Budapesti Közlöny, 1931. április (65. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

2 ?ők figyelembe jönnek a vidék jellege (hegy, domb, síkság), az éghajlati gyógyintézet oro­­gráfiai helyzete, erdőségek, parkok vagy víz­tükrök szomszédsága stb. (3) A gyógyító berendezések feleljenek meg az orvosi tudomány állásának; egyszerű napozó- vagy fekvőcsarnokot a T. szempontjá­ból megfelelő gyógyító berendezéseknek minő­síteni nem lehet, ha ahhoz egyéb berendezések nem járulnak. /. Gyógyfürdő és éghajlati gyógyintézet meg­­nyitásának engedélyezése. 5. §. (1) Gyógyfürdőt és éghajlati gyógyintézetet a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter engedélyével szabad a közönség használatára (közhasználatra) megnyitni (T. 5. §.). (2) A m. kir. népjóléti és munkaügyi minisz­ter megnyitási engedélye nem érinti az 1884 : XVII. törvénycikkben foglalt ipartörvény 25. §-ának az iparhatósági telepengedélyre vonatkozó rendelkezését, így pl., ha valamely gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) uszodát, kazánházat stb. akar létesíteni vagy olyan intézményt üzembe helyezni, amely a szomszéd birtokosokat, lakókat vagy a közönséget hábor­gathatja vagy veszélyeztetheti, iparhatósági telepengedély szükséges (T. 5. §.). Nem teszi feleslegessé az említett engedély a gyógyfürdő (éghajlati gyógyintézet) részére tervezett épít­kezésekhez szükséges szabályszerű építési, vagy a fürdő céljaira hatósági engedélyhez kötött vízimunkálatok esetén a szükséges vízjogi en­gedély megszerzését sem. 2. A kérelem előterjesztése. 6. §. (1) A gyógyfürdő és az éghajlati gyógyinté­zet közhasználatba vételének engedélyezését az intézet céljára szolgáló ingatlan tulajdonosa kérheti (T. 6. §.). (2) Ha a tulajdonos vagy a magánjog szerint a tulajdonossal egyenlő elbírálás alá eső jogo­­sított rendelkezési joga korlátozott vagy bizo­nyos alaki feltételektől függ, a kérelem előter­jesztése is e korlátok és feltételek hatálya alá esik, így pl. a hitbizományi birtokos vagy az egyházi javadalmas kérelmének előterjesztése esetében annak a hitbizományi bíróságnak, ille­tőleg egyházi testületnek vagy felügyeleti ható­ságnak a hozzájárulását is meg kell szerezni, amelynek a beleegyezése nélkül az ingatlan állaga meg nem változtatható. A gyógyfürdő és az éghajlati gyógyintézet közhasználatba vételének engedélyezése végett a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez intézett kérvényt annak a törvényhatóságnak első tisztviselőjéhez kell benyújtani, amelynek területén az intézmény fekszik. 8­ §• (1) A kérelem előterjesztése alkalmával iga­zolni kell, hogy" a) a kérelmező az intézet céljára szolgáló ingatlan tulajdonosa ; b) a természetes gyógy­tényezők megvannak, tehát a gyógyforrás, a forrástermék vagy a folyó- vagy tó víznek a fürdő berendezése útján való használati módja, vagy a hely éghajlata betegségek gyógyítására alkalmas ; c) az intézetet megfdelően képesített orvos (1883 .1. t.-c. 9. §-a) vezeti; d) a gyógyfürdőnek vagy az éghajlati gyógy­intézetnek a gyógyítás céljából szükséges kor­szerű, vagyis az orvosi tudomány állásának megfelelő felszerelése megvan ; e) a betegek ellátásához szükséges összes kellékek rendelkezésre állanak (T. 6. §.). 