Budapesti Közlöny, 1929. július (63. évfolyam, 147-172. szám)

1929-07-02 / 147. szám

1929 július 2. jet nélkül arra, hogy az önkéntesen biztosított­nak biztosítási csoportja, vagy biztosítási osz­tálya időközben változik-e. 6. §. (1) Az önkéntesen biztosítottak járuléka az Egyes biztosítási csoportok és biztosítási osztá­lyok szerint különböző. Két belépési életkorcso­port van, amelyeknek határát a m. kir. népjó­léti és munkaügyi miniszter rendelettel hatá­rozza meg. (2) A járulékokat — az illető ország viszo­nyainak megfelelően és a pénzérték különböző­ségére figyelemmel — biztosítási csoportok és biztosítási osztályok szerint a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter rendelettel állapítja meg. (3) A korcsoportba való tartozás megállapí­tásánál azt kell figyelembe venni, hogy a magát önkéntesen biztosítani szándékozó az alsóbb korcsoport alsó határaként megjelölt életévet betöltötte-e. 1­. Az önkéntesen biztosítottak várakozási ideje és járadéka. V­ §• (1) A jelen rendelet alapján önkéntesen biz­tosítottak várakozási ideje betöltésének meg­állapításánál járulékhét az a hét nap, amelyre az önkéntesen biztosított járulékát megfizette. Egy-egy járulékhónapnak 4,3 járulékhét felel meg. (2) A járulékhetet a várakozási időbe csak egyszeresen lehet beszámítani. 8. §. (1) A járadékigény megállapítása szempont­jából, eltekintve a fokozódó járadékrészre irány­adó járulékszázalékoktól (Tö. 50. §-ának (2) be­kezdése), a jelen rendelet alapján önkéntesen biztosítottakra is alkalmazni kell azokat a meg­különböztető rendelkezéseket, amelyeket a Tö. a biztosításra kötelezettek járadékigénye tekin­tetében egyfelől 4. és 5. §-ában megjelölt, más­felől a többi munkavállalókra vonatkozólag előír. (2) Eszerint a C., D. E. és F. biztosítási cso­portba tartozó önkéntesen biztosítottak a Tö. 4. és 5. §-ában említett biztosításra kötelezettek­kel, az A. és B. csoportba tartozó önkéntesen biztosítottak pedig a Tö. 4. és 5. §-ában nem említett biztosításra kötelezettekkel egyenlő el­bírálás alá esnek. 9. §. A fokozódó járadékrész nemek, az egyes biz­tosítási csoportok és ezeken belül a belépési életkorcsoportok szerint biztosítástechnikai módszerrel megállapított százalékokban jutnak kifejezésre, illetőleg egy-egy évre az önkéntesen biztosított után a lerótt járulékoknak a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter rendeletével megállapított százalékát teszik ki. 10. §. (1) A fokozódó járadékrészt annak az élet­korcsoportnak megfelelően kell megállapítani, amelybe az önkéntesen biztosított az önkéntes biztosítás kezdetén tartozott (6. §. (2) bekez­dése). (2) Ha a biztosított váltakozva biztosítási kö­telezettség és önkéntes biztosítás alapján volt biztosítva, a biztosítási kötelezettség alapján a fokozódó járadékrészt a Tö. 50. §-ának (2) be­kezdése szerint, az önkéntes biztosítás alapján pedig aszerint a biztosítási csoport és életkor­csoport szerint kell számításba venni, amely a járulék fizetésénél, illetőleg az önkéntes bizto­­sításba felvételnél irányadó volt (6. §.). 11. §. (1) Ha a biztosított váltakozó különböző biz­tosítási csoportokba tartozott, a fokozódó já­radékrészt minden egyes biztosítási csoportban a vonatkozó százalék arányában (9. §.), még­pedig figyelemmel az irányadó életkorcsoportra (6. §.), kell számításba venni. (2) Ha az (1) bekezdés esetében az önkénte­sen biztosított egyfelől a Tö. 4. és 5. §-ában megjelölt, másfelől pedig az egyéb munkaválla­lóknak megfelelő biztosítási csoportokba (8. §. (2) bekezdése) tartozott, a biztosítási szolgál­tatásokra igényjogosultság feltételeinek elbírá­lása tekintetében irányadó az, hogy az önkén­tesen