Budapesti Közlöny, 1920. május (54. évfolyam, 100-122. szám)

1920-05-01 / 100. szám

l­ i­n­ tott alapárakon felül az esetleges hatósági keze­lési költségeket, a felmerült és igazolt szállí­tási költségeket, továbbá nagykereskedői költ­ségek és haszon címén métermázsánkint 40 ko­ronát, kiskereskedői költség és haszon címén pedig kilogrammonként további 80 fillért kell számításba venni. E kereskedői költség- és haszontételek ma­gukban foglalják a só szállításához használt zsákok költségeit, valamint a közvetlen fogyasztó részére történő kiszolgáltatáshoz szükséges papírzacskó árát. A só átvételéhez szükséges zsákokról az átvevő tartozik gondoskodni. Ha a zsákot kivételesen az átadó szolgáltatja és adja használatba a vevőnek, attól a kölcsönadott zsákok után betétet követelhet, amelyet a zsá­koknak használható állapotban való visszaszol­gáltatása esetén a kopási díj levonásával vissza kell fizetni. A betét összegét, valamint a kopási díj címén felszámítható tételeket a Sóelosztó Bizottság a Zsákbizottsággal egyetértve álla­pítja meg. A vámvonalon át vagy idegen közigazgatás alatt álló területről behozott oly só árának megállapításánál, amely nem a Sóelosztó Bizott­ság által és nem az általa megállapított fejadat szerint kerül forgalomba, az 1. és 2. §-ban megállapított alapár helyett az igazolt beszer­zési költségeket és az igazoltan fizetett vám- és engedélyilletéket, valamint a jelen §. harmadik bekezdésében említett költség- és haszontételeket kell számításba venni. A helyi hatóságok kötelesek az általuk meg­állapított áraknak a szokásos módon való közzé­tételéről gondoskodni és a megállapított árakat a közélelmezési miniszternek bejelenteni, aki azokat felülvizsgálhatja és a szükséghez képest a pénzügyminiszterrel egyetértőig megváltoz­tathatja. 5. §. A vámvonalon át vagy idegen közigazgatás alatt álló területről behozott sóért a méter­­mázsánkint 2 koronában megállapított és ezidő­­szerint az 500°/6-os fejpénzzel együtt 12 koronát kitevő vámtételen felül métermázsánkint 350 ko­rona engedélyilleték fizetendői 6. §. Azért a sóért, amelyet a pénzügyminiszterrel egyetértőleg a közélelmezési miniszter vagy annak a pénzügyminiszter hozzájárulásával adott felhatalmazása alapján a Sóelosztó Bizott­ság vagy az alsóbb fokú közigazgatási hatóság közszükségleti célra igénybe vesz (rekvirál), az igénybe vett mennyiség után a 4. §-ban meg­állapított árat kell megtéríteni; ebből az árból azonban az esetben, ha a só a vámvonalon túl eső vagy idegen közigazgatás alatt álló terület­ről származott és annak tulajdonosa az 5. §-ban előírt vám- és engedélyilleték lefizetését, vagy annak a kincstár javára történt biztosítá­sát igazolni nem tudja, a vám- és engedélyille­ték a kincstár javára levonandó. 7. §. Mindazok az egyének, jogi személyek és cégek, akiknek birtokában a jelen fedelet életbelépése napján konyhasóból 50, marhasóból vagy ipar­sóból pedig külön-külön 100 kilogrammot meg­haladó készlet van, kötelesek a készletet, vala­mint annak tárolási helyét Budapesten és a Budapesti Környék Közellátási Bizottsága hatás­körébe tartozó helyeken a Sóelosztó Bizottság­nál (Budapest, V., Vilmos császár­ út 26.), egyéb helyeken pedig a készlet tárolási helyére illetékes pénzügyőri szakasznál a jelen rendelet életbe­lépésének napjától számítandó nyolc napon belül bejelenteni és a készlet után a 384/1920. M. E. számú rendelet 1—3. §-aiban megállapított ár és a jelen rendelet 1—3. §-aiban megállapított alapár között mutatkozó különbözetet a kincs­tárnak megfizetni. Oly só mennyiségek után, amelyek a jelen rendelet életbelépte előtt pénzügyminiszteri en­gedély alapján a vámvonalon át vagy idegen közigazgatás alatt álló területről az előírt vám- és engedélyilleték igazolt lefizetése mellett ho­zattak be, árkülönbözet befizetésének nincs helye az esetben, ha a Sóelosztó Bizottság a sónak ily eredetét megállapítja és igazolja. Egyébként a sókészletek bejelentése és meg­állapítása, valamint az árkülönbözetek lerovása, továbbá a bejelentési kötelezettség elmulasz­tásának vagy nem szabályszerű teljesítésének megtorlása tekintetében az 1918: XIII. t.