Budapesti Közlöny, 1936. június (70. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-03 / 126. szám

2 A m. kir. pénzügyminiszternek 48.300/1936. IX. b. számú rendelete a tagosítási műszaki eljárás részleteit szabá­lyozó végrehajtási utasítás kibocsátása tárgyában. A 34.700/1935. I. M. számú rendelet 49. §-a alapján a m. kir. földmivelésügyi miniszterrel és a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterrel egyetértve az ehhez a rendelethez mellékelt s a tagosítási műszaki eljárás rész­leteit szabályozó végrehajtási utasítást lépte­tem életbe és elrendelem, hogy a tagosítás műszaki munkálatainál ennek az utasításnak szabályai is alkalmaztassanak. Budapest, 1936. évi május hó 22-én. A miniszter helyett : Dr­. Jakabb Oszkár s. k. államtitkár. Mellésdet a 18.30011936. IX. b. számhoz. A tagosítás műszaki végrehajtási utasítása. I. FEJEZET. Az előmunkálatok. 1. A tagositandó terület elhatárolása. 1­ §• A tagositandó terület határvonalának előze­tes bejárása alkalmával (a 34.700/1935. I. M. számú rendelet — a továbbiakban röviden R. — 88. §.) a birtokrendező mérnök az el­határolási jegyzőkönyvben a földmivelésügyi miniszteri határozat alapján (R. 18. §.) a dűlő megnevezésével felsorolja a tagosításba bevont ingatlanok helyrajzi számait. Ha a tagosításba bevont ingatlanok helyrajzi számai egyes dűlőkben számok kihagyása nélkül folytató­lagos sorrendben következnek, elég a kezdő és záró helyrajzi számot a jegyzőkönyvben fel­tüntetni, pl. Kertalja dűlőben a 828—972. helyrajzi számú ingatlanok. A birtokrendező mérnök a bizalmi férfiak­nak vagy az érdekelteknek a tagosításba be­vonásra vagy abból kivonásra irányuló és a földmivelésügyi miniszteri határozat rendel­kezéseitől eltérő kérelmét a helyrajzi számok felsorolásával külön jegyzőkönyvbe foglalja és ezekről az ingatlanokról átnézeti vázlatot szerkeszt. 2. §• Amennyiben a határvonal bejárása alkalmá­val a birtokrendező mérnök a bizalmi férfiak­kal megállapítja, hogy a tagosítandó területtel tagosítás alá nem eső olyan nagyobb birtok­határos, amelynek szabálytalan birtokhatára a kiosztandó új birtoktagok helyes művelését gátolja és a határvonal kiegyenesítése és szabá­lyozása célszerűen keresztülvihető, ezt a körül­ményt ugyancsak külön jegyzőkönyvbe veszi. (B. 143. §.) A szabályozás folytán kicserélés alá kerülő területet a birtokrendező mérnök úgy kezeli, mint tagosított területet, a szabályozás által érintett földrészletek többi területét pedig úgy, mint tagosításba be nem vont területet. 3. §. A tagosítandó terület határvonalának ki­tűzése céljából (B. 92. §.) a birtokrendező mérnök a határvonalon vagy annak közelében a IV. rendű háromszögelési pontokból pont­kapcsolással vagy sokszögeléssel alappontokat határoz meg. A szomszédos alappontok távol­ságát a helyes pontmeghatározás követelmé­nyeinek figyelembevétele mellett oly módon kell megállapítani, hogy a határvonal törés­pontjai minél rövidebb távolságok mérésével legyenek kitű­zhetők, illetve bemérhetők. Az alappontok meghatározásánál az Állami Földmérés erre vonatkozó utasításai szerint kell eljárni. A trigonometriai módszerekkel (háromszöge­lés, előmetszés, oldalmetszés és hátrametszés) meghatározott alappontok koordinátáinak ki­számítását vagy az Állami Földmérés sok­szögelési utasításában előírt módon logarith­­mikus számítással vagy számológéppel kell elvégezni. Az alappontok meghatározásánál az Állami Földmérés által előírt hibahatárokat túllépni nem szabad. A rendelet kiadásakor az előírt hibahatárok a következők : Alsórendű­ háromszögelések irányméréseinek tájékozásánál a középtájékozástól való eltérés megengedett lineáris mértéke 0,20 m. Két vagy több háromszögből számított alsó­­rendű háromszögelési pontok koordinátáinak különbségéből számított átfogó (K.Ay­-FAx2) megengedett legnagyobb értéke 0,20 m. A kettősen tájékozott sokszögvonal szög­záróhibájának megengedett legnagyobb értéke ivmásodpercekben, külső területen : A ›p =r: 50” víz ahol n a törésszögek számát jelenti. Pl. n = 3 4 5 6 7 8 9 10 A›P= 86 ” 100 " 112/ ’ 122 ” 133 ” 141 ” 150 ” 158 " Községek belterületén a megengedett szög­záróhiba 30”­n, városokban 20” fm. A sokszögvonalak és mérési vonalak vonalas hosszzáróhibájának megengedett legnagyobb értékét külső területeken méterekben a követ­kező kifejezés adja : d ‡ ]/(0,0005 L)2 + 0,00015625 L ahol L a vonal hosszát jelenti méterekben ki­fejezve. A kifejezés az egyes távolságokra az alábbi hibahatárokat adja Községek belső területén ezeknek a hiba­határoknak a 6­0%-a, városokban 3.5.%-a van megengedve