Budapesti Közlöny, 1930. március (64. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

s keretek között vétettek a büntetőtörvényekkel védett jogrend parancsai ellen. Elsősorban azokkal szemben kívánok meg­bocsátást gyakorolni, akik engem sértettek meg; ezek körén kivil kegyelmet adok azoknak, akik a bíróság ítéletének megállapítása szerint csak csekélyebb súlyú jogsértést követtek el , végül a jogrend biztonsága által megvont határok között azoknak is, akik a régebben elkövetett cselekményeik évek múltán bekövetkező meg­torlásával a büntetőjogszolgáltatás céljain túl­menően­ bűnhődnének. Ez ebeknek szem előtt tartásával : 1. Kegyelemben részesítem azokat, akiket a pol­gári büntető bíróság jogerős ítélettel a kor­mányzó megsértésének a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett vétsége (1920. évi I. tör­vénycikk 14. §. és 1913. évi XXXIV. törvény­cikk 2. §.) miatt szabadságvesztés büntetésre, vagy akár is-, akár mellékbüntetésként pénz­­büntetésre ítélt, ha az utóbbit behajthatatlan­sága folytán szabadságvesztés büntetésre kellene átváltoztatni. — úgyszintén azokat is, akik ellen a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett ily bűncselekmény miatt kell eljárást indítani, vagy folytatni. II. a) kegyelemben részesítem azokat is, akiket a polgári büntetőbíróság jogerős ítélettel : 1. a jelen elhatározásom keltét megelőzően elkövetett vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihágás miatt nyolc napot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésbüntetésre vagy főbüntetésként pénzbüntetésre ítélt, ha az utóbbit behajthatatlansága folytán nyolc napot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésbün­tetésre kellene átváltoztatni; 2. a jelen elhatározásom keltét legalább há­rom évvel megelőzően elkövetett vétség, úgy­szintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihágás miatt egy hónapot meg nem haladó tartamú szabadságvesztésbüntetésre vagy főbüntetésként pénzbüntetésre ítélt, ha az utóbbit behajthatat­lansága folytán szabadságvesztésbüntetésre kel­lene átváltoztatni ; 3. a jelen elhatározásom keltét legalább öt évvel megelőzően elkövetett vétség, úgyszintén az ezzel esetleg együtt elbírált kihágás miatt hat hónapot meg nem haladó tartamú fogház­vagy államfogházbüntetésre ítélt. — azzal a fel­tétellel azonban, hogy abban az esetben, ha a bíróság az elítéltet öt éven belül bűntett vagy szándékos vétség miatt szabadságvesztésbünte- tésre jogerősen újból elítélné, rajta a jelen el­határozásommal feltételesen elengedett bünte­tést is végre kell hajtani. b) Kegyelemből elengedem szabadságvesztés­­b­intekt síik tele reszel, vagy ha abbéd eddig már többet kiállottak volna, szabadságvesztésbű­nte­­tt síik hátralévő részei azoknak, akiket a polgári büntető bíróság jogerős ítélettel a jelen elhalá­lozásom keltét legalább öt évvel megelőzően el­követett bűncselekmény miatt az előző a) 3. pontban megjelöltnél súlyosabb, de egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés bün­­tetésre ítélt. az a) és h) pontban engedélyezett kegyelem kiterjed a mellékbüntetésként kiszabott pénz­büntetésre is, ha behajthatatlansága folytán v­­a­badságvesztésbün­tetésre kellene átváltoz­­n■dni, nem terjed ki azonban az ítélet egyéb ren­delkezéseire. bűncselekmények halmazain esetében az ell­en­ akkor részesül kegyelemben, ha az a) 1., 2., 3., illetve b) pontban említett bűncselekmé­nyek miatt kiszabott összbüntetés tartam­a nem haladja túl az a) 1., 2., 3., illetve b) pontban meghatározott mértéket. III. Kegyelemben részesítem végül azokat, akik ellen a jelen elhatározásom keltét legalább há­rom évvel megelőzően elkövetett vétség miatt kell eljárást indítani vagy folytatni, — kivéve, ha a bíróság még nem jogerős ítélettel egy hó­napot meghaladó tartamú szabadságvesztés­büntetést állapított meg. Ha a bíróság még nem jogerős ítélettel egy hónapot meghaladó tartamú szabadságvesztés­büntetést állapított meg, az eljárást tovább kell folytatni s abban a kérdésben, hogy a terhelt a II. pont alapján részesült-e kegyelemben, a jog­erősen megállapított büntetés mértéke az irány­adó. Bűncselekmények halmazain esetében a II. pont utolsó bekezdésében foglalt rendelkezése­ket kell megfelelően alkalmazni. IV. Sem az I., sem a II., sem a III. pont alap­ján nem részesülnek kegyelemben azok : 1. akik a bűncselekményt külföldön követ­ték el ; 2. akik ellen nyomozólevelet vagy személy­­leírás körözést bocsájtottak ki és azt a jelen elhatározásom keltéig vissza nem vonták ; 3. akiket a jelen elhatározásom kelte előtt elkövetett bűntett miatt vagy három éven belül elkövetett szándékos vétség miatt jogerő­sen szabadságvesztés büntetésre ítéltek. V. Amidőn a jogrend biztonságához fűződő kö­vetelmények szem