Budapesti Közlöny, 1927. április (61. évfolyam, 74-97. szám)
1927-04-01 / 74. szám
deletére oly személy szállítja ki, aki áruk szállítmányozásával iparszerűen foglalkozik. 2. §. (1) A vámjog szabályozásáról szóló 1924. évi XIX. t.-c. 85., 86. és 87. §-ai értelmében a behozatali vagy kiviteli előjegyzési eljárásban kezelt és kivitelre kerülő áruk után adómegtérítésnek — az alábbi (2) és (3) bekezdésekben foglalt kivételektől eltekintve — helye nincs. (2) A kikészitési forgalom tárgyaiként behozott áruk (1924. évi XIX. t.-c. 86. §.) felhasználásával előállított uj áruknak közvetlenül külföldre szállítása esetén az áru előállítója igénybe veheti a megfelelő adómegtérítést, ha a vámköteles áruk behozatala alkalmával fizetendő általános forgalmi adót a kivitelre kerülő áruhoz felhasznált, kikészítési forgalomban behozott áru után megfizeti. (3) A jelen rendelet mellékletében 12., 15. és 16. sorszám alatt felvett, a vámtarifa 135., továbbá a 139—145. és 146. tételei alá tartozó árukra megállapított adómegtérítés az áru előállítását akkor is megilleti, ha a közvetlenül külföldre szállított áru nyersanyagát a kikészítési forgalomban általános forgalmi adófizetés nélkül hozta be. (4) Nincs helye adómegtérítésnek az 1924. évi XIX. t.-c. 110. §-ának c) pontjában említett áruk után, amelyeket az előjegyzési eljárás igénybevétele nélkül a vámterület szabadforgalmából külföldre vittek s onnan változatlan állapotban hoznak vissza (belföldi térti áruk). Ha az illető áruk kiszállítása alkalmával az adómegtérítést az áru előállítója már igénybevette, a megtérítést a rendelet 8. §. (6) bekezdésében előírt módon vissza kell téríteni. (5) Ugyancsak nincsen helye adómegtérítésnek az 1924. évi XIX. t.-c. 141. §-ának (1) bekezdésében említett olyan áruk kiszállítása után, amelyek mint külföldi áruk, elidegenítő ügylet alapján belföldön szabadforgalomba hozattak és utólag azért szállíttatnak külföldre, mert az ügylet nem ment foganatba, vagy hatályát vesztette (külföldi térti áruk). [ (6) Adómegtérítés az 1. §-ban közölt feltételek mellett is csak ennek a rendeletnek mellékletében, vagy később kiadandó pénz- ügyminiszteri rendeletekben felsorolt vámtarifa tételek alá tartozó áruk kivitele után igényelhető. A rendelet mellékletében felsorolt vámtarifa tételekhez tartozó jegyzetekben megjelölt áruk csak akkor esnek adómegtérítés alá, ha a melléklet a jegyzetet is kifejezetten felemlíti. A meléklet 3. sorszáma alatt megállapított adómegtérítés pedig csakis a vámtarifa 77—84. tételeihez tartozó jegyzetben megjelölt áruk után igényelhető. A rendelet mellékletének 1. és 2. sorszáma alatt foglalt vámtarifatételek alá tartozó áruk után adómegtérítésnek csak abban az esetben van helye, ha az áru előállítója a közvetlenül külföldre szállított áru nyersanyagát általános forgalmi adóval terhelten szerezte be. Az áru előállítója ezt a körülményt az általános forgalmi adóval terhelten vásárolt árukról vezetett, az eladó nevét és lakhelyét, a vásárolt áruk megnevezését és mennyiségét feltüntető raktárkönyvvel és számlamásolatokkal tartozik igazolni. A kiszállított áruk után adómegtérítés csak a kiszállítást megelőző 6 hónap alatt általános forgalmi adóval terhelten vásárolt nyersanyag mennyiségének megfelelő mértékben igényelhető. A rendelet mellékletében 37. sorszám alatt felvett áruk közül a jóvátételt szén után adómegtérítés nem igényelhető. 3. §. (1) Az adómegtérítés alapja a külföldre szállított áru igazolt eladási ára, amelyhez azonban az árunak más vállalkozók útján történt fuvarozásáért és esetleges biztosításáért felszámított költségeket hozzászámítani nem lehet. Ha eladási ár nincs (pl. saját raktárra kiszállított árunál), az adómegtérítés alapja az árunak a kiszállító által bevallott, a telephelyről teljesített eladásoknál elérni szokott kereskedők közötti forgalmi értéke (belföldi nagykereskedői ár). (2) Idegen állam pénznemében megállapított eladási árat a kiszállítás hónapjában a forgalmi adókra érvényes átszámítási kulccsal kell törvényes pénzértékre átszámítani. 