Budapesti Közlöny, 1920. szeptember (54. évfolyam, 200-224. szám)

1920-09-01 / 200. szám

2­ 4. A befolyó vámjövedelem másra, mint a vámtárgy fentartására és helyreállítására vagy esetleg újból való építésének költségeire nem fordítható. A vámszedési jog gyakorlásából eredő bevé­telek és a vámtárgy építése, kezelése és fen­­tartása címén felmerülő kiadások a törvény­­hatósági közúti alappal együttesen kezelendők és ehhez képest a vámbevételek, mint a törvény­­hatósági közúti alap különleges jövedelme, úgyszintén a vámbevételeket terhelő kiadások a törvényhatósági közúti költségelőirányzatok illető bevételi és kiadási rovatai alatt irányo­­zandók elő, illetőleg az ezen költségelőirányza­tokhoz tartozó zárszámadásokban számolandók el. Ezenfelül azonban az említett bevételeket és kiadásokat feltüntető külön kimutatás — a számadási évet követő március hó végéig — hozzám felterjesztendő. A kimutatásban a bevételek a hiteles forgalmi adatok feltüntetése mellett díjtételek szerint részletezendők, a kiadások pedig akként, hogy az építés, kezelés és fentartás címén felmerülő költségek külön legyenek feltüntetve. Az 1890. évi L­­.-c. 102. §-ában felsorolt hatóságoknak kötelességévé teszem annak szigorú ellenőrzését, hogy a vámjövedelem nem szolgál-e külön jövedelmi vagy keresetforrásul s amennyi­ben ilyen körülmény fenforgását észlelnék, köte­lességük a vámdíjtételek leszállítása iránt a meg­felelő lépéseket megtenni. D) A vámdíjtételek minden kártéríté­s nélkül leszállíthatók, ha a jövedelem az 1890. évi I. t.-c. 85. §-a értelmében több, mint a­mennyi szükséges. E) Közérdekből, különösen hadászati szempontok­ból szükséges hasonló létesítmények államkölt­ségen való megépítését és forgalombahelyezését engedélyes kártérítési igény nélkül tűrni tar­tozik. F) Az engedélyes mindazt, amit az 1890. évi I. t.-c. és annak alapján a kereskedelemügyi minisz­ter rendel, esetleg — amennyiben az idézett törvény más büntetést nem határozna— rend­büntetésnek terhe alatt foganatosítani tartozik. Ez a rendbüntetés esetenként 200 koronánál nagyobb nem lehet. O) A fentebb megállapított vámdíjjegyzék — a vámszedés helyein — a közigazgatási hatóság által hitelesített példányban, jól látható helyen, olvashatóan írva, állandóan kifüggesztve tartandó.­­ F) Az 1890. évi I. t.-c.-nek a vámokra vonat­kozó minden egyéb határozata a jelen vámra­­is kiterjed. Budapest, 1920. évi augusztus hó 21-én. A miniszter helyett: Lipták s. k. államtitkár. M. kír. honvédelmi miniszter 75.091/elv. 2. 1926. szám. Magyarország lóállománya a hosszú világ­háború alatt, továbbá az ismételt forradalmak által előidézett helyzet, valamint a különféle megszállások folytán annyira megcsappant, hogy a ló forgalmi ára — ha egyáltalában kínálat tárgya a ló — szinte a megfizethetetlenségig emelkedett. Ily helyzetben, midőn állami életünk egyedül biztos bázisának, a nemzeti hadseregnek szük­ségleteit szinte leküzdhetetlen akadályok mellett, de mégis biztosítanunk kell, a honvédelmi kincs­tárnak kötelessége, hogy biztosítsa mindazon katonai vonatkozású felszerelési anyagok tulaj­donjogát (tehát a lovakét is), melyek határo­zottan kincstári eredetűek, azaz az eladást esz­­közlő első tulajdonoshoz illegitim uton kerültek, még azon esetben is, ha időközben esetleg jó­hiszemű vásárlók birtokába kerülnek és azok használatában találtatnak. Az eddig kiadott rendeletek ez alapon épültek fel és céljuk az, hogy az ország súlyos pénzügyi helyzetét figyelembe véve az egyesek által szen­vedett jóhiszemű sérelmet a lehetőség szerint enyhítsék. Az alábbiakban tájékozásul közlöm az eddig