Budapesti Közlöny, 1921. május (55. évfolyam, 94-116. szám)

1921-05-05 / 97. szám

2 a ) a nemzetgyülés által saját kebeléből kiküldött három és l) a m. l.ir. legfőbb állami számvevőszék által kiküldött két tagból. Elnökét a bizottság saját kebeléből maga vá­lasztja­ :'£v • ■ Megállapításait a bizottság jegyzőkönyvbe fog­lalj­a, amely a jegyintézet zárszámadásával a nem­zetgyűlés elé terjesztendő. .. " 1­18. §. A jegyintézet cégének jegyzéséhez három aláírás szükséges, melyek közül az egyiket az elnöknek­ vagy alelnöknek, a másikat a tanács egy tagjának, a harmadikat egy igazgatónak kell teljesítenie. V­I. A egyes őszt álvok és egyes telepek ügykörében az első bekezdés szabályaitól eltérő aláírásnak is van helye., Az intézeti tanács­ határozza meg, hogy mely személyek mily terjedelemben és mily alakban­­teljesíthetik ezeket az aláírásokat. A ta­nács e tárgyú rendelkezései az illető hivatalos helyiségekben kifüggesztendők. Ig.­ 19. §. A jegyintézet az állam számára bizományi üzleteket végezhet. Az ily bizományi üzletvitelből az állam terhére­­ mutatkozó egyenleg hónapközben a megállapodás­hoz képest, a minden hónap végével fennmaradó egyenleg pedig legkésőbb a következő hó 7. nap­jáig a m. kir. állampénztár által készpénzben ki­egyenlítendő.­­ » •» A jegyintézet az állam számlájára pénzt át­vesz és az állam követelése erejéig fizetéseket teljesít. * -r • ••* '•-*«. •••... . Más üzleteket az állam részére csak úgy teljesít­het, ha azzal hitelezés nincsen összekötve. Ez a tilalom nem terjed ki azoknak a váltóknak a leszámítolására vagy a kölcsön­ üzletben kézi­zálogul való elfogadására, amelyek az adók és jövedékek terén törvényileg szabályozott hitelezé­sek révén jutottak a kincstár birtokába. Ezek a váltók leszámítolhatók, illetőleg kézizálogul el­fogadhatók, ha egyébkép az üzleti határozmányok­­nak megfelelő kellékekkel el vannak látva. 20. §: Az államai jegyintézet a jelzálogétel ki­vételével mindazoknak az üzleteknek folytatására jogosult, amelyeket az osztrák-magyar bank alap­szabályai szerint folytatott. Ebbéli ténykedésénél az állami legyintéseire azok a határozatok,­ ame­lyek az Osztrák-magyar­ bank alapszabályainak VIII. címében a bank üzleteire vonatkozó jogok és kötelességek tekintetében meg voltak állapítva, megfelelően alkalmazandók.’ . 21. §. A kamatláb nagyságát korlátozó törvényes rendelkezések az állami jegyintézetre nem nyer­nek alkalmazást. 22. §. Az állami jegyintézet és fióktelepei elleni per­­zárólag a budapesti kir. törvényszék hatás­körébe és illetékességéhez tartozik. Ugyanez előtt a bíróság előtt indíthatja meg az állami jegyinté­zet vagy fióktelepe perét akkor is, ha ez a bíróság egyébként nem is bírna hatáskörrel vagy illetékes­­séggel. . . Az előbbi bekezdés nem nyer alkalmazást, ha más törvény, az illetékességet kizárólagosan álla­pítja meg, vagy ha a jegy­intézet a féllel írásban megállapodott, hogy más bíróság legyen illetékes. 23. §. Az állami jegyintézet könyveinek, illető­leg a könyvekből vett és az intézet cégével szabály­szerűen aláírt kivonatoknak olyan bizonyító ere­jük van, mint a közokiratoknak. Olyan nyugtáknak, elismervényeknek, utalvá­­nyoknak, utasításoknak és egyéb barátoknak, amelyeket a felek az intézet részére állítanak­­, az 1911.­ évi I. t.-c. 317. §-ában meghatározott bizonyító erejük van akkor is, ha ez o iratok az említett §-ban megkívánt kellékeket nev ii tartal­mazzák; 24. §. Az intézet részére kiállított kötelezvény vagy kötelezettséget megállapító más nyilatkozat, ha bíróság vagy közjegyző hitelesítette, végre­hajtható okirat. A végrehajtás elrendelésére az ok­iratban megjelölt bíróság, ily megjelölés hiányá­ban pedig a budapesti kir. törvényszék illetékes. Aki az állami jegyintézetnél letett pénzekre vagy értékekre vagy a jegyintézetnél felveendő követelésekre letiltást, zálogolást vagy végrehaj­tást kieszközölni kíván, köteles ez iránt az illeté­kes bírósághoz fordulni, amely ilyen biztosítási vagy végrehajtási intézkedést mindig csak az állami jegyintézetet megillető jogok épentartásával ren­delhet el és erről a jegyintézetet közvetlenül érte­síteni tartozik. Mindezekben az esetekben azonban jogában áll a jegyintézetnek a pénzeket vagy az illető kö­vetelésbeli összeget a tulajdonos vagy a követe­lésre jogosult személy költségén bírói