Budapesti Közlöny, 1928. március (62. évfolyam, 50-75. szám)
1928-03-01 / 50. szám
2_____________________________ A) Eljárás a kegyelmi elhatározás 1. pontja alapján. 2 §• A kegyelmi elhatározás I. 1—6. pontjai esetében a jogerős büntető ítélettel megállapított, de még végre nem hajtott büntetéseket az a hatóság, amely az elítélt büntetésének vagy hátralévő részének végrehajtását nyilvántartja (kir. járásbíróság, kir. ügyészség, büntető intézet igazgatósága), vizsgálja meg abból a szempontból, hogy a büntetés nem esik-e a kegyelmi elhatározásban gyakorolt közkegyelem alá , ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítja, hogy a kegyelem feltételei megvannak, határozatban kimondja, hogy a kegyelem a Btk. 117. §. 2. pontja értelmében az elítélt büntetésének vagy hátralévő részének végrehajtását kizárja, ezt a határozatát az elítélt büntetését nyilvántartó iratokban feljegyzi és az elítélttel közli. Ha az eljáró hatóság nem az ügyben elsőfokon eljárt kir. ügyész (kir. járásbíróság), határozatáról a most említett kir. ügyészt (kir. járásbíróságot) is értesíti. 3. §• Az elitélt büntetésének végrehajtását nyilvántartó hatóság a jelen rendeletnek a hivatalos lapban történt kihirdetése után a legsürgősebben megvizsgálja a büntetésüket töltő azoknak az elítélteknek ügyét, akik a kegyelmi elhatározás I. 1—6. pontjaiban meghatározott bűncselekmény miatt öt évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés büntetésre ítéltettek és ha az iratokból megállapítja, hogy az elítélt a kegyelmi elhatározás alá eső bűncselekményen felül az elhatározás kelte előtt elkövetett bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jogerősen elítélve nem volt, őt a 7. §. esetének kivételével azonnal szabadlábra helyezi. H Ha a rendelkezésre álló adatok az elítélt előéletéről kellő felvilágosítást nem nyújtanak, az eljáró hatóság a szabadlábra helyezés függőben tartásával az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivataltól kér sürgős értesítést. 4. §• A büntetésüket töltő elítéltek ügyének megvizsgálása után az illetékes kir. ügyész (kir. járásbíróság) azoknak a jogerősen elítélteknek az ügyét vizsgálja meg, akik ez idő szerint bármely okból szabadlábon vannak. Ezeket a kir. ügyész (kir. járásbíróság) a kegyelemről írásban értesíti. A 3. §. második bekezdésének rendelkezését az ily ügyekben is megfelelően alkalmazni kell. Ha a jogerősen elítélt büntetése összbüntetés és az összbüntetés alapjául szolgált bűncselekmények között olyan is van, amely nem esik kegyelem alá, a kir. ügyész annak megállapítása végett, hogy az összbüntetésből mennyi esik a kegyelem alá nem eső cselekményre, indítványt terjeszt az itélőbíróság elé. Ebben az esetben az itélőbíróság végzésének meghozatala előtt az elítéltet szabadlábra helyezni nem lehet. Az itélőbíróság végzéssel határoz, mely ellen egyfokú perorvoslatnak van helye. fi. f Ha az elitélt olyan bűncselekmények, miatt, amelyek a kegyelmi elhatározás I. 1—6. pontjai alapján kegyelem alá esnek, több ítélettel lett jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítélve s ezek még összbüntetésbe foglalva nincsenek, annak a megállapítását, hogy az elítélt kegyelemben részesült-e, az összbüntetés jogerős megállapításáig függőben kell tartani. Ily esetben az összbüntetés kiszabása iránt sorok kívül kell intézkedni. Nincs szükség erre a függőben tartásra abban az esetben, ha az összbüntetésbe foglalandó szabadságvesztés büntetések együttes tartama az öt évet nem haladja meg. 7 §■ Ha a