Budapesti Közlöny, 1925. április (59. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-01 / 74. szám
2 Hirdetmény a bécsi magyar királyi követség jogtanácsosának kinevezése tárgyában. A bécsi m. kir. követség a m. kir. külügyminisztériumnak folyó évi február hó 16-án 1 971/1. 1925. szám alatt kelt rendeletében foglalt felhatalmazás alapján dr. Deutsch Maurus bécsi gyakorló ügyvédet és hites magyar tolmácsot (Bécs, I. Stock ius Eisenplatz *Nr. 3.) e magyar állampolgároknak az Ausztria területén működő bíróságok és egyéb hatóságoknál való képviseletére, követségi jogtanácsossá nevezte ki. A magyarországi érdekeltek erről azzal értesüttetnek, hogy az Ausztriában lebonyolítandó peres vagy perenkívüli jogügyeikben közvetlenül nevezett jogtanácsoshoz fordulhatnak, aki magyar és német nyelven levelez. Nevezett jogtanácsossal létrejött megállapodás teljes biztosítékot nyújt az érdekelteknek arra nézve, hogy ügyeik kifogástalan módon bonyolíttatnak, az esetleges törvénykezési eljárásokban pedig a költségek fölösleges módon ne szaporíttassanak. Ezen megállapodásnak a jogkereső közönséget érdeklő főbb pontjai a következők: D 1. Dr. Deutsch Maurus ügyvéd az érdekelt felek részéről adandó megbízások alapján eljár magyar állampolgároknak Ausztria területén felmerülő mindennemű oly peres és perenkívüli polgári és büntető jogügyeiben, mely eljárás az ügyvédi rendtartás és a Édesben fennálló — a magyarországival egyező — gyakorlat szerint, az ügyvédi hatáskörbe tartozik. 2. Nevezett jogtanácsosnak mint ügyvédnek jogait és kötelességeit ügyfeleivel szemben a Bécsben hatályban levő ügyvédi rendtartás szabja meg. 3. Dr .Deutsch Maurus ügyvéd a magyar állampolgárok képviseletét bármely osztrák bíróság előtt személyesen fogja ellátni és a személyes képviselettől csak akkor tekinthet el, ha a helyi távolság vagy más fontos ok miatt az illető bíróság előtt való személyes megjelenésben akadályoztatnék, mely esetben azonban egyik ügyvédtársát fogja helyettesítésével megbízni, akinek azonban az esetben meg fogja adni az összes szükséges utasításokat, hogy a reábízott érdekek megfelelő védelemben részesülhessenek. 4. Nevezett jogtanácsos működéséből kifolyólag a magyar államkincstár részéről díjazásban nem részesül, hanem ügyvédi munkáját a hozzáforduló felek tartoznak honorálni. Ez utóbbi tekintetben alulírottak megállapodnak a következőkben : 5. A jogtanácsos ügyvédi munkadíjként — amennyiben erre vonatkozólag a féllel előzetes megállapodásra nem jutott volna — csakis annyit igényel, amennyit a végzett munkára az osztrák bíróságok, az általuk mindenkor alkalmazott ügyvédi munkadíjtarifa alapján megállapítanak. 6. A jogtanácsosnak jogában áll egyes ügyekvállalását a felektől költségeire és munkadíjára adandó megfelelő előlegtől függővé tenni, ami a féllel utólag elszámolandó. Ez a jog a jogtanácsost mindannyiszor megilleti, valahányszor az adott előleg kimerül. 7. A jogtanácsosnak jogában áll tiszteletdíjainak és előlegezett kiadásainak összegét a fél részére netán behajtott összegekből visszatartani. Ez a jog azonban a jogtanácsost csakis a bíróilag megállapított munkadíj és kiadásokra vonatkozólag illeti meg. 8. Nevezett jogtanácsos a puszta kész kiadások megtérítése ellenében ingyen eljár mindazoknak a Bécsben lakó szegény magyar állampolgároknak az ügyében, akik szegénységüket hatósági bizonyítvánnyal igazolják s akiket hozzá a bécsi m. kir. követség ajánl. 9. A. jogtanácsos felelősséget vállal mindazon okmányokért, melyek neki vagy irodai alkalmazottainak átadattak, illetve neki ajánlót levélben kézbesítettek. 10. A jogtanácsos a fenti megállapodások alkalmazásából vagy értelmezéséből kifolyólag netán felmerülő mindennemű jogviták esetére magát a bécsi m. kir. követség választott bírói döntésének aláveti, amennyiben megbízói annak magukat előzetesen jogérvényesen szintén alávetették. Bécs, 1925. évi március hő 10-én. Dr. Masirevich Szilárd s. k., m. kir. