Budapesti Közlöny, 1927. április (61. évfolyam, 74-97. szám)

1927-04-01 / 74. szám

­­deletére oly személy szállítja ki, aki áruk szál­lítmányozásával iparszerűen foglalkozik. 2. §. (1) A vámjog szabályozásáról szóló 1924. évi XIX. t.-c. 85., 86. és 87. §-ai értel­mében a behozatali vagy kiviteli előjegyzési eljárásban kezelt és kivitelre kerülő áruk után adómegtérítésnek — az alábbi (2) és (3) be­kezdésekben foglalt kivételektől eltekintve — helye nincs. (2) A kikészitési forgalom tárgyaiként be­hozott áruk (1924. évi XIX. t.-c. 86. §.) fel­­használásával előállított uj áruknak közvet­lenül külföldre szállítása esetén az áru előállí­tója igénybe veheti a megfelelő adómegtérítést, ha a vámköteles áruk behozatala alkalmával fizetendő általános forgalmi adót a kivitelre kerülő áruhoz felhasznált, kikészítési forga­lomban behozott áru után megfizeti. (3) A jelen rendelet mellékletében 12., 15. és 16. sorszám alatt felvett, a vámtarifa 135., továbbá a 139—145. és 146. tételei alá tartozó árukra megállapított adómegtérítés az áru elő­állítását akkor is megilleti, ha a közvetlenül külföldre szállított áru nyersanyagát a kikészí­tési forgalomban általános forgalmi adófizetés nélkül hozta be. (4) Nincs helye adómegtérítésnek az 1924. évi XIX. t.-c. 110. §-ának c) pontjában emlí­tett áruk után, amelyeket az előjegyzési eljárás igénybevétele nélkül a vámterület szabadfor­galmából külföldre vittek s onnan változatlan állapotban hoznak vissza (belföldi térti áruk). Ha az illető áruk kiszállítása alkalmával az adómegtérítést az áru előállítója már igénybe­vette, a megtérítést a rendelet 8. §. (6) bekez­désében előírt módon vissza kell téríteni. (5) Ugyancsak nincsen helye adómegtérítés­­nek az 1924. évi XIX. t.-c. 141. §-ának (1) bekezdésében említett olyan áruk kiszállítása után, amelyek mint külföldi áruk, elidegenítő ügylet alapján belföldön szabadforgalomba ho­zattak és utólag azért szállíttatnak külföldre, mert az ügylet nem ment foganatba, vagy ha­tályát vesztette (külföldi térti áruk). [ (6) Adómegtérítés az 1. §-ban közölt felté­telek mellett is csak ennek a rendeletnek mellékletében, vagy később kiadandó pénz-­­ ügyminiszteri rendeletekben felsorolt vám­tarifa tételek alá tartozó áruk kivitele után­­ igényelhető. A rendelet mellékletében felsorolt vámtarifa tételekhez tartozó jegyzetekben megjelölt áruk csak akkor esnek adómegtérítés alá, ha a melléklet a jegyzetet is kifejezetten felemlíti. A meléklet 3. sorszáma alatt megállapított adó­megtérítés pedig csakis a vámtarifa 77—84. tételeihez tartozó jegyzetben megjelölt áruk után igényelhető. A rendelet mellékletének 1. és 2. sorszáma alatt foglalt vámtarifatételek alá tartozó áruk után adómegtérítésnek csak abban az esetben van helye, ha az áru elő­állítója a közvetlenül külföldre szállított áru nyersanyagát általános forgalmi adóval ter­helten szerezte be. Az áru előállítója ezt a körülményt az álta­lános forgalmi adóval terhelten vásárolt áruk­ról vezetett, az eladó nevét és lakhelyét, a vá­sárolt áruk megnevezését és mennyiségét fel­tüntető raktárkönyvvel és számlamásolatokkal tartozik igazolni. A kiszállított áruk után adó­megtérítés csak a kiszállítást megelőző 6 hónap alatt általános forgalmi adóval terhelten vásá­rolt nyersanyag mennyiségének megfelelő mértékben igényelhető. A rendelet mellékleté­ben 37. sorszám alatt felvett áruk közül a jóvátételt szén után adómegtérítés nem igé­nyelhető. 3. §. (1) Az adómegtérítés alapja a külföldre szállított áru igazolt eladási ára, amelyhez azonban az árunak más vállalkozók útján tör­tént fuvarozásáért és esetleges biztosításáért felszámított költségeket hozzászámítani nem lehet. Ha eladási ár nincs (pl. saját raktárra kiszállított árunál), az adómegtérítés alapja az árunak a kiszállító által bevallott, a telephely­ről teljesített eladásoknál elérni szokott keres­kedők közötti forgalmi értéke (belföldi nagy­­kereskedői ár). (2) Idegen állam pénznemében megállapított eladási árat a kiszállítás hónapjában a for­galmi adókra érvényes átszámítási kulccsal kell törvényes pénzértékre átszámítani. 