rendelkezésre álló adatokból az tűnik ki, hogy az elítélt a kegyelmi elhatározás alá eső bűncselekményen felül az elhatározás kelte előtt bűntettet vagy három éven belül szándékos vétséget követett el, annak a megállapítását, hogy az elítélt kegyelemben részesült-e, az e bűncselekmény miatt folyamatba tett vagy folyamatba teendő bűnvádi eljárás jogerős befejezéséig függőben kell tartani. Ebben az esetben az elítélt szabadlábra helyezése kérdésében az eset körülményeinek a mérlegelése alapján az igazságügyminiszter dönt, akihez az iratokat véleményes jelentés kíséretében az illetékes kir. ügyész terjeszti fel. 8. §. A kegyelmi elhatározás I. 7. pontja esetében az ügyben elsőfokon eljárt kir. törvényszék állapítja meg, hogy az elítélt kegyelemben részesült. Ily határozatot a bíróság a legfelsőbb elhatározás értelmében csak rendkívül méltánylást érdemlő esetben és csak kivételesen hozhat. A kir. törvényszék a felek indítványa és meghallgatása nélkül hivatalból határoz s ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítja, hogy a kegyelem feltételei megvannak, indokolt végzésben az elítéltet kivételesen kegyelemre méltónak nyilvánítja és kimondja, hogy a legfelsőbb elhatározás I. 7. pontja alapján a kegyelem a Btk. 117. §. 2. pontja értelmében az elitélt büntetésének vagy hátralévő részének végrehajtását kizárja. A kir. törvényszék ezt a határozatát a kir. ügyészséggel közli, arról az elitéltet értesíti s egyidejűleg a büntetését töltő elitélt tekintetében azt is elrendeli, hogy őt azonnal szabadlábra kell helyezni. A kir. törvényszék határozata ellen perorvoslatnak nincs helye. A kir. ügyész intézkedik, hogy az elítéltnek kegyelemben részesülését a büntetést nyilvántartó iratokban feljegyezzék. Ha az ügyben elsőfokon a kir. járásbíróság járt el és úgy látja, hogy a legfelsőbb elhatározás I. 7. pontja alapján a kegyelem feltételei megvannak, annak megállapítása végett, hogy az elítélt kegyelemben részesült-e, az iratokat a kir. törvényszékhez terjeszti fel. Ha a kir. törvényszék a rendelkezésre álló adatokbólarról győződik meg, hogy a kegyelemnek a legfelsőbb elhatározás I. 7. pontjában megjelölt feltételei nincsenek meg, ennek közlésével az iratokat visszaküldi a kir. járásbírósághoz, ellenkező esetben az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezéseknek megfelelően jár el s határozatáról az iratok visszaküldésével egyidőben a kir. járásbíróságot is értesíti. 13) Eljárás a kegyelmi elhatározás II. pontja alapján. 9. §• A letartóztatásban lévő azoknak a terhelteknek az ügyét, akiknek cselekménye a kegyelmi elhatározás II. pontja értelmében kegyelem alá esik, a kir. ügyész szintén a legsürgősebben megvizsgálni köteles. Ha az iratokból megállapítja, hogy a terhelt a kegyelmi elhatározás kelte előtt elkövetett más valamely bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett más valamely szándékos vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jogerősen elítélve nem volt, abban az esetben: d) ha bírói eljárást még nem tettek folyamatba, a nyomozást a kegyelemre hivatkozással, saját hatáskörében megszünteti és a letartóztatott terheltet azonnal szabadlábra helyezi; d) ha a bírói eljárás már folyamatban volt, az ítélőbíróságnál tesz megfelelő indítványt. Szükség esetében a kir. ügyész az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivataltól sürgősen értesítést kér (3. §, második bekezdés). , A letartóztatásban levő terheltek ügyének elintézése után a kir. ügyész a jelen §-nak megfelelően jár el azoknak a