Budapesti Közlöny, 1933. augusztus (67. évfolyam, 172-197. szám)

1933-08-01 / 172. szám

2 alapszabálya szerint a járulékfizetési és szol­gáltatási alap (a biztosított fizetési összeg) nem a javadalmazásnak vagy a javadalmazás valamely nemének meghatározott hányada, a járulékfizetési és szolgáltatási alap (a biztosí­tott fizetési összeg) a tag összjavadalmazása csökkenésével azonos mértékben csökken. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott ese­tekben a pénztár megállapítja, hogy a tag által járulék, előléptetési díj és a pénztárba belépés előtti időnek beszámítása fejében járuléktar­talék törlesztése címén és egyéb címen a pénz­tár miniszteri elismerése joghatályának idő­pontjától kezdődően a pénztárba befizetett összegekből mennyi felel meg a csökkentett és a csökkentés előtti járulékfizetési és szol­gáltatási alap közötti különbözetnek. Az ekként megállapított összeget a befizetésnek mindenkori idejétől a járulékfizetési és szolgál­tatási alap csökkenésének időpontjáig számí­tott évenkénti 4 % -os utólagos kamatos­ kama­tokkal a pénztári tag javára kell írni. (3) A jóváírt összeget elsősorban a tag ama járuléktartaléktartozásának törlesztésére kell fordítani, amely a pénztárba belépése előtti időnek beszámításából származik. A jóváírt összegből másodsorban a tag egyéni járulék­tartalékának fedezetében a pénztár miniszteri elismerése joghatályának időpontjában mutat­kozó hiány még nem törlesztett részét kell fe­dezni. Ezt az összeget legkésőbben a javadal­mazás csökkentését követő legközelebbi bizto­sítástechnikai mérleg elkészítésekor kell meg­állapítani ; a megállapítás módját a belügy­miniszter rendelettel szabályozhatja. (4) A pénztárt fenntartó vállalat akkép rendelkezhetik, hogy a tag egyéni járuléktar­talékának fedezetében a pénztár elismerése joghatályának időpontjában mutatkozó hiány még nem törlesztett része nem esik a (2) be­kezdés értelmében a tag javára irt összeg ter­hére. A 4.600/1933. M. E. számú rendelet I. fe­jezete alá eső vállalat ilyen rendelkezésének érvényéhez a Közérdekeltségek Felügyelő Ha­tóságának (4.600/1933. M. E. számú rendelet 3. §-a, az alábbiakban röviden Felügyelő Ha­tóság) hozzájárulása szükséges. (5) A (3) bekezdésben említett levonások után mutatkozó maradékot a tag javára éven­kénti 4%-os utólagos kamatos­ kamatozással kell kezelni. Az ekként a tag javára mutatkozó összegből kell fedezni a járulékfizetési és szol­gáltatási alapnak a jövőben emelkedése eseté­ben a tagot alapszabály szerint terhelő előlépte­tési díjat és az emelkedés folytán keletkező já­ruléktartalékhiánynak az alapszabály szerint a tagot terhelő részét. (6) A tag, illetőleg hozzátartozói nyugellá­tásának megállapításakor a pénztár a tag ja­vára mutatkozó egyenleget a nyugellátásra jo­gosultnak (nyugdíjasnak, özvegynek, árvának) kifizetni köteles. Ha pedig a tag a pénztár kö­telékéből nyugellátási igényének megnyílása előtt kiválik, a pénztárnál javára mutatkozó egyenleget a kilépéskor kell neki kifizetni; amennyiben pedig a kiváláskor az alapszabály értelmében járulékvisszatérítést kap, abba be kell tudni. (7) A járulékfizetési és szolgáltatási alap csökkenése folytán felszabaduló járuléktarta­léknak a (2) bekezdés értelmében a tag javára írt összeggel csökkentett összegét a legközelebbi biztosítástechnikai mérleg megállapítása alkal­mával a pénztárt fenntartó vállalatnak a pénz­tárral szemben fennálló, mégpedig elsősorban a múltból­ származó kötelezettségei csökkenté­sére kell fordítani.