kézhez le­tenni. Ha a jegyintézetnél levő pénzek vagy értékek tulajdonosa csődbe vagy csődönkí­vüli kényszer­ III. FEJEZET. Átmeneti intézkedések és záróhatározatok­ egyezségi eljárás alá kerül vagy meghal, a tömeg­­gondnok, a vagyonfelügyelő vagy az örökös kö­teles erről a jegyintézetet az illetékes hatóság útján értesíteni s a jegyintézetnek tudomására hozni, hogy ők vannak jogosítva a pénzek és értékek fölött rendelkezni. Ha ez a közlés elmarad, a jegy­­intézet ebből a csőd- vagy hagyatéki tömegre háruló károkért nem szavatol. A jegyintézetnél letett pénzek és értékek bírói­­lag igazolt harmadik személyeknek mindenkor csakis az illető okmány visszaadása ellenében szolgáltathatók ki. 25. §: Az állami jegyintézet a nála levő pénzek­ről és értékekről csakis azok tulajdonosainak ad felvilágosítást. A jegyintézet nem köteles az általa nyújtott Intelekről felvilágosítást adni. Azt, hogy a bíróság mennyiben követelhet fel­világosítást, a fennálló jogszabályok állapítják meg-26. 11. Az állami jegyintézet által kibocsátott utalványok bírói megsemmisítésére a váltókra nézve érvényes szabályok szerinti eljárásnak van helye. Minden egyéb, a jegyintézet vagy egyik fiók­telepe által kiállított oirat bírói megsemmisíté­sére kizárólag a budapesti kir. törvényszék ille­tékes. A megsemmisítési eljárás megindítása előtt, va­lamint a végleges megsemmisítési határozat meg­hozatala előtt a nevezett bíróság a jegyintézetet arra tartozik felhívni, hogy a megsemmisítést kérő fél által a megsemmisítendő okmányra nézve elő­adott ismertető jelek helyessége, valamint az iránt, hogy az illető okmány be nem váltatott-e, nyilatkozzék. * 27. §. Az állami jegyintézetnek saját követelései melegítése végett feltétlen elsőségi joga van a bir­tokában levő pénzekre, váltókra és értékpapírokra. Ez az elsőségi jog a jegyintézetet nemcsak azokra a pénzekre, váltókra és értékpapírokra nézve illeti meg, amelyek neki követelésének biztosítására átadattak, hanem különbség nélkül az adós min­den vagyonára, melynek birtokába a jegyintézet bármikor is bármi célból jutott. Az állami jegyintézetnek­ jogában áll követelé­sét bírói felhatalmazás vagy közbenjárás nélkül és az adósának vagyona felett nyitott csődön tavu­l is, a fennebb említett értékekből az általa legalkal­masabbnak talált módon behajtani és ezen első­ségi jogának gyakorlásában egy harmadiknak igénye, sőt tulajdonjogi igények és korábban szer­zett jogok által sem gátolható meg, ha a jegy­intézet az illető pénzeket, váltókat és értékpapí­rokat adósának vagyonaként vette át és az emlí­tett tulajdonjogi vagy egyéb igények az átvétel­nél általa világosan felismerhetők nem voltak. 28. §. Az állami jegyintézet üzleti éve a naptári év. Első üzleti éve 1922 december 31-én ér véget. A mérleg mindenkor december 31-ére zárandó le. Felállítására a kereskedelmi törvény idevonat­kozó határozatai irányadók. 29. §. Az állami jegyintézet köteles a hivatalos lapban közzétenni : a) követeléseinek és tartozásainak állását min­den hó 7., 15., 23. és utolsó napjáról, legkésőbb ezen határidő utáni ötödik napon, és b) a jegyintézet mérlegét és a nyereség- és vesz­teségszámla évi zárlatát legkésőbb az illető üzleti évet követő január végéig. A követelések és tartozások álladékába fel­veendő : A tartozások oldalán : a forgalomban levő állam­­jegyek összege, a többi azonnal lejáró tartozás, a felmondáshoz kötött tartozások, a többi tarto­zások. A követelések oldalán: Az épületek­en üzleti felszerelés, érckészlet, a külföldi piacokra szóló váltók és külföldi jegyek, az osztrák-magyar bank jegyeinek, a postataka­rékpénztár jegyeinek, az 1 és 2 koronás bankjegy­­utánzatoknak, a leszámítolt váltóknak és a kézi­­zálogra adott kölcsönöknek állaga, az értékpapi­­rolatak és a többi vagyontárgyaknak állaga. A követelésekre és tartozásokra vonatkozó első közzétételnek legkésőbb az állami jegyintézet működésének megkezdését követő egy hónap el­telte után kell a jelen §. első bekezdésének aj pont­jában foglalt határozatoknak megfelelően tör­ténnie. 30. §. