Budapesti Közlöny, 1931. április (65. évfolyam, 74-97. szám)
1931-04-01 / 74. szám
1931 április 1. az vagy a gyógyvíz ott forgalombahozatali engedélyt nyert vagy pedig arról, hogy az ásvány- és gyógyvizeknek a forgalombahozatalához az illető államban nem kell engedély. (2) A külföldi ásvány-, gyógyvíz vagy forrástermék forgalombahozatalának engedélyezése tárgyában a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter az Országos Közegészségi Tanács, valamint az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság véleményének meghallagtása után a m. kir. kereskedelemügyi és a m. kir. pénzügyminiszterrel egyetértően határoz. (3) Az engedélyezésről a kérvényező magyarországi megbízottját, továbbá a m. kir. kereskedelemügyi és m. kir. pénzügyminisztert is értesíteni kell, ezenfelül az engedélyezést a Budapesti Közlönyben, valamint a Népegészségügyben is közzé kell tenni. 36. §. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter egyes külföldi államokból származó ásvány- és gyógyvizek, valamint forrástermékek Magyarországon való forgalombahozatalának engedélyezésénél a m. kir. kereskedelemügyi, valamint a m. kir. külügyminiszter hozzájárulásával a 35. §-ban meghatározott egyes feltételektől viszonosság esetében eltekinthet, illetőleg a forgalombahozatal engedélyezésének feltételeit módosíthatja. 7. A gyógy- és ásványvízforrások hatósági felügyelete. 37. §. (1) A gyógyvízforrás és ásványvízforrás állagának, valamint azok gyógyhatásának megőrzése hatósági felügyelet tárgya. (2) A hatósági felügyelet célja meggyőződést szerzni arról, hogy : a) valamely ásvány- vagy gyógyvízforrás kezelése nem veszélyezteti-e annak állagát vagy gyógyhatását; b) a forrás kezelése, különösen pedig a forrás foglalása és kihasználása, valamint az ásványvíz és gyógyvíz forgalombahozatala a közegészségügy érdekeinek megfelel-e és a szenynyezés lehetősége ki van-e zárva. (3) A hatósági felügyelet gyakorlása végett az Országos Közegészségügyi Intézet kiküldött közegei útján a forgalomban lévő ásványvizek, gyógyvizek és forrástermékek forrását évente legalább egyszer, panasz esetében, vagy ha egyébként is szükségesnek mutatkozik, mindannyiszor a helyszínen ellenőrzi, meghatározza vízbőségét, gázai térfogatát, összes szilárd alkotórészeinek mennyiségét, esetleg a víz jellegére irányadó főbb alkotórészeit. (4) E kiszállások és vizsgálatok költségét az engedélyes viseli. (5) A hatósági felügyelet körében az Országos Közegészségügyi Intézet állandóan ellenőrzés alatt tartja a forgalomban levő palackozott vizeket és forrástermékeket, tekintet nélkül arra, hogy hazaiak-e vagy külföldiek. (6) Ha az (5) bekezdésben említett vizsgálatok során feltűnő eltérést vagy közegészségi okból kifogásolható körülményeket állapítanak meg, a vizsgálati költségek viselésére a m. kir. , népjóléti és munkaügyi miniszter az engedélyest kötelezi. 8. Az engedély visszavonása és a forrás hatósági kezelésbe vétele. 38. §. (1) Ha valamely ásvány- vagy gyógyvízforrást az állagát vagy a gyógyhatását veszélyeztető módon kezelnek vagy ha a forrás kezelése, különösen pedig a forrás foglalása és kihasználása a közegészségügy érdekeinek nem felel meg és a forrás megfelelő kihasználásához közegészségügyi érdek fűződik, a törvényhatóság első tisztviselője a tulajdonost a hiányok pótlására és megfelelő beruházások megtételére záros határidő kitűzésével felhívja. A záros határidő két évnél hosszab nem lehet (T. 39. §.). A törvényhatóság első tisztviselőjének határozata ellen tizenöt nap alatt fellebbezéssel lehet élni a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez. (2) Iia a tulajdonos (bérlő) ennek a felhívásnak nem tesz eleget, a törvényhatóság első