Budapesti Közlöny, 1923. október (57. évfolyam, 222-247. szám)

1923-10-02 / 222. szám

e vonatkozó összes telekjegyzőkönyvek (betétek) A. és B. lapjainak,valamint a részletlajstrom­nak, névjegyzéknek és vázrajzoknak másolatait. A másolás költségeit az 50/1909. I. M. szám alatt kiadott igazságügyminiszteri rendelet 14. §-a értelmében a megkereső törvényszék a telekkönyvi hatóság felszámítása alapján álla­pítja meg s az idézett §. állapítja meg azt is, hogy a másolási munkálatokért mekkora össze­get szabad felszámítani. Minthogy az utóbb hivatkozott §-ban megállapított összegek a vál­tozott viszonyok folytán ma már nem meg­felelőek, az idézett 50/1909. I. M. számú ren­delet 14. §-ának 3—6. bekezdéseit hatályon kívül helyezem s helyükbe a következő rendel­kezéseket állapítom meg: 1. §. A másolásra felfogadott díjnokok illet­ményei az állami díjnokok mindenkori illetmé­nyeit meg nem haladhatják. A telekkönyvi hatóság másolási költségek címén a másolatok elkészítésének tényleges költ­ségeit számítja fel, vagyis a nyomtatványok árát s ezenfelül abban az esetben, ha a munkákat a telekkönyvi hatóság rendes vagy az erre a célra felfogadott külön személyzete a hivatalos órák alatt végzi, az alkalmazottaknak a munkák tartamára járó összes illetményeit, beleértve a természetbeni élelmiszerellátást is, melynek egyenértékéül a m. kir. pénzügyminiszter által havonként megállapítandó készpénzváltságot kell alapul venni. Ha a másolást az alkalmazottak a megálla­pított hivatalos időn túl is végzik, az előző bekezdésben felsorolt illetményeken és a nyomtat­ványok árán felül még a túlmunka után járó óradíjak címén kifizetett összeget is fel kell számítani. Ha pedig a rendes személyzet a másolást csak a megállapított hivatalos időn túl végzi, akkor csupán a nyomtatványok árát és a túl­munka után járó óradíjak címén kifizetett ösz­­szeget kell felszámítani. A fenti rendelkezések értelmében felszámított összeget a megkereső törvényszék állapítja meg s a törvényszék elnökének kezéhez a tagosítási állami alapból utalványozza ki s ebből a tör­vényszék elnöke a másolást végző alkalmazottak természetbeni élelmiszerellátásának megfelelő egyenértéket a pénzügyi tárca javára mint »Természetbeni ellátásból eredő felhasználható téritmény«-t, az egyéb járandóságoknak meg­felelő összeget pedig az »Igazságügyi tárca« »kir. bíróságok« címe javára mint a »rend­szeres állandó illetmények«-ből eredő felhasz­nálható téritményt a m. kir. állampénztárba szállítja és ennek megtörténtét az állampénztári bevételezési adatok közlése mellett a m. kir. igazságügyminiszternek jelenti. Ha a másolást az alkalmazottak a megállapí­tott hivatalos időn túl (túlmunkával) végezték, a kiutalt összeget felhasználható térítményként a kir. törvényszéknek »Nem rendszeres illet­mények és változó illetmények« című átalánya javára kell bevételezni és a bevételezés adatait a m. kir. igazságügyminiszternek jelenteni. A nyomtatványok árát annak az átalánynak kell megtéríteni, amelyből árukat előlegezték. Ha a másolási munkák ugyanazon költség­­vetési évben be nem fejeztetnek, a telekkönyvi hatóság június hóban az illető költségvetési évben felmerült költségeket a törvényszékkel közölni köteles, a törvényszék pedig ezeket oly időben állapítsa meg s utalványozza ki, hogy a megtérítés a költségvetési év végéig megtörtén­hessék. 