Budapesti Közlöny, 1933. augusztus (67. évfolyam, 172-197. szám)
1933-08-01 / 172. szám
2 alapszabálya szerint a járulékfizetési és szolgáltatási alap (a biztosított fizetési összeg) nem a javadalmazásnak vagy a javadalmazás valamely nemének meghatározott hányada, a járulékfizetési és szolgáltatási alap (a biztosított fizetési összeg) a tag összjavadalmazása csökkenésével azonos mértékben csökken. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetekben a pénztár megállapítja, hogy a tag által járulék, előléptetési díj és a pénztárba belépés előtti időnek beszámítása fejében járuléktartalék törlesztése címén és egyéb címen a pénztár miniszteri elismerése joghatályának időpontjától kezdődően a pénztárba befizetett összegekből mennyi felel meg a csökkentett és a csökkentés előtti járulékfizetési és szolgáltatási alap közötti különbözetnek. Az ekként megállapított összeget a befizetésnek mindenkori idejétől a járulékfizetési és szolgáltatási alap csökkenésének időpontjáig számított évenkénti 4 % -os utólagos kamatos kamatokkal a pénztári tag javára kell írni. (3) A jóváírt összeget elsősorban a tag ama járuléktartaléktartozásának törlesztésére kell fordítani, amely a pénztárba belépése előtti időnek beszámításából származik. A jóváírt összegből másodsorban a tag egyéni járuléktartalékának fedezetében a pénztár miniszteri elismerése joghatályának időpontjában mutatkozó hiány még nem törlesztett részét kell fedezni. Ezt az összeget legkésőbben a javadalmazás csökkentését követő legközelebbi biztosítástechnikai mérleg elkészítésekor kell megállapítani ; a megállapítás módját a belügyminiszter rendelettel szabályozhatja. (4) A pénztárt fenntartó vállalat akkép rendelkezhetik, hogy a tag egyéni járuléktartalékának fedezetében a pénztár elismerése joghatályának időpontjában mutatkozó hiány még nem törlesztett része nem esik a (2) bekezdés értelmében a tag javára irt összeg terhére. A 4.600/1933. M. E. számú rendelet I. fejezete alá eső vállalat ilyen rendelkezésének érvényéhez a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságának (4.600/1933. M. E. számú rendelet 3. §-a, az alábbiakban röviden Felügyelő Hatóság) hozzájárulása szükséges. (5) A (3) bekezdésben említett levonások után mutatkozó maradékot a tag javára évenkénti 4%-os utólagos kamatos kamatozással kell kezelni. Az ekként a tag javára mutatkozó összegből kell fedezni a járulékfizetési és szolgáltatási alapnak a jövőben emelkedése esetében a tagot alapszabály szerint terhelő előléptetési díjat és az emelkedés folytán keletkező járuléktartalékhiánynak az alapszabály szerint a tagot terhelő részét. (6) A tag, illetőleg hozzátartozói nyugellátásának megállapításakor a pénztár a tag javára mutatkozó egyenleget a nyugellátásra jogosultnak (nyugdíjasnak, özvegynek, árvának) kifizetni köteles. Ha pedig a tag a pénztár kötelékéből nyugellátási igényének megnyílása előtt kiválik, a pénztárnál javára mutatkozó egyenleget a kilépéskor kell neki kifizetni; amennyiben pedig a kiváláskor az alapszabály értelmében járulékvisszatérítést kap, abba be kell tudni. (7) A járulékfizetési és szolgáltatási alap csökkenése folytán felszabaduló járuléktartaléknak a (2) bekezdés értelmében a tag javára írt összeggel csökkentett összegét a legközelebbi biztosítástechnikai mérleg megállapítása alkalmával a pénztárt fenntartó vállalatnak a pénztárral szemben fennálló, mégpedig elsősorban a múltból származó kötelezettségei csökkentésére kell fordítani.A köztámogatásban részesülő vállalatok elismert nyugdíjpénztáraira vonatkozó különös rendelkezések. • 2. §. (1) Ha a 4.600/1933. M. E. számú rendelet 6. §-ának 3. pontja alapján a pénztár tagjának szolgálati viszonyát megszüntetik, a tag — amennyiben alapszabályszerű várakozási ideje a megszüntetést