*c. 9. §-ában foglalt rendelkezések irányadók. 8. §. Aki a jelen rendelet rendelkezéseit vagy az annak alapján tett hatósági rendelkezéseket megszegi vagy kijátssza, avagy megszegésüknél vagy kijátszásuknál bármi módon közreműködik, az — amennyiben cselekménye súlyosabb bün­tető rendelkezés alá nem esik — kihágást követ el s hat hónapig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Ha megállapítható annak a nyereségnek az összege, amelyet a tettes cselekményével illeték­telenül elért, az alkalmazandó pénzbüntetés kétezer koronán felül a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összegig terjedhet. Ha e kihágás miatt oly egyén ítéltetett el jogerősen, aki sóárusítással iparszerűen foglal­kozik, azt a Sóelosztó Bizottság a sóárusításból kizárja. Ama készlet tekintetében, amelyre nézve a kihágást elkövették, a kihágási eljárás során a törvény értelmében elkobzásnak van helye. A kihágási eljárás során lefoglalt sót az el­járó hatóság köteles a lefoglalás után a Só­elosztó Bizottságnak átvétel végett haladéktala­nul bejelenteni. A lefoglalt készletet közszük­ségleti célokra igénybevettnek kell tekinteni és azzal a Sóelosztó Bizottság rendelkezik, amely annak felhasználása tekintetében a fennálló rendelkezések szerint jár el. Az ilykér igénybe vett (rekvirált) készletért fizetendő átvételi ár (térítés) tekintetében a Sóelosztó Bizottság a 6. §-ban foglaltakhoz ké­pest intézkedik. Az igénybe vett készletért fizetendő árt a kihágás miatt eljáró hatóságnál letétbe kell helyezni. A kihágás megállapítása esetében a lefoglalt készlet helyébe lépett ez az összeg tárgya az elkobzásnak. Az elkobzott összeg érté­kének egyötöde a feljelentőt, a többi része pedig a felmerült költségek levonásával a Hadirok­kantak Segélyalapját illeti. Ha a kihágás nem állapíttatnék meg, a letétbe helyezett összeget ki kell utalni annak a részére, akitől a készle­tet igénybe vették. E kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, az­­államrendőrség működési területén pedig az államrendőrségnek hatáskörébe tartozik. 9. §. Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe. Budapest, 1920. évi április hó 23-án. Simonyi-Semadam Sándor s. k., m. kir. miniszterelnök. A m. kir. pénzügyminiszter 1920. évi 23.904. számra rendelete valamennyi pénzügyigazggatósághoz és pénzügyi közeghez, valamint a Sóelosztó Bizottsághoz. A magyar minisztérium egyidejűleg kelt és közzétett 1920. évi 3.074/M. E. számú rende­lete a só árát újból szabályozván, ezzel kapcso­latban a következőket közlöm és rendelem: Ez a kormányrendelet a sóár megállapításá­nak rendszerét­­alapjában megváltoztatta, mert amíg az eddig érvényben volt 1920. évi 384/M. E. számú kormányrendelettel a sóárak a fogyasztók részére történő eladás és az elosztó szerv tele­pén, üzlethelyiségében vagy raktárában történő átvétel esetére állapíttattak meg és ezért a só átvételével, elszállításával és szétosztásával felmerülő költségek fejében az elosztó szer­veknek emez árakból megtérítés adatott, addig a jelen kormányrendelet 1., 2. és 3. §-ai a sónak az állami sóhivataloknál vagy a Sóelosztó Bizottság­­rendelkezése alatt álló más sóraktáraknál történő kiszolgáltatás esetére érvényes alapárait állapította meg, melyekből semmiféle megtérítésnek vagy levonásnak helye nincs. Ezek az alapárak csomagolatlan állapot­ban, legalább egy métermázsányi mennyiségben kiszolgáltatott sóra értendők, egy métermázsá­nál kisebb mennyiségben történő kiszolgáltatás esetén ezek az alapárak — a kormányrendelet 4. §-a értelmében — kg.