biztosított után a kétféle biztosítási cso­port szerint mely csoportban vagy csoportok­ban róttak le több járulékot. Ha a kétféle cso­portban vagy csoportokban lerótt járulékok összege egyenlő, a Tö. 4. és 5. §-ában megjelölt munkavállalóknak megfelelő biztosítási csopor­tokra vonatkozó rendelkezéseket (8. §. (1) be­kezdése) kell alkalmazni. A fokozódó járadék­rész összegének megállapításánál azokkal a biz­tosítási csoportokkal és korcsoportokkal kap­csolatban megállapított (9. §.) viszonyszámo­kat kell számításba venni, amelybe a biztosított önkéntes biztosítási viszonyának tartama alatt tartozott. III. Az önkéntes továbbfizetéssel biztosítás. 12. §. (1) Önkéntes továbbfizetéssel nemére és ko­rára tekintet és orvosi vizsgálat nélkül folytat­hatja öregségi, rokkantsági, özvegységi és árva­sági biztosítását. 1. az a külföldre távozott magyar honos, aki­nek a törvény alapján keletkezett belföldi biz­tosítási kötelezettsége belföldi munkaviszonyá­nak megszűnése következtében megszűnt; 2. akinek a Tö. 17. §-ának (4) bekezdése alapján keletkezett önkéntes biztosítási viszo­nya megszűnt; 3. akinek a jelen rendelet alapján önkéntes biztosításra jogosító munkaviszonya vagy fog­lalkozása vagy külföldi tartózkodása megszűnt anélkül, hogy a törvény alapján biztosítási kö­telezettség hatálya alá esnék, ha az önkéntes továbbfizetéssel biztosítási szándék bejelentése és az önkéntes továbbfize­­tésre jogosító előző biztosítás (akár kötelező, akár önkéntes) megszűnésétől számított három hónapon belül a biztosítás fenntartására irá­nyuló szándékát az intézetnél bejelenti és a já­rulékot ő vagy munkaadója legalább egy hó­napra előre lerója. (2) Az (1) bekezdés 1. pontja alapján önkén­tes továbbfizetéssel biztosítását csak az tarthatja fenn, aki után a biztosítási kötelezettség meg­szűnését közvetlenül megelőző egy év tartama alatt összesen legalább tizenhárom heti járulé­kot, vagy a közvetlenül megelőző két év tartama alatt legalább huszonhat heti járulékot, biztosí­tási kötelezettségének, illetőleg önkéntes biztosí­tásának megszűnése előtt pedig összesen leg­alább száz heti járulékot leróttak. (3) A (2) bekezdésben foglalt megszorítás az (1) bekezdés 2. és 3. pontja alapján önkéntes továbbfizetéssel folytatható biztosításra nem vonatkozik. (4) A biztosítási kötelezettség vagy az önkén­tes biztosításra jogosultság megszűnése eseté­ben önkéntes továbbfizetés helyett a megszer­zett várománynak elismerési díj fizetésével fenntartására a Tö. 1­5. §-ának (3) és (4) bekez­dése, illetőleg 19. §-a irányadó. 13. §. (1) önkéntes továbbfizetéssel biztosításra jo­gosult külföldi tartózkodásának tartamára is nemére és korára tekintet és orvosi vizsgálat nélkül az a tisztviselő vagy egyéb alkalmazott, aki a biztosítási kötelezettség alól a Tö. 10. §­­ának alapján mentes belföldi munkaviszonyá­ból kiválik és részére az ellátási jogszabályok alapján állandó ellátás nem állapíttatott meg, illetőleg kegyelmi ellátás nem engedélyeztetett. (2) Az (1) bekezdés alapján önkéntes tovább­fizetéssel biztosításra csak az jogosult, aki a biztosítási kötelezettség alól mentes munka­­viszonyból való kilépésétől számított hat hóna­pon belül erre vonatkozó szándékát a Tö. 10. §-ának (3) és (4) bekezdése alapján kibocsátott rendelkezések szerint az illetékes intézetnél (in­tézeti megbízottnál) bejelenti. (3) A Tö. 10. §-a alapján mentesített munka­­viszonyban eltöltött idő a kötelező biztosításban eltöltött időnek minősül. 