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. Budapesti Közlöny 1925 április 1. A ra. kir. minisztériumnak 2.000/1925. H. E. számú rendelete a betegségi és a balesetbiztosítás ideiglenes szabályozásáról szóló 5.400,1919. M. E. számú rendelet kiegészítése és módosítása tárgyában. A m. kir. minisztérium a betegségi és a balesetbiztosítás ideiglenes szabályozásáról szóló 5.400/1919. M. E. számú rendeletnek (közzétéve a Magyarországi Rendeletek Tára 1919. évf. 730. o.) és az ezt kiegészítő és módosító rendeleteknek további kiegészítése és módosításaképen az 1920. évi I. t.-c. 10. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli: 1. §. Nem lehet sem önként, sem, önkéntes továbbfizetéssel biztosított, akinek mint alkalmazottnak munkabére évenként 24.000.000 koronát, illetőleg naponként 80.000 koronát meghalad. 2. §. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter rendelettel állapítja meg azoknak a költségeknek legmagasabb összegét, amelyeket a pénztár a nem pénztári orvosnak sürgős szükség által megokolt igénybevétele esetében a (Budapesti Közlönynek 1924. évi január hó 27. napján megjelent 23. számában kihirdetett) 822. 1924. M. E. számú rendelet 4. §-a alapján megtérít. 3. §. A szülészeti támogatásra igényjogosult a pénztár által kijelölt szülésznőt vagy az esetleg kijelölt több szülésznő egyikét veheti igénybe. Ott, ahol a pénztárnak kijelölt szülésznője nincs, valamint megokolt sürgős szükség esetében más szülésznőt is igénybe lehet venni, azonban a pénztár az ebből származó költséget csak a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter rendeletével meghatározott mértékig köteles megtéríteni. 4. §: Ott, ahol az anya- és csecsemővédelmet szolgáló intézmény (anya- és csecsemővédő állomás, dispensaire, tejkonyha stb.) működik, a pénztár igazgatósága a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter jóváhagyásával a szülés esetében járó készpénzsegélyek (terhességi, gyermekágyi és szoptatási segély) kiszolgáltatását a kérdéses intézmény igénybevételéhez és igazolásához kötheti. 5. §. Azokban az esetekben, amelyekben a fennálló törvényes rendelkezések a betegségi biztosítási segélyre igényjogosultságot a biztosítási jogviszonynak meghatározott időtartamú fennállásához kötik, az igényjogosultság megállapítása szempontjából az 1907: XIX. t.-cikk és az ezt kiegészítő és módosító törvényes rendelkezések alapján működő bármely pénztárnál és intézetnél biztosított minőségben eltöltött időt együttesen kell figyelembe venni. 6. §. A családtagok kórházi ápolást ugyanabból a betegségből kifolyólag egy évi időtartamon belül legfeljebb négy héten át igényelhetnek. 7. §. Az a biztosított, aki a törvény, illetőleg alapszabályszerű segélyt nem vette teljesen igénybe és a segélyezés lejártától számított hat hónapon belül ugyanabba a betegségbe visszaesik, a folytatólagos segélyezést csak a törvény-, illetőleg alapszabályszerű segélyezési időtartamhoz képest még hátralékos időszakra és csak abban az esetben igényelheti, ha a biztosítási kötelezettség a visszaesés idejében is fennáll. Ha azonban a visszaesés a segélyezés lejártától számított négy héten belül következik be, a folytatólagos segélyezésre való igény akkor is fennáll, ha az igénylő ez alatt a négy hét alatt biztosításra kötelezett foglalkozást nem űzött. Az a biztosított, aki a törvény-, illetőleg alapszabályszerű segélyt teljesen igénybevette, ugyanabban a betegségben újabb segélyezést csak akkor követelhet, ha a segélyezés lejárta után legalább hat hónapon át biztosított volt. A családtagok a törvény-, illetőleg alapszabályszerű segélyezés teljes igénybevétele után ugyanabban a betegségben újabb segélyezést csak hat hónap eltelte után kaphatnak. 8. §. Az 1907: XIX. t.