Budapesti Közlöny, 1928. március (62. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-01 / 50. szám

1928 március 1. BUDAPESTI KÖZLÖNY A m. kir. honvédelmi miniszter 1928. évi 2.600/eln. 13. számú körrendelete. Az 1920. évi március hó 1-je előtt elkövetett bűncselekményekre adott közkegyelem kihirdetése. A Kormányzó Ur ő Főméltósága Budapes­ten, 1928. évi február hó 27-én kelt magas el­határozásával a kormányzói hatalom átvételé­nek évfordulója alkalmából a honvéd bírásko­dás alá tartozó egyéneket illetően a következő­ket méltóztatott elrendelni: „Kegyelemből elengedem: 1. mindazon egyének szabadságvesztés bün­tetésének hátralevő részét, kik bűncselekmé­nyüket 1920. évi március hó 1-je előtt követték el, föltéve, hogy a bűncselekmény elkövetése után jelen elhatározásom keltéig sem aljas in­dokból eredő, vagy az állam és társadalom tör­vényes rendje ellen irányuló bűncselekményt, sem pedig akár a honvéd igazságszolgáltatást érintő eddigi, akár a jelen közkegyelmi rendel­kezéseim szerint amnesztia alá nem eső egyéb bűntettet el nem követtek, s hogy büntetésük­nek fele részét jelen elhatározásom keltéig már letöltötték; 2. mindazon egyének szabadságvesztés bün­tetését, illetőleg annak hátralevő részét, kik bűncselekményüket 1920. évi március hó 1-je előtt követték el és a jogerős ítélet végrehajtása akár hivatalból, akár kérelemre, akár a lezaj­lott rendkívüli események következtében elha­­lasztatván, illetve félbeszakíttatván, vagy foga­natosítható nem lévén, az ítélet jogerőre emel­kedésétől jelen elhatározásom keltéig legalább 5 évet szabadlábon töltöttek, föltéve, hogy reájuk nézve az előző pontban említett kizáró okok egyike sem forog fenn. 3. Mellőzendő, abbahagyandó, illetve meg­szüntetendő a bűnvádi eljárás az 1920. évi március hó 1-je előtt elkövetett s jelen elha­tározásom keltéig ismertté vált mindazon bűn­­cselekményekre nézve, melyeknél a bűnvádi eljárás folyamatbatétele, illetőleg lefolytatása a katonai igazságszolgáltatás menetében a há­ború és a forradalmakkal kapcsolatos rendkí­vüli események által előidézett zavarok (bűn­­periratok elkallódása, bizonyítékok beszerzésé­nek nehézségei vagy egyéb, az államérdeket érintő ok) által volt akadályozva, föltéve, hogy terhelt a bűncselekmény elkövetése óta leg­alább 5 éven át szabadlábon volt, s hogy az 1. pontban említett kizáró okok egyike sem forog fenn. 4. Nem részesülnek jelen elhatározásom alapján kegyelemben az állami és társadalmi rendre nézve veszélyes egyének, továbbá azok, kiknek cselekménye kémkedés, abban való „bűntársság“ (kémkedés elősegítése), aljas in­dokból elkövetett gyilkosság, szokássá vált (üz­letszerű) lopás, a hadiszállítások körül való visszaélés által elkövetett, állam hadiereje el­len bűntett s a világháború folyamán elköve­tett megismételt első — vagy ennél súlyosab­ban minősülő — szökés bűntette. Nem részesülnek továbbá kegyelemben azok sem, akik magukat a büntetés alól elvonva, bujkálnak, vagy éppen külföldre távoztak, ide nem értve azokat, akik nyilvánvalóan nem ez­zel a szándékkal, hanem a békeszerződés kö­vetkeztében maradtak átcsatolt területen. 