4. §. Az adómegtérítés kulcsát — további rendelkezésig — a jelen rendelet mellékletében felsorolt árukra nézve a mellékletben megjelölt százalékokban állapítom meg. 5. §. (1) Az áru kiszállítását az 1921. évi XXXIX. t­c. III. fejezetének végrehajtása tár­gyában kiadott 1921. évi 130.000. számú uta­sítás 100. §-ában, illetve az 1926. évi 53.100. számú rendelet (megjelent a Budapesti Köz­löny 1926. évi 83. számában) 12. §-ában megállapított módon — a kivitt árukról ki­állított árubevallással vagy bejelentési ívvel — kell igazolni. (2) Az olyan adózó, aki az általa külföldre szállított áru után a megfelelő adómegtérítést igénybe akarja venni, a szabályszerű árube­vallást vagy bejelentési ívet 3 példányban tar­tozik kiállítani. A bejelentési ívnek mind a három példányán „Bejelentési ív“ címszó fe­lett köteles az áru előállítója feltüntetni, hogy a kiszállított áru után ebben a rendeletben biztosított adómegtérítést igénybe veszi. Ha az árut nem annak előállítója, hanem az elő­állító rendeletére szállítmányozó cég szállítja külföldre, a bejelentési ívnek az áru tulajdo­nosának megjelölésére szolgáló rovatában azt is fel kell tüntetni, hogy az áru tulajdonosa egyúttal annak előállítója is. A bejelentési ív­nek az áru megjelölésére szolgáló rovatában az árut ugyanolyan elnevezéssel, darabszám vagy mértékszerinti mennyiségben kell fel­tüntetni, mint amilyen elnevezést, darabszám vagy mértékszerinti mennyiséget tüntet fel a küldeményről kiállított számla. Ugyanebben a rovatban a kivitt , áru eset­leges gyári felén vagy számán kívül a megfelelő vámtarifa té­telszámát is fel kell tüntetni. A bejelentési ív egyéb rovatait az általános szabályok szerint kell kitölteni. (3) Az illetékes vámhivatal az 1926. évi 161.936. számú pénzügyminiszteri rendelet értelmében belső vámhivatali vizsgálat után a bejelentési ivén igazolja a kivitelre bejelen­tett árunak a bejelentési ivén feltüntetett áréi­val való azonosságát, s amennyiben az azo­nosság iránt aggálya nincs, a bejelentési ív másod- és harmadpéldányát igazolás után a félnek visszaadja. (4) Az olyan adózó, aki a kikészítési for­galom tárgyaként behozott külföldi anyag felhasználásával előállított áru után a 2. §. (2) bekezdése alapján igénybe akarja venni az illető árura a rendelet mellékletében meg­állapított megfelelő adómegtérítést, ezt a szán­dékát az illetékes pénzügyigazgatóságnak és vámhivatalnak írásban bejelenteni tartozik. A vámhivatal a bejelentés napjától kezdve a bejelentő címére kikészítési forgalomban be­érkező minden küldemény után csak az ese­dékes vámot és egyéb köztartozásokat veszi előjegyzésbe, az általános forgalmi adót azon­ban szabályszerűen készpénzben beszedi s a bevételi lajstrom tételszámát az előjegyzési jegyen feltünteti. (5) A kikészítési forgalomban általános for­galmi adóval terhelten behozott külföldi anyag felhasználásával előállított áru kivitele alkalmával az eljáró vámhivatal az előjegy­zési jegy alapján igazolni tartozik a bejelen­tési ivén azt a körülményt is, hogy a kivitt áruhoz felhasznált, kikészítési forgalom tár­gyaként behozott áru behozatala alkalmával az áru előállítója az általános forgalmi adót megfizette. (6) Ha az adózó a (4) bekezdés értelmében teendő bejelentést megelőző időben általános forgalmi adófizetés nélkül kikészítési forga­lom tárgyaként behozott anyagok felhaszná­lásával előállított áruk után is igénybe óhajtja venni az adómegtérítést, bejelentésében köte­les megjelölni azt a határnapot is, amelytől kezdve az adómegtérítésre igényt tart. Ez a határnap azonban legfeljebb csak 1926. évi augusztus hó 1-je lehet. Ebben az esetben kö­teles az adózó a kikészítési forgalomban cí­mére beérkezett árukról a bejelentett határ­napnak megfelelő leszámolást készíteni annak megállapítása végett, hogy a bejelentett határ­napon mennyit tett ki a kikészítési forgalom tárgyaként behozott s a határnapig kivitelre még nem került