14. §. (1) önkéntes továbbfizetéssel biztosításra jo­gosult nemre, életkorra és az előzetes biztosí­tási viszony tartamára tekintet és orvosi vizsgá­lat nélkül az a külföldre távozott tisztviselő vagy egyéb alkalmazott, aki valamely belföldi elismert vállalati nyugdíjpénztárt fenntartó vál­lalat alkalmazásából az alapszabály rendelke­zései alapján járó szolgáltatásra irányuló igé­nyének megnyílása előtt kilép (Tö. 149. §-ának (3) bekezdése), feltéve hogy kilépése előtt a vállalat elismert nyugdíjpénztárának tagja volt. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések a Magyar Nemzeti Bank alkalmazottaira csak abban az esetben vonatkoznak, ha a 6002 el­. 1928. N. M. M. sz. rendelet 25. §-a alapján fel­tételezett viszonosság a kötelező biztosítást el­látó intézetek és a Magyar Nemzeti Bank között fennáll. 15. §. Az az önkéntes továbbfizetéssel biztosított, aki biztosítási kötelezettségének megszűnésével folytatja biztosítását (12. §.), abba a biztosítási csoportba (3. §.) tartozik, amely biztosításra kötelezett utolsó foglalkozásának azonossága, az utóbbi hiányában annak hasonlósága alap­ján megfelel. Ha azonosság vagy hasonlóság nincs, azokat, akiknek biztosításra kötelezett utolsó foglalkozása a Tö. 4. és 5. §-ában meg­jelölt foglalkozási ágak valamelyikébe tarto­zott, ha férfiak a „C“ csoportba, ha nők a „D“ csoportba, ellenkező esetben pedig, ha férfiak, az „A“ csoportba, ha nők, a „B“ csoportba kell sorozni. 16. §. Az önkéntes továbbfizetéssel biztosított, aki önkéntes biztosításra jogosultságának megszű­nésével folytathatja biztosítását (13. §.), ugyan­abba a biztosítási csoportba tartozik, amelybe mint önkéntes biztosított tartozott. 17. §. (1) Az önkéntes továbbfizetéssel biztosítottak biztosítási csoportjukon belül maguk választják azt a biztosítási osztályt, amely szerint a bizto­sítást megállapítani kívánják. (2) Arra az önkéntes továbbfizetéssel biztosí­tottra, aki a biztosítási kötelezettségének meg­szűnésével folytathatja biztosítását (12. §.), az a belépési életkor irányadó, amelybe önkéntes továbbfizetéssel biztosításának megkezdése ide­jében tartozott. Ha az önkéntesen biztosított erre vonatkozó jogosultságának megszűnésével foly­tathatja önkéntes továbbfizetéssel biztosítását (13. §.), korcsoportja az utolsó önkéntes bizto­sítási viszonyának kezdetére irányadó belépési életkornak (5. §. (2) bekezdése) felel meg. Azo­kat, akik a 13. és 14. §. alapján válnak önkéntes továbbfizetéssel biztosítottakká, a belépési élet­kor szempontjából úgy kell tekinteni, mint azo­kat, akik biztosítási kötelezettségük megszűné­sével folytatják önkéntesen továbbfizetéssel biz­tosításukat (12. §.). 18. §.’ Az­ önkéntes továbbfizetéssel biztosítottak várakozási idejére és járadékára az önkéntesen biztosítottakra vonatkozó rendelkezéseket (7—11. §-ok) kell alkalmazni. IV. Az önkéntes és az önkéntes továbbfizetéssel biztosítást ellátó intézetek. 19. §. (1) A Tö. 17. §-ának (4), (5) és (6) bekezdé­sével, illetőleg a jelen rendelettel szabályozott önkéntes biztosítást és önkéntes továbbfizetéssel való biztosítást az Országos Társadalombizto­sító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete látja el. (2) Az önkéntesen biztosítottak közül azok, akik az A. és B. biztosítási csoportokba tartoz­nak, valamint az önálló iparosoknak, végül a I­. biztosítási csoportba tartozó önálló okleveles szülésznőknek önkéntes biztosítását az Országos Társadalombiztosító Intézet látja el. (3) Mindazoknak önkéntes biztosítását, aki­ket a (2) bekezdés nem említ, a Magánalkalma­zottak Biztosító Intézete látja el. (4) Az önkéntes továbbfizetéssel biztosítottak biztosítását az az intézet látja el, amelynél az önkéntes továbbfizetéssel biztosításra jogosult legutóbb, mint biztosításra kötelezett vagy ön­kéntesen biztosított öregség, rokkantság, özvegy­ BUDAPESTI KÖZLÖNY .

Next