Budapesti Közlöny, 1929. augusztus (63. évfolyam, 173-197. szám)

1929-08-01 / 173. szám

z adó alól fennálló mentességeket, ha azok el­avultak, vagy ha a körülmények, amelyek azokat eredetileg indokolták, már nem forog­nak fenn, rendelettel megszüntethesse, vagy megszűkíthesse, viszont az újabban keletkezett viszonyokkal indokolt esetekben ez alól az adó alól rendelettel adómentességet, vagy adóked­vezményt állapíthasson meg. 37. §: A pénzügyminiszter a jelen fejezetben kapott felhatalmazásokkal külön rendeletben élhet.“ Az idézett törvényi felhatalmazások alapján az üveg- és agyagipari termékek fényűzési for­galmi adókötelezettségére — további intézke­désemig — a következőket rendelem : 1. §• Fényűzési forgalmi adó alá eső üveg- és agyag­­ipari termékek. A gyártási (keresetszerű előállítás, csiszolás, díszítés, festés) helyén, illetőleg a behozatal alkalmával lerovandó, 13%-os adókulccsal számítandó fényűzési forgalmi adó alá esnek. I. 1. A borított, hajlított, él- vagy szélcsiszo­lással ellátott tükörüveg ; 2. a csiszolással, etetéssel (maratással) hajlí­­tással, festéssel, szélmetszéssel, vagy véséssel diszített táblaüveg ; 3. a mintázott, valamint a színes tábla- és öntött üvegek közül : az antiküveg, az u. n. opaieszkálóüveg (opalescenglas) és az üveg­mozaik ; 4. a tükör — a diszítetlen ilm­tükör kivételé­vel — akár keretezve, akár keretezés nélkül. Jegyzet az I. 2. és 3. ponthoz. Nem fényűzési tárgy a kizárólag homokfúvással mintázott tábla- és öntöttüveg. II. Az egészen vagy túlnyomórészben üvegből készült tárgyak közül : 1. A dísztárgyak. Dísztárgyak alatt : a cukortartókat (bon­­bonniereket), falitálakat, figurákat, figurális (ember- és állatalakú) és növényalakú tárgya­kat (füstemésztőket, illatszerpárologtatókat, világító testeket), szobrokat és vázákat kell érteni. 2. A darabonként vagy pedig készletben át­ruházott (behozott) edények u. m. állványok, csészék, kelyhek, korsók, mosdóasztal felszere­lési cikkek, palackok, poharak, tálak, tálcák, tányérok, toilettegarnitúra részek és egyéb használati tárgyak (cukortartók és szórók, gyümölcs- és süteményállványok, kompót- és süteménytálak és tányérok, sótartók és szórók, szőlőmosók, tintatartók, s­ókészletrészek, gyufatartók, hamutartók) pedig — színükre, illetőleg színezésükre tekintet nélkül — abban az esetben : a) ha beégetett (nem hideg után készült) festéssel, csiszolással, etetéssel (maratással) vagy véséssel diszitettek, vagy b) ha megrendelésre — az elkészítés mód­jára tekintet nélkül — egyéni vagy családi cí­merrel diszitettek. Jegyzet a II. 1. ponthoz. Nem fényűzési tárgy a rúdváza, továbbá a díszítés nélküli hengeralakú vagy X alakú váza. Jegyzet a II. 2. ponthoz. Az edény (haszná­lati tárgy) szélének vagy fenekének csupán a használhatóság céljából egyenesre vagy­ cak­­kosra csiszolása, továbbá az edény (haszná­lati tárgy) részeinek csiszolással összeillesz­tése, valamint az előállító, vagy a megrendelő cégének, vagy cégjelének, vagy pedig az edény (használati tárgy) ármértékének bármilyen módon megjelölése — egymagában — még nem minősíti az edényt (használati tárgyat) fényűzési tárggyá. Nem minősítő tényezők végül az etetéssel (maratással) készített egy­szerű csikók — egyenes vagy hullámos, ho­mályos sávok és vonalak — sem. III. Az egészen vagy túlnyomórészben fayance, kőedény, majolika, parcellán, vagy terrakotta anyagból készült tárgyak közül — színre, ille­tőleg színezésre tekintet nélkül : 1. A dísztárgyak. Dísztárgyak alatt : a cukorkatartókat (bon­­bonniereket), falitálakat, figurákat, figurális (ember- és állatalakú) és növényalakú tárgya­kat (füstemésztőket, illatszerpárologtatókat, világítótesteket), vázákat, virágcserepeket és virágedényeket kell érteni. 