elrendelő határozat keltének napján már letelt — javadalmazása megszüntetésének időpontjától kezdődően a pénztártól nyugdíjat követelhet tekintet nélkül arra, hogy a nyugdíjhoz való jog megnyílására az alapszabályban megkívánt egyéb feltételek megvannak-e. Ilyen esetben a tagnak a szolgálati viszony megszüntetése miatt felmondási időre javadalmazás vagy végkielégítés nem jár. (2) Amennyiben a 4.600/1933. M. E. számú rendelet 6. §-ának 3. pontja alapján elrendelt nyugdíjazások következtében a pénztár járuléktartalékának fedezetében hiány áll elő, a belügyminiszter a Felügyelő Hatóság (4.600/ 1933. M. E. számú rendelet 3. §-a) előterjesztésére megengedheti, hogy az általa megállapított idő alatt és elvek szerint térítse meg a vállalat e hiányt. 3. §. (1) A Felügyelő Hatóság a 4.600/1933. M. E. számú rendelet I. fejezete alá eső vállalat által fenntartott pénztárnak a jelen rendelet hatálybalépésekor már folyó szolgáltatásait a vállalat gazdasági erejének, a pénztár vagyoni helyzetének, továbbá a tag által annak idején betöltött munkakör jelentőségének és a tag tényleges szolgálati idejének mérlegelésével csökkentheti. (2) Amennyiben az (1) bekezdésben említett gazdasági szempontok a pénztár jövőben megnyíló szolgáltatásainak leszállítását az 1. §. rendelkezései alapján bekövetkező csökkenésen felül is szükségessé teszik, a Felügyelő Hatóság e célból a pénztár alapszabályainak módosítása tárgyában a belügyminiszternek előterjesztést tesz és a belügyminiszter a módosítás felől végérvényesen határoz. Ilyen esetben a módosított alapszabálynak — az 1. §-ban foglalt rendelkezések szem előtt tartásával — rendelkezést kell tartalmaznia arra vonatkozóan is, hogy a tag által a pénztár elismerésének joghatályától kezdődően az alapszabálymódosítás életbelépésének időpontjáig fizetett járulék és a módosítás hatálybalépése után fizetett járulék közötti különbözet a tag javára miként használtassák fel. A nyugdíjak és nyugdíjtermészetű járandóságok leszállítására vonatkozó általános rendelkezések. 4. §• (1) A 4.600/1933. M. E. számú rendelet 26. §-ának második bekezdése alapján a vállalattal járó nyugdíj vagy nyugdíjtermészetű járandóság — tekintet nélkül arra, hogy az határozott időre kötött szolgálati szerződésből folyó javadalmazás vagy nem ily javadalmazás alapján van megállapítva — legfeljebb a következően szállítható le : 1. ha a vállalat által fenntartott elismert nyugdíjpénztár van, arra az összegre, amely az alkalmazottat megilletné, ha a nyugdíjpénztár tagja volna ; 2. ha a vállalat által fenntartott elismert nyugdíjpénztár nincs, de el nem ismert, külön jogi személyként működő nyugdíjpénztár (intézet, alap) van, arra az összegre, amely az alkalmazottat megilletné, ha ennek a pénztárnak (intézetnek, alapnak) tagja volna ; 3. ha ily pénztár sincs, azonban a vállalatnak nyugdíjszabályzata van, arra az összegre, amely az alkalmazottat megilletné, ha a nyugdíjszabályzat rendelkezései reá kiterjednének ; 4. ha sem nyugdíjpénztári alapszabály, sem nyugdíjszabályzat nincs, a nyugdíj vagy nyugdíjtermészetű járandóság csökkentésénél kizárólag az az irányadó, hogy mennyiben változtak meg a vállalat hátrányára azok a viszonyok, amelyek alapján a javadalmazást a 4.600/1933. M. E. számú rendelet életbelépése előtt megállapították. (2) A 4.600/1933. M. E. számú rendelet 26. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezések alapján a nyugdíjat vagy nyugdíjtermészetű járandóságot az idézett rendeletszakasz első bekezdésében megállapított határidőn túl, legfeljebb azonban a jelen rendelet életbelépésétől számított két hónap alatt még csökkenteni lehet. 