Budapesti Közlöny, 1920. szeptember (54. évfolyam, 200-224. szám)
1920-09-01 / 200. szám
2 4. A befolyó vámjövedelem másra, mint a vámtárgy fentartására és helyreállítására vagy esetleg újból való építésének költségeire nem fordítható. A vámszedési jog gyakorlásából eredő bevételek és a vámtárgy építése, kezelése és fentartása címén felmerülő kiadások a törvényhatósági közúti alappal együttesen kezelendők és ehhez képest a vámbevételek, mint a törvényhatósági közúti alap különleges jövedelme, úgyszintén a vámbevételeket terhelő kiadások a törvényhatósági közúti költségelőirányzatok illető bevételi és kiadási rovatai alatt irányozandók elő, illetőleg az ezen költségelőirányzatokhoz tartozó zárszámadásokban számolandók el. Ezenfelül azonban az említett bevételeket és kiadásokat feltüntető külön kimutatás — a számadási évet követő március hó végéig — hozzám felterjesztendő. A kimutatásban a bevételek a hiteles forgalmi adatok feltüntetése mellett díjtételek szerint részletezendők, a kiadások pedig akként, hogy az építés, kezelés és fentartás címén felmerülő költségek külön legyenek feltüntetve. Az 1890. évi L.-c. 102. §-ában felsorolt hatóságoknak kötelességévé teszem annak szigorú ellenőrzését, hogy a vámjövedelem nem szolgál-e külön jövedelmi vagy keresetforrásul s amennyiben ilyen körülmény fenforgását észlelnék, kötelességük a vámdíjtételek leszállítása iránt a megfelelő lépéseket megtenni. D) A vámdíjtételek minden kártérítés nélkül leszállíthatók, ha a jövedelem az 1890. évi I. t.-c. 85. §-a értelmében több, mint amennyi szükséges. E) Közérdekből, különösen hadászati szempontokból szükséges hasonló létesítmények államköltségen való megépítését és forgalombahelyezését engedélyes kártérítési igény nélkül tűrni tartozik. F) Az engedélyes mindazt, amit az 1890. évi I. t.-c. és annak alapján a kereskedelemügyi miniszter rendel, esetleg — amennyiben az idézett törvény más büntetést nem határozna— rendbüntetésnek terhe alatt foganatosítani tartozik. Ez a rendbüntetés esetenként 200 koronánál nagyobb nem lehet. O) A fentebb megállapított vámdíjjegyzék — a vámszedés helyein — a közigazgatási hatóság által hitelesített példányban, jól látható helyen, olvashatóan írva, állandóan kifüggesztve tartandó. F) Az 1890. évi I. t.-c.-nek a vámokra vonatkozó minden egyéb határozata a jelen vámrais kiterjed. Budapest, 1920. évi augusztus hó 21-én. A miniszter helyett: Lipták s. k. államtitkár. M. kír. honvédelmi miniszter 75.091/elv. 2. 1926. szám. Magyarország lóállománya a hosszú világháború alatt, továbbá az ismételt forradalmak által előidézett helyzet, valamint a különféle megszállások folytán annyira megcsappant, hogy a ló forgalmi ára — ha egyáltalában kínálat tárgya a ló — szinte a megfizethetetlenségig emelkedett. Ily helyzetben, midőn állami életünk egyedül biztos bázisának, a nemzeti hadseregnek szükségleteit szinte leküzdhetetlen akadályok mellett, de mégis biztosítanunk kell, a honvédelmi kincstárnak kötelessége, hogy biztosítsa mindazon katonai vonatkozású felszerelési anyagok tulajdonjogát (tehát a lovakét is), melyek határozottan kincstári eredetűek, azaz az eladást eszközlő első tulajdonoshoz illegitim uton kerültek, még azon esetben is, ha időközben esetleg jóhiszemű vásárlók birtokába kerülnek és azok használatában találtatnak. Az eddig kiadott rendeletek ez alapon épültek fel és céljuk az, hogy az ország súlyos pénzügyi helyzetét figyelembe véve az egyesek által szenvedett jóhiszemű sérelmet a lehetőség szerint enyhítsék. Az alábbiakban tájékozásul közlöm az eddig