2. A darabonként vagy pedig készletben át­ruházott (behozott) edények, u. m. assiettek, cukorszelencék, csészék, kannák, kenyérkosa­rak, mustártartók, platók, sandvichtálak, só­tartók, szilkék, szűrők, tányérok, tojáspoharak, tortalapok, vajtartók és egyéb használati tár­gyak (beosztásos tálak, bot- és esernyőtartók, citromprések, forrázok, fű­szertartók, gyertya­­tartók, gyufatartók, hamutartók, levélnehezé­kek, kanalak, kávégépek, konyhafaliállványok, mosdókészletrészek, söröskorsók, teaszűrők, tintatartók és tolltartók) pedig csak akkor : a) ha valódi arannyal (poliergold, matt­arany) bármilyen módon diszitettek ; b) ha a máz alatt kobaltszínű, 3 milliméter­nél szélesebb sávval diszitettek vagy pedig a máz alatt egészen kobaltszínnel festettek ; c) ha valódi arannyal vagy valódi kobalttal készült monogrammal, vagy pedig — az el­készítés módjára tekintet nélkül — egyéni vagy családi címerrel diszítettek. 3. A 2. pont alatt felsorolt edények és egyéb használati tárgyak, ha porcellánból készültek és szabadkézi festéssel diszítettek. Jegyzet a III. 2. ponthoz. A szállodák, ven­déglők, kávéházak, éttermek, klubok, intézetek, pensiók és gyógyintézetek megrendelésére, mo­nogrammal vagy felirattal (embléme, vignette) ellátott edények abban az esetben sem fény­űzési tárgyak, ha a monogramm, vagy felírás valódi arannyal, vagy pedig valódi kobalttal készült, amennyiben az edényen a monogram­mon (feliraton) kívül más, a III. 2. a) vagy b) pont szerint minősítő díszítés nincs. Jegyzet a III. 2. b) ponthoz. Nem fényűzési jellegű díszítés a lenyomattal, patronirozással vagy fecskendezéssel máz alatt készült kobalt­­díszítés, tehát a hagymaminta díszítés sem. Jegyzet a III. 3. ponthoz. A III. pont alapján nem minősíthetők fényűzési tárgyakká a kézzel készített vonalakkal, szegélyekkel és sávokkal, továbbá a patronirozással, fecskendezéssel, vagy az u. n. Stupf-eljárással, valamint a le­nyomatokkal (acélnyomattal, színes lenyomat­tal és gumminyomattal) készített díszítésekkel ellátott edények és egyéb használati tárgyak. Ennek a szabálynak alkalmazásánál az a körül­mény, hogy ugyanazon az edényen (használati tárgyon) többféle ilyen díszítés van, fontosság­gal nem bír. IV. A többszínű mintával diszített kőedény vagy fayance fal- és­­padozatburkolólapok. V. A kőedényből vagy fayance-ből készült mos­dóasztalok (beszerelt mosdótálak), ha színesek vagy mintázottak — a festés nélküli fehér vagy elefántcsont szintiek kivételével. Adófizetésre kötelezettek. (1) Az 1. §-ban felsorolt fényűzési tárgyak belföldön történő előállítása esetén a fényűzési forgalmi adót — a (2) bekezdésben foglalt ki­vétellel — az előállító (csiszoló, díszítő, festő) tartozik leróni. (2) A bérmunkában előállított fényűzési tár­gyak után a fényűzési forgalmi adót — külön bejelentés alapján — az anyagot szolgáltató megrendelő köteles — a 3. §. (2) bekezdésében megállapított adóalap után, a 4. §-ban meghatá­rozott módon leróni. (3) A bérmunkát végző csiszoló (díszítő, festő) a megrendelővel egyetemlegesen felel, az általa bérmunkában előállított fényűzési tárgyak után járó fényűzési forgalmi adóért abban az eset­ben, ha a 4. §-ban megállapított bejelentési kö­telezettségnek — az ugyanott megállapított ha­táridőn belül — nem tesz eleget. (4) A (2) és (3) bekezdés rendelkezései nem alkalmazhatók abban az esetben, ha a csiszoló ,k­idiszítő, festő) a fényűzési forgalmi adót, akár adóközösségi rendszer alapján, akár személyre szóló átalányozás folytán átalányösszegben fizeti és az adóátalány megállapítása a bér­munkában előállított fényűzési tárgyak után lerovandó fényűzési forgalmi adó számításba­­vételével történt. Ilyen esetben a csiszolót (díszí­tőt, festőt) a 4. §-ban meghatározott bejelentési kötelezettség sem terheli. (5) Ha az 1. §-ban felsorolt fényűzési tárgya­kat külföldről hozzák be, a fényűzési forgalmi adót a vámkezelési eljárás során az tartozik le­róni, aki a vám fizetésére köteles. 