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy rendeleti uton az oly, lehető rövid határidőt állapítson meg, amelynek lejártáig az osztrák-magyar banknak a jelen törvény értelmében kicserélésre kerülő je­gyeit , úgyszintén a m. Mr. postatakarékpénztár aláírását viselő államjegyeket és végül az u. n. tanácsköztársaság szervei által­­bocsátott és még forgalomban levő 1 és 2 koronás bankjegy utánzato­kat fizetés gyanánt «minden­ teljes névértékben változatlanul elfogadni köteles és amely határidő lejártáig ezek a fizetési eszközök államjegyek« minden levonás nélkül ki fognak cseréltetni, és további határidőt állapíthasson meg, amely­nek elteltéig ezek a fizetési eszközök még minden m. Mr. állampénztárnál teljes névértékben fizetés­kép elfogadandók és amely határidőben még minden levonás nélkül fognak államjegyekre ki­cseréltetni, és továbbá határidőket állapítson meg, amelyek alatt ezek a fizetési eszközök időszakonként emel­kedő százalékos levonásokkal a m. kir. állampénz­táraknál fizetéskép elfogadandók és amelyek alatt ugyanily, időszakonként emelkedő százalékos le­vonásokkal fognak államjegyekre kicseréltetni, végül is azt a határnapot megállapítsa, amelynek lejártával ezek a fizetési eszközök fizetéskép többi mi­nt. állampénzáraknál sem fogadhatók el és államjegyekre többé­t cseréltetni nem fognak. Felhatalmaztatik továbbá a pénzügyminiszter, hogy ha a pénzforgalom rendje meg­vánja, ren­deleti úton intézkedhessék aziránt, hogy az osztrák­­magyar bank magyar felülbélyegzésű jegyeinek egyes kategóriáit — megállapítandó határidőn belül — államjegyekre minden levonás nélkül még az állami jegyintézet létesítése előtt az állami jegy­intézet összkibocsátásának terhére kicserélhesse. A jelen törvény 6. §-ának az államjegyek összkibo­csátásának ellenőrzésére vonatkozó határozatai erre a l­ecserélésre is kterjednek. Azokkal a bankjegyekkel, amelyek birtokában az állam a lecserélési művelet folytán jut, a trianoni békeszerződés végrehajtása során az arra illetékes tényezőkkel létesítendő megállapodások szerint kell eljárni. A pénzügyminiszter felhatalmaztatik, hogy erre vonatkozólag, valamint az osztrák-magyar bank magyarországi szervezetének, üzleti berendezései­nek és üzletei egy részének átvétele iránt a trianoni békeszerződés szerint illetékes tényezőkkel a szük­séges megállapodásokat létesíthesse. A pénzügyminiszter végül felhatalmaztatik, hogy lehetőleg még a jelen­t. első bekezdésének c) pontj­jában említett rendelet lebocsátása előtt rendeleti úton szabályozza az osztrák-magyar bankkal szemben fennálló fizetési kötelezettségeknek a bank magyar felülbélyegzésű jegyeivel való tel­jesítését, 31. §. A­ jogosulatlanul pénzjegyet vagy be­mutatóra szóló, nem kamatozó más oly kötelez­vényt bocsát­ó, amely a forgalomban pénzjegyül használható, amennyiben e cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és az általa ebocsátott értékjegyek tízszeres összegéig terjedhető, de legalább is százezer ko­rona pénzbüntetéssel büntetendő. E cselekmény miatt a bűnvádi eljárás az állami fegyintézet indítványára indítható meg; az eljá­rásra­­zárólag a budapesti Mr. büntetőtörvény­­szék illetékes. Behajthatatlanság esetén a pénzbüntetést fog­házbüntetésre kell átváltoztatni, amelynek tar­tama egy évet nem haladhat meg. 32. §: A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a belföldi kereskedelmi érmék, a külföldi váltói és fizetési eszközök forgalmát az állami jegyintézet közreműködésének igénybevételével rendeleti utód szabályozhassa és rendeletének megszegését az 1916. évi IV. törvénycikk 6. §-a szerint büntetendő­­hágássá nyilváníthassa. 33. §. Utasíttatik a kormány, hogy az állami há­z­tartás vitelét a szigorú takarékosság érvényesíté­sével és az állami bevételeknek a szükséghez képest való fokozásával akkér rendezze be, hogy az kezelési hiánynyal ne záruljon és igy a jelen­­törvénynek az államjegyek­ibocsátási alapjaira vonatkozó ren­delkezései végrehajthatók legyenek. 3­1. §. Nem tekinthető az állam részére való közvetlen hitelezésnek s igy nem tartozik a jelen törvény 19. §-ában tilalmazott üzletek közé az állam által kibocsátott oly háromhavi lejáratú pénztárjegyeknek a benyújtó felek részére való leszámítolása, amelyek a jelen törvény hatályba­­léptét megelőzően kibocsátott rövid lejáratú állami pénztárjegyek megnyitásaképen adatnak­­. Az ily pénztárjegyek leszámítolása utján ki­bocsátott államjegyek nem számíttatnak bele . a jegyintézetnek törvényszerű üzletei alapján a jelen törvény 2. §-a második bekezdésének es Budapesti Közlöny 1921 május 5.’

Next