Budapesti Közlöny, 1929. július (63. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-02 / 147. szám

2 A m. kir. belügyminiszter R­e­i­n­­ József Frigyes Budapesten 1882. évben született, róm­. kath. vallásu, budapesti lakos, m. kir. honvéd ezredes kérelmére saját, valamint Mária Anna Erzsébet nevű kiskorú gyermeke családi nevét az 1929. évi 251.498/VIII. szám­i határozatával „Ránky“ névre változtatta át. A m. kir. belügyminiszter Riemer Gyula Budapesten 1905. évben született, róm. kath. ,vallású, budapesti lakos, korf. őrmester kérel­mére családi nevét az 1929. évi 252.036/VIII. számú határozatával „Király“ névre változ­tatta át. A m. kir. belügyminiszter S­k­r­a­v­i­­ József (Nyitrasártőn 1890. évben született, róm. kath. vallásu, nős, nagykállói lakos kérelmére családi nevét az 1929. évi 253.280/VTII. számú határo­zatával „­Szelei“ névre változtatta át. A m. kir. minisztériumnak 2.720/1929. 1­1. számú rendelet© a kir. steleb­rák és kir. ügyészek, úgyszintén egyes más bírói képesítésű alkalmazottak képe­sítési pótléka tárgyában. Az 1929 : XXXI. törvénycikkbe iktatott 1929/30. évi állami költségvetéssel a kir. itélő­­birák és kir. ügyészek, úgyszintén egyes más bírói képesítésű alkalmazottak részére képesí­tési pótlék rendszeresittetett. Ehhez képest a m. kir. minisztérium — a minisztertanácsnak az 1929. évi junius hó 28. napján tartott ülésé­ben hozott határozata alapján — a következő­ket rendeli : (1) Az 1929. évi július hó 1-től kezdődőleg képesítési pótlékban részesülnek : a) az 1920 : XX. t.-c. hatálya alá tartozó kir. itélőbirák és kir. ügyészek, valamint a kir. Kúria elnöki tanácsosa és a kir. ítélőtáblás el­nöki titkárok ; b) az 1920 : XXXVI. t.-c. alapján szervezett Országos Földbirtokrendező Bíróság elnöke, másodelnöke, tanácselnökei és állandó bírái ; c) a m. kir. Szabadalmi Bíróságnak az 1921. évi XXIV. t.-c. értelmében az itélőbirák és ügyé­szek státusába sorozott elnöke, alelnöke és bírái ; d) az 1921 : XXXI. t.-c. 3. §-a alapján létesí­tett Munkásbiztositási Felsőbíróság elnöke, ta­nácselnökei és bírái ; e) az 1921 : XXXI. t.-c. 2. §-a értelmében külön szervezett budapesti Munkásbiztositási Bíróság elnöke és bírái ; f) a m. kir. igazságügyi minisztérium fogal­mazó tisztviselői létszámába tartozó, a III—VII. fizetési osztályba sorozott tisztviselők ; g) a m. kir. kincstári jogügyi igazgatóságnak fogalmazási tisztviselői ; h) a kir. bírósági titkárok, jegyzők és jog­gyakornokok. (2) A képesítési pótlékban csak a tényleges szolgálatban álló és az a),h) pontokban fel­sorolt alkalmazottak részesülhetnek, az f), g) és h) pontokban felsorolt tisztviselők azonban csak abban az esetben, ha bírói képesítéssel rendelkeznek. (3) Képesítési pótlékra nincs igényük a Köz­­igazgatási Bíróság és az Országos Földbirtok­rendező Bíróság állami rendszerű fizetési osz­tályokba tartozó elnöki titkárainak és tanács­­jeg­yzőinek.2.­­ A képesítési pótlék összege az 1. §. (1) be­kezdésének a), b), c), d) és e) pontjaiban fel­soroltak, valamint az állami rendszerű III—VII. fizetési osztályba tartozó és képesítési pótlékra az 1. §. szerint igényjogosult tisztviselők részére évi 600­0 , a képesítési pótlékra az 1. §. szerint igény­­jogosult többi tisztviselő részére évi 300­­. 3­ §• (1) A képesítési pótlék fizetés természetével bíró, nyugdíjba beszámítható illetmény, amely előzetes havi részletekben esedékes. (2) A képesítési pótléknak január hó 1.