Budapesti Közlöny, 1922. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

n­ doskorsal óhajtok, az 1921. évi november hó 15-én kelt 54.853/1921. számú rendeletem (meg­jelent a­ Budapesti Közlöny 1921. évi november hó 16-iki 285. számában) módosítása és kiegé­szítéseként az 1921. évi december hó 30-án meg­tartott minisztertanács felhatalmazása alapján a következőket rendelem: 1. Azoknak a »Megállapodási­oknak az, érvényét, amelyeket az igényjogosult tisztviselő, nyugdíjas, özvegy vagy a szü­lőtlen árva tör­vényes képviselője valamely orvossal a saját és családtagjai háziorvosi­ gyógykezelésének bizto­sítása érdekében az 54.853/1921. X. M. M. számú rendelet IX. fejezete értelmében, 1922. évi január hó elsejét megelőzőleg megkötött, 1922. évi január hó elsejétől kezdődőleg, egy­előre az 1922. évi március hó 31-ig terjedő három hó tartamára, meghosszabbítottnak tekintem, ha a szerződést a felek valamelyike fel nem mondja és ezt a népjóléti és munka­ügyi minisztérium XII-ik főosztályának 1922. évi január hó 15-ig bélyegmentes beadványban írásban be nem jelenti. 2. A háziorvos évi tiszteletdíját az Orszá­gos Tisztviselői Betegsegélyezési alap terhére minden családfő után 600­-600 koronában, minden igényjogosult családtag után pedig 200—­s 200 koronában állapítom meg, a kiérdemelt tiszteletdíjakat negyedévi utólagos részletekben közvetlenül a háziorvos címére hivatalból fogom utalványozni. Ezenfelül a háziorvost igénybevevő igény­­jogosultat arra kötelezem, hogy a háziorvosnak minden egyes beteglátogatás alkalmával a beteg lakásán történt látogatásért 20 korona, az orvos lakásán történt látogatásért pedig 10 korona tiszteletdíjat fizessen. Az 1921 november hó 15 — december hó 31 között lefolyt idő alatt végzett háziorvosi tevé­kenység tiszteletdíjául 2.500.000 koronát bocsá­­­­tottam az Országos Orvosszövetség rendelkezé­sére, amely a vállalt munka arányában fogja­­ ezt az összeget az érdekelt orvosok közt fel­­­ osztani.­­ 3. Az az igényjogosult, aki háziorvosi meg­állapodást nem létesített, úgyszintén az, akinek­­ az 1922. évi január hó elseje előtt kötött meg­állapodása folytatólagos meghosszabbítást nem­­nyert, orvosi kezelést igénylő súlyosabb meg­betegedés és komoly szükség esetén az általa fizetett orvosi tiszteletdg fedezése céljából a népjóléti és munkaügyi miniszterhez mérsékelt segélyért folyamodhatik.­­ 4. Addig is, míg a szakorvosi (specialista) kezelés minden irányban intézményesen bizto­sítható lesz, már most hajlandó vagyok a szak­orvosi kezelésre szoruló igényjogosultak részére is segélyt biztosítani. Ezt a gyógykezelési segélyt az összes viszonyok mérlegelésével esetenként állapítom meg; elvül fog szolgálni, hogy minden­­szakorvosi ténykedés, vagyis minden látogatás­­ után átlag 50 korona jár. A segélyt az igény­­­­jogosult fél kérelmére fogom utalványozni. A kér-­­­vényhez, mely az illetékes számfejtőh­ivatal iga­­­­zolási záradékával látandó el, mellékelendő a­­ szakorvos bizonyítványa, melyben a betegség, az alkalmazott gyógyeljárás és a látogatások száma­­ ismertetendő. Az igényjogosultaknak az 54.853/1921. X. M. M. számú rendelet VIII, XII. és XIII-ik pontjában biztosított kórházi (klinikai stb.) s­zakorvosi kezelésre vonatkozó igénye az előbbi bekezdésben irt kiegészítéssel továbbra is vál­tozatlanul életben marad. 