Budapesti Közlöny, 1931. április (65. évfolyam, 74-97. szám)

1931-04-01 / 74. szám

1931 április 1. az vagy a gyógyvíz ott forgalombahozatali en­gedélyt nyert vagy pedig arról, hogy az ás­vány- és gyógyvizeknek a forgalombahozata­­lához az illető államban nem kell engedély. (2) A külföldi ásvány-, gyógyvíz vagy forrás­­termék forgalombahozatalának engedélyezése tárgyában a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter az Országos Közegészségi Tanács, valamint az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bi­zottság véleményének meghallagtása után a m. kir. kereskedelemügyi és a m. kir. pénzügymi­­niszterrel egyetértően határoz. (3) Az engedélyezésről a kérvényező magyar­­országi megbízottját, továbbá a m. kir. keres­kedelemügyi és m. kir. pénzügyminisztert is értesíteni kell, ezenfelül az engedélyezést a Budapesti Közlönyben, valamint a Népegész­ségügyben is közzé kell tenni. 36. §. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter egyes külföldi államokból származó ásvány- és gyógyvizek, valamint forrástermékek Magyar­­országon való forgalombahozatalának engedé­lyezésénél a m. kir. kereskedelemügyi, vala­mint a m. kir. külügyminiszter hozzájárulásá­val a 35. §-ban meghatározott egyes feltételek­től viszonosság esetében eltekinthet, illetőleg a forgalombahozatal engedélyezésének feltéte­leit módosíthatja. 7. A gyógy- és ásványvízforrások hatósági fel­ügyelete. 37. §. (1) A gyógyvízforrás és ásványvízforrás ál­lagának, valamint azok gyógyhatásának meg­őrzése hatósági felügyelet tárgya. (2) A hatósági felügyelet célja meggyőződést szerzni arról, hogy : a) valamely ásvány- vagy gyógyvízforrás ke­zelése nem veszélyezteti-e annak állagát vagy gyógyhatását; b) a forrás kezelése, különösen pedig a for­rás foglalása és kihasználása, valamint az ás­ványvíz és gyógyvíz forgalombahozatala a köz­­egészségügy érdekeinek megfelel-e és a szeny­­nyezés lehetősége ki van-e zárva. (3) A hatósági felügyelet gyakorlása végett az Országos Közegészségügyi Intézet kiküldött közegei útján a forgalomban lévő ásványvizek, gyógyvizek és forrástermékek forrását évente legalább egyszer, panasz esetében, vagy ha egyébként is szükségesnek mutatkozik, mind­annyiszor a helyszínen ellenőrzi, meghatározza vízbőségét, gázai térfogatát, összes szilárd al­kotórészeinek mennyiségét, esetleg a víz jelle­gére irányadó főbb alkotórészeit. (4) E kiszállások és vizsgálatok költségét az engedélyes viseli. (5) A hatósági felügyelet körében az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet állandóan ellenőr­zés alatt tartja a forgalomban levő palackozott vizeket és forrástermékeket, tekintet nélkül arra, hogy hazaiak-e vagy külföldiek. (6) Ha az (5) bekezdésben említett vizsgála­tok során feltűnő eltérést vagy közegészségi ok­ból kifogásolható körülményeket állapítanak meg, a vizsgálati költségek viselésére a m. kir. , népjóléti és munkaügyi miniszter az engedé­lyest kötelezi. 8. Az engedély visszavonása és a forrás ható­sági kezelésbe vétele. 38. §. (1) Ha valamely ásvány- vagy gyógyvízfor­rást az állagát vagy a gyógyhatását veszélyez­tető módon kezelnek vagy ha a forrás kezelése, különösen pedig a forrás foglalása és kihasz­nálása a közegészségügy érdekeinek nem felel meg és a forrás megfelelő kihasználásához köz­egészségügyi érdek fűződik, a törvényhatóság első tisztviselője a tulajdonost a hiányok pótlá­sára és megfelelő beruházások megtételére zá­ros határidő kitűzésével felhívja. A záros határ­idő két évnél hosszab nem lehet (T. 39. §.). A törvényhatóság első tisztviselőjének határozata ellen tizenöt nap alatt fellebbezéssel lehet élni a m­. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez. (2) Iia a tulajdonos (bérlő) ennek a felhívás­nak nem tesz eleget, a törvényhatóság első tisztviselője arról jelentést tesz a m. kir. nép­jóléti és munkaügyi miniszterhez, aki az Or­szágos Közegészségi Tanács, valamint az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság meg­hallgatása után határoz. (3) A m. kir. népjóléti és munkaügyi minisz­ter a forgalombahozatali engedélyt (T. 28. §.) a közegészségügy érdekében visszavonhatja vagy pedig a tulajdonosnak (bérlőnek) a hiá­nyok pótlására, illetőleg a beruházások eszköz­lésére újabb határidőt adhat. (4) A m. kir. népjóléti és munkaügyi minisz­ternek az ásványvíz, illetőleg a gyógyvíz for­­galombahozatalára vonatkozó engedélyt vissza­vonó határozatát az érdekelt féllel írásban közli és a Budapesti Közlönyben és a Népegészség­ügyben is közzé teszi és a határozatról a m. kir. kereskedelemügyi minisztert és a törvény­­hatóság első tisztviselőjét is értesíti. (5) Külföldi víz forgalombahozatalára vo­natkozó engedély visszavonásáról a 4. pontban említetteken felül a m. kir. pénzügy- és a m. kir. külügyminisztert is értesíteni kell. (6) Ha az ásvány- vagy gyógyvízforrás vizé­nek a forgalomból való kizárása a közegész­ségügy sérelme nélkül nem rendelhető el, a 39. §-ban foglaltak szerint kell eljárni. 39. §. (1) Ha a 38. §. (1) bekezdésében megjelölt forrás megfelelő kihasználásához fontos köz­egészségügyi érdek fűződik, a törvényhatóság első tisztviselője a tulajdonost a hiányok pótlá­sára és megfelelő beruházások megtételére a vi­szonyoknak megfelelő méltányos határidő ki­tűzésével felhívja. A záros határidő két évnél hoszabb nem lehet. (2) A tulajdonos a vonatkozó határozat ellen a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez fellebbezéssel élhet. (3) Ha a m. kir. népjóléti és munkaügyi mi­niszter határozatával megállapított záros határ­idő is eredménytelen marad, a m. kir. minisz­térium elrendelheti, hogy az ásvány- és gyógy­vízforrás és az ahhoz tartozó ingatlan és üzemi berendezés az üzem terhére hatósági kezelésbe vétessék (T. 39. §.). (4) A hatósági kezelésbe vételre vonatkozó eljárást a m. kir. igazságügyminiszter külön rendelete szabályozza (T. 48. §. második be­kezdés). 9. Az ásvány- és gyógyvíz szénsavval telítése és vastalanitása. 40. §. (1) Ásvány- és gyógyvizet rendszerint csak természetes állapotban szabad forgalomba hozni. (2) A m. kir. népjóléti és munkaügyi minisz­ter megengedheti, hogy az ásványvizet szénsav­val telítsék vagy szénsavtartalmát mestersége­sen fokozzák, végül hogy az ásványvizet vasta­­lanítsák (T. 33. §.). (3) Ezt az engedélyt az ásvány- és gyógyvíz forgalombahozatalának engedélyezésével kap­csolatban vagy utólag is lehet kérni. (4) Az ásványvíz tem­észetes állapotának megváltoztatására irányuló utólagos kérelmet a törvényhatóság első tisztviselőjéhez kell be­nyújtani és csatolni kell a szénsavval való telí­téshez használt készülék műszaki leírását és át­metszeti rajzát, illetőleg a vastalanítás engedé­lyezésének kérése esetében a vastalanítási eljá­rás leírását és az e célra netán felhasznált ké­szülék műszaki rajzát és leírását. Szükség ese­tében a 27. §-ban említett mellékleteket is csa­tolni kell. (5) A szénsavval telítést és a mesterséges vas­­talanítást (27.§. 11. pontja) a címkén fel kell tüntetni. (6) A törvényhatóság első tisztviselője a kellőképen felszerelt kérvényt a tisztifőorvos véleményével együtt a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez terjeszti fel, aki a ké­relem tárgyában az Országos Forrás- és Fürdő­ügyi Bizottság meghallgatásával határoz. (7) Egyéb kezelés (manipuláció) vagy vala­mely alkatrésznek keverése tilos. Aki az ás­ványvizet vagy a forrásterméket forgalomba­hozatal céljából aként hamisítja meg, hogy a hamisítással az egészségre ártalmas vagy veszé­lyessé nem válik, a T. 54. §. első bekezdésének 9 6. pontjában meghatározott vétséget, ha pedig a viz vagy a forrástermék az egészségre ártal­massá válik, az 1878 . V. t.