­­A köztámogatásban részesülő vállalatok elis­mert nyugdíjpénztáraira vonatkozó különös rendelkezések. • 2. §. (1) Ha a 4.600/1933. M. E. számú rendelet 6. §-ának 3. pontja alapján a pénztár tagjának szolgálati viszonyát megszüntetik, a tag — amennyiben alapszabályszerű várakozási ideje a megszüntetést elrendelő határozat keltének napján már letelt — javadalmazása megszün­tetésének időpontjától kezdődően a pénztártól nyugdíjat követelhet tekintet nélkül arra, hogy a nyugdíjhoz való jog megnyílására az alap­szabályban megkívánt egyéb feltételek meg­­vannak-e. Ilyen esetben a tagnak a szolgálati viszony megszüntetése miatt felmondási időre javadalmazás vagy végkielégítés nem jár. (2) Amennyiben a 4.600/1933. M. E. számú rendelet 6. §-ának 3. pontja alapján elrendelt nyugdíjazások következtében a pénztár járu­léktartalékának fedezetében hiány áll elő, a belügyminiszter a Felügyelő Hatóság (4.600/ 1933. M. E. számú rendelet 3. §-a) előterjesz­tésére megengedheti, hogy az általa megállapí­tott idő alatt és elvek szerint térítse meg a vál­lalat e hiányt. 3. §. (1) A Felügyelő Hatóság a 4.600/1933. M. E. számú rendelet I. fejezete alá eső vállalat által fenntartott pénztárnak a jelen rendelet ha­tálybalépésekor már folyó szolgáltatásait a vál­lalat gazdasági erejének, a pénztár vagyoni helyzetének, továbbá a tag által annak idején betöltött munkakör jelentőségének és a tag tényleges szolgálati idejének mérlegelésével csökkentheti. (2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett gazdasági szempontok a pénztár jövőben meg­nyíló szolgáltatásainak leszállítását az 1. §. rendelkezései alapján bekövetkező csökkenésen felül is szükségessé teszik, a Felügyelő Hatóság e célból a pénztár alapszabályainak módosítása tárgyában a belügyminiszternek előterjesztést tesz és a belügyminiszter a módosítás felől vég­érvényesen határoz. Ilyen esetben a módosított alapszabálynak — az 1. §-ban foglalt rendel­kezések szem előtt tartásával — rendelkezést kell tartalmaznia arra vonatkozóan is, hogy a tag által a pénztár elismerésének joghatályától kezdődően az alapszabálymódosítás életbelépé­sének időpontjáig fizetett járulék és a módosí­tás hatálybalépése után fizetett járulék közötti különbözet a tag javára miként használtassák fel. A nyugdíjak és nyugdíjtermészetű járandósá­gok leszállítására vonatkozó általános rendelke­zések. 4. §• (1) A 4.600/1933. M. E. számú rendelet 26. §-ának második bekezdése alapján a vállalattal járó nyugdíj vagy nyugdíjtermészetű járandó­ság — tekintet nélkül arra, hogy az határozott időre kötött szolgálati szerződésből folyó ja­vadalmazás vagy nem ily javadalmazás alapján van megállapítva — legfeljebb a következően szállítható le : 1. ha a vállalat által fenntartott elismert nyugdíjpénztár van, arra az összegre, amely az alkalmazottat megilletné, ha a nyugdíjpénztár tagja volna ; 2. ha a vállalat által fenntartott elismert nyugdíjpénztár nincs, de el nem ismert, külön jogi személyként működő nyugdíjpénztár (inté­zet, alap) van, arra az összegre, amely az alkal­mazottat megilletné, ha ennek a pénztárnak (intézetnek, alapnak) tagja volna ; 3. ha ily pénztár sincs, azonban a vállalatnak nyugdíjszabályzata van, arra az összegre, amely az alkalmazottat megilletné, ha a nyugdíjsza­­bályzat rendelkezései reá kiterjednének ; 4. ha sem nyugdíjpénztári alapszabály, sem nyugdíjszabályzat nincs, a nyugdíj vagy nyug­díjtermészetű járandóság csökkentésénél kizá­rólag az az irányadó, hogy mennyiben változ­tak meg a vállalat hátrányára azok a viszo­nyok, amelyek alapján a javadalmazást a 4.600/1933. M. E. számú rendelet életbelépése előtt megállapították. (2) A 4.600/1933. M. E. számú rendelet 26. §-ának második bekezdésében foglalt rendelke­zések alapján a nyugdíjat vagy nyugdíjtermé­szetű járandóságot az idézett rendeletszakasz első bekezdésében megállapított határidőn túl, legfeljebb azonban a jelen rendelet életbelépé­sétől számított két hónap alatt még csökkenteni lehet. 