­erőiket a jelen szakaszban megállapított családi pótlékban akarják részesíteni, beigazolt szegény­ségük esetén családi pótlék-államsegélyben része­síthessék ; még­pedig a tanítókra (tanítónőkre) nézve az 1907: XXVII. és az 1913: XVI. törvény­cikkekben megállapított, az óvónőkre nézve az 1913 : XL. törvénycikkben megállapított, a többi tanerőre nézve pedig az érvényben levő vonatkozó fizetéskiegészítési államsegélyt szabá­lyozó ministeri rendeletekben megállapított módo­zatok, feltételek és következmények mellett. Az e pont alapján engedélyezhető családi pótlék­államsegélyek engedélyezésének kérdésében egy­általán nincsen helye a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak. XIV. A városi közigazgatási alkalmazottaknak, valamint a városi közkórházaknál rendszeres fizetéssel alkalmazott tisztviselőknek és a városi közkórházaknál állandóan alkalmazott díjnokok­­nak családi pótlékai a jelen szakaszban meg­állapított módozatok szerint egészítendők la, illetőleg a nevezettek, amennyiben részükre csa­ádi pótlék rendszeresítve nem volna, a jelen sza­kaszban megállapított feltételek és módozatok szerint családi pótlékban részesítendők. Az 1912. LVil­. törvénycikkben felsorolt városok közigazgatási alkalmazottainak a hivat­kozott törvénycikk 18. §-a szerint járó családi pótlékai csakis olyan összeg erejéig egészíthetők ki, hogy fizetésük esetleges pótlékaikkal együtt elérje a hivatkozott törvény 14. §-ában megálla­pított fizetésnek és a jelen szakaszban az állami stb. tisztviselők részére megállapított családi pótléknak együttes összegét. Budapest székesfőváros közigazgatási, közkór­házi és tanügyi alkalmazottainak az érvényben álló rendelkezések szerint járó családi pótlékai a jelen szakaszban megállapított módozatok szerint egé­szítendők ki. Fiume város közigazgatási és tan­ügyi alkalmazottai, valamint az ottani közkór­háznál rendszeres fizetéssel alkalmazott tiszt­viselők és állandóan alkalmazott díjnokok pedig a jelen szakaszban megállapított feltételek és mó­dozatok szerint családi pótlékban részesítendők. A fentiekben foglalt rendelkezések nem vonat­koznak a városoknál alkalmazott cselédekre, nap­számosokra, munkásokra, munkásnőkre és az ezek­hez hasonló minőségű városi alkalmazottakra, valamint a városok által fentartott vagy folytatott üzemeknek, vállalatoknak és ipartelepeknek alkal­mazottaira. A városi alkalmazottakat a fenti II. pont alatt említett négy csoportba az érdekelt ministerek a pénzügyministerrel egyetértőleg sorozzák be. A fenti XI. pont második bekezdésében foglaltak alkalmazást nyernek a városi alkalmazottakra is. Az 1912 : XXXV. törvénycikk 17. §-ában biztosított kedvezmények 1917. évi julius hó 1-jétől kezdve a városok által alkalmazottaik részére engedélyezett családi pótlékokra vagy a családi pótlék természetével bíró más illetményekre is kiterjesztetnek. Felhatalmaztatik a belügyminiszer, hogy a városi alkalmazottaknak a fentiek szerint családi pótlék­­kiegészítés, illetőleg családi pótlék címén járó összegek fedezésére, a városok részére a pénzügy­miniszerrel egyetértőleg, a törvényhozás további intézkedéséig, ideiglenesen állami hozzájárulást engedélyezhessen. 15. §. Az 1916: XXIV. törvénycikk 1. §-ának módosításával a pénzügyminiszer felhatalmazta­tik, hogy a törvényhozásnak való utólagos bejelen­tés kötelezettsége mellett, a szesznagykereskedők által eladott megadózott finomított szesz legmaga­sabb árát hektoliterfokonként 6 %-ánál nagyobb összegben rendeleti úton állapítsa meg. 16. §. Felhatalmaztatik a pénzügyminiszer, hogy a Pénzintézeti Központot közérdekből állami bevé­teleknek, így az osztálysorsjátéknak kezelésével vagy közhasznú vállalkozásokban való részvétellel bízhassa meg. Az osztálysorsjáték és az ennek sorsjegyeire eső nyeremények nyereményadó- és illetékmentesek. Abban az esetben, ha a királyi kincstár az osz­tálysorsjáték kezelését nem állami közegekre bízná, az osztálysorsjáték kezelésére vonatkozó minden okirat és beadvány, a bírói eljárás ki­vételével, bélyeg- és illetékmentes. m\ B*.17. §• 1? A tengeri szabadhajózásban foglalkoztatott ma­gyar kereskedelmi hajóknak, valamint a tengeri hajók építésének állami segélyben és kedvezmé­nyekben való részesítéséről szóló 1907. évi VI. törvénycikkben foglalt és az 1916. évi XXII. tör­vénycikkel az 1917. évre meghosszabbított rendel­kezések hatálya az 1918. év végéig meghosszabbít­­tatik.­­ I 18. g.­­ Jelen törvény 1917. évi július 1-én lép életbe, de az 1—4. §-okban foglalt rendelkezések hatálya az 1917/18. évi állami költségvetésről szóló tör­vény életbeléptével megszűnik. A törvény végre­hajtásával a pénzügyminiszer bizatik meg. Mi e törvénycikket s mindazt, a­mi abban foglaltatik, összesen és egyenként helyesnek, kedvesnek és elfogadottnak ?

Next