-c. 314. és 315. §- ában meghatározott vétséget, il­ltőleg büntetőt­ követi el. (8) Külföldi ásványvizekre vonatkozóan ugyanezek a szabályok irányadók. 41. §. Azoknak az ásvány- és gyógyvizeknek, vala­mint a gyógyítás céljára s­zolgáló forrástermé­keknek , amelyeknek forgalombahozását a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter meg­engedte (T. 28. §.) — forgalombahozására és kezelésére vonatkozó egyéb szabályokat a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek rendelete szabályozza (T. 50. §.). 10. Mesterséges ásványvíz. 42. §. (1) Mesterséges ásványvíz a T. szemponjából a közönséges vízből más ásványos vagy gáz­nemű anyagnak mesterséges hozzáadása által a természetes ásvány- vagy gyógyvíz gyógyha­tásának pótlására készített víz. (2) A szikviz mesterséges ásványvíznek nem tekinthető. (3) Mesterséges ásványvizet saját használa­tára bárki készíthet, azonban közforgalom cél­jára mesterséges ásványvizet készíteni, behozni, forgalomba hozni és árusítani — a 43. §-ban említett esetet kivéve — tilos (T. 33. §.). 43. §. (1) Aki mesterséges ásványvizet az egészség­ügy rendezéséről szóló 1876 : XIV. t.-c. 108. §-a alapján hatósági engedéllyel a T. hatálybalé­pése idejében legalább két év óta előállít és for­galomba hoz, három hónapon belül kérheti jo­gának megújítását (T. 58. §.). (2) A kérelmet legkésőbb 1931. évi június hó 1. napjáig kell a törvényhatóság első tiszt­viselőjéhez benyújtani. A kérelemhez csatolni kell : 1. mesterséges ásványvíz készítésére és forga­lombahozatalára vonatkozó engedélyt ; 2. amennyiben a kérvényező vegyészmérnök, vizsgázott vegyész vagy okleveles gyógyszerész­mester, a képesítését igazoló okirat másolatát; 3. amennyiben kérvényezőnek az előírt képe­­sítése nincsen meg, a vizsgázott vegyész vagy okleveles gyógyszerészmester alkalmazását iga­zoló szerződést, valamint az alkalmazott képe­sítését igazoló okiratot; 4. a mesterséges ásványvíz készítésének le­írását ; 5. amennyiben a folyamodó a mesterséges ásványvíz készítéséhez nem közhasználatú víz­vezetékből nyert vizet használ, az elsőfokú egészségügyi hatóság igazolványát arról, hogy a 9. §. 5. pontjának megfelelő vegyvizsgálati és bakteriológiai igazolvány szerint a használt víz kifogástalan ; 6. az elsőfokú egészségügyi hatóság igazol­ványát arról, hogy a készítésre szolgáló telep helyiségei közegészségügyi szempontból kifo­gás alá nem esnek ; 7. a mesterséges ásványvíz forgalombahoza­­talára használt tartály és címke mintáját; 8. a törvényhatóság első tisztviselője a kellő­képen felszerelt kérvényt a tiszti főorvos véle­ményével együtt a m. kir. népjóléti és munka­ügyi miniszterhez terjeszti fel. (3) A mesterséges ásványvíz tartályain és címkéjén feltűnő betűkkel fel kell tüntetni, hogy mesterséges ásványvizet tartalmaz. Ezen­felül a gyártó nevét és a gyártás helyét is ki kell tenni. A mesterséges ásványvizet nem sza­bad olyan elnevezéssel forgalomba hozni vagy hirdetni, amely alkalmas lehet arra, hogy az ily készítményt valamely természetes ásványvízzel összetévesszék. (4) A mesterséges ásványvíz engedélyezése tárgyában a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter az Országos Közegészségi Tanács, valamint az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság meghallgatása után határoz. (5) A m. kir. népjóléti és munkaügyi minisz­ter az engedélyben megállapítja azt az időt, ameddig a mesterséges ásványvíz gyártható. Ez a határidő az engedélyezéstől számított öt évi­nél hosszabb nera l­i­ot is. 18. S.L . BUDAPESTI KÖZLÖNY 5

Next