9. §. A gyógyfürdő közhasználatba vételének en­gedélyezését kérő beadványhoz az engedélye­zés feltételeinek (8. §.) igazolása végett csatolni kell : 1. a kérelmező tulajdonjogát igazoló telek­könyvi kivonatot, korlátolt tulajdonjog eseté­ben ezenkívül az ingatlan állaga feletti felügye­letre vagy rendelkezésre jogosított hatóság, ter­mészetes vagy jogi személy (6. §.) hozzájáru­lását igazoló köz- vagy hiteles magánokiratot; 2. a gyógyfürdő telephelyéül szolgáló telek­könyvi részleteket és — ha nem is egész terje­delmében — a közvetlenül szomszédos ingat­lanokat is feltüntető telekkönyvi térképi kivo­natot ; 3. a gyógyfürdő céljára szolgáló épületeknek, valamint a gyógyításra használt források fog­. Írásának és esetleges vezetésének szakszerű leírását és műszaki tervrajzát, a gyógyfürdő általános leírásával együtt; 4. az esetleges iparhatósági telepengedélyt; 5. a forrásnak, a forrásterméknek, a folyó­vagy a tó víznek egy-egy literjére vagy ezer grammjára vonatkozólag a talált ionokat grammokban és milligrammegyenérték száza­lékokban, végül sókká csoportosítottan gram­mokban feltüntető, nemkülönben a gázoknak 200 Celsiuson köbcentiméterekben kifejezett vegyelemzési és ezeken felül a bakteriológiai vizsgálati adatait tartalmazó hivatalos bizo­nyítványt ; a bizonyítványt a m. kir. Országos Közegészségügyi Intézettől, valamely egyetemi vagy főiskolai vegytani intézettől, az Országos Kémiai Intézettől, a m. kir. Földtani Intézet kémiai laboratóriumától vagy mindezek veze­tőitől kell beszerezni, de esetről-esetre be lehet szerezni oly szakemberektől is, akiket ilyen bizonyítvány kiállítására a ni. kir népjóléti és munkaügyi miniszter felhatalmaz ; a vizsgálat­hoz szükséges vízmintákat az intézet, illetőleg a bizonyítvány kiállítója személyes felelősség­gel a helyszínen veszi; a vizsgálat költsége a kérvényezőt terheli; 6. igazoltan balneológiával foglalkozó orvos­nak, egyetemi klinika vagy közkórházi osztály vezetőjének, végül megfelelő esetben természe­tes gyógymódok (fizikotherápia) szakorvosá­nak bizonyítványát arról, hogy a gyógyforrás vagy forrástermék milyen betegségek gyógyí­tására alkalmas ; folyó- vagy tóviznek gyógy­fürdő céljára felhasználása esetében a vizsgá­laton felül orvosszakértő bizonyítványát annak igazolására, hogy a folyó- vagy tóvizzel kap­csolatban használt korszerű gyógyberendezé­­sek révén az ily gyógyfürdő milyen betegségek gyógyítására alkalmas ; 7. az 1885 .1. t.-c. 9. §. III. pontjában körül­írt képesítéssel rendelkező orvos alkalmazására vonatkozó szerződésnek az elsőfokú közegész­ségügyi hatóság által láttamozott példányát; a szerződésnek legalább egy orvosra nézve a gyógyfürdőben való lakás kötelezettségét kell kimondani; ez alól a törvényhatóság első tisztviselőjének véleménye alapján a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter indokolt esetben felmentést adhat; 8. az ivóvíz nyerésének, hygiéniai minőségé­nek és esetleges vezetésért szakszerű leírását és tervrajzát, annak igazolására, hogy kifogás­talan és elegendő mennyiségű ivó- és haszná­lati víz rendelkezésre áll ; 9. a törvényhatóság első tisztviselőjének bizo­nyítványát arról, hogy a gyógyfürdő mind­azokkal a fizikai gyógyeszközökkel fel van szerelve, amelyek az ott különlegesen kezelt betegek szempontjából elsősorban fontosak és szükségesek ; 10. a törvényhatóság első tisztviselőjének bizonyítványát arról, hogy a gyógyfürdő a vendégek befogadására hygienikus előfeltétel szerint berendezett szobákkal és helyiségekkel el van látva, úgyszintén az egyes helyiségekben levő lakberendezések leírását; 11. helyhatósági bizonyítványt arról, hogy a gyógyfürdő gyógymódjának megfelelő élelme­zés biztosítva van ; 12. helyhatósági bizonyítványt arról, hogy a közönségnek a gyógyfürdőbe eljutását milyen forgalmi eszközök biztosítják ; 13. a kérelmező erkölcsi bizonyítványát; 14. az intézet házirendjének tervezetét; 15. a gyógykezelésben kiszolgáló és az ápoló személyzet kimutatását, alkalmazási minősé­gük és képzettségük feltüntetésével. 