tisztviselője arról jelentést tesz a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez, aki az Országos Közegészségi Tanács, valamint az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság meghallgatása után határoz. (3) A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter a forgalombahozatali engedélyt (T. 28. §.) a közegészségügy érdekében visszavonhatja vagy pedig a tulajdonosnak (bérlőnek) a hiányok pótlására, illetőleg a beruházások eszközlésére újabb határidőt adhat. (4) A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszternek az ásványvíz, illetőleg a gyógyvíz forgalombahozatalára vonatkozó engedélyt visszavonó határozatát az érdekelt féllel írásban közli és a Budapesti Közlönyben és a Népegészségügyben is közzé teszi és a határozatról a m. kir. kereskedelemügyi minisztert és a törvényhatóság első tisztviselőjét is értesíti. (5) Külföldi víz forgalombahozatalára vonatkozó engedély visszavonásáról a 4. pontban említetteken felül a m. kir. pénzügy- és a m. kir. külügyminisztert is értesíteni kell. (6) Ha az ásvány- vagy gyógyvízforrás vizének a forgalomból való kizárása a közegészségügy sérelme nélkül nem rendelhető el, a 39. §-ban foglaltak szerint kell eljárni. 39. §. (1) Ha a 38. §. (1) bekezdésében megjelölt forrás megfelelő kihasználásához fontos közegészségügyi érdek fűződik, a törvényhatóság első tisztviselője a tulajdonost a hiányok pótlására és megfelelő beruházások megtételére a viszonyoknak megfelelő méltányos határidő kitűzésével felhívja. A záros határidő két évnél hoszabb nem lehet. (2) A tulajdonos a vonatkozó határozat ellen a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez fellebbezéssel élhet. (3) Ha a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter határozatával megállapított záros határidő is eredménytelen marad, a m. kir. minisztérium elrendelheti, hogy az ásvány- és gyógyvízforrás és az ahhoz tartozó ingatlan és üzemi berendezés az üzem terhére hatósági kezelésbe vétessék (T. 39. §.). (4) A hatósági kezelésbe vételre vonatkozó eljárást a m. kir. igazságügyminiszter külön rendelete szabályozza (T. 48. §. második bekezdés). 9. Az ásvány- és gyógyvíz szénsavval telítése és vastalanitása. 40. §. (1) Ásvány- és gyógyvizet rendszerint csak természetes állapotban szabad forgalomba hozni. (2) A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter megengedheti, hogy az ásványvizet szénsavval telítsék vagy szénsavtartalmát mesterségesen fokozzák, végül hogy az ásványvizet vastalanítsák (T. 33. §.). (3) Ezt az engedélyt az ásvány- és gyógyvíz forgalombahozatalának engedélyezésével kapcsolatban vagy utólag is lehet kérni. (4) Az ásványvíz temészetes állapotának megváltoztatására irányuló utólagos kérelmet a törvényhatóság első tisztviselőjéhez kell benyújtani és csatolni kell a szénsavval való telítéshez használt készülék műszaki leírását és átmetszeti rajzát, illetőleg a vastalanítás engedélyezésének kérése esetében a vastalanítási eljárás leírását és az e célra netán felhasznált készülék műszaki rajzát és leírását. Szükség esetében a 27. §-ban említett mellékleteket is csatolni kell. (5) A szénsavval telítést és a mesterséges vastalanítást (27.§. 11. pontja) a címkén fel kell tüntetni. (6) A törvényhatóság első tisztviselője a kellőképen felszerelt kérvényt a tisztifőorvos véleményével együtt a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez terjeszti fel, aki a kérelem tárgyában az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság meghallgatásával határoz. (7) Egyéb kezelés (manipuláció) vagy valamely alkatrésznek keverése tilos. Aki az ásványvizet vagy a forrásterméket forgalombahozatal céljából aként hamisítja meg, hogy a hamisítással az egészségre ártalmas vagy veszélyessé nem válik, a T. 54. §. első bekezdésének 9 6. pontjában meghatározott vétséget, ha pedig a viz vagy a forrástermék az egészségre ártalmassá válik, az 1878 . V. t.