5. Annak eldöntését, hogy az elítéltre (ter­heltre) nézve fennállanak-e a jelen elhatározá­somban meghatározott feltételek, az 1921. évi május hó 18-án kelt elhatározásom F. pontja szerinti kegyelmi tanácsokra bízom. Esetleg felmerülő kételyek esetén, különösen pedig a kizáró okul szolgáló közveszélyesség kérdésében a honvédelmi miniszter dönt, ki je­len elhatározásom helyes végrehajtása felett a felügyeleti jogot gyakorolja. Felhatalmazom­­a honvédelmi minisztert arra is, hogy a többi fentebb megjelölt előfel­tételek fennforgása esetén kivételesen a ke­gyelmi tanács elé utalhassa azoknak az egyé­neknek ügyét is, kik bűncselekményüket ugyan az 1—3. pontokban megjelölt időpont után, de még az 1920. év folyamán követték el. 6. Megengedem továbbá, hogy a kegyelmi tanács javaslata alapján közvetlenül külön ke­gyelmi javaslatok legyenek elém terjeszthetők az oly egyénekre vonatkozóan, akik 1920. évi március hó 1-je előtt követték el bűncselekmé­nyüket, de akikre nézve a jelen elhatározásom­ban meghatározott összes feltételek nem forog­nak ugyan fenn, azonban az illetők, tekintet­tel a körülményekre, rendkívüli kegyelemre méltók“. E magas kegyelmi tény végrehajtásaképen az alábbiakat rendelem: A Rend. Közlöny (Szab. Rend.) 1921. évi 26. számában közzétett 16.174/Elnöki 13. 1921. sz. körrendeletben foglalt végrehajtási rendelkezé­sek értelemszerűen fenti magas Elhatározás végrehajtásánál is alkalmazandók, azzal, hogy a közkegyelmi eljárás folyamatba tételére első­sorban az eljárt, illetőleg a kbp. szerint eljárni hivatott honvédügyész illetékes, ki a fenti ma­gas Elhatározás 5. pontjának 2. bekezdésében említett döntés, illetve ugyane pont 3. bek. sze­rinti intézkedés iránt — illetékes parancsnoka hozzájárulásának kikérése után — kezdemé­nyező előterjesztést tehet. Az ide felterjesztendő év végi kimutatások — melyeknek a kegyelmi tanács indokolt eltuta­­sító határozatait is tartalmazniok kell — szin­tén a honvédügyészek által szerkesztendők. Ha utóbb kiderül, hogy annál az egyénnél, kiről a kegyelmi tanács megállapította, hogy kegyelemben részesült, nincsenek meg azok a feltételek, melyeket a magas elhatározás meg­követel, a határozatot hatályon kívül kell he­lyezni s a büntetés végrehajtása, illetőleg a bűnvádi eljárás lefolytatása iránt kell intéz­kedni. A most kihirdetett magas elhatározás 6. pontja értelmében — tehát a kbp. 425. §-ához fűzött végrehajtási határozványokban szabá­lyozott út mellőzésével — teendő kegyelmi elő­terjesztések a legszűkebb mérvre szorítandók s a kimerítő tényállást tartalmazó javaslatok úgy a kegyelmi tanács, mint a honvédügyész által behatóan megindokolandók. A magas Elhatározás 3. pontja alapján ke­gyelemben részesült tisztek s hasonló állásúak ügyére vonatkozó iratok a becsületügyi, illetve fegyelmi eljárás tárgyában intézkedni hivatott parancsnokhoz juttatandók. Ugyanez tartandó szem előtt az 5. pont 3. bekezdésének és a 6. pontnak megfelelő eseteiben is. A magas elhatározás 4. pontja 1. bekezdésé­ben foglaltak tekintetében a gyakorlatban ne­tán felmerülhető kételyek eloszlatása céljából reámutatok még arra, hogy „megismételt szö­kés“ alatt az oly szökés értendő, melynek el­követője megelőző szökés miatt jogerősen el­ítéltetett, büntetése azonban még teljesen végre nem hajtatott. , Budapest, 1928. évi február hó 28-án. Gróf Csákty Károly s. k., m. kir. honvédelmi miniszter.­ ­ A magyar királyi pénzügyminiszter Vatter Béla miniszteri irodafőtisztet a VIII. fizetési osztály „A“ fizetési csoportjába miniszteri irodaigazgatóvá kinevezte A magyar királyi pénzügyminiszter a do­hány jövedéki tisztviselők egyesített létszámá­ban Syposs Zoltán budapesti m. kir. központi dohányáruraktári ügyelőhelyettest a pécsi m. kir. dohányáruraktárhoz dohányáruraktári lisztté és Almay József budapesti kőbányai-uli m. kir. dohánygyári ügyelőhelyettest jelenlegi állomáshelyén dohánygyári gyártási tisztté a 3 XI. fizetési osztály A. fizetési csoportjába — ideiglenes minőségben — kinevezte. M. kir. kereskedelemügyi miniszter 67.344. 