előtt tartásával az általános kegyelemnek kereteit a fent meghatározott ren­delkezésekben megszabom, a méltányosságtól vezéreltetve nem szándékozom elzárkózni az elől, hogy ezen túlmenően különös méltánylást érdemlő körülmények esetében kivételes ke­gyelem útján a megbocsátás szellemét érvénye­sítsem olyanokkal szemben is, akik a mostoha gazdasági viszonyok szülte nyomasztó helyze­tükben vagy a szenvedélyeknek az akaraterőt megbénító hatása alatt az általános kegyelem keretein kívül vétettek a büntetőtörvény pa­rancsai ellen s egyéniségüknek, életviszonyaik­nak és az eset összes körülményeinek figye­lembevételével alaposan remélhető, hogy a kegyelem jótékony hatással lesz jövendő er­kölcsi maga­viselet­ük­re. Felhívom a magyar királyi igazságügy­minisztert, hogy az ezen elhatározásom végre­hajtására szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg. II. A magyar királyi igazságügyminiszter elő­terjesztésére : I. Kegyelemből elengedem elzárásbüntetésük végrehajtását azoknak az elítélteknek, akiket a királyi büntető bíróság vagy a rendőri büntető bíróság a jelen elhatározásom keltét megelőzően elkövetett kihágás miatt (ide nem értve a jöve­déki kihágásokat) jogerősen öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre ítélt vagy főbüntetésként csupán pénzbüntetésre ítélt ugyan, de ezt behajthatatlansága folytán öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbün­tetésre kellene átváltoztatni. II. Kegyelemből elengedem elzárásbünteté­­­­seik fele részének végrehajtását azoknak az elítélteknek, akiket a királyi büntető bíróság vagy rendőri büntető bíróság a jelen elhatáro­zásom keltét megelőzően elkövetett kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat) jogerősen öt napot meghaladó tartamú elzárás­­büntetésre vagy főbüntetésként oly pénzbün­tetésre ítélt, amelyet behajthatatlansága foly­tán öt napot meghaladó tartamú elzárásbünte­tésre kellene átváltoztatni. III. Az I. és II. pont esetében a kegyelem a főbüntetésen kívül kiterjed a mellékbüntetés­ként kiszabott pénzbüntetésre is, ha behajt­hatatlansága folytán elzárásbüntetésre kellene átváltoztatni ; nem terjed ki azonban az ítélet egyéb rendelkezéseire. IV. Kegyelemből elengedem a bűnvádi eljá­rást azoknak, akik ellen olyan kihágás miatt (ide nem értve a jövedéki kihágásokat) kell eljárást indítani vagy folytatni, amelyet a je­len elhatározásom keltét legalább egy évvel megelőzően követtek ok feltéve, hogy az ügy­ben a jelen elhatározásom keltéig még első­­fokú ítélet sem hozatott. Amennyiben az ügy­ben már legalább elsőfokú ítéletet hoztak, amely azonban még nem jogerős, a terhelt csak abban az esetben részesül kegyelemben, ha az eljárás állásához képest az első vagy fel­sőbb fokon eljárt bíróság ítélete öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetést vagy oly pénzbüntetést állapított meg, amelyet be­hajthatatlansága folytán öt napot meg nem haladó tartamú elzárásbüntetésre kellene át­változtatni. V. Kegyelemből elengedem a jövedéki ki­hágás miatt jogerősen megállapított szabadság­­vesztés büntetésük fele részének végrehajtását azoknak, akik a jelen elhatározásom kelte ide­jén ezen büntetésüket töltik, tekintet nélkül arra, hogy a szabadságvesztés büntetést az íté­let már eredetileg így állapította meg, vagy pedig azt a kiszabott pénzbüntetés behajthatat­lansága folytán kell végrehajtani. VI. Az I., II., illetve IV. és V. pont alapján nem részesülhetnek kegyelemben azok, akik a jelen elhatározásom keltét megelőző két éven belül azonos vagy hasonló természetű kihágás miatt már jogerősen el voltak ítélve. VII. Annak a megállapítására, hogy a jelen elhatározásom alapján ki részesül kegyelem­ben, a büntetésüket töltő elítéltekkel szemben a büntetést végrehajtó hatóság (királyi járás­­bíróság, királyi ügyészség, rendőri büntető bíróság),­­ egyébként pedig az a hatóság hi­vatott, amely a kihágási ügyben eljárt, illetve amely a jogerősen megállapított büntetés végre­hajtását nyilvántartja. Kell Budapesten, 1930. évi március hó 1. napján. Horthy s. k. Dr. Zsitvay Tibor s. k. BUDAPESTI KÖZLÖNY 1930 március 1. A m. kir. igazságügyminiszternek 8,661. 1930. I. számú rendelete a Kormányzó Ur­­ Főméltósága részéről bün­tettek és vétségek, úgyszintén ezekkel együ­tt elbírált kihágások tekintetében az 1930. évi már­cius hó I. napján kiadott legfelsőbb kegyelmi elhatározás végrehajtása tárgyában. 1. §• A kegyelmi elhatározás az 1., II. és 111. pont­jaiban megjelölt egyéneknek a kegyelmet köz­vetlenül adja meg, ennélfogva ezekre az egyénekre vonatkozóan a jelen rendelettel sza­bályozott eljárás során csak azt kell az alábbi rendelkezések szerint megállapítani, hog­y a kegyelmi elhatározás alapján valamely elítélt vagy terhelt kegyelemben részesült-e.

Next