-c. 314. és 315. §- ában meghatározott vétséget, illtőleg büntetőt követi el. (8) Külföldi ásványvizekre vonatkozóan ugyanezek a szabályok irányadók. 41. §. Azoknak az ásvány- és gyógyvizeknek, valamint a gyógyítás céljára szolgáló forrástermékeknek , amelyeknek forgalombahozását a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter megengedte (T. 28. §.) — forgalombahozására és kezelésére vonatkozó egyéb szabályokat a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek rendelete szabályozza (T. 50. §.). 10. Mesterséges ásványvíz. 42. §. (1) Mesterséges ásványvíz a T. szemponjából a közönséges vízből más ásványos vagy gáznemű anyagnak mesterséges hozzáadása által a természetes ásvány- vagy gyógyvíz gyógyhatásának pótlására készített víz. (2) A szikviz mesterséges ásványvíznek nem tekinthető. (3) Mesterséges ásványvizet saját használatára bárki készíthet, azonban közforgalom céljára mesterséges ásványvizet készíteni, behozni, forgalomba hozni és árusítani — a 43. §-ban említett esetet kivéve — tilos (T. 33. §.). 43. §. (1) Aki mesterséges ásványvizet az egészségügy rendezéséről szóló 1876 : XIV. t.-c. 108. §-a alapján hatósági engedéllyel a T. hatálybalépése idejében legalább két év óta előállít és forgalomba hoz, három hónapon belül kérheti jogának megújítását (T. 58. §.). (2) A kérelmet legkésőbb 1931. évi június hó 1. napjáig kell a törvényhatóság első tisztviselőjéhez benyújtani. A kérelemhez csatolni kell : 1. mesterséges ásványvíz készítésére és forgalombahozatalára vonatkozó engedélyt ; 2. amennyiben a kérvényező vegyészmérnök, vizsgázott vegyész vagy okleveles gyógyszerészmester, a képesítését igazoló okirat másolatát; 3. amennyiben kérvényezőnek az előírt képesítése nincsen meg, a vizsgázott vegyész vagy okleveles gyógyszerészmester alkalmazását igazoló szerződést, valamint az alkalmazott képesítését igazoló okiratot; 4. a mesterséges ásványvíz készítésének leírását ; 5. amennyiben a folyamodó a mesterséges ásványvíz készítéséhez nem közhasználatú vízvezetékből nyert vizet használ, az elsőfokú egészségügyi hatóság igazolványát arról, hogy a 9. §. 5. pontjának megfelelő vegyvizsgálati és bakteriológiai igazolvány szerint a használt víz kifogástalan ; 6. az elsőfokú egészségügyi hatóság igazolványát arról, hogy a készítésre szolgáló telep helyiségei közegészségügyi szempontból kifogás alá nem esnek ; 7. a mesterséges ásványvíz forgalombahozatalára használt tartály és címke mintáját; 8. a törvényhatóság első tisztviselője a kellőképen felszerelt kérvényt a tiszti főorvos véleményével együtt a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszterhez terjeszti fel. (3) A mesterséges ásványvíz tartályain és címkéjén feltűnő betűkkel fel kell tüntetni, hogy mesterséges ásványvizet tartalmaz. Ezenfelül a gyártó nevét és a gyártás helyét is ki kell tenni. A mesterséges ásványvizet nem szabad olyan elnevezéssel forgalomba hozni vagy hirdetni, amely alkalmas lehet arra, hogy az ily készítményt valamely természetes ásványvízzel összetévesszék. (4) A mesterséges ásványvíz engedélyezése tárgyában a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter az Országos Közegészségi Tanács, valamint az Országos Forrás- és Fürdőügyi Bizottság meghallgatása után határoz. (5) A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter az engedélyben megállapítja azt az időt, ameddig a mesterséges ásványvíz gyártható. Ez a határidő az engedélyezéstől számított öt évinél hosszabb nera liot is. 18. S.L . BUDAPESTI KÖZLÖNY 5