lovakra (öszvérekre, szamarakra) nézve kiadott rendeletek erre vonatkozó intézkedéseit. A honvédelmi kincstár jelenleg már állományba vett lovain, öszvérein és szamarain kívül kincstári tulajdonnak tekintetnek. A) A német hadsereg (Mackensen) állományába tartozott s úgy az egyes német parancsnokságok, mint a német hadsereg egyes tagjai által eladott vagy hátrahagyott lovak (öszvérek, szamarak). B) Az úgynevezett vörös hadsereg alakulásai vagy az azokhoz beosztottak által hátrahagyott vagy eladott lovak (öszvérek, szamarak). C) A megszálló (román, cseh, jugoszláv) csapatok alakulásai vagy tagjai által hátrahagyott vagy eladott lovak (öszvérek, szamarak). A) Az 1918. évi fegyverszüneti szerződés értelmében az átvonuló német hadsereg a magyar állam által volt leszerelendő s az összes hadianyag pedig átveendő (tehát a lovak, öszvérek, szamarak is). Ez alapon adatott ki annak idején a 33.168/eln. B. 1918. számú tiltó rendelet, mely következőkép hangzik: »A lefegyverzendő német csapatok (Mackensen hadsereg) mindennemű készletének, mint fegyverzet, lőszer, ruházat, felszerelés, járművek, gépek, anyagok stb., így természetesen a lovak is megvásárlása tilos. Aki a jelen rendelkezést megszegi, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1912. évi LXIII. t.cikk 7. §-ának utolsó bekezdése alapján két hónapig terjedő elzárással, valamint 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Azon anyagok, amelyekre nézve a kihágás elkövettetett, rendőri büntető eljárás során elkobzandók. A fent említett kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, a székesfővárosi államrendőrség működési területén pedig az államrendőrség hatáskörébe tartozik. Jelen rendelet a parancsnokságok által kihirdetendő.« Ami meg is történt. Ennélfogva azon körülmény, hogy akár német parancsnokságok, akár saját országbeli hatóságok ily lovakat magánosoknak eladtak s a vevők marhalevél birtokában vannak, a kincstár tulajdonjogán mit sem változtat, mert ily eladások szabályellenesen, egyes egyének önkényes eljárása folytán keletkeztek. Méltányossági szempontból megengedem azonban, hogy azok, kik bebizonyitottan árverés útján jutottak a német hadsereg tulajdonában volt lovak birtokába, elvileg a lovakat a kincstár tulajdonába vételekor kötelezvény ellenében tartásra megkapják abban az esetben, ha azokat mezőgazdasági célokra használják. E lovak kötelezvény ellenében náluk maradnak mindaddig, míg a hadsereg részére múlhatatlanul nem szükségesek. Az ilyen lovak elsősorban azoktól vonandók be, kiknek birtokában vagy használatában más igavonó állat is van, illetve akik oly vagyoni helyzetben vannak, hogy igavonó állatot beszerezni képesek. Oly egyéneknél petsig, kiknek mezőgazdaságában más lovak nincsenek, csak ily német hadseregtől származó lovak és lovat beszerezni sem képesek, a lovak kötelezvény ellenében meghagyandók s csak végszükség esetén vonandók be a hadsereg lőszükségletének fedezésére. Ez esetben azonban módját kell ejteni annak, hogy az illetőknek a mezőgazdasági munkálataik elvégzésére — egy katonai szolgálatra alkalmatlan lótartásra történt kiutalásával — alkalom nyújtassék. A lovak elvételénél minden alkalommal a község elöljárósága, sőt ahol lehet, a gazdaegyesületei, tagjai is bevonandók közreműködésre s ezzel együttesen állapítandó meg, hogy kik azon egyének, akiknél a lovak mezőgazdasági munkák elvégzése, illetve megélhetés szempontjából »kötelezvény« ellenében meghagyandók. Azon egyének, kik ily német hadseregtől származó lovak birtokába másod- vagy harmadkézből való