árukészlete. A leszámolást az illetékes vámhivatalhoz intézett bejelentéshez mellékelni kell. Be kell egyúttal jelenteni a leszámolási határnaptól kezdve a bejelentés napjáig kikészítési eljárásban behozott áru mennyiségét is. (7) Ha a vámhivatal a bejelentő által ké­szített leszámolást a hivatalnál vezetett nyil­vántartásokkal való összehasonlítás és felül­vizsgálat után helyesnek találta, a bejelentett határnapig kivitelre nem került, valamint a határnaptól kezdve a bejelentés napjáig ki­készítési forgalomban behozott áruk esedékes általános forgalmi adót megállapítja és sza­bályszerűen bevételezi, a bevételezési adatok­nak a még ki nem merített előjegyzési jegye­ken, valamint a leszámolási nyilvántartáson való egyidejű feljegyzése mellett. A beszedett általános forgalmi adóról a félnek két pél­dányban, de egyszeri érvénnyel nyugtát ad, amelyen igazolja, hogy a bejelentett határ­napig kivitelre nem került, valamint a határ­naptól kezdve a bejelentés idejéig kikészítési eljárásban behozott áruk után a bejelentő fél általános forgalmi adófizetési kötelezettségé­nek eleget tett. A bejelentés napjától kezdve a bejelentő címére kikészítési forgalomban beérkező áruk után az általános forgalmi adót a vámhivatal a (4) bekezdés rendelkezései szerint beszedi, a kivitel igazolásánál pedig az (5) bekezdés értelmében jár el. (8) Az olyan adózó, aki a vámhivatal által a (7) bekezdés rendelkezései szerint kiállított nyugtával igazolni tudja, hogy a bejelentett határnaptól kezdve kivitelre került, kikészí­tési forgalom tárgyaként behozott áruk után az általános forgalmi adót utólag­ megfizette, a bejelentett határnaptól kezdve a bejelentés idejéig már kivitt áruk után esedékes adómeg­­térítésnek készpénzben való kiutalását illeté­kes pénzügyigazgatóságtól kérheti. (9) A kérelemben tételenként fel kell tün­tetni, a kiszállított árunak a rendelet mellék­letében megállapított sorszámát, az adómeg­térítés alapját, az adómegtérítés kulcsát és összegét. A kérelemhez a vámhivatalnak az általános forgalmi adó utólagos befizetését igazoló nyugtáján kívül csatolni kell a kivitel és az áru azonosságának igazolására a beje­lentési ívek másodpéldányait. Az adómegté­­rítés alapjának igazolására pedig a kiszállí­tott áruról kiállított és elkönyvelt számlamá­solatokat a könyvelési tételszám feltüntetésé­­vel kell mellékelni a kiutalási kérelemhez. (10) A pénzügyigazgatóság a kérelem telje­sítése esetén megállapítja az adómegtérítés összegét s a megállapított összeget bevételi számlájának terhére kifizeti. Iia azonban a pénzügyigazgatóság a kiszállított áruk azonos­ságát beigazoltnak nem találja, vagy az adó­megtérítés bevallott alapját aggályosnak tar­t­ja s a megkívánt igazolásnak a fél záros határ­idő alatt nem tesz eleget, a kérelmet elutasítja. A pénzügyigazgatóság határozata ellen a pénz­ügyminiszterhez lehet fellebbezni. 6. §. (1) Az áruknak postaforgalomban tör­ténő külföldre szállításánál, amennyiben az áru belföldi előállítója ennek a rendeletnek értelmében adómegtérítést igényel, az áru­bevallás vagy bejelentési ív három példányát a szállítólevélhez kell mellékelni. A vámhiva­tal belső vámhivatali vizsgálat után megálla­pítja a kivitelre bejelentett áruknak a bejelen­tési ivén feltüntetett áruval való azonosságát s amennyiben az azonosság iránt aggálya nincs, a vámkezelés megtörténtét a bejelentési íve­ken igazolja, s a bejelentési ív első példányát megőrzi, a másod- és harmadpéldányt pedig átadja a kiléptető kicserélő (vámközvetítő) postahivatalnak, amely azokat portaköteles ajánlott levélben közvetlenül a feladónak küldi el. (2) Abban az esetben, ha az előző bekezdés értelmében a postaforgalomban kivitt áru a kivitelnek a vámhivatal, illetve postahivatal által történt igazolása után belföldre vissza­érkezik,­ a 8. §. (6) bekezdése értelmében kell eljárni. 7. §. Az áru kiszállítója az árubevallás vagy bejelentési ív másodpéldányát az áru kül­földre történt eladására vonatkozó számla- 2 BUDAPESTI KÖZLÖNY 1927 április 1

Next