10. §. Az éghajlati gyógyintézet közhasználatba­­ vételének engedélyezését kérő kérvényhez a 9. §. 1—4. és 7—15. pontjaiban meghatározott mellékleteken felül csatolni kell : a) az Országos Meteorológiai Intézetnek a gyógyintézet éghajlatára vonatkozó vélemé­nyét , amennyiben a helyszínen rendszeres megfigyelésekből nyert adatok még nem álla­nak rendelkezésre, a szakvéleményt helyszíni szemle és a környező meteorológiai állomások adatainak felhasználásával kell elkészíteni; b) a gyógyintézet környezetének hiteles föld­rajzi leírását megfelelő térképmellékletekkel, oly széles körzetben, hogy abból a környezet­nek az éghajlati viszonyokra és a fürdővendé­gek életrendjére hatása kitűnjék ; c) orvosszakértő bizonyítványát arról, hogy az éghajlati tényezők és földrajzi viszonyok más vidékekkel szemben eltérő tulajdonságo­kat mutatnak fel és gyógyhatásúak. BUDAPESTI KÖZLÖNY 1931 április 1.­ 3. A kérelem elintézése. 11­ §■ A törvényhatóság első tisztviselője a kellően felszerelt kérvényt a tiszti főorvos véleményé­vel együtt saját jelentése kíséretében a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez sürgősen, legkésőbb tizenöt nap alatt felterjeszti. A hiá­nyos kérvényt pedig hiánypótlás végett vissza­adja a kérvényezőnek. 12. §. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a kérvényt az Országos Közegészségügyi Ta­nácsnak és az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottságnak véleményezés végett kiadja (T. 7. §.). 4. Az engedélyezés. 13. § (1) Ha valamennyi törvényes kellék megvan és az intézmény megnyitása közegészségügyi érdeket nem sért, a m. kir. népjóléti és munka­ügyi miniszter a gyógyfürdő, illetőleg az ég­hajlati gyógyintézet közhasználatba vételét engedélyezi. (2) Ha a megszabott feltételek vagy ezek közül egyesek hiányoznak, a kérvényezőt a hiány pótlására hívja fel vagy pedig kérelmé­vel elutasítja. (3) A m. kir. népjóléti és munkaügyi minisz­ter az intézmény közhasználatba vételét feltéte­lesen is engedélyezheti olykép, hogy azt bizo­nyos átalakításoktól vagy beruházásoktól teszi függővé. Ilyenkor a feltételesen engedélyezett intézmény működését csak a megszabott fel­tételek teljesítése után kezdheti meg. E feltéte­lek teljesítését a törvényhatóság első tisztvise­lője állapítja meg, akinek határozata ellen a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez lehet fellebbezni. 5. Az engedélyezés közlése és közzététele a hivatalos­­lapban. 14. §. (1) Az engedélyező rendelet megállapítja a gyógyfürdő vagy az éghajlati gyógyintézet ne­vét és jellegét. A gyógyfürdő vagy az éghajlati gyógyintézet nevét — amennyiben egészség­­ügyi vagy egyéb közérdeket nem sért — a kére­lem lehető figyelembevételével kell megállapí­tani. A m. kir. népjóléti és munkaügyi minisz­ter a gyógyfürdőnek vagy az éghajlati gyógy­intézetnek már engedélyezett nevét az enged­ményes indokol­ kérelmére az Országos Köz­­egészségi Tanács és az Országos For­­ás- és Fürdőügyi Bizottság meghallgatása után megváltoztathatja. (2) Oly intézmény részére, amely mind a gyógyfürdő, mind az éghajlati gyógyintézet követelményeinek megfelel, egy név alatt mind a két jelleg engedélyezhető. (3) A m. kir. népjóléti és munkaügyi minisz­ter a gyógyfürdő, illetőleg az éghajlati gyógy­intézet közhasználatba vételének engedélyezé­séről az illetékes törvényhatóságot értesíti (T. 8. §.). (4) A gyógyfürdő, illetőleg az éghajlati gyógyintézet engedélyezését a „Budapesti Köz­lönyében és a „Népegészségügy“-ben közzé kell tenni.

Next