3. §. Adóalap: (1) Az 1. §-ban felsorolt fényűzési tárgyaknak belföldön történő előállítása esetén, a fényűzési forgalmi adó alapja az erre az adóra jelenleg érvényes jogszabályok értelmében kiszámítandó ellenérték. (2) A bérmunkában előállított fényűzési tár­gyak után járó fényűzési forgalmi adót a tár­gyak előállítási (a hasznot magában nem fog­laló) értéke után kell leróni. (3) Ha pedig a fényűzési tárgyat külföldről hozzák be, a fényűzési forgalmi adó alapja az erre az adóra jelenleg érvényes jogszabályok értelmében kiszámítandó ellenérték, illetőleg, ha az ellenérték aggályos, a fényűzési tárgyak kö­zönséges forgalmi értéke. 4. §• Bejelentési kötelezettség. (1) Ha valaki az 1. §-ban felsorolt fényűzési tárgyat, keresetszerű forgalombahozás céljából, bérmunkában állíttat elő, köteles minden hónap­ról, az abban a hónapban bérmunkában elő­­állíttatott fényűzési tárgyak elnevezés szerinti mennyiségét, egységenkénti és összesített elő­állítási értékét (3. §. (2) bekezdés), a következő hónap 15. napjáig az illetékes forgalmi adó­hivatalhoz (Budapesten az illetékes kerületi for­galmi adóosztályhoz) bejelenteni és az előállítási érték után 13%-os adókulccsal számítandó fényűzési forgalmi adót, a bejelentésre meg­szabott határidő alatt leróni. (2) A bérmunkát végző, minden egyes meg­rendelés teljesítése után, a munka befejezését követő 3 nap alatt tartozik az illetékes for­galmi adóhivatalhoz (Budapesten az illetékes kerületi forgalmi adóosztályhoz) bejelentést tenni arról, hogy kinek a részére, milyen fény­űzési tárgyakat, milyen mennyiségben állított elő. (3) A forgalmi adóhivatal (Budapesten a kerületi forgalmi adóosztály) köteles a bér­munkát végzők bejelentéseit összegyűjteni és a bérmunkát végeztetők bejelentéseivel össze­hasonlítani, illetőleg egyeztetni. 5. §. A készlet után járó fényűzési forgalmi adó lerovása. (1) Azok a keresetűzők, akik az 1. §. I. pont­jában felsorolt fényűzési tárgyak árusításával foglalkoznak, kötelesek a náluk az 1929. évi augusztus hó 3-án esti üzletzárás után készlet­ben levő, az 1. §. I. pontja alá eső fényűzési tárgyak mennyiségét megállapítani, a megálla­pított készletet a rendelet életbelépésétől számított 8 nap alatt az illetékes for­galmi adóhivatalnak (Budapesten az illetékes kerületi forgalmi adóosztálynak) bejelenteni és a bejelentett készlet után a fényűzési forgalmi adót — az alábbi rendelkezések szerint — le­róni. (2) A belföldi előállítók (csiszolók, díszítők, festők) nem tartoznak bejelentést tenni, azon­ban készletüket szintén kötelesek megállapí­tani s azt, mint kezdő tételt, az általuk elő­állított fényűzési tárgyakról vezetendő raktár­könyvbe bevezetni. Az ilyen adózók a fény­űzési forgalmi adót az egyes fényűzési tárgyak átruházása alkalmával tartoznak leróni. Az olyan belföldi előállítót (csiszolót, díszítőt, festőt), aki a fényűzési forgalmi adót átalány­­összegben fizeti, a raktárkönyv vezetése alól fel kell menteni. (3) A forgalmi adóhivatalok (kerületi for­galmi adóosztályok) a bejelentések adatait a helyszínen felülvizsgálni kötelesek. BUDAPESTI KÖZLÖNY 1929 augusztus 1.

Next