4. §. Az adómegtérítés kulcsát — további rendelkezésig — a jelen rendelet mellékletében felsorolt árukra nézve a mellékletben megjelölt százalékokban állapítom meg. 5. §. (1) Az áru kiszállítását az 1921. évi XXXIX. tc. III. fejezetének végrehajtása tárgyában kiadott 1921. évi 130.000. számú utasítás 100. §-ában, illetve az 1926. évi 53.100. számú rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny 1926. évi 83. számában) 12. §-ában megállapított módon — a kivitt árukról kiállított árubevallással vagy bejelentési ívvel — kell igazolni. (2) Az olyan adózó, aki az általa külföldre szállított áru után a megfelelő adómegtérítést igénybe akarja venni, a szabályszerű árubevallást vagy bejelentési ívet 3 példányban tartozik kiállítani. A bejelentési ívnek mind a három példányán „Bejelentési ív“ címszó felett köteles az áru előállítója feltüntetni, hogy a kiszállított áru után ebben a rendeletben biztosított adómegtérítést igénybe veszi. Ha az árut nem annak előállítója, hanem az előállító rendeletére szállítmányozó cég szállítja külföldre, a bejelentési ívnek az áru tulajdonosának megjelölésére szolgáló rovatában azt is fel kell tüntetni, hogy az áru tulajdonosa egyúttal annak előállítója is. A bejelentési ívnek az áru megjelölésére szolgáló rovatában az árut ugyanolyan elnevezéssel, darabszám vagy mértékszerinti mennyiségben kell feltüntetni, mint amilyen elnevezést, darabszám vagy mértékszerinti mennyiséget tüntet fel a küldeményről kiállított számla. Ugyanebben a rovatban a kivitt , áru esetleges gyári felén vagy számán kívül a megfelelő vámtarifa tételszámát is fel kell tüntetni. A bejelentési ív egyéb rovatait az általános szabályok szerint kell kitölteni. (3) Az illetékes vámhivatal az 1926. évi 161.936. számú pénzügyminiszteri rendelet értelmében belső vámhivatali vizsgálat után a bejelentési ivén igazolja a kivitelre bejelentett árunak a bejelentési ivén feltüntetett áréival való azonosságát, s amennyiben az azonosság iránt aggálya nincs, a bejelentési ív másod- és harmadpéldányát igazolás után a félnek visszaadja. (4) Az olyan adózó, aki a kikészítési forgalom tárgyaként behozott külföldi anyag felhasználásával előállított áru után a 2. §. (2) bekezdése alapján igénybe akarja venni az illető árura a rendelet mellékletében megállapított megfelelő adómegtérítést, ezt a szándékát az illetékes pénzügyigazgatóságnak és vámhivatalnak írásban bejelenteni tartozik. A vámhivatal a bejelentés napjától kezdve a bejelentő címére kikészítési forgalomban beérkező minden küldemény után csak az esedékes vámot és egyéb köztartozásokat veszi előjegyzésbe, az általános forgalmi adót azonban szabályszerűen készpénzben beszedi s a bevételi lajstrom tételszámát az előjegyzési jegyen feltünteti. (5) A kikészítési forgalomban általános forgalmi adóval terhelten behozott külföldi anyag felhasználásával előállított áru kivitele alkalmával az eljáró vámhivatal az előjegyzési jegy alapján igazolni tartozik a bejelentési ivén azt a körülményt is, hogy a kivitt áruhoz felhasznált, kikészítési forgalom tárgyaként behozott áru behozatala alkalmával az áru előállítója az általános forgalmi adót megfizette. (6) Ha az adózó a (4) bekezdés értelmében teendő bejelentést megelőző időben általános forgalmi adófizetés nélkül kikészítési forgalom tárgyaként behozott anyagok felhasználásával előállított áruk után is igénybe óhajtja venni az adómegtérítést, bejelentésében köteles megjelölni azt a határnapot is, amelytől kezdve az adómegtérítésre igényt tart. Ez a határnap azonban legfeljebb csak 1926. évi augusztus hó 1-je lehet. Ebben az esetben köteles az adózó a kikészítési forgalomban címére beérkezett árukról a bejelentett határnapnak megfelelő leszámolást készíteni annak megállapítása végett, hogy a bejelentett határnapon mennyit tett ki a kikészítési forgalom tárgyaként behozott s a határnapig kivitelre még nem