5. §. (1) A 4.600/1933. M. E. számú rendelet III. fejezete alá eső vállalat igazgatósága — ameny­­nyiben azok a viszonyok, amelyek alapján a 6­ §. (1) Ha az alkalmazottnak a jelen rendelet hatálybalépésekor élvezett javadalmazása vagy a javadalmazásnak a jelen rendelet hatályba lépése után emelkedése esetében ez a javadal­mazása kisebb annál az összegnél, amely a vállalattól nyugdíj címén a nyugdíjazáskor ér­vényben lévő szabályok szerint járna, a nyug­­díjösszeg — amennyiben az 1929. évi január hó 1. napja óta, illetőleg a vállalatra az 1926 : XVI. törvénycikk alapján irányadó arányszám­nak ezután az időpont után megállapítása ese­tében e megállapítás óta a gazdasági viszonyok a vállalat hátrányára megváltoztak — az emlí­tett javadalmazás mértékéig csökkenthető. Az özvegy és az árva nyugdíj természetű járandó­ságát ilyen esetben a csökkentett nyugdíj alapul vételével kell megállapítani. (2) A jelen rendelet hatályba lépésekor válla­lattól vagy elismert vállalati nyugdíjpénztártól már folyó nyugdíjakra és nyugdíjtermészetű járandóságokra az (1) bekezdés rendelkezései szintén irányadók abban az esetben, ha a já­randóság kiszámításánál annak idején alapul vett javadalmazás nagyobb annál a javadal­mazásnál, amelyet a vállalatnak megfelelő ál­lásban és foglalkozási körben működő és ugyanannyi szolgálati idővel rendelkező alkal­mazottai a jelen rendelet hatályba lépésekor kapnak. E bekezdés rendelkezéseinek végre­hajtása tárgyában a vállalat igazgatósága a jelen rendelet hatályba lépésétől számított há­rom hónapon belül intézkedhetik. (3) E § szempontjából javadalmazásnak kell tekinteni minden olyan illetményszerű szolgál­tatást, amely a nyugdíj­­kiszámításának alap­jául szolgál. 7­ §• A jelen rendelet 4. és 6. §-ának alkalmazá­sánál a csökkenthető nyugdíj vagy nyugdíj­­természetű járandóság összegébe kell számítani minden olyan szolgáltatást, amelyet a nyugdí­jas a vállalattól, az 1928 : XL. t.-c. 101. §-ában említett intézettől, a vállalat által fenntartott elismert nyugdíjpénztártól vagy a vállalat kere­tében külön jogi személyként fenntartott, de el nem ismert nyugdíjpénztártól (intézettől, alaptól) kap. BUDAPEST­ KÖZLÖNY 1933 augusztus 1. nyugdíjat vagy nyugdijtermészetű járandóságot megállapították, a vállalat hátrányára lényege­sen megváltoztak , arányosan csökkentheti vagy szükség esetében meg is szüntetheti az olyan nyugdíjat vagy nyugdíjtermészetű járan­dóságot, amelyet a vállalat által fenntartott el­ismert vállalati nyugdíjpénztár tagja vagy ily tag jogán annak özvegye vagy árvája a pénztár­tól járó alapszabályszerű nyugdíjon vagy nyug­díjtermészetű járandóságon felül a vállalattól vagy az általa külön jogi személyként fenntar­tott, de el nem ismert nyugdíjpénztártól (inté­zettől, alaptól) kap. Az említett rendelet 26. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendel­kezést a nyugdíjak és nyugdíjtermészetű járan­dóságok csökkentése érdekében teendő intézke­désre is megfelelően alkalmazni kell. (2) B §. alapján a nyugellátás csökkentésé­nek a jelen rendelet hatályba lépésétől számított három hónapon belül van helye. A részvénye­sek csökkentés iránti kérelmüket az említett három hónap elteltétől számított harminc na­pon belül terjeszthetik elő. Jogorvoslatok: 8. §• (1) A Felügyelő Hatóságnak vagy a válla­latnak a jelen rendelet 2., 3., 5. és 6. §-a alap­ján hozott határozata vagy foganatosított in­tézkedése ellen bírói út kizárásával panasznak van helye. Panasszal élhetnek : a vállalat, az alkalmazott, a nyugellátásban részesülő és az 5. § első bekezdése esetében a részvényesek. (2) A panaszra vonatkozóan, amennyiben az a Felügyelő Hatóság vagy a 4.600/1933. M. E. számú rendelet I. fejezete alá eső vállalat hatá­rozata (intézkedése) ellen irányul, a 4.600/1933. M. E. szám­ú rendelet 21. §-ának, ha pedig az említett rendelet II. fejezet alá eső vállalat határozatáról­­(intézkedéséről­ van szó, e ren­delet 27. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.

Next