vásárlás útján jutottak, azáltal kárpótlandók, hogy részükre a rendelkezésre álló anyaghoz mérten és a f. évi 21.658/2. számú rendelet szerint igényjogosult hadirokkantak elsőbbségi jogának megóvása mellett egy én tartásra egy katonai szolgálatra alkalmatlan ló utaltassék ki, mely ló kitűnő tartás esetére későbbi rendelkezésem szerint esetleg korlátlan tulajdonba lesz átengedhető. B) Az úgynevezett vörös hadsereg alakulásai vagy azokhoz beosztottak által hátrahagyott vagy eladott lovakra (öszvérek, szamarak) a I. évi 1.765. számú kormányrendelet intézkedik. Az ilyen származású, de azóta másod- vagy harmadkézbe jutott lovakra (öszvérek, szamarak) az A) alatt említett utolsó bekezdés rendelkezései mérvadók. C) A megszálló csapatok (román, cseh, jugoszláv) alakulásai vagy tagjai által hátrahagyott vagy eladott lovakra (öszvérek, szamarak) az A) alatt tett rendelkezések mérvadók azzal, hogy az ilyen lovak nem tekintetnek kincstáriaknak, tehát a nyilvántartásból töröltetnek, ha: 1. azok, bár valamikor a magyar kincstár nyilvántartásában állottak is, de a kincstártól legitim uton kerültek az illetők tulajdonába (pz 1918. évi november hó 1. előtt a honvédelmi miniszter által engedélyezett árverés útján); 2. ha ellenérték, illetve térség nélkül, azaz ököljog alapján kerültek a megálló csapatok alakulatainak és tagjainak birtokába és így kerültek vásárlás vagy csere útján valakinek tulajdonába, tehát nem kincstáriak voltak, azaz magáneredetük, kétségtelenül beigazolódik ; 3. ha a megszálló csapatok vagy azok tagjaitól vásárolt vagy visszahagyott lótérítés, illetve ellenérték mellett került is a megszálló csapatok vagy azok tagjainak birtokába, de a kérdéses ló nem kincstári eredete az 1. pont szerint beigazolódott. (Tehát sem a német hadi seregtől, sem a vörösöktől nem származik.) Budapest, 1920 augusztus 31. M. kir. honvédelmi miniszter. Budapest Közlöny 1930 szeptember 1. Az Oraságos Központi Anvizsgáló Bizottság eléasse 12.970/1929. 0. K. L B. számú renelete a kávéháziban kiszolgáltatásra kerülő kávéházi cikkek legmagasabb árának megállapítása tárgyában kiadott 8 980/1920. 0. K. Á. B. számú rendelet kienétzitésérttl A m. kir. közélelmezési miniszter ur 46.229. 1920. V. számú rendeletével megengedte a kávéházakban a friss tejből készült ételek és italok kiszolgáltatását. Ennek folytán a kávéházakban kiszolgáltatásra kerülő kávéházi cikkek legmagasabb árának megállapítása tárgyában kiadott 8.980/1920. O. K. A. B. számú rendeletet (1. a Budapesti Közlönynek 1920. évi június hó 6. napján megjelent 127. számában) az alábbiak szerint egészítem ki : 1. §. A 8.980/1920. O. K. Á. B. számú rendelet 1. §-a a következő két ponttal s az alábbi új bekezdéssel egészül ki: 11. Tejeskávé, friss tejből készítve, szemeskávéból készült feketekávé hozzáadásával, leskevesebb 2 dl., 2 drb. sacharinnal, legmagasabb ára 4 K. „ J 12. Kapuciner (friss tej és szemeskávéből készült feketekávé keveréke) legkevesebb 1 dL, 2 drb. sacharinnal, legmagasabb ára 3 ív. A 8.980/1920. O. K. A. B. számú rendelet 1. §-ának 1., 2. és 3. pontjában, valamint a cai II. és 12. pontban előirt sacharin-mennyiségű egyes adagok mellett külön szolgáltatón a 2. §. A 8.980/1920. O. K. Á. B. számú rendelet 4. §-a szerint a kávéházakban kdügg^ . jegyzéket a fenti 10. és 11. ponttal kisziteni. Aki az előírt sacharin-mennyiséget 1 g1 rendelet 1. §-ának utolsó bekezdése ezt(ja£ok ott megjelölt esetekben nem az C^C ,anyiben mellett külön szolgáltatja ki, az, ami cselekménye súlyosabb büntetőben , nem esik, kihágást követ el s tizenö