Budapesti Közlöny, 1925. július (59. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-01 / 144. szám

*­ ­ Budapesti Közlöny 1925 julius 1­­ 900. évi október 19-én nj és az 1922. évi feb­­vi Ebből kifolyólag az kelt 75.473. F. M. számi­ruár 10-én kelt 65.222. if M. számú rendele­tek von­a­tkozó részein­e* megváltoztatásá­­val, a m. kir. belügyminiszter úrral egyet­­értőleg elrendelem, hogy a mezőgazdaságról és mezőrendőrségről­­«fedő 1894. évi XII. t.-c. 11. §-a alapján önállóan szervezkedett birto­kosságok költségvetései és zárszámadásai is a jövőre a községi (kör-)jegyző által a köz­ségi költségv­­etésekkel, illetőleg zárszámadá­sokkal egyid­­íjűleg a járási főszolgabíró útján ugyancsak a vármegye alispánjához terjesz­tessenek elő.. Erről az érdekelt birtokosságokat és köz­ségi elöljár­ós­­ágokat értesíteni kell azzal, hogy a szervez­ett birtokosságok is oly időben tartoznak költségvetéseiket és zárszámadá­saikat elkészíteni,a h­ogy azok a községi költ­ségvetésekkel, illet­ve zárszámadásokkal egy­idejűleg a községi kör-­ jegyző által előter­jeszthetők legyenek.­­ Az idézett számú M. rendeletek egyéb­ként változatlanul érv­ényben maradnak. Budapest, 1925. évi julus hó 15-én. M. Hr. földmivelz­ügyi miniszter. A m. kir. földi mivelésü­gyi éyminiszternek 48.560/1925. számú rend­elete az 1895: XLVI. t.-c. végrehajtása köri­g felmerülő szakszerű vizsgálatokért járó dijak 1925. évi julius havi szorzószámainak megállapítása tár­gyában. Az 1895: XLVI. t.-c. alapján működő völgy­­kisérleti (vegyvizsgáló) állomások részére 19­10. évi február hó 17-én 90 240/F. M. szám alatt kiadott díjjegyzék díjtételeinek szorzószámát’ 1925. évi julius havára a 72.000/1924. F. M. számú rendelet 1. §-a értelmében és a 85.986. 1925. számú pénzügyminiszteri rendelettel 1925. évi julius havára megállapított vagyonváltság búzaár alapulvételével 2500 (kettőezerötszáz)­­ban; a m. kir. vetőmagvizsgáló állomások részére 1918. évi julius hó 11-én 130.461/F. M. szám alatt kiadott díjjegyzék díjtételeire vonatkozólag pedig ugyancsak 1925. évi julius havára 3800 (háromezernyolcszáz)-ban állapítottam meg. Budapest, 1925. évi junius hó 30-án. M. Hr. földmiv­ésügyi miniszter. A m. kir. földmivelésü­gyi miniszter »A nagy­­harsányi osztatlan közös »hegyi« legelőben érdekelt birtokosság legeltetési társulatá«-nak, valamint »A nagyharsányi osztatlan közös »alsó« legelőben érdekelt birtokosság legeltetési társulatá«-nak alapszabályait 78.722/1925. szám alatt jóváhagyta. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter a m. kir. s pénzügyminiszter hozzájárulásával az 1907. évi HL törvénycikkben meghatározott állami kedvezményeket a Soproni Kendő- és Szövőgyár Harler és Társai cég Sopronban létesített gyá­rának selyem és műselyem, kötött és kötszövött áruk előállításával foglalkozó üzemágazata részére az 1924. évi augusztus bő 1-től számí­tandó 10 évre engedélyezte.­ ­ A m. kir. Kúria teljes ülésének 87. szám­a polgári döntvénye. »A baleset folytán megítélt járadék fel­emelhető vagy leszállítható-e nemcsak a sé­rült keresőképességét a balesettel okozati összefüggésben érintő, hanem az ő személyén kívül eső körülményeknek, jelesül a gazda­sági viszonyoknak időközben beállott válto­zása alapján is?