lovakra (öszvérekre, szamarakra) nézve kiadott rendeletek erre vonatkozó intézkedéseit. A honvédelmi kincstár jelenleg már állo­mányba vett lovain, öszvérein és szamarain kívül kincstári tulajdonnak tekintetnek. A) A német hadsereg (Mackensen) állomá­nyába tartozott s úgy az egyes német parancs­nokságok, mint a német hadsereg egyes tagjai által eladott vagy hátrahagyott lovak (öszvérek, szamarak). B) Az úgynevezett vörös hadsereg alakulásai vagy az azokhoz beosztottak által hátrahagyott vagy eladott lovak (öszvérek, szamarak). C) A megszálló (román, cseh, jugoszláv) csa­patok alakulásai vagy tagjai által hátrahagyott vagy eladott lovak (öszvérek, szamarak). A) Az 1918. évi fegyverszüneti szerződés értel­mében az átvonuló német hadsereg a magyar állam által volt leszerelendő s az összes hadi­anyag pedig átveendő (tehát a lovak, öszvérek, szamarak is). Ez alapon adatott ki annak idején a 33.168/eln. B. 1918. számú tiltó rendelet, mely következőkép hangzik: »A lefegyverzendő német csapatok (Mackensen hadsereg) mindennemű készletének, mint fegy­verzet, lőszer, ruházat, felszerelés, járművek, gépek, anyagok stb., így természetesen a lovak is megvásárlása tilos. Aki a jelen rendelkezést megszegi, amennyi­ben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1912. évi LXIII. t.­cikk 7. §-ának utolsó bekez­dése alapján két hónapig terjedő elzárással, vala­mint 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Azon anyagok, amelyekre nézve a kihágás elkövettetett, rendőri büntető eljárás során elkobzandók. A fent említett kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, a székesfővárosi államrendőrség működési terü­letén pedig az államrendőrség ha­táskörébe tartozik. Jelen rendelet a parancsnokságok által kihir­detendő.« Ami meg is történt. Ennélfogva azon körülmény­, hogy akár német parancsnokságok, akár saját országbeli hatósá­gok ily lovakat magánosoknak eladtak s a vevők marhalevél birtokában vannak, a kincstár tulaj­donjogán mit sem változtat, mert ily eladások szabályellenesen, egyes egyének önkényes eljárása folytán keletkeztek. Méltányossági szempontból megengedem azon­ban, hogy azok, kik bebizonyitottan árverés útján jutottak a német hadsereg tulajdonában volt lovak birtokába, elvileg a lovakat a kincs­tár tulajdonába vételekor kötelezvény ellenében tartásra megkapják abban az esetben, ha azo­kat mezőgazdasági célokra használják. E lovak kötelezvény ellenében náluk maradnak mind­addig, míg a hadsereg részére múlhatatlanul nem szükségesek­. Az ilyen lovak elsősorban azok­tól vonandók be, kiknek birtokában vagy hasz­nálatában más igavonó állat is van, illetve akik oly vagyoni helyzetben vannak, hogy igavonó állatot beszerezni képesek. Oly egyéneknél petsig, kiknek mezőgazdaságában más lovak nincsenek, csak ily német hadseregtől származó lovak és lovat beszerezni sem képesek, a lovak kötelez­vény ellenében meghagyandók s csak végszük­ség esetén vonandók be a hadsereg lőszükség­­letének fedezésére. Ez esetben azonban módját kell ejteni annak, hogy az illetőknek a mező­gazdasági munkálataik elvégzésére — egy kato­nai szolgálatra alkalmatlan lótartásra történt kiutalásával — alkalom nyújtassék. A lovak elvételénél minden alkalommal a község elöljárósága, sőt ahol lehet, a gazda­egyesületei, tagjai is bevonandók közreműkö­désre s ezzel együttesen állapítandó meg, hogy kik azon egyének, akiknél a lovak mezőgazda­­sági munkák elvégzése, illetve megélhetés szem­pontjából »kötelezvény« ellenében meghagyandók. Azon egyének, kik ily német hadseregtől származó lovak birtokába másod- vagy harmad­kézből