-től június hó végéig esedékessé váló részleteit ja­nuár hó 1.-én, a július hó 1.-től december hó végéig esedékessé váló részleteit pedig július hó 1.-én egy összegben előre ki lehet fizetni. Ugyan­csak egy összegben előre ki lehet fizetni a ké­pesítési pótléknak azokat az összegeit is, ame­lyek a fent említett fizetési határidők után a fent meghatározott időtartamnak végéig vál­nak esedékessé. (3) A képesítési pótlék utalványozására, el­számolására és beszüntetésére nézve a fizetésre vonatkozó rendelkezések az irányadók. (4) A fizetési előleg és a Pénzintézeti Köz­pont által közszolgálati alkalmazottaknak ad­ható kölcsön megállapítása szempontjából a képesítési pótlékot figyelmen kívül kell hagyni. 4. §• Az 1929. évi július hó 1. napja utáni időpont­ban történő szabályszerű elbánás alá vonás ese­tén a képesítési pótlékot, mint nyugdíjba be­számítható illetményt a nyugellátásnak a meg­állapításánál figyelembe kell venni. 5. §. Ez a rendelet az 1929. évi julius hó 1. napján lép életbe. Budapest, 1929. évi junius hó 28. napján. Gróf Bethlen István s. k. m. kir. miniszterelnök. A m. kir. minisztériumnak 2.770/1929.1. E. számú remdelete a tartósan külföldön tartózkodó magyar honosok­nak öregség, rokkantság özvegység és árvaság esetére önkéntes biztosítása és önkéntes tovább­­fizetéssel biztosítása tárgyában. A m. kir. minisztérium az öregség, rokkant­ság, özvegység és árvaság esetére szóló köte­lező biztosításról rendelkező 1928 : XL. t.-c.­­(­ Tö.) 17. §-ának (6) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján, valamint az e §. (4) és (5) bekezdésében foglaltak végrehajtása céljá­ból a következőket rendeli : I. Az önkéntes biztosításra jogosultak.­­ 1. §. A Tö. alapján külföldi tartózkodásuk tarta­mára öregség, rokkantság, özvegység és árva­ság esetére önkéntesen biztosíthatják magukat nemre és keresetük (javadalmazásuk) nagy­ságára tekintet nélkül azok a legalább egy év óta tartósan külföldön tartózkodó magyar ho­nosok, akik 1. külföldön munkaviszonyban állanak — foglalkozásuk jellegére való tekintet nélkül ; 2. önálló iparosok ; 3. önálló kereskedők ; 4. belföldön törvényesen bevett és a belföl­dön törvényesen elismert vallásfelekezetek lel­készei és egyéb alkalmazottai (kántorok, kar­nagyok, egyházi énekesek és zenészek, egyház­­fiak), továbbá szerzetesrendek és társulatok tagjai ; 5. ügyvédjelöltek ; 6. önálló okleveles szülésznők ; 7. a vállalatban, üzemben, hivatalban, fog­lalkozásban, vagy háztartásban segítő család­tagok ; 8. a szolgálati viszony megszűnésével a mun­kaadótól vagy ilyen szolgáltatás nyújtására hi­vatott intézménytől nyugdíjban, járadékban, vagy ezekkel egy tekintet alá eső ellátásban részesülnek, ide nem értve az 1927 : XXI. t.-c. 6. §-ában megjelölteket; 9. háziiparral foglalkoznak ; 10. műhellyel bíró nyilvános tanintézetek ta­nulói ; 11. az 1929. évi január hó 1. napján az 1907 : XIX. t.-c. hatálya alá eső pénztárnál be­tegség esetére jogszerűen önkéntesen biztosítva voltak. 