« (Vonatkozással a m. kir. Kúria teljes ülé­sének 86. számú polgári döntvényére és a m. kir. Kúria VI. polgári tanácsának 86. számú polgári döntvényben foglalt jogelvtől eltérni kívánó P. VI. 2280/1924. számú indít­ványára.) Határozat:­ __­­A1 m. Mr. Kúria teljes ülése a teljes ülés­nek 86. számú polgári döntvényét megváltoz­tatja és a következőket mondja­­: A baleset folytán megítélt járadék szám­szerű összege a sérült személyén kivül eső,­­ a gazdasági viszonyokban beállott ama kö­rülmény alapján is felemelhető vagy leszál­lítható, hogy a marasztalásban meghatáro­zott pénznem értéke lényegesen megvál­tozott. Indokolás: I. A m. kir. Kúriának 1923. évi junius hó 18. napján tartott teljes ülésében hozott és az 1923. évi junius hó 26. napján tartott pol­gári teljes ülésben hitelesített 26. számú pol­gári döntvénye így szól: »a m. kir. Kúria teljes ülése a jogegységi tanácsnak 24. számú polgári döntvényét hatályon kívül helyezi és kimondja, hogy: a baleset folytán megítélt járadékot a sé­rült személyén kívül eső körülményeknek, jelesül a gazdasági viszonyoknak időközben beállott változása alapján bírói hatáskörben sem felemelni, sem leszállítani nem lehet«. A m. kir. Kúria VI. polgári tanácsa Vár­nai János felperesnek — a Cs. kir. szabadal­mazott déli vaspálya, társaság alperes ellen baleset folytán megítélt járadék felemelése iránt indított és a m. kir. Kúriánál P. VI. 2280/1924. szám alatt lajstromozott perében a m. kir. Kúria elnökéhez áttette az arról a határozatáról szóló jegyzőkönyvet, hogy elvi kérdésben el kiván térni a m. kir Kúria tel­jes ülésének 86. számú polgári döntvényétől. Mivel az ekként vitássá vált elvi kérdést az 1912. évi LIV. törvénycikk (Pp.) 71. §-a, va­lamint az 59200/1912. I. M. számú (I. K. XXI. évfolyam, 12. szám, 411. lap) rendelet 18. §-ának 1. pontja szerint a m. kir. Kúria tel­jes ülésében kell eldönteni, a m. kir. Kúria elnöke 1925. évi március hó 17. napján 1925. El. XII. E. 3. szám alatt kelt iratával a vitás elvi kérdés újabb eldöntése végett a most fel­­­­hivott rendelet 19. §-ának 1. bekezdése értel­mében az ügyet a m. kir. Kúria polgári teljes ü­lése elé utalta. I.II. A teljes ülés az alulirt napon meghozta a­­ rendelkező részben foglalt fenti határoza­tot, melynek indokai a következők : 7 ( Azokban a peres ügyekben, amelyek­ben­­felmerült vitás elvi kérdés eldöntése tárgyú­ban a m­. kir. Kúria jogegységi taná­csának 5­4. számú polgári döntvénye, majd ezt követőem a m. i.r. Kúria teljes ülésé­nek 86. sz­ímú polgári döntvénye kelet­kezett, " nemnel érvényesíteni kívánt igény­lényegében véve­ arra irányult, hogy mivel a marasztaló régi lélét­­hozatalát követően beállott gazdasági eltolód­ások következmé­nyeként a megszabott fizetni pénznemnek, a magyar koronának a marasztalás idejében volt belső értéke, vagyis vásárlóereje­, tete­mesen csökkent s igy akkor, midőn a­ ma­­rasztalt fél az ítélettel terhére rótt fizetési kötelezettséget a koronának névértékkel szá­­mított összege szerint rójja le, a járadék­­jogosult nem jut ahhoz az értékhez, mely ré­szére odaítéltetett, a korona romlásában rejlő jelentékeny károsodásnak elhárítása­ként a bíróság a koronában meghatározott járadék számszerű összegét emelje fel. Ez az igény, amely a korona időközi rom­lásában találja alapját, a baleseti járadék valorizálása elnevezés alatt vált jogéletünk­ben ismeretessé. A pénzforgalom ideiglenes szabályozása tárgyában alkotott, a 86. számú polgári tel­jes­­ölési döntvény hozatalakor hatályban volt 1921. évi XIV. t.-c. 4. §-a úgy rendelke­zett, hogy az államjegyeket »a koronaérték­ben teljesíthető minden olyan fizetésnél, ame­lyet jogszabály, szerződés vagy más jogügy­let alapján nem kell élőpénzben teljesíteni, mindenki és így minden közpénztár is teljes névértékükben elfogadni köteles«. Ebből a rendelkezésből kitűnik, hogy maga a tör­vényhozás is és pedig már oly időben, midőn koronánk értéke a svájci paritás szerint 100 papírkoronánként mintegy 200 aranykoro­nára sülyedt, a pénztartozás lerovására irá­nyuló valutajog meghatározásánál minden kétségen kívül, a »korona-korona« fikciójá­nak álláspontját foglalta el. Az idézett 1921. évi XIV. t.