Budapesti Közlöny, 1921. június (55. évfolyam, 117-141. szám)

1921-06-01 / 117. szám

IMI június 1. Budapesti Közlöny , lényegében pedig tartozás, úgy nem esik vagyon­váltság alá. Ez a rendelkezés azonban csakis az óvadékul adott betétekre alkalmazható. Az óva­dékul szolgáló folyószámlakövetelések és letétek ej esetben is vagyonváltságkötelesek. A betétek vagyonváltság kötelezettségét­­ nem módosítja az a körülmény, hogy a betétként el­helyezett összegekről a betevő betéti könyvet kap-e vagy pénztárjegyet vagy bármily más okmányt. A vagyonváltság beszolgáltatására köt­es vállalatok. 2. §. Nem minden betét, folyószámlakövetelés és letét esik a jelen fejezet alapján vagyonváltság alá, hanem csakis azok, amelyek Magyarország­­) területén lévő oly vállalatnál helyeztettek el, amelyeket a T. 1. §-a felsorol. Ily vállalatok a Magyarország területén lévő pénzintézetek és általában minden olyan cég, amely a cégjegyzék tanúsága szerint bankügyletekkel foglalkozik, valamint külföldi ily vállalatoknak Magyarorszá­gon lévő fiókjai. A magyar pénzintézeteknek és egyéb banékügyletekkel foglalkozó cégeknek kül­földön lévő fiókjainál elhelyezett betétek, folyó­számlakövetelések és letétek nem esnek a jelen fejezetben említett vagyonváltság alá. A váltságbeszolgáltatási kötelezettségre nézve jelentőséggel nem bír, hogy az előző bekezdés­ben említett vállalat egyéni vagy pedig társas cég-e, valamint az sem, hogy milyen kereskedelmi társasági formában működik. A döntő az, hogy az illető vállalat pénzintézet-e, illetőleg bank­ügyletekkel foglalkozó cég-e? Minden pénzintézet — tekintet nélkül keres­kedelmi és jogi formájára — a jelen fejezet rendelkezése alá esik Ide tartoznak tehát nem­csak a részvénytársasági és szövetkezeti formá­ban alakult pénzintézetek, hanem egyéb pénz­intézetek is, így pl. a községi takarékpénztárak. A T. 1. §-ában a pénzintézet kifejezés után zárójelben foglalt­­részvénytársaság, szövetkezeti megjelölés nem kimerítő és minden mást kizáró, hanem csak megvilágító kifejezés ; a törvényes rendelkezés­ súlypontja a pénzintézet szón van. A köztudat és a gazdasági élet gyakorlati fel­fogása szerint pénzintézetnek tekintendő minden vállalatra a jelen fejezetet kell alkalmazni annál is inkább, mert a T. jogi alakulásukra és gaz­dasági szervezésükre tekintet nélkül még az olyan cégekre is megállapítja a vagyonváltság­­kötelezettséget, amelyek habár pénzintézeteknek nem is tekinthetők, de a pénzintézetekhez hason­lóan bankügyletekkel foglalkoznak. A bankügyletekkel való állandó és tartós fog­lalkozás nem kívántatik meg, elég ha a cégjegy­zék azt tünteti fel, hogy az illető cég egyáltalá­ban bankügyletekkel foglalkozik. Nem szükséges tehát, hogy a bankügyletekkel való foglalkozás fő üzletág legyen, így pl. ha egy terménykeres­kedő cég a cégjegyzék tartalma szerint bank­ügyletekkel is foglalkozik, úgy a nála elhelye­zett betétek után a jelen fejezet értelmében kell leróni a vagyonváltságot. Ha ellenben egy gőz­malomnál van a készpénzletét elhelyezve és a gőzmalom a cégjegyzés szerint bankügyletekkel nem foglalkozik, úgy a letét után nem kell a jelen fejezet szerint járó vagyonváltságot leróni Mindenesetre bankcégeknek kell tekinteni a magán­­bankokat és azokat a cégeket, amelyek betét-, folyószámla- és letétügyletekkel rendszeresen foglalkoznak. A T. 1. §-a a bankügyletekkel való foglal­kozás közelebbi megjelöléséül a csekkről szóló 1908. évi LYN­L t.