került árukészlete. A leszámolást az illetékes vámhivatalhoz intézett bejelentéshez mellékelni kell. Be kell egyúttal jelenteni a leszámolási határnaptól kezdve a bejelentés napjáig kikészítési eljárásban behozott áru mennyiségét is. (7) Ha a vámhivatal a bejelentő által készített leszámolást a hivatalnál vezetett nyilvántartásokkal való összehasonlítás és felülvizsgálat után helyesnek találta, a bejelentett határnapig kivitelre nem került, valamint a határnaptól kezdve a bejelentés napjáig kikészítési forgalomban behozott áruk esedékes általános forgalmi adót megállapítja és szabályszerűen bevételezi, a bevételezési adatoknak a még ki nem merített előjegyzési jegyeken, valamint a leszámolási nyilvántartáson való egyidejű feljegyzése mellett. A beszedett általános forgalmi adóról a félnek két példányban, de egyszeri érvénnyel nyugtát ad, amelyen igazolja, hogy a bejelentett határnapig kivitelre nem került, valamint a határnaptól kezdve a bejelentés idejéig kikészítési eljárásban behozott áruk után a bejelentő fél általános forgalmi adófizetési kötelezettségének eleget tett. A bejelentés napjától kezdve a bejelentő címére kikészítési forgalomban beérkező áruk után az általános forgalmi adót a vámhivatal a (4) bekezdés rendelkezései szerint beszedi, a kivitel igazolásánál pedig az (5) bekezdés értelmében jár el. (8) Az olyan adózó, aki a vámhivatal által a (7) bekezdés rendelkezései szerint kiállított nyugtával igazolni tudja, hogy a bejelentett határnaptól kezdve kivitelre került, kikészítési forgalom tárgyaként behozott áruk után az általános forgalmi adót utólag megfizette, a bejelentett határnaptól kezdve a bejelentés idejéig már kivitt áruk után esedékes adómegtérítésnek készpénzben való kiutalását illetékes pénzügyigazgatóságtól kérheti. (9) A kérelemben tételenként fel kell tüntetni, a kiszállított árunak a rendelet mellékletében megállapított sorszámát, az adómegtérítés alapját, az adómegtérítés kulcsát és összegét. A kérelemhez a vámhivatalnak az általános forgalmi adó utólagos befizetését igazoló nyugtáján kívül csatolni kell a kivitel és az áru azonosságának igazolására a bejelentési ívek másodpéldányait. Az adómegtérítés alapjának igazolására pedig a kiszállított áruról kiállított és elkönyvelt számlamásolatokat a könyvelési tételszám feltüntetésével kell mellékelni a kiutalási kérelemhez. (10) A pénzügyigazgatóság a kérelem teljesítése esetén megállapítja az adómegtérítés összegét s a megállapított összeget bevételi számlájának terhére kifizeti. Iia azonban a pénzügyigazgatóság a kiszállított áruk azonosságát beigazoltnak nem találja, vagy az adómegtérítés bevallott alapját aggályosnak tartja s a megkívánt igazolásnak a fél záros határidő alatt nem tesz eleget, a kérelmet elutasítja. A pénzügyigazgatóság határozata ellen a pénzügyminiszterhez lehet fellebbezni. 6. §. (1) Az áruknak postaforgalomban történő külföldre szállításánál, amennyiben az áru belföldi előállítója ennek a rendeletnek értelmében adómegtérítést igényel, az árubevallás vagy bejelentési ív három példányát a szállítólevélhez kell mellékelni. A vámhivatal belső vámhivatali vizsgálat után megállapítja a kivitelre bejelentett áruknak a bejelentési ivén feltüntetett áruval való azonosságát s amennyiben az azonosság iránt aggálya nincs, a vámkezelés megtörténtét a bejelentési íveken igazolja, s a bejelentési ív első példányát megőrzi, a másod- és harmadpéldányt pedig átadja a kiléptető kicserélő (vámközvetítő) postahivatalnak, amely azokat portaköteles ajánlott levélben közvetlenül a feladónak küldi el. (2) Abban az esetben, ha az előző bekezdés értelmében a postaforgalomban kivitt áru a kivitelnek a vámhivatal, illetve postahivatal által történt igazolása után belföldre visszaérkezik, a 8. §. (6) bekezdése értelmében kell eljárni. 7. §. Az áru kiszállítója az árubevallás vagy bejelentési ív másodpéldányát az áru külföldre történt eladására vonatkozó számla- 2 BUDAPESTI KÖZLÖNY 1927 április 1