Budapesti Közlöny, 1935. február (69. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

1935 február 1. 641. t. sz.-ból : 666.­­ sz. 533. Jegyzetből : Celluloid- és műbörkötésű magyar nyelvű imaköny­vek. Prémbőrtáblák (keresztek, rotondák és zsákok). Körül nem * font, négyszög­letű kaucsukszál 1.5X1.5 mm-nél nem vastagabb. Mindennemű cement. Motorok és motoros járó­művek hűtői. Irótoll, aranyozva. Más dugattyús erőgép. Gőz- és gázturbina és ezek alkotórészei. Használt textilipari gépek. Analitikai, gyógyszer-, aranyműves-, gabonami­­nősítő és más precíziós mérleg, ideértve a precí­ziós súlyokat is. Mechanizmussal bíró kézi bélyegző-, lyukasztó- és lyuggatókészülék, továbbá efféle kézi, valamint gép­be beilleszthető számláló- és számozókészülék. Másutt nem említett áruk szaruból, csontból és más természetes faragóanya­gokból. A 440/M. E. számú 1932. évi rendelet 2., 3. és 4. §-ai alkalmazást nyernek a jelen rendelet értelmében csakis külön engedéllyel behozható áruk tekintetében is. Egyúttal a behozatalnak engedélyhez kötött­sége kiterjesztetik a már korábbi rendeletek révén az engedélykötelezettség körébe eső következő tételek alá tartozó azokra az árukra, melyek eddig az úgynevezett engedélyjegyes eljárásban külön behozatali engedély nélkül voltak behozhatók : 158., 334-ből földidióolaj és szójababolaj, 414. b), 495., 496., 497., 499., 500., 548., 549., 552., 553., 554., 555., 587. a), 596., 597., 605., 619. a/1., 624., 651. a), 678., 807. e), 944. és 948. 5. §• A m. kir. minisztérium a vámjog szabályo­zásáról szóló 1924. évi XIX. t.-c. 5. §-ában kapott felhatalmazás alapján elrendeli, hogy az 1924. évi XXI. t.-c. mellékletét képező autonóm vámtarifa 195. száma alá tartozó diófarönköt csakis a kereskedelemügyi minisz­ternek az érdekelt miniszterekkel együtt ki­adott engedélye alapján szabad a kivitelben vámkezelni. 6. §: Ez a rendelet kihirdetése napján lép életbe. A 2. és 3. szakaszok rendelkezései azonban nem nyernek alkalmazást azokra az árukülde­ményekre, amelyek a vonatkozó fuvarokmá­nyok tanúsága szerint legkésőbb 1935. évi január hó 31-én valamelyik közszállítási inté­zetnél (vasúti, hajózási vagy légiforgalmi válla­latnál vagy postaintézetnél) közvetlen magyar­­országi rendeltetéssel feladattak, ha az elvá­molás legkésőbb 1935. évi február hó 9-én meg­történik. Az ily küldemények tehát legkésőbb 1935. évi február hó 9-ig bezárólag a jelen rendelet kiadása napján érvényben volt vám­tételek mellett vámkezelendők. A 4. §. rendelkezései viszont nem nyernek alkalmazást azokra a küldeményekre, ame­lyek a vonatkozó szállítási okmányok tanú­sága szerint valamely nyilvános szállítási vállalatnál e rendelet kihirdetése napját meg­előző időben közvetlen magyarországi rendel­tetéssel feladattak. Ezek a küldemények külön engedély nélkül és kezelési illetéktől mentesen vámkezelhetők, feltéve, hogy a vámkezelés 1935. évi február hó 9-ig megtörténik. Budapest, 1935. évi január hó 31-én. vitéz Gömbös Gyula s. k. m­. k.ir. miniszterelnök. 702. t. sz.-ból : 794. t. sz. 801. a) t. sz. 807. t. sz. 809. t. sz. 830. t. sz.