-c. 4. §-ában foglalt jogszabálylyal azonos rendelkezést tartalmaz a Magyar Nemzti Bank létesítésé­­ről és szabadalmáról szóló 1924. évi V. tör­vénycikkhez mellékelt és törvény erejével biró Alapszabályok 82. cikke is. p., j*1 Ilyen körülmények között, midőn a meg­ítélt baleseti járadékösszegek felemelésének kérdése felmerült és az e tárgyban keletke­zett vitás elvi kérdés eldöntésére előbb a m. kirr Kúria jogegységi tanácsának 24. számú polgári döntvényével, majd ezt követően a m. kir. Kúria teljes ülésének 86. számú pol­gári döntvényével sor került. — a m. kir. Kúria belátta ugyan, hogy a korona vásárló­erejének nagyfokú csökkenése miatt a koro­nában megítélt járadék a legtöbb esetben nem felel meg most már rendeltetésének, de felismerte a kérdésnek a közgazdasági élet egész mezejére kiható fontosságát és azt, hogy a megoldás közjogi természetű valuta­­jogunk körébe vág. Ennélfogva a m. kir. Kúria akkor tartózkodott az eléje tűzött kér­désnek igenleges eldöntésétől és — amint az idézett 86. számú polgári teljes ülési dönt­vény indokolásából kitűnik — e kérdésben az orvoslást az államhatalomnak az erre hi­vatott ágaitól, vagyis a kormányzattól és a törvényhozástól várta, — mint amelyek egyedül lehetnek abban a helyzetben, hogy a kérdésnek minden felismerhető vonatkozá­sát — az egyöntetűség kívánalmának is szem előtt tartásával — megfelelő jogszabály al­kotásával rendezzék. Ily rendezés azonban nem következett be. Minthogy az igényjogosultaknak az emlí­tett teljes ülési döntvény indokolásában is felismert lényeges jogsérelme a legégetőbb kérdések egyike, továbbá minthogy az a kö­rülmény, hogy a pénztartozások egyéb ne­meit illetően a bírósági gyakorlat nem mutat elzárkózást a támasztott valorizációs igé­nyekkel szemben, végül minthogy törvény­hozási felhatalmazás alapján a m. kir. kor­mány is rendeleti uton úgy az 1921. évi XIV. törvénycikknek, mint az 1924. évi V. törvény­cikknek hatályossága alatt egyebek közt a forgalomban lesülyedt értékű koronát szorzó­számok alkalmazásának alávető irányban több oly intézkedést tett, amelyekből félre­érthetetlenül az ismerhető fel, hogy a kor­mány különösen az államnak bizonyos köve­teléseivel szemben a valorizálást nem tekin­tette kizártnak, mindezek a m. kir. Kúria teljes ülését arra a meggyőződésre vezették, hogy a 86. számú polgári teljes ülési döntvény további fenn­tartása nem mutatkozik megokoltnak. A m. kir. Kúr­ia tehát — VI. polgári taná­csának P. VI. 2280/1924. számú indítványára — az imént említett teljes ülési döntvényt megváltoztatta és a kérdést illetően a ren­delkező rész értelmében határozott. A felemelés vagy leszállítás mértékét ille­tően azonban a m. kir. Kúria teljes ülése to­vábbi nyilatkozatokba nem bocsátkozott, mi­vel ez az elébe terjesztett kérdés szem előtt tartásával feladata körén kivül esik. Kelt Budapesten, a m. kir. Kúriának 1925. évi junius­ hó 1° napján tartott polgári tel­jes ülésében. Hitelesíttetett a m. kdr. Kúriának 1925. évi évi junius hó . 4. na .r . . tartott polgári tel­jes ülésében. Dr. Tőry Gusztáv s. fc. a na. kir­. Kúria és a polgári teljes ülés elnöke,­­rid. Kozma Endre s. k. kir. kúriai bíró, a polgári ülés előadója. Dr. Tőry Gusztáv, Dr. Parcsetich László, a m. kir. Kúria és a polgári a polgári teljes ülés teljes ülés elnöke, jegyzője. 2. C. 81/1925. szám. Hirdetmény. Tófej községben (Zala vármegye) működő távbeszélővel egyesített postai ügynökség műkö­dését folyó évi junius hó 30-ával végleg beszün­teti és helyette folyó évi julius hó 1-től válto­zatlan forgalmi körrel távbeszélővel egyesített postahivatal lép életbe. Az új postahivatal járati összeköttetését Tófej község és Tófej vasútállomás között naponként kétszer közlekedő gyalogküldönc útján nyeri. A hivatal utalványszámjelzőjének száma 5648. Pécs, 1925. évi junius hó 25-én. M. Hr. postaigazgatóság.

Next