2. §. Ez a rendelet kihirdetésének napj­án lép életbe és alkalmazást nyer a folyamatban levő azokban az ügyekben is, amelyekben az emlitett másolási költségek még meg nem állapíttattak. Budapest, 1923 október hó 1. napján. A miniszter helyett: Szelszy s. k., államtitkár. A m. kir. pénzügyminiszter 48.692/1923. számú rendelete a biztosítási szaktanács ügyrendje tárgyában. A biztosító magánvállalatok állami felügye­letéről és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről szóló (a Budapesti Közlönynek 1923. évi január hó 12-én megjelent 8. számában kihirdetett) 196/1923. M. E. szárhy rendelet 34. §-ának utolsó bekezdésében kapott felhatalmazás alap­ján a biztosítási szaktanács ügyrendjét illetőleg a következőket rendelem: 1. §. A biztosítási szaktanács mint a bizto­sító magánvállalatok állami felügyelő ható­ságának véleményező szerve működik. A szaktanács az ügykörébe tartozó ügyeket vagy teljes ülésben vagy alosztályokban veszi tárgyalás alá. Ezidőszerint négy alosztály szerveztetik és pedig: 1. az életbiztosítási alosztály, 2. a kárbiztosító alosztály, 3. a nyugdíjat biztosító intézetek és pénz­tárak, valamint a biztosítási ügyekkel foglalkozó kisebb egyesületek alosztálya, végül 4. a jogi alosztály. A felügyelő hatóság a szükséghez képest más alosztályokat is alakíthat. A szaktanács épúgy mint az alosztályok a tárgyalandó ügyek előkészítésére saját tagjaik­ból bizottságokat is alakíthatnak. 2. §: Az ülések összehívása és vezetése az elnök hatásköre, akit akadályoztatása esetén az alelnök helyettesít. A meghívás írásban vagy távbeszélő útján történik. Köteles az elnök a szaktanácsot összehívni, ha annak összehívását a tagoknak legalább kétharmada az elnöknél kérelmezi. A szaktanács saját kezdeményezésére is mond­hat véleményt és tehet előterjesztést a felügyelő hatóságnak. A szaktanács hatóságokkal és magánosokkal csak a felügyelő hatóság útján érintkezhetik. 3. §. A szaktanács tagjai közül azok, akik nem tényleges szolgálatban álló állami tiszt­viselők, a következő fogadalmat kötelesek letenni: »Én N. N. becsületemre és lelkiismeretemre fogadom, hogy mint a »Biztosítási Szaktanács« tagja a törvényeket és törvényes szokásokat megtartom, a hivatalos titkot megőrzöm, a tisztemmel járó kötelességeimet személyválogatás, érdekeltség és elfogultság nélkül, félelmet és gyűlöletet félretéve, részrehajlatlanul, lelkiisme­retesen és meggyőződésem szerint híven telje­sítem.« Ha az elintézésre váró egyes ügyek természete szükségessé teszi, az elnök a tanács tagjain felül más szakértőket és hivatalos személyeket is meghívhat. Az ily meghívottak azonban az ülé­seken csak tanácskozási joggal vehetnek részt, de szavazati joguk nincs. 4. §: A szaktanácsnak, alosztályainak és bi­zottságainak ülései nem nyilvánosak s azokon csak a meghívott tanácstagok és esetleg más meghívottak vehetnek részt. Az elnök és alelnök, valamint a felügyelő hatóság igazgatója minden ülésen részt vehet. A tanács tagja általában nem vehet részt az oly ügy tárgyalásában, melynél saját személyé­ben vagy pedig annak a vállalatnak a révén, melynek mint igazgatósági, választmányi vagy felügyelőbizottsági tagja, esetleg mint tiszt­viselője érdekelve van. Az érdekeltséget a tag az elnöknél köteles bejelenteni, aki ebben a kér­désben határoz. A tanács véleményét szótöbbséggel mondja ki. Bármely tag kívánatéra titkos szavazás is elrendelhető. Szavazategyenlőség esetében az a vélemény válik határozattá, melyhez az elnök járult hozzá szavazatával. 5. §. Minden ülésről jegyzőkönyvet kell fel­venni, melybe a jelen voltak neveit, a napirendbe felvett tárgyakat, a tárgyalás és tanácskozás menetét rövid összefoglalásban s szavazás eseté­ben ennek eredményét fel kell venni. A jegyző­könyvet az elnök és a jegyzőkönyvvezető írja alá és azt az elnök részéről az ülés végén e célra felkért két jelenlevő tag hitelesíti. Az így hitelesített jegyzőkönyvet a tanács irattárá­ban kell elhelyezni. A tanács iratait és jegyző­könyveit a tanács tagjai bármikor megtekint­hetik. A tag az előadóétól eltérő és az ülés alatt bejelentett külön­véleményét az ülés után 48 óra alatt írásban beadhatja. Ez esetben azt a jegyzőkönyvhöz kell csatolni. A jegyzőkönyvek vezetéséről, továbbá az irodai teendők ellátásáról a felügyelő hatóság gondos­kodik. 