-ból: 841. t. sz. 845. t. sz. 949. t. sz. Budapesti Közlöny A m. kir. belü­gyminiszter 259.467/1934. B. M. számú körrendelete a „Polysan Complex Immunvaccina“ elneve­zésű gyógyszerkülönlegességnek a „Közgyógy­­szerellátás“ terhére való rendelése tárgyában. Valamennyi törvényhatóság első tisztviselő­jének. A közgyógyszerellátás tárgyában kiadott 400/1932. N. M. M. évi. számú rendelet (1. Rendeletek Tára 1932. évf. 505. oldal) 4. §-ának 2. pontjában foglalt rendelkezésre való utalás­sal tudomás és megfelelő eljárás végett értesí­tem Alispán (Polgármester) urat, hogy az Országos Közegészségi Tanács véleménye alapján megengedem, hogy dr. Pápay Olló­intézet és Szérumtermelő r. t. budapesti (IX., Lónyay­ u. 12. sz.) cég által készített „Polysan complex immunvaccina“ elnevezésű gyógyszer­különlegesség 1X2 ccm-es csomagolásban P 1.10, 3X2 ccm-es csomagolásban pedig a 2­80 ez időszerinti gyógyszertári eladási áron, ezen körrendeletem kihirdetésétől kezdődőleg a „közgyógyszerellátás“ terhére, a fennálló tör­vényes rendelkezések betartása mellett rendel­hető legyen. Budapest, 1935. évi január hó 28-án. A miniszter rendeletéből : Dr. Kolosváry Sándor s. k. miniszteri tanácsos. A m. kir. igazsá jogminiszter 4.009/1935.1. M. számú rendelete a technikai szakkérdésekben kir. bíróságok előtti szakértői működésre való jogosultság szabályozása tárgyában. A mérnöki rendtartásról szóló 1923 : XVII. t.-c. 3. §-ának utolsó bekezdésében kapott fel­hatalmazás alapján a Mérnöki Kamara meg­hallgatásával a kereskedelemügyi, a földmive­­lésügyi és a pénzügyminiszterrel egyetértve a következőket rendelem :­­•§• Ha a szakértő működési körébe tartozó szakkérdések olyan munkára vonatkoznak, amely vagy fenntartott mérnöki munkakörbe tartozik, vagy technikai főiskolai képzettség­,­nek megfelelő elméleti szaktudást igényel, állandó szakértővé kizárólag olyan mérnököt szabad kinevezni, aki az 1923 : XVII. törvény­cikk értelmében alakult mérnöki kamara tagja és legalább nyolc évi gyakorlata van abban a technikai ágazatban, amelyre kinevezése vo­natkozik. 2­ §• Ha az 1. §. alá eső szakkérdésre a bíróság­­ egyes ügyekben szakértőt hallgat meg, szak­értőként — ha nem állandó bírósági szakértőt alkalmaz — mérnöki kamarai tagot alkal­mazzon. Ez a rendelkezés arra való tekintet nélkül áll, hogy a bíróság a szakértők személyére vonatkozólag a feleket meghallgatja-e vagy nem, polgári ügyekben azonban a felek meg­egyezése esetében az 1911 :1. t.-c. 350. §. har­madik bekezdését akkor is alkalmazni kell, ha a felek nem mérnöki kamarai tagot javasol­nak szakértőül.­­ E §. rendelkezéseinek téves alkalmazása vagy alkalmazásának téves mellőzése miatt jogorvoslatnak nincs helye. E §. rendelkezései nem érintik a terheltnek ellenőrző szakértő alkalmazására és személyé­nek megválasztására az 1896 : XXXIII. t.-c. 228. §-ában meghatározott jogát. 