-c. 2. §-ára is hivatkozik, amely oly cégekről szól, amelyek a külön tör­vénynyel elismert alapszabályaik vagy a cég­jegyzék tartalma szerint bankügyletekkel foglal­koznak. Ennélfogva a külön törvénynyel elismert alapszabályok alapján bankügyletekkel foglalkozó cégek is a jelen fejezet rendelkezései alá esnek. A m. kir. postatakarékpénztár és az Osztrák- Magyar Bank egyéb pénzintézetekkel azonos el­bírálás alá esik, tehát az ezeknél elhelyezett betétek, folyószámlakövetelések és letétek is vagyon váls­áigkö­telesek. Az Osztrák-Magyar Bank girószámlájára elhelyezett összegek a folyószámla­­követelésekkel egy tekintet alá esnek. A m. kir. postatakarékpénztár tekintetében a T. 1. §-án kívü­l a T. 3. §-ában is kifejezésre jut ez. A T. 3. §-a ugyanis félreértések eloszlatása végett kimondja, hogy az 1885. évi IX. t.-c. 24. §-ának első és második bekezdése a vagyonváltság tekin­tetében nem alkalmazható. Az 1885. évi IX. t.-c. 24. §-ának első és második bekezdése azt a­ »Magyarország,«, »belföld« fogalmát 1. az U. 3. tartalmazza, hogy a m. kir. postatakarékpénz­tárnál elhelyezett takarékbetétek adó- és illeték­­mentesek és a m­. kir. postatakarékpénztárnál elhelyezett betéteknek csak a kamatozó 2.000 %-át meghaladó része foglalható le és csak erre szerezhető zálog- és megtartási jog. A fentiek­ből azonban következik, hogy a vagyonváltság alól való mentesítés céljából az 1885. évi IX. t.-c. 24. §-ára hivatkozni nem lehet és nem lehet a vagyonváltság tekintetében abból előnyt igé­­nyelni, hogy az egyébként vagyonváltságköteles követelés a m. kir. postatakarékpénztárral vagy az Osztrák-Magyar Bankkal szemben áll fenn. Magyarország, belföld, külföld. 3. §. Az előző §-ban említett Magyarország alatt, valamint általában az U.-ban használt »Magyarország«, illetőleg »belföld« kifejezés alatt a tényleg magyar közigazgatás alatt álló területet kell érteni, hacsak az U. másként nem rendelkezik. Magyarországhoz tartozónak kell tekinteni a magyar közigazgatás alatt álló Nyugatmagyar­­országot. Nem tekinthető egyelőre Magyar­­országhoz tartozónak pL Pécs, Baranya, Baja, noha e területek a Trianonban 1320. évi június 4-én kötött békeszerződés szerint Magyarország­hoz tartoznak, hacsak az U. másként nem ren­­­­delkezik. Ha ezek vagy egyéb területek tény­leg magyar igazgatás alá jutnak, úgy termé­szetesen reájuk is ki fog terjedni a T. hatálya és annak e területeken való életbeléptetéséről és végrehajtásáról az Országos Pénzügyi Tanács meghallgatásával külön rendeletben fogok intéz­kedni. Magyarországhoz tartozónak nem lehet tekin­teni a Trianonban kötött békeszerződéssel Magyar­­országtól elválasztott és tényleg idegen igazga­tás alatt álló területeket. Külföldnek kell tekinteni a tényleg magyar igazgatás alatt álló területektől eltekintve min­den más területet. (T. 50. §.) A fordulónap. 4. §. A forduló­nap 1920 december hó 19-ike. Mindazok a betétek, folyószámlakövetelések és letétek, amelyek ezen a napon voltak elhelyezve valamely vagyonváltság beszolgáltatására köte­lezett pénzintézetnél vagy bankcégnél, vagyon­váltság alá kerülnek. Az 1920 december 19-ike után elhelyezett összegek ellenben nem esnek váltság alá. A vagyonváltság álá való mentesség esetei. 