5. Az igényjogosult szülőnők részére a gyer­mekágyi segélyt esetenként 3000 koronában­­ állapítom meg. Ezen segélyért az igényjogosult­­ nő terhességének előrehaladtával a népjóléti és munkaügyi minisztériumhoz folyamodik. Kérvényéhez mellékelje vagy a terhességét iga­zoló orvosi bizonyítványt, vagy pedig a gyermek születését igazoló állami anyakönyvi kivonatot. 6. Az igényjogosult tényleges vagy nyugdíjas állományú tisztviselő elhalálozása esetén ennek özvegye, utóbbinak hiányában az elhunyt gyer­mekei a népjóléti és munkaügyi minisztertől az­­ Országos­­Tisztviselői Betegsegélyezési Alapból temetési segélyt kérhetnek. Ennek a temetési segélynek az összegét az 1912. évi LXV. t.-c. IV. fejezetének 77. és 78. §-ai szerint járó temet­kezési járulék összegében állapítom meg. U­gyan­­ilyen összegű temetési segély illeti meg az igény­­jogosult gyermekeket is özvegy édesanyjuk elha­lálozása esetén. Ha a tényleges vagy nyugállományú állami tisztviselőnek, úgyszintén ha a nyugdíjas (kegy­­i díjas) özvegynek olyan családtagja elhalálozik, májd után családi pótlékban vagy nevelési járu­lékban részesült, az elhalálozott családtag után az Országos­ Tisztviselői Betegsegélyezési Alap terhére a temetési segélyre szintén igényt tart­hat. A temetési segély azonos azzal az összeg­gel, amely az 1912: LXV. t.-c. 77. és 78. §-aiban az elhalálozott állami tisztviselő személye után temetkezési járulék címén van megállapítva. 7. A gyógyszerek kiszolgáltatására, a gyógyá­szati segédeszközökre és a kórházi ápolásra vo­natkozó 54.853/1921. és 56.293/1921. X. M. M. számú" rendeletek rendelkezései oly változtatás­sal maradnak érvényben, hogy a gyógyszer árá­nak 20%-át az igényjogosult köteles a vényt elkészítő gyógyszerésznek megfizetni és a gyógy­­­szerész az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap terhére csak a gyógyszer árának 80%-át számíthatja fel. Egyéb kedvezmények, így különösen a fog­orvosi kezelés engedélyezése, úgyszintén a rend­szeresített kedvezményeknek más kategóriákra leendő kiterjesztése iránt, a szerzendő tapaszta­latok és az Országos Tisztviselői Betegsegélye­zési Alap pénzügyi helyzetéhez képest, későbbi időpontban fog intézkedés tétetni. Egyúttal megjegyzem, hogy a tisztviselők és egyéb igényjogosultak fizetéséből az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap javára, ezen ideiglenes szabályozás tartama alatt, levonás történni nem fog. Végül felhívom az összes állami hatóságok, hivatalok, intézetek és üzemek vezetőit, hogy az összes, nekik alárendelt­­szerveket, illetőleg az ügykörükbe tartozó mindazon személyeket, akik jelen rendeletemről a »Budapesti Közlöny« útján közvetlenül tudomást nem szerezhetnek, őket annak tartalma felöl, késedelmet nem ismerve, a legalkalmasabb módon tájékoztassák. Budapest, 1921 december hó 31. Dr. Bernolák Nándor s. k., m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter. Budapesti Közlöny 1922 január 1.­ A ra.kir. pénzügyminiszter 142.909/VIII. b. 1921. számú rendelete a fényüzési forgalmi adóról szóló 1920. évi XVI. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 1920. évi 90.000. számú utasítás némely rendelkezésének a személyszállitó automobilokra vonatkozó kiegé­szítése tárgyában. A fényüzési forgalmi adóról szóló 1920. évi XVI. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott 1920. évi 90.000. számú utasítás (Budapesti Közlöny 258. szám és Pénzügyi Közlöny 26. szám) némely rendelkezésének, valamint ennek a végrehajtási utasításnak módosítása és kiegészítése tárgyában kiadott 1921. évi 23.062. számú rendelet (Buda­pesti Közlöny 129. szám és Pénzügyi Közlöny 16. szám) 6. §-ának a személyszállító automo­bilra vonatkozó kiegészítése tárgyában az 1920. évi XVI. t.-c. 6. §-ának 2. pontja, valamint az őrlési és forgalmi adóról szóló 1921. évi XXXIX. t.-c. 70. §-a alapján — a m. kir. kereskedelemügyi miniszter u­rral egyetértve — a következőket ren­delem : 1. §. (1.) Az 1920. évi 90.000. számú végre­hajtási utasítás 32. §-át helyettesítő 1920. évi 23.062. számú rendelet 6. §-ának 1. pontja a következőkkel egészíttetik ki: (2.) A személyszállításra szolgáló automobil­nak külön eladás esetében is adóköteles alkat­részei és tartozékai a következők: az alváz, a csukott vagy nyitott karosszéria, finomabb ki­vitelű fényszórók és lámpák, a kézikü­rtök ki­vételével minden más jelzőkészülék, a magas­ságmérők, motoros szivattyúk, necessairek, virág­vázák, hamutartók, szivargyújtók, mennyezetlám­pák, automobil világítására szolgáló dinamók, bot- és esernyőtartók, szócsövek, telefonok, tükrök, automobilbőründök, csomagtartók, fűtő­készülékek, hűtődíszek, lökhárítók, függönyök, szőnyegek és általában az automobilnak minden olyan felszerelése, amely luxus, illetve kényelmi célt szolgál. 2. §. Az 1920. évi 90.000. számú végrehajtási utasítás 32. §-át helyettesítő 1920 évi 23.062. számú rendelet 6. §-a a következő rendelkezés­sel egészíttetik ki: (3.) A személyszállításra szolgáló automobilnak és alkatrészeinek (az alváznak, a karosszériának, a motornak) a magánforgalomban vagyis nem keres­etszerűleg — történő átruházása is tárgya a fényűzési forgalmi adónak. Magánfor­­galomban történő átruházás (eladás, csere) az amikor az átruházó automobiloknak keresetszerű­ á darusításával nem foglalkozik. -—-• •-3. §. Az 1920. évi 90.000. számú végrehajtási utasítás 70. §-a a következőkkel egészíttetik ki: (4.) A személyszállító automobilnak és alkat­részeinek a magánforgalomban történő átruhá­zása (32. §.) után járó fényűzési forgalmi adóra vonatkozó fizetési kötelezettség úgy az átruházót (eladót), mint a megszerzőt­­vevőt­ egyetemlege­sen terheli. Az adófizetési kötelezettség akkor is fennáll, ha az automobil esetleg használhatatlan állapotban adatott el. 4. §. Az 1920. évi 90.000. számú végrehajtási utasítás 109. §-a a következőkkel egészíttetik ki: II. (1.) Személyszállító automobilnak és alkat­részeinek a magánforgalomban történő átruhá­zása (32. §.) után járó fényűzési forgalmi adót legkésőbb az adásvételi (csere) jogügylet meg­kötését követő 8 nap alatt az átruházó (eladó) lakhelyére nézve illetékes m. kir. állampénztár­nál, Budapesten pedig a IX. ker. állampénztár­nál kell befizetni. A fényűzési forgalmi adót a szerződő feleknek sajátkezűleg vagy pedig az adásvételi (csere) jogügylet megkötésére feljogo­sított meghatalmazottjuk által aláírt közös be­jelentés alapján az említett állampénztár