2. §• (1) Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére önkéntesen biztosításba felvéte­lét a biztosításra jogosult kérheti. (2) Az önkéntesen biztosításra csak az ve­hető fel, aki 55. életévét be nem töltötte és akinek egészségi állapotát orvosi vizsgálat az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság ese­tére biztosításra alkalmasnak minősítette. Al­kalmasnak csak azt lehet minősíteni, aki nem szenved olyan betegségben vagy testi fogyat­kozásban, amely az életkorának és testi vagy szellemi képességeinek megfelelő keresőképes­ségét a rendesnél korábban bekövetkező meg­rokkanással, vagy pedig életét a rendesnél ko­rábban bekövetkező elhalálozással veszélyezteti. (3) Az orvosi vizsgálatot egy ízben kell foga­natosítani. Az orvosi vizsgálatot az intézet or­vosa, illetőleg orvosai (az intézeti megbízott által alkalmazott orvos, illetőleg orvosok) az intézet ügyviteli szabályaiban megállapított módon foganatosítják. (4) Az öregség, rokkantság, özvegység és ár­vaság esetére önkéntesen biztosításra felvétel­nek­­ nincs helye annak az orvosi vizsgálatnak alapján, amelyet nem ebből a célból foganatosí­tottak. (5) Ha az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére önkéntesen biztosításra felvétel tárgyában megtartott orvosi vizsgálat a jelent­kezőt alkalmatlannak minősítette, a vizsgálatot egy esztendőn belül megismételni nem lehet. (Tö. 18. §-ának (2) bekezdése). 3. §. (1) Az önkéntesen biztosítottak a biztosítási járulékok, a fokozódó járadékrész és a szolgál­tatás feltételeinek megállapítása szempontjából biztosítási csoportokba (A.—F.) tartoznak. (2) Az önkéntesen biztosítottaknak a biztosí­tási csoportokba besorozására a következő sza­bályok irányadók : 1. az A. csoportba kell besorozni mindazokat a férfi munkavállalókat, (1. §. 1. pontja), akik nem tartoznak a Tö. 4. és 5. §-ában megjelölt munkavállalói csoportok valamelyikébe ; 2. a B. csoportba kell besorozni mindazokat a női munkavállalókat, (1. §. 1. pontja), akik nem tartoznak a Tö. 4. és 5. §-ában megjelölt munkavállalói csoportok valamelyikébe ; 3. a C. csoportba kell besorozni mindazokat a férfi munkavállalókat, (1. §. 1. pontja), akik a Tö. 4. és 5. §-ában megjelölt munkavállalói csoportok valamelyikébe tartoznak, továbbá az 1. §. 2—5. és 7—11. pontjai alá tartozó férfi­akat, ide nem értve a házassági tilalom alá eső lelkészeket és szerzeteseket; 4. a D. csoportba kell besorozni mindazokat a női munkavállalókat, (1. §. 1. pontja), akik a Tö. 4. és 5. §-ában megjelölt munkavállalói csoportok valamelyikébe tartoznak, továbbá az 1. §. 2—11. pontjai alá tartozó nőket, ide nem értve a házassági tilalom alá eső lelkészeket és szerzeteseket ; 5. az E. csoportba kell besorozni a házassági tilalom alá eső lelkészeket és szerzeteseket, ha férfiak ; 6. az F. csoportba kell besorozni a házassági tilalom alá eső lelkészeket és szerzeteseket, ha nők. 4­ §• (1) Az egyes biztosítási csoportokon belül a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter ren­deletével megállapított biztosítási osztályok vannak. (2) Az önkéntesen biztosítottak maguk vá­lasztják azt a biztosítási osztályt, amely szerint a biztosításiba felvételüket kívánják. (3) Az önkéntesen biztosított kérése alapján biztosítási osztályát a biztosítás fennállásának tartam­a alatt életkorra tekintet és újabb orvosi vizsgálat nélkül meg lehet változtatni. 5. §. (1) Az az önkéntesen biztosított, aki a biztosí­tási csoportjára irányadó foglalkozásának vagy viszonyainak változása következtében más biz­tosítási csoportba kerül, mint amelybe előbb tartozott, az új biztosítási csoportban is szaba­don választhatja és változtathatja biztosítási osztályát. (2) Ellenben az a belépési életkor (6. §.), amely az önkéntesen biztosításra felvételnél irányadó, az önkéntesen biztosítás egész tar­t­­lama alatt változatlanul irányadó marad, tekin- Budapesti Közlöny 1929 julius 2.

Next