-ként 50 fillérrel emel­kednek; egy métermázsánál kisebb sómennyi­ségnek ekként kiszámított alapára azonban nem haladhatja meg az egy métermázsányi sómennyi­­ségnek az 1., 2. és 3. §-ban megjelölt alapárát. A sóhivatalok, melyeknek, valamint a fentebb említett más sóraktáraknak készleteiből a só­kiutalásokat továbbra is a Sóelosztó Bizottság fogja eszközölni, ez utóbbi rendelkezés pontos betartására különös gondot tartoznak fordítani. A Sóelosztó Bizottság esetleges utasításai alapján a sóhivatal vagy sóraktár által a sóval a vevőnek kivételesen adott zsákokért követel­hető betét és kopási díj tekintetében a Sóel­­esztő Bizottság intézkedik. A lábsó árát a közönséges konyhasó árának 600/6-ban vagyis métermázsánként 400 koro­nában állapítom meg. A kormányrendelet 4. §-a értelmében a fo­gyasztásra szánt konyhasóért és marhasóért a nagykereskedői, valamint a közvetlen fo­gyasztás célját szolgáló forgalomban köve­telhető legmagasabb árakat az e §-ban megjelölt számítás alapján Budapest fővá­rosban a tanács, a Budapesti Környék Köz­ellátási Bizottságának működési területén a nevezett bizottság a Sóelosztó Bizottság hozzá­járulásával, vidéken pedig a törvényhatóság első tisztviselője a pénzügyigazgatóság közbevonásával állapítja meg. Az összes pénzügy­igazgatóságok­nak — a székesfőváros kivételével — kötelessége emez ármegállapításnál közreműködni, a meg­állapított árak betartását saját hatáskörükben is ellenőrizni és a netalán észlelt szabálytalan­ságokról hozzám mindenkor haladéktalanul je­lentést tenni. A kormányrendelet életbelépésének napján meg­levő sókészletek bejelentése és az árkülönböze­tek befizetése tekintetében különös figyelem fordítandó arra, hogy míg a bejelentési kötele­zettség a kormányrendelet 7. §-ában megjelölt valamennyi és bármily eredetű sókészletekre ki­terjed, addig a fizetési kötelezettség nem vonat­kozik oly sómennyiségekre, melyek a kormány­­rendelet életbelépte előtt a vámvonalon át vagy idegen közigazgatás alatt álló területről engedé­lyem alapján, az előírt vám- és engedélyilleték iga­­zolt lefizetése mellett hozattak be, miután a kormányrendelet a­dó vám- és engedélyilletékeré­nek jelenlegi tételeit nem emelte fel. Avégből, hogy az utánfizetési kötelezettség alóli mentesség feltételei megállapíthatók legye­nek, az ily sókészletekre vonatkozó bejelen­tésben a készletek eredete és a vám- és enge­délyilleték lefizetése megemlítendő; az átvevő pénzügyőri szakasz az ily bejelentést a készlet megállapítása után az utóbbi adatok helyessé­gének megállapítása végett haladéktalanul to­vábbítani tartozik a Sóelosztó Bizottsághoz s a továbbiak, iránt a bizottság által vele közölt megállapítás eredményéhez képest jár el A befizetendő árkülönbözetek az 1920. évi 384/M. E. számú kormányrendelet 1—3. §-aiban megállapított árak és a jelen kormányrendelet 1—3. §-aiban megállapított alapárak egybeveté­sével állapítandók meg, vagyis ezek szerint fize­tendő , az étkezésre használatos közönséges konyhasó után kg­ kint 2 K . Lucullus kristálysó után 750 grammot tartalmazó dobozonkint 4 K; a denaturált marhasó után kg-kint 1 K; a állattenyésztési célokra kiszolgáltatott kősó után kg-kint 1 K 50 f; denaturált vagy tiszta iparsó után egyaránt kg-kint 1 K 50 f. Egyébként a készletek bejelentése és megálla­pítása, valamint az árkülönbözetek lerovása, továbbá a bejelentési kötelezettség elmulasztá­sának vagy nem szabályszerű teljesítésének meg­torlása tekintetében az 1918. évi XIII- t.­c. 9. §-ának, valamint az 1918. évi szeptember hó 1-én 109.474/1918. szám alatt kelt és a Pénz­ügyi Közlöny 1918. évi 22. számában közzétett itteni körrendeletnek és a folyó évi január hó 17-én 74.017/1919. szám alatt kelt és a Pénz­ügyi Közlöny 1920. évi 4. számában kö­zle­s körrendeletemnek idevonatkozó intézkedései Lme rendeletem­ egyéb intézkedései, »»»__ m­6 évi március 13-án 9.391. szám a Kelt és a Pénzügyi Közlöny 1920. évi 9. szá­ma közzétett körrendeletem hatályukat vési Budapest, 1920 április 23-án. Báró Korányi Frigyes s. k., al. kir. pénzügyminiszter.­­­­ Budapesti Közlöny 1920 május 1.

Next