terhelteknek az ügyében is, akik szabadlábon vannak. Bűncselekmények halmazata esetében a halmazatban álló mindegyik bűncselekmény tekintetében külön kell megállapítani, hogy arra nézve a terhelt a magas elhatározás értelmében kegyelemben részesült-e vagy sem és oly cselekmény tekintetében, amely kegyelem alá esik, a jelen §. rendelkezéseinek megfelelően kell eljárni. BUDAPESTI KÖZLÖNY 1928 március 1. A 7. §. első bekezdésének rendelkezését a kegyelmi elhatározás II. pontja alá eső ügyekben is megfelelően alkalmazni kell. 10. §. Az ítélőbíróság a kir. ügyész indítványa felől (8. §. b pontja és utolsóelőtti bekezdése) végzéssel határoz s ha úgy találja, hogy a kegyelem feltételei megvannak, a Btk. 105. §. 2. pontja alapján a bűnvádi eljárást megszünteti és az esetleg még fogva levő terhelt szabadlábrahelyezését is elrendeli. 11. §• Az előbbi §-ok rendelkezéseit a járásbírósági és a felsőbb bíróságok előtt elintézés alatt levő ügyekben is megfelelően alkalmazni kell. Járásbírósági ügyekben a kir. ügyész tennivalóit a büntető ügyekben eljáró bíró, felsőbb bíróságok előtt elintézés alatt levő ügyekben pedig a kir. főügyész, illetőleg a koronaügyész látja el. C) Vegyes rendelkezések: 12. §. A legfelsőbb elhatározásban gyakorolt kegyelem általában csak azokra terjed ki, akikre nézve a kegyelemnek az elhatározásban megállapított feltételei már az elhatározás kelte napján megvoltak. 13. §: A jogerősen elítélt, illetőleg a terhelt (gyanúsított) is kérheti annak a megállapítását, hogy a kegyelmi elhatározás alapján kegyelemben részesült. A kérelem tárgyában a jelen rendelet rendelkezései szerint kell eljárni. 14. §. Ha utóbb kiderül, hogy arra az elítéltre vagy terheltre (gyanúsítottra) nézve, akiről az eljáró hatóság megállapította, hogy kegyelemben részesült, nincsenek meg azok a feltételek, amelyeket a legfelsőbb elhatározás megállapít, a kegyelem tárgyában hozott korábbi határozatot hatályon kívül kell helyezni és a büntetésnek, vagy hátralévő részének végrehajtását el kell rendelni, hacsak az elévülés azt nem zárja ki. 15. §: Az elítélt megkegyelmezéséről kegyelmi lapot kell küldeni az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivatalnak. Az 1919. évi február hó 22-én 6495/1919. I. M. szám alatt kelt rendelet (l. Igazságügyi Közlöny XXVIII. évf. 133. lapján) I. fejezetének 9. pontjában foglalt rendelkezéseket a jelen rendelet alá eső kegyelmi ügyekben is megfelelően akalmazni kell. 16. §. A kegyelemben részesült egyénekről az ügyben elsőtökön eljárt kir. ügyész (kir. járásbíróság) kimutatást készít. A kimutatásban pontonként külön rovatban kell feltüntetni, hogy a kegyelmi elhatározás I. és II. pontja alapján hány egyén részesült kegyelemben. A kegyelemben részesült egyénekről ezenfelül külön jegyzéket is kell készíteni, amelyben egyénenként fel kell tüntetni a kegyelemben részesültek nevét, a bűncselekmény megjelölését, az ítéletben megállapított szabadságvesztés büntetés tartamát és kegyelem útján elengedett részét. Ebben a jegyzékben külön csoportosítva kell kimutatni az I. és a II. pont alapján, valamint az I. 7. pont alapján kegyelemben részesült elítélteket. A kir. főügyész összesített kimutatást készít a hatósága területén levő kir. ügyészségek és kir. járásbíróságok kimutatásaiból, amelyet a jelen 1. második bekezdésében jelzett jegyzékek egy-egy példányával az 1928. évi junius hó 15. napjáig kell hozzám felterjeszteni. Kelt Budapesten, 1928. évi március hó 1. napján. Dr. Pestiig Pál s. k. ,d. kir. igazságügyminiszter.