6. §. A felügyelő hatóság a szaktanács teljes ülésének véleményét a következő esetekben hall­gathatja meg: 1. a magánbiztosítási ügy köréből a törvény­­hozás elé terjesztendő törvényjavaslat és a minisztertanács elé terjesztendő kormányren­delettervezet tárgyában; 2. a 196/1923. M. E. számú kormányrend®­­let 36. §-ának első és harmadik bekezdése értelmében kibocsátható rendeletek tárgyában; 3. az idézett rendelet 42. §-a értelmében kibocsátható rendelet tárgyában; 4. egyéb a felügyelő hatóság részéről fontos­nak jelzett ügyekben. 7. §. A felügyelő hatóság csakis a szaktanács, illetőleg az alosztály meghallgatása után hatá­rozhat a következő ügyekben: 1. a vállalati kötelezettségek leszállításának, illetőleg kényszerfelszámolásának kérdésében (1923. évi VIII t.-c. 8. §-a); 2. 20.000 koronát meghaladó pénzbírságok kirovása ügyében (1923. évi 196/M. E. számú rendelet 19. §. második bekezdése), 3. óvadék letétele vagy felemelése kérdésében (1923. évi 196/M. E. számú rendelet 23. §-a); 4. valamely vállalat közgyűlésének a felügyelő hatóság által történendő egybehivása tárgyában (1923. évi 196/M. E. számú rendelet 24. §-ának második bekezdése); 5. fizetések teljesítésének eltiltása, díjtartalé­kok letétbehelyezése, illetőleg azokra a zárlat elrendelése, valamely vállalat igazgatóságának, képviselőjének felfüggesztése kérdésében (1923. évi 196/M. E. sz. rend. 25. §-a); 6. valamely vállalat feloszlatásának, illetőleg külföldi vállalat működésének eltiltása tárgyá­ban (1923. évi 196/M. E. sz. rend. 26. §-a). 8. §. A szaktanács tagjai és a szakértők minden ülés után, amelyre meghivattak és ame­lyen megjelentek, jelenléti díjban részesülnek, melynek mértékét időközönként a felügyelő hatóság javaslatára a pénzügyminiszter rende­lettel állapítja meg. Rendkívüli munkálatok címén egyes tagoknak a felügyelő hatóság külön díjazást is engedélyezhet. A díjazásokat a felügyelő hatóság hitele ter­hére kell elszámolni. 9. §. Ez a rendelet kihirdetése napján lép életbe. Budapest, 1923. évi szeptember hó 28-án. Dr. Kállay Tibor a k. m. kir. pénzügyminiszter. Budapesti Közlöny 1923 OKTODer­s. A m. kir. pénzügyminiszter 1923. évt 131.483. számú körrendelete az állam tulajdonába átvett és az Országos Földbirtokrendező Bíróság által földhöz (ház­helyhez) juttatottak részére kiosztott vagyon­­váltságföldek haszonbérének befizetése tárgyában. Valamennyi m. jár. pénzügyigazgatósághoz, pénzügyigazgatósági kirendeltséghez — a székes­­fővárosi m. kir. pénzügyigazgatóság kivételé­vel — és a budapesti m. kir. adófelügyelőnek. Az Országos Földbirtokrendező Biróság a vagyonváltság földekből földbirtokpolitikai célokra igénybevett területeket a földhözjutta­­tottak részére oly feltétellel osztotta ki, hogy a kiosztott területi megváltási árának megállapítá­sát egyelőre függőben hagyta, a földhözjuttatot­­takat azonban kötelezte, hogy a birtokbavétel napjától — legtöbb esetben évenként a gazda­sági év leteltével utólagosan — az Országos Földbirtokrendező Bíróság által búzamennyiség­ben hozzájárulásommal évenként megállapított haszonbért kötelesek az állam részére fizetni. A Földbirtokrendezési munkálatok előhala­­dása mellett­­ a földhözjuttatottak már az 1922/1923. gazdasági év folyamán jelentékeny területű vagyonváltságföldeket vettek birtokba s tartoznak épen ezért a birtokba vétel napjától haszonbérfizetési kötelezettséggel. Az évi haszonbértartozások előírása iránt mindezideig nem lehetett intézkedni. Azonban az államnak is, de a földhözjuttatottaknak is fontos érdeke az, hogy az eléggé kedvező termés betakarítása után és az értékesítés lehetőségei mellett a földhöz (házhelyhez) juttatottak haszon­bérfizetési kötelezettségeiknek eleget tegyenek. Meghagyom ezért a m. kir. pénzügyigazgató­ságoknak (adófelügyelőnek), hogy utasítsa a kerületébe tartozó állampénztárakat (Buda­pesten a IX. kerületi m. kir. állampénztárt), hogy a fizetésre jelentkező földhözjuttatottaktól a befizetni szándékolt összegeket minden aka­dály nélkül fogadják el és addig is, amíg az előírás és a végleges elszámolás iránt rendel­kezem, ezeket a haszonbéreket »Vagy­on váltság­földek haszonbér letétnaplójába« vételezzék be.

Next