5. §. (1) A 4.600/1933. M. E. számú rendelet III. fejezete alá eső vállalat igazgatósága — amenynyiben azok a viszonyok, amelyek alapján a 6 §. (1) Ha az alkalmazottnak a jelen rendelet hatálybalépésekor élvezett javadalmazása vagy a javadalmazásnak a jelen rendelet hatályba lépése után emelkedése esetében ez a javadalmazása kisebb annál az összegnél, amely a vállalattól nyugdíj címén a nyugdíjazáskor érvényben lévő szabályok szerint járna, a nyugdíjösszeg — amennyiben az 1929. évi január hó 1. napja óta, illetőleg a vállalatra az 1926 : XVI. törvénycikk alapján irányadó arányszámnak ezután az időpont után megállapítása esetében e megállapítás óta a gazdasági viszonyok a vállalat hátrányára megváltoztak — az említett javadalmazás mértékéig csökkenthető. Az özvegy és az árva nyugdíj természetű járandóságát ilyen esetben a csökkentett nyugdíj alapul vételével kell megállapítani. (2) A jelen rendelet hatályba lépésekor vállalattól vagy elismert vállalati nyugdíjpénztártól már folyó nyugdíjakra és nyugdíjtermészetű járandóságokra az (1) bekezdés rendelkezései szintén irányadók abban az esetben, ha a járandóság kiszámításánál annak idején alapul vett javadalmazás nagyobb annál a javadalmazásnál, amelyet a vállalatnak megfelelő állásban és foglalkozási körben működő és ugyanannyi szolgálati idővel rendelkező alkalmazottai a jelen rendelet hatályba lépésekor kapnak. E bekezdés rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában a vállalat igazgatósága a jelen rendelet hatályba lépésétől számított három hónapon belül intézkedhetik. (3) E § szempontjából javadalmazásnak kell tekinteni minden olyan illetményszerű szolgáltatást, amely a nyugdíjkiszámításának alapjául szolgál. 7 §• A jelen rendelet 4. és 6. §-ának alkalmazásánál a csökkenthető nyugdíj vagy nyugdíjtermészetű járandóság összegébe kell számítani minden olyan szolgáltatást, amelyet a nyugdíjas a vállalattól, az 1928 : XL. t.-c. 101. §-ában említett intézettől, a vállalat által fenntartott elismert nyugdíjpénztártól vagy a vállalat keretében külön jogi személyként fenntartott, de el nem ismert nyugdíjpénztártól (intézettől, alaptól) kap. BUDAPEST KÖZLÖNY 1933 augusztus 1. nyugdíjat vagy nyugdijtermészetű járandóságot megállapították, a vállalat hátrányára lényegesen megváltoztak , arányosan csökkentheti vagy szükség esetében meg is szüntetheti az olyan nyugdíjat vagy nyugdíjtermészetű járandóságot, amelyet a vállalat által fenntartott elismert vállalati nyugdíjpénztár tagja vagy ily tag jogán annak özvegye vagy árvája a pénztártól járó alapszabályszerű nyugdíjon vagy nyugdíjtermészetű járandóságon felül a vállalattól vagy az általa külön jogi személyként fenntartott, de el nem ismert nyugdíjpénztártól (intézettől, alaptól) kap. Az említett rendelet 26. §-ának harmadik bekezdésében foglalt rendelkezést a nyugdíjak és nyugdíjtermészetű járandóságok csökkentése érdekében teendő intézkedésre is megfelelően alkalmazni kell. (2) B §. alapján a nyugellátás csökkentésének a jelen rendelet hatályba lépésétől számított három hónapon belül van helye. A részvényesek csökkentés iránti kérelmüket az említett három hónap elteltétől számított harminc napon belül terjeszthetik elő. Jogorvoslatok: 8. §• (1) A Felügyelő Hatóságnak vagy a vállalatnak a jelen rendelet 2., 3., 5. és 6. §-a alapján hozott határozata vagy foganatosított intézkedése ellen bírói út kizárásával panasznak van helye. Panasszal élhetnek : a vállalat, az alkalmazott, a nyugellátásban részesülő és az 5. § első bekezdése esetében a részvényesek. (2) A panaszra vonatkozóan, amennyiben az a Felügyelő Hatóság vagy a 4.600/1933. M. E. számú rendelet I. fejezete alá eső vállalat határozata (intézkedése) ellen irányul, a 4.600/1933. M. E. számú rendelet 21. §-ának, ha pedig az említett rendelet II. fejezet alá eső vállalat határozatáról(intézkedéséről van szó, e rendelet 27. §-ának rendelkezéseit kell alkalmazni.