1928. K. 01. I. szám. Engedélyokirat. A közutakról és, vámokról szóló 1890. évi I. törvénycikk 81. és 86. §-ai alapján kiállított ezen Engedélyokirat szerint Nagykőrös r. t. város közönsége részére az idefüzött helyszin­­rajzban feltüntetett, a műszaki leírásban és vámtárgykimutatásban részletesen körülirt utca és terek, valamint a helyszínrajzon a mű­szaki leírásban és műtárgykimutatásban sze­replő és 1—5. számokkal jelölt műtárgyak épí­tési, fenntartási, kezelési és esetleges újból való építési költségeinek részben való fedezése fejé­ben a magyar királyi belügyminiszter úrral egyetértőleg az ottani vasúti állomáson fel- és leadott és a vámtárgyak igénybevételével szál­lított áruk (szállítmányok) után az 1921. évi junius hó 27-én 69.321/1921. sz. alatt kelt itteni rendelettel kiadott Engedélyokirattal engedé­lyezett és az 1927. évi október hó 20-án 106.035/1927. sz. alatt kelt rendelettel érvényé­ben ideiglenesen meghosszabbított kövezetvám­­szedési jogot újból engedélyezem és azt, vala­mint annak gyakorolhatását a következő felté­telekhez kötöm: A) Feljogosítom Nagyőrös r. t. város közönségét arra, hogy az 1890. évi I. t.-c. 93. §-a értelmé­ben az 1933. évi december hó 31-ig bezárólag kövezetvámszedési jogot gyakorolhasson s an­nak érvényesítésénél a következő vámdíjakat szedhesse. Vámdijak: I. Tömegáruk után nyers állapotban (mint kő, kavics, agyag, homok, tégla, szén, tűzifa, szalma, trágya, burgonya, cukorrépa stb.) mé­termázsánként 3 follér. II. Félgyártmányok, állati nyerstermények, emberi és állati élelemre szolgáló cikkek után feldolgozatlan állapotban (mint nyersvas, fém és érc, acél, kátrány, mész, deszka, épületfa, nyershús, csont, nyersbőr, gabonaneműek, ve­­temények, nyers gyümölcs, takarmánynemüek stb.) métermázsánként 6 fillér. III. Ipari, kereskedelmi, valamint fogyasz­tási, illetőleg élelmezési cikkek után teljesen feldolgozott állapotban, gyarmatáruk után (mint fémáruk, ruhaneműek, háztartási cik­kek, liszt, zsír, feldolgozott húsfélék, cukor, kőolaj, kávé, tea, déligyümölcs, szesztartalmú italok stb) métermázsánként 8 fillér. IV. Darabáruk után (mint gépek, bútorok, járművek, élőállatok stb.) métermázsánként 14 fillér. V. Fényű­zési cikkek után (mint arany és ezüsttárgyak, műtárgyak, ékszerek, illat és pipereszerek) métermázsánként 28 fillér. Jegyzet: Minden megkezdett és nem teljes métermázsát a megvámolásnál egész métermá­zsának kell tekinteni. B) A szóbanforgó vámszedési jog érvényesítésé­nél a fentebb idézett 69.321 1921. számú Enge­délyokiratban felsorolt vámmentességeket az időközben életbeléptetett törvényes rendelkezé­seknek megfelelő figyelembevételével kell al­kalmazni. C) A vámtulajdonosnak a vámszedési jog gya­­korolhatásával járó felelősségére és feladatára nézve ugyancsak az idézett 69.321 1921 .számú Engedélyokiratban felsoroltak az irányadók — természetesen szintén az időközben életbelép­tetett törvényes rendelkezéseknek megfelelő figyelembevételével. Budapest, 1928. évi február hó 21-én. Herrmann Miksa s. k., ■n. kir. kereskedelemügyi miniszter. A m. kir. belügyminiszter a 247.744 1928. B. M. sz. rendeletével megengedte, hogy az újpesti Stefánia Szövetség csecsemő napközi otthoná­nak fenntartásához szükséges anyagi eszközök

Next