-c. 12. §-ának utolsó bekezdésére alapított megtérítési igény tárgyában a pénztár elnöksége útján határoz. Ily határozathozatalának azonban csak abban az esetben van helye, ha a fizetési meghagyás ellen felszólalással éltek. A felszólalást a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított nyolc nap alatt kell a pénztárnál előterjeszteni. A törvényes határidőben tett felszólalásnak a végrehajtásra halasztó hatálya van. A pénztár elnökségének a felszólalás felől hozott határozatával meg nem elégedő munkaadó a munkásbiztosítási bírósághoz fellebbezéssel élhet (1921: XXXI. t.cikk 11. §j-ának 4. pontja). A fellebbezésnek az árverésre halasztó hatálya van, egyéb végrehajtási intézkedések foganatosítását azonban a fellebbezés nem gátolja. 9. §. Ez a rendelet kihirdetése napján lép életbe. Egyidejűleg hatályukat vesztik az 1907. évi XIX. t.-c. 64. §-a és a jelen rendelettel ellentétben álló egyéb rendelkezés is. Ezt a rendeletet a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter hajtja végre. Budapest, 1925. évi március hó 27-én. Gróf Bethlen István s. k., m. kir. miniszterelnök. A m. kir. pénzügyminiszternek 1925. évi 46.775. számú rendelete a vámoknak arany helyett más törvényes fizetési eszközökben történő lerovása alkalmával 1925. évi április hó 1-étől fizetendő árfolyampótlék megállapítása tárgyában. A vámtarifáról szóló 1924. évi XVI. törvénycikk 8. §-ában kapott felhatalmazás alapján a vámoknak arany helyett más törvényes fizetési eszközökben történő lerovása alkalmával fizetendő árfolyampótlék megállapítása tárgyában 1924. évi december hó 30. napján 172.767. szám alatt kelt rendeletemmel f kihirdettetett a Budapesti Közlöny 1924. évi december hó 31-iki 285. számában kapcsolatban az aranypénz hivatalos középárfolyamának megfelelően elrendelem, hogy 1925. évi április hó 1-től április hó 15-ig bezárólag a vámok és mérlegpénzek fizetése alkalmával, amennyiben a fizetés nem aranyban, hanem más törvényes fizetési eszközökben történik, egy aranykoronát továbbra is 14.700 papírkoronával kell számítani. Jelen rendelet az előlidézett 1924. évi 172.767. sz. rendeletem egyéb rendelkezéseit nem érinti és 1925. évi április hó 1-én lép életbe, Budapest, 1925. évi április hó 1-én. A miniszter helyett: Dr. Szabókis Alajos s. k., államtitkár. Helyreigazítás. A csődönkívüli kényszeregyességi eljárásban a tartozások kiegyenlítésére fizetendő legkisebb hányadnak, valamint az erre megszabható leghosszabb határidőnek megállapítása és az említett eljárást érintő egyes más rendelkezések tárgyában 15.700/1925. I. M. sz. alatt kiadott és a Budapesti Közlöny folyó évi március hó 29. napján megjelent 72. számában kihirdetett rendeletnek szövegébe egyes értelemzavaró sajtóhibák kerültek, amelyek a következőképen igazítandók ki: 1. Az 1. §. második bekezdésének felülről számított nyolcadik és kilencedik sorában törölni kell e szavakat: »a hitelezőknek írásbeli nyilatkozatával valószínűsíti, hogy«. 2. Ugyancsak az 1. §. második bekezdésében itt »az 1. §-ban« szavak helyébe »az 1. bekezdésben« szavakat kell tenni. 3. A 2. §-nak felülről számított kilencedik sorában előforduló »esetben« és -lehet« szavak közé e szót kell beiktatni: »sem«. 4. A 3. §. utolsó szava helyesen: »megfizeti . Felelős szerkesztő: bársony István. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter folyó évi 59.850/1925. XIV. K. M. szám alatt kiadott rendeletével az 1922. évi XVII. t.-c. 21. §-ának második bekezdésében nyert felhatalmazás alapján megengedte, hogy a Magyar Nyugati Vasút Részvénytársaság budapesti bej. cég az 1923. üzletévre vonatkozó évi rendes közgyűlését 1925. évi április hó 30-ig elhalaszthassa. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter folyó évi 60.393/1925. XIV. K. M. szám alatt kiadott rendeletével az 1922. évi XVII. t.-c. 21. §-ának második bekezdésében nyert felhatalmazás alapján megengedte, hogy a Közalkalmazottak Országos Gazdasági Szövetkezete budapesti bel. cég az 1923. csonka üzletévre vonatkozó évi rendes közgyűlését 1925. évi június hó 30-ig elhalaszthassa.