5. §. A vagyonváltság alól való mentesség eseteit a T. 2. §-a tüzetesen felsorolja és azokat a jelen §. a—n) pontjai ismertetik. E felsorolást az álta­lános jogmagyarázati elvekből folyólag megszorí­­tólag kell értelmezni. A vagyonváltság alól való mentesség feltételeinek fennforgását hivatalból csak akkor észleli a pénzügyigazgatóság (adó­­felügyelő), ha e feltételek fennforgása előtte min­den kétséget kizárólag ismeretes. Nyomozást azon­ban azoknak megállapítása végett a kivetés során nem folytat és ez okból a kivetést késleltetnie nem szabad, mert az érdekelteknek módjában áll a mentesség feltételeinek fennforgását a jog­orvoslat során is igazolni A legparancsolóbb államérdek ugyanis azt kívánja, hogy a kivetés minél gyorsabban történjék meg. a) Nem vonható vagyonváltság alá a betét, folyószámlakövetelés és letét akkor, ha meg­állapítható, hogy az valamely záloglevélkölcsönből, illetőleg községi kölcsönből oly módon származik, hogy a kölcsön már folyósított, azonban még fel nem vett részét a kölcsönt felvevő javára a kölcsönnyújtó vállalatnál jóváírták. Ha azonban a kölcsönt kérő a kölcsönösszeget már felvette és azt a kölcsönt nyújtó vagy pedig más pénz­intézetnél (bankcégnél)­) elhelyezte, mentességre igénye nincsen. b) H­a valamely betét, folyószámlakövetelés és letét olykép keletkezik, hogy azt közszolgálati alkalmazottak szükségleti cikkek beszerzésére adták össze és csupán a beszerzés tényleges megtörténtéig helyezték el a pénzintézetnél (bank­cégnél) akkor váltság alá nem vonható. Mente­sek továbbá a közszolgálati alkalmazottak és a magánalkalmazottak beszerzési csoportjainak ily célból és ily módon elhelyezett összeget. A magánalkalmazottakat a mentesség csakis beszerzési csoport alakjában illeti meg. A mentesség csakis akkor áll fenn, ha az illető követelés a forduló napon a közszolgálati alkalmazottak, illetőleg a közszolgálati vagy­­ magánalkalmazottak beszerzési csoportjának tu­lajdonában van. A mentességnek akkor is helye van, ha be­tűkre, jeligére, keresztnévre vagy más eféle megjelöléssel helyeztettek el az ily betétek, folyószámlakövetelések vagy letétek. c) Nem vonhatók vagyonváltság alá azok­at betétek, folyószámlakövetelések és letétek, ame­lyeket 1920. évi december hó 19-ike előtt írás­ban kifejezetten elfogadott megbízás (a)­—a. akkreditív) folytán a pénzintézet (bankcég) har­madik személynek köteles kifizetni, vagy amelyek ily kifizetések fedezésére köttettek le, ha az erre irányuló megbízás 1920. évi december hó 19-ike előtt érkezett a pénzintézethez (bank­céghez). A T. a meghitelezésekből (akkreditív) szár­mazó követelések tekintetében biztosit mentes­séget a zárolás alól s igy nem alkalmazható olyan összegeknél, amelyek nem meghitelező­ (akkreditív) tárgyai, hanem egyszerűen harmadik­­ személyek részére utaltattak át. Akkreditív esettel állunk szemben akkor, ha a meghitelező üzletfél egy harmadik személy részére egy meg­határozott összeg erejéig hitelt nyit olyképen, hogy ez a harmadik (meghitelezett) személy ezt az összeget egészben vagy részben bizonyos fel-­ tételek mellett — leggyakrabban számla- vagy