szabja ki. Az említett meghatalmazott cselekményéért vagy mulasztásáért a meghatalmazó felelős. Ez a bélyegmentes bejelentés két egyenlő eredeti példányban állítandó ki és adandó be. A be­jelentésnek a következő adatokat kell tartal­maznia : a) Az eladó (átruházó) és a vevő (megszerző) nevét, foglalkozását és állandó lakóhelyét; b) az automobil gyártmányának és lóerő­számának, valamint a karosszéria nemének meg­jelölését, továbbá az alváznak és a motornak gyártási számát; c) az automobil forgalmi számát; d) az automobilnak és valamennyi tartozéká­nak együttes eladási árát; e) annak a községnek (városnak) megneve­zését, ahova a vevő (megszerző) az automobilt elszállítja; végül f) az adásvételi (csere) jogügylet megkötésé­nek napját. (2.) A magyar kir. állampénztár a bejelentés­nek mind a két példányát azonos szám alatt soronkívül beiktatja, azonnal megállapítja a végrehajtási utasítás GÉL §-a alapján járó fény­űzési forgalmi adó­­összegét és a befizetővel a napló okmányául szolgáló ellennyugtát állíttat ki. A befizetett fényűzési forgalmi adóról szóló szabályszerű nyugtát a bejelentés egyik példá­nyának hátlapjára rávezeti a következő meg­jegyzéssel: „A forgalmi engedély e nyugta be­vonása mellett kiadható«. A bejelentésnek ezt­­ a példányát azután visszaadja a befizetőnek.­­ A bejelentés másik példányára pedig rávezeti a befizetési napló tételszámát, a befizetett fény­űzési forgalmi adó összegét, a befizetés napját és még ugyanazon a napon felterjeszti azt az illetékes pénzügyigazgatósághoz, Budapesten a n­. kir. adóügyi útmutató és ellenőrző hiva­talhoz. Ha az állampénztárnak a bevallott eladási ár valódisága tekintetében aggálya tám­ad, akkor egyben ezt is bejelenti. (3.) A pénzügyigazgatóság, illetőleg Buda­pesten a m. kir. adóügyi útmutató és ellenőrzi hivatal tüzetesen felülvizsgálja a bejelentés adatait és ha az eladási ár valódisága tekinte­tében aggálya támad, akkor a végrehajtási­­utasítás 162. §-a értelmében haladék nélkül megállapítja a valóságos eladási árat. Ugyanígy jár el akkor is, ha az automobil ellenértéke egészben vagy részben nem pénz, hanem más­­ szolgáltatás, pl. cseretárgy, munkateljesítmény­­ stb. Ennek során — szükség esetében — szak­­s­értőt is meghallgathat. Ilyen esetben az ellen­szolgáltatás pontos pénzbeli értékét, vagy ha ezt nem­ lehet, akkor az automobil közönséges forgalmi értékét kell megállapítani. (4.) A pénzügyigazgatóság (az adóügyi út­mutató és ellenőrző hivatal) azután erről, vala­mint a még fizetendő " fényűzési forgalmi adó összegéről a bejelentő feleket fizetési meghagyás­sal, az állampénztárt pedig a bejelentés másola­tának kiadása mellett értesíti, ha pedig adó­csalás esete forog fenn, akkor a végrehajtása utasítás 165. 1j-ának megfelelően a büntető eljárás megindításáról is gondoskodik. III. (1.) Ha a szerződő felek a személyszállító automobil átruházására a törvény értelmében, adómentességi igényt támasztanak, akkor a jelen §. II. részének első­­ bekezdésében említett ada­tokat tart­almazó bejelentést két egyenlő eredeti példányban az adómentesség j­..gí /mének igazo­lása mellett a­ vevő (megszerző) lakhelyére nézve • illetékes pénzügyigazgatósághoz, Budapesten pe­­k dj» a magyar kjír. adóiptri útmutató 4s «IW»

Next