való vásárlás útján jutottak, azáltal kár­­pótlandók, hogy részükre a rendelkezésre álló anyaghoz mérten és a f. évi 21.658/2. számú rendelet szerint igényjogosult hadirokkantak elsőbbségi jogának megóvása mellett egy én tartásra egy katonai szolgálatra alkalmatlan ló utaltassék ki, mely ló kitűnő tartás esetére későbbi rendelkezésem szerint esetleg korlátlan tulajdonba lesz átengedhető. B) Az úgynevezett vörös hadsereg alakulásai vagy azokhoz beosztottak által hátrahagyott vagy eladott lovakra (öszvérek, szamarak) a I. évi 1.765. számú kormányrendelet intézkedik. Az ilyen származású, de azóta másod- vagy harmadkézbe jutott lovakra (öszvérek, szamarak) az A) alatt említett utolsó bekezdés rendel­kezései mérvadók. C) A megszálló csapatok (román, cseh, jugoszláv) alakulásai vagy tagjai által hátrahagyott vagy eladott lovakra (öszvérek, szamarak) az A) alatt tett rendelkezések mérvadók azzal, hogy az ilyen lovak nem tekintetnek kincstáriaknak, tehát a nyilvántartásból töröltetnek, ha: 1. azok, bár valamikor a magyar kincstár nyilvántartásában állottak is, de a kincstártól legitim uton kerültek az illetők tulajdonába (pz 1918. évi november hó 1. előtt a honvédelmi miniszter által engedélyezett árverés útján); 2. ha ellenérték, illetve térség nélkül, azaz ököljog alapján kerültek a megálló csapatok alakulatainak és tagjainak birtokába és így kerültek vásárlás vagy csere útján valakinek tulajdonába, tehát nem kincstáriak voltak, azaz magáneredetük, kétségtelenül beigazolódik ; 3. ha a megszálló csapatok vagy azok tag­jaitól vásárolt vagy visszahagyott ló­térítés, illetve ellenérték mellett került is a megszálló csapatok vagy azok tagjainak birtokába, de a kérdéses ló nem kincstári eredete az 1. pont szerint beigazolódott. (Tehát sem a német had­i seregtől, sem a vörösöktől nem származik.) Budapest, 1920 augusztus 31. M. kir. honvédelmi miniszter. Budapest Közlöny 1930 szeptember 1. Az Oraságos Központi Anvizsgáló Bizott­­ság eléasse 12.970/1929. 0. K. L B. számú renelete a kávéháziban kiszolgáltatásra kerülő kávéházi cikkek legmagasabb árának megállapítása tár­gyában kiadott 8 980/1920. 0. K. Á. B. számú rendelet kiené­tzitésérttl A m. kir. közélelmezési miniszter ur 46.229. 1920. V. számú rendeletével megengedte a kávé­házakban a friss tejből készült ételek és italok kiszolgáltatását. Ennek folytán a kávéházakban kiszolgáltatásra kerülő kávéházi cikkek legma­gasabb árának megállapítása tárgyában kiadott 8.980/1920. O. K. A. B. számú rendeletet (1. a Budapesti Közlönynek 1920. évi június hó 6. napján megjelent 127. számában) az alábbiak szerint egészítem ki : 1. §. A 8.980/1920. O. K. Á. B. szám­ú rendelet 1. §-a a következő két ponttal s az alábbi új bekezdéssel egészül ki: 11. Tejeskávé, friss tejből készítve, szemes­kávéból készült feketekávé hozzáadásával, les­­kevesebb 2 dl., 2 drb. sacharinnal, legmagasabb ára 4 K. „ J 12. Kapuciner (friss tej és szemeskávéből készült feketekávé keveréke) legkevesebb 1 dL, 2 drb. sacharinnal, legmagasabb ára 3 ív. A 8.980/1920. O. K. A. B. számú rendelet 1. §-ának 1., 2. és 3. pontjában, valamint a ca­i II. és 12. pontban előirt sacharin-mennyiség­ű egyes adagok mellett külön szolgáltatón a 2. §.­­ A 8.980/1920. O. K. Á. B. számú rendelet 4. §-a szerint a kávéházakban kdügg^ . jegyzéket a fenti 10. és 11. ponttal ki­sziteni. Aki az előírt sacharin-mennyiséget 1 g1 rendelet 1. §-ának utolsó bekezdése e­zt(ja£ok ott megjelölt esetekben nem az C^C ,anyiben mellett külön szolgáltatja ki, az, am­i cselekménye súlyosabb büntető­ben , nem esik, kihágást követ el s tizenö

Next