fuvarlevélmásodlat ellenében — igénybeveheti. d) A jogügyleti illeték fedezésére elhelyezett betétek, folyószámlakövetelések és letétek akkor mentesek a vagyonváltság alól, ha az U. 2. §-ában felsorolt vállalat valamelyikével kötött ügyletek utáni járó illetékek fedezésére szolgálnak és ha­ annál a pénzintézetnél (bankcégnél) helyeztettek el, amellyel a szóbanforgó ügylet köttetett. e) A pénzintézetnek más pénzintézeteknél vagy bankcégeknél elhelyezett betétei és folyó­számlakövetelései vagyonváltság alól mentesek.. Ez a mentesség letétekre nem vonatkozik. A mentesség szempontjából közömbös, hogy pénzintézetnél vagy pedig bankügyletekkel fog­lalkozó egyéb cégnél helyezte-e el a betétet vagy folyószámlakövetelést. Ugyancsak mentesek az Osztrák-Magyar Bank­nak és a m. kir. postatakarékpénztárnak a be­tétei és folyószámlakövetelései. A Magyarországon fiókkal nem bíró külföldi pénzintézeteknek betéteit és folyószámlakövetéseit azonban ezen a címen mentesség nem illeti meg, mert a pénzintézetek által elhelyezett be­téteknek és folyószámlaköveteléseknek vagyon­váltság alól való mentesítésének célja a kétszeres megterhelés elkerülése. A Magyarországon fió­kokkal nem bíró pénzintézeteknél elhelyezett­betétek és folyószámlakövetelések pedig nem esnek vagyonváltság alá a jelen fejezet alapján, ennélfogva reájuk nézve a kétszeres megterhelés nem forog fenn s igy az általuk elhelyezett be­tétekre és folyószámlakövetelésekre a mentes­séget a jelen pont alapján alkalmazni nem lehet, hacsak egyébként reájuk nézve a mentes­ségnek egyéb jogcíme meg nem állapítható. A külföldi pénzintézetek belföldi fiókjait ellenben a mentesség megilleti, mivel az ezeknél el­helyezett betétek és folyószámlakövetelések váltságkötelesek. Ezeknek a fiókoknak a kül­földi anyaintézete azonban mentességet nem igényelhet ezen a címen. A cégjegyzék tartalma szerint bankügyletek­kel foglalkozó cégeknek (magánbankoknak) más pénzintézetnél vagy bankcégnél elhelyezett be­téteire és folyószámlaköveteléseire nézve csak a náluk (a követelésre jogosult bankcégnél) elhe­lyezett betétek és folyószámlakövetelések összege erejéig lehet a mentességet megállapítani. Ha tehát valamely bankcégnél 10.000.000 K betét és folyószámlakövetelés van összesen elhelyezve és e bankcég pl. a Magyar Általános Hitel­banknál 8.000.000 K betétet helyezett el, a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknál pedig 6,000.000 K folyószámlakövetelése van, úgy az illető bank­céget 14,000.000 K-t tévő követeléséből vagyon­­váltságmentesség csakis 10,000.000 K-ra nézve illeti meg, 4,000.000 K után pedig vagyon­váltságköteles. E mentességet csak kérelemre lehet megállapítani, miért is a bankcég ahhoz való igényét az U. 11. §-ában említett kimuta­tások beterjesztésével egyidejűleg jelentse be s jelölje meg bejelentésében, hogy az U. 2. §-ában felsorolt mely pénzintézetnél és bankcégnél és mily összegben volt 1920. évi december hó 19-én betétje és folyószámlakövetelése elhelyezve és jelölje meg, hogy mennyit tesz ki a nála a fordulónapon elhelyezve volt betétek és folyó­számlakövetelések összege. A bankcégek e be­jelentésüket saját érdekükben lehetőleg a künn­­­­ l­ Pénzintézet (bankcég) alatt A T. 1. §-ában felsorolt Vállalatokat kell értenie

Next