3. §. Különösen indokolt esetekben a 2. §. ren­delkezéseitől a 2. §. második és negyedik be­kezdésének esetén kívül is el lehet térni, de az ilyen eltérés előtt a bíróság a Mérnöki Kamarát a lehetőség szerint hallgassa meg. 4. §­Mérnökszakértők kinevezésénél és szakértők­nek egyes ügyekben alkalmazásánál arra is tekintettel kell lenni, hogy a mérnökszakértő a technikai tudományok melyik ágában szer­zett képesítést és ehhez képest mérnök, épí­tész, gépészmérnök, vegyészmérnök, bánya­mérnök, vaskohómérnök, fémkohómérnök, erdőmérnök, közgazdasági mérnök vagy geo­­lógus-e. Tekintettel kell lenni továbbá arra is, hogy ezeken belül is milyen irányú különleges gyakorlata vagy egyébként megszerzett kép­zettsége van. . . . 5. §. Ha a bíróságnak kétsége van afelől, hogy a szakkérdés technikai természetű-e, hogy technikai főiskolai képzettségnek megfelelő elméleti szaktudás nélkül el nem végezhető munkára vonatkozik-e és hogy a technikai tudomány melyik ágába tartozik , a kereske­delemügyi minisztertől kérhet véleményt. 6. §. Mérnöknek ahhoz, hogy bírósági állandó szakértői tisztet vállaljon vagy egyes ügyekben szakértői kinevezést elfogadjon, nincs szüksége hivatali felettes­­hatóságának a 166.642/1932. K. M. számú rendelet 1. §-ában­ meghatározott engedélyére. Ez a rendelkezés nem érinti az 1911 :1. t.-c. 355. §-ának azt a rendelkezését, hogy közszolgálatban álló személy nem alkal­mazható szakértőül, ha­­ezt felettes hatósága a közszolgálat érdekébe ütközőnek nyilvánítja. " .­­ 7. §. Ez a rendelet az 1935. évi február hó 15. napján lép életbe. Rendelkezései az igazságügy­miniszter főfelügyelete alá nem tartozó bíró­ságokra nem állanak. Életbelépésével az erdő­­rendészeti ügyek­­elbírálásánál szakértőül képe­sített erdőtiszteknek alkalmazása tárgyában 6.980/1882. I. M. szám alatt kiadott rendelet hatályát veszti. E rendelet rendelkezései a már kinevezett állandó bírósági szakértők jogállását nem érintik. Budapest, 1935. évi január hó 28-án. Dr. Lázár Andor s. k. m. kir. igazságügy miniszter.­ ­ A m. kir. pénzügyminiszter 1935. évi 23.677. számú rendelete az idegen államok pénznemeiben meg­állapított értékeknek az illetékek, továbbá a fényűzési és az általános forgalmi adó megállapítása szempontjából pengő­értékre történő átszámításáról. Az 1920. évi XXXIV. t.-c. 3. §-ában, vala­mint az 1921. évi XXXIX. t.-c. 32. §-ában nyert felhatalmazás alapján a következőket ren­delem : 1­ §• Az örökösödési illeték kiszabásánál, ameny­­nyiben a kincstár joga erre az illetékre az 1935. év január havában nyílt meg, továbbá az 1935. év február havában esedékes általános és fényűzési forgalmi adók megállapításánál az idegen államok pénznemeiben megállapított értékek a 2. és 3. §-ban meghatározott kulcsok szerint számítandók át pengőértékre. Ha a for­galmi adók alapját alkotó nyers bevétel valutá­ban folyik be, a 2. §-ban, ha pedig devizában, a 3. §-ban megállapított átszámítási kulcs az irányadó. Ha valamely idegen pénznemre a 2. §-ban átszámítási kulcs megállapítva nincsen, de a megfelelő kiűzetésre (devizára) vonatkozó át­számítási kulcs a 3. §-ban közölve van, a for­galmi adók tekintetében a devizákra meg­állapított kulcsot kell alkalmazni és megfor­dítva. Amennyiben a 2. vagy 3. §-ban valamely külföldi pénznemre átszámítási kulcs meg­­állapítva nem lenne, esetről-esetre a pénzügy­minisztérium döntését kell kikérni.

Next