Budapesti Közlöny, 1928. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

2_____________________________ A) Eljárás a kegyelmi elhatározás 1. pontja alapján. 2­ §• A kegyelmi elhatározás I. 1—6. pontjai eseté­ben a jogerős büntető ítélettel megállapított, de még végre nem hajtott büntetéseket az a ható­ság, amely az elítélt büntetésének vagy hátra­lévő részének végrehajtását nyilvántartja (kir. járásbíróság, kir. ügyészség, büntető intézet igazgatósága), vizsgálja meg abból a szempont­ból, hogy a büntetés nem esik-e a kegyelmi el­határozásban gyakorolt közkegyelem alá , ha a rendelkezésre álló adatokból megállapítja, hogy a kegyelem feltételei megvannak, határo­zatban kimondja, hogy a kegyelem a Btk. 117. §. 2. pontja értelmében az elítélt büntetésének vagy hátralévő részének végrehajtását kizárja, ezt a határozatát az elítélt büntetését nyilván­tartó iratokban feljegyzi és az elítélttel közli. Ha az eljáró hatóság nem az ügyben elsőfokon eljárt kir. ügyész (kir. járásbíróság), határoza­táról a most említett kir. ügyészt (kir. járás­bíróságot) is értesíti. 3. §• Az elitélt büntetésének végrehajtását nyilván­tartó hatóság a jelen rendeletnek a hivatalos lapban történt kihirdetése után a legsürgőseb­ben megvizsgálja a büntetésüket töltő azoknak az elítélteknek ügyét, akik a kegyelmi elhatá­rozás I. 1—6. pontjaiban meghatározott bűn­cselekmény miatt öt évet meg nem haladó tar­tamú szabadságvesztés büntetésre ítéltettek és ha az iratokból megállapítja, hogy az elítélt a ke­gyelmi elhatározás alá eső bűncselekményen felül az elhatározás kelte előtt elkövetett bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett szán­dékos vétség miatt szabadságvesztés büntetésre jogerősen elítélve nem volt, őt a 7. §. esetének kivételével azonnal szabadlábra helyezi. H Ha a rendelkezésre álló adatok az elítélt elő­életéről kellő felvilágosítást nem nyújtanak, az eljáró hatóság a szabadlábra helyezés függőben tartásával az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivataltól kér sürgős értesítést. 4. §• A büntetésüket töltő elítéltek ügyének meg­vizsgálása után az illetékes kir. ügyész (kir. járásbíróság) azoknak a jogerősen elítélteknek az ügyét vizsgálja meg, akik ez idő szerint bár­mely okból szabadlábon vannak. Ezeket a kir. ügyész (kir. járásbíróság) a kegyelemről írás­ban értesíti. A 3. §. második bekezdésének rendelkezését az ily ügyekben is megfelelően alkalmazni kell. Ha a jogerősen elítélt büntetése összbüntetés és az összbüntetés alapjául szolgált bűncselek­mények között olyan is van, amely nem esik kegyelem alá, a kir. ügyész annak megállapí­tása végett, hogy az összbü­ntetésből mennyi esik a kegyelem alá nem eső cselekményre, in­dítványt terjeszt az itélőbíróság elé. Ebben az esetben az itélőbíróság végzésének meghozatala előtt az elítéltet szabadlábra he­lyezni nem lehet. Az itélőbíróság végzéssel határoz, mely ellen egyfokú perorvoslatnak van helye. fi. f Ha az elitélt olyan bűncselekmények, miatt, amelyek a kegyelmi elhatározás I. 1—6. pontjai alapján kegyelem alá esnek, több ítélettel lett jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítélve s ezek még összbü­ntetésbe foglalva nincsenek, annak a megállapítását, hogy az elítélt kegye­lemben részesült-e, az összbüntetés jogerős megállapításáig függőben kell tartani. Ily eset­ben az összbüntetés kiszabása iránt sorok­ kívül kell intézkedni. Nincs szükség erre a függőben tartásra abban az esetben, ha az összbü­ntetésbe foglalandó sza­­badságvesztés büntetések együttes tartama az öt évet nem haladja meg. 7­ §■ Ha a rendelkezésre álló adatokból az tűnik ki, hogy az elítélt a kegyelmi elhatározás alá eső bűncselekményen felül az elhatározás kelte előtt bűntettet vagy három éven belül szándé­kos vétséget követett el, annak a megállapítá­sát, hogy az elítélt kegyelemben részesü­lt-e, az e bűncselekmény miatt folyamatba tett vagy folyamatba teendő bűnvádi eljárás jogerős be­fejezéséig függőben kell tartani. Ebben az esetben az elítélt szabadlábra helye­zése kérdésében az eset körülményeinek a mér­legelése alapján az igazságügyminiszter dönt, akihez az iratokat véleményes jelentés kíséreté­ben az illetékes kir. ügyész terjeszti fel. 8. §. A kegyelmi elhatározás I. 7. pontja esetében az ügyben elsőfokon eljárt kir. törvényszék állapítja meg, hogy az elítélt kegyelemben ré­szesült. Ily határozatot a bíróság a legfelsőbb elhatározás értelmében csak rendkívül méltány­lást érdemlő esetben és csak kivételesen hozhat. A kir. törvényszék a felek indítványa és meg­hallgatása nélkül hivatalból határoz s ha a ren­delkezésre álló adatokból megállapítja, hogy a kegyelem feltételei megvannak, indokolt végzés­ben az elítéltet kivételesen kegyelemre méltó­nak nyilvánítja és kimondja, hogy a legfelsőbb elhatározás I. 7. pontja alapján a kegyelem a Btk. 117. §. 2. pontja értelmében az elitélt bün­tetésének vagy hátralévő részének végrehajtá­sát kizárja. A kir. törvényszék ezt a határozatát a kir. ügyészséggel közli, arról az elitéltet érte­síti s egyidejűleg a büntetését töltő elitélt tekin­tetében azt is elrendeli, hogy őt azonnal szabad­lábra kell helyezni. A kir. törvényszék határo­zata ellen perorvoslatnak nincs helye. A kir. ügyész intézkedik, hogy az elítéltnek kegyelem­ben részesülését a büntetést nyilvántartó ira­tokban feljegyezzék. Ha az ügyben elsőfokon a kir. járásbíróság járt el és úgy látja, hogy a legfelsőbb elhatáro­zás I. 7. pontja alapján a kegyelem feltételei megvannak, annak megállapítása végett, hogy az elítélt kegyelemben részesült-e, az iratokat a kir. törvényszékhez terjeszti fel. Ha a kir. törvényszék a rendelkezésre álló adatokból­­ar­­ról győződik meg, hogy a kegyelemnek a legfel­sőbb elhatározás I. 7. pontjában megjelölt fel­tételei nincsenek meg, ennek közlésével az ira­tokat visszaküldi a kir. járásbírósághoz, ellen­kező esetben az előbbi bekezdésben foglalt ren­delkezéseknek megfelelően jár el s határozatá­ról az iratok visszaküldésével egyidőben a kir. járásbíróságot is értesíti. 13) Eljárás a kegyelmi elhatározás II. pontja alapján. 9. §• A letartóztatásban lévő azoknak a terheltek­nek az ügyét, akiknek cselekménye a kegyelmi elhatározás II. pontja értelmében kegyelem alá esik, a kir. ügyész szintén a legsürgősebben megvizsgálni köteles. Ha az iratokból megálla­pítja, hogy a terhelt a kegyelmi elhatározás kelte előtt elkövetett más valamely bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett más valamely szándékos vétség miatt szabadságvesztés bü­nte­­tésre jogerősen elítélve nem volt, abban az eset­ben: d­) ha bírói eljárást még nem tettek folya­matba, a nyomozást a kegyelemre hivatkozás­sal, saját hatáskörében megszünteti és a letar­tóztatott terheltet azonnal szabadlábra helyezi; d) ha a bírói eljárás már folyamatban volt, az ítélőbíróságnál tesz megfelelő indítványt. Szükség esetében a kir. ügyész az Országos Bűnügyi Nyilvántartó Hivataltól sürgősen érte­sítést kér (3. §, második bekezdés). , A letartóztatásban levő terheltek ügyének el­intézése után a kir. ügyész a jelen §-nak meg­felelően jár el azoknak a terhelteknek az ügyé­ben is, akik szabadlábon vannak. Bűncselekmények halmazata esetében a hal­mazatban álló mindegyik bűncselekmény tekin­tetében külön kell megállapítani, hogy arra nézve a terhelt a magas elhatározás értelmében kegyelemben részesült-e vagy sem és oly cse­lekmény tekintetében, amely kegyelem alá esik, a jelen §. rendelkezéseinek megfelelően kell el­járni. BUDAPESTI KÖZLÖNY 1928 március 1. A 7. §. első bekezdésének rendelkezését a kegyelmi elhatározás II. pontja alá eső ügyek­ben is megfelelően alkalmazni kell. 10. §. Az ítélőbíróság a kir. ügyész indítványa felől (8. §. b pontja és utolsóelőtti bekezdése) vég­zéssel határoz s ha úgy találja, hogy a kegyelem feltételei megvannak, a Btk. 105. §. 2. pontja alapján a bűnvádi eljárást megszünteti és az esetleg még fogva levő terhelt szabadlábra­­helyezését is elrendeli. 11. §• Az előbbi §-ok rendelkezéseit a járásbírósági és a felsőbb bíróságok előtt elintézés alatt levő ügyekben is megfelelően alkalmazni kell. Járás­bírósági ügyekben a kir. ügyész tennivalóit a büntető ügyekben eljáró bíró, felsőbb bíróságok előtt elintézés alatt levő ügyekben pedig a kir. főügyész, illetőleg a koronaügyész látja el. C) Vegyes rendelkezések: 12. §. A legfelsőbb elhatározásban gyakorolt kegye­lem általában csak azokra terjed ki, akikre nézve a kegyelemnek az elhatározásban meg­állapított feltételei már az elhatározás kelte nap­ján megvoltak. 13. §: A jogerősen elítélt, illetőleg a terhelt (gyanú­sított) is kérheti annak a megállapítását, hogy a kegyelmi elhatározás alapján kegyelemben részesült. A kérelem tárgyában a jelen rendelet rendelkezései szerint kell eljárni. 14. §. Ha utóbb kiderül, hogy arra az elítéltre vagy terheltre (gyanúsítottra) nézve, akiről az eljáró hatóság megállapította, hogy kegyelem­ben részesült, nincsenek meg azok a feltételek, amelyeket a legfelsőbb elhatározás megállapít, a kegyelem tárgyában hozott korábbi határo­zatot hatályon kívül kell helyezni és a bünte­tésnek, vagy hátralévő részének végrehajtását el kell rendelni, hacsak az elévülés azt nem zárja ki. 15. §: Az elítélt megkegyelmezéséről kegyelmi la­pot kell küldeni az Országos Bűnügyi Nyilván­tartó Hivatalnak. Az 1919. évi február hó 22-én 6495/1919. I. M. szám alatt kelt rendelet (l. Igazságügyi Közlöny XXVIII. évf. 133. lapján) I. fejezeté­nek 9. pontjában foglalt rendelkezéseket a je­len rendelet alá eső kegyelmi ügyekben is meg­felelően akalmazni kell. 16. §. A kegyelemben részesült egyénekről az ügy­ben elsőtökön eljárt kir. ügyész (kir. járásbíró­ság) kimutatást készít. A kimutatásban pon­­tonként külön rovatban kell feltüntetni, hogy a kegyelmi elhatározás I. és II. pontja alapján hány egyén részesült kegyelemben. A kegyelemben részesült egyénekről ezen­felül külön jegyzéket is kell készíteni, amely­ben egyénenként fel kell tü­ntetni a kegyelem­ben részesültek nevét, a bűncselekmény meg­jelölését, az ítéletben megállapított szabadság­­vesztés büntetés tartamát és kegyelem útján el­engedett részét. Ebben a jegyzékben külön cso­portosítva kell kimutatni az I. és a II. pont alapján, valamint az I. 7. pont alapján kegye­lemben részesült elítélteket. A kir. főügyész összesített kimutatást készít a hatósága területén levő kir. ügyészségek és kir. járásbíróságok kimutatásaiból, amelyet a jelen 1. második bekezdésében jelzett jegyzé­kek egy-egy példányával az 1928. évi junius hó 15. napjáig kell hozzám felterjeszteni. Kelt Budapesten, 1928. évi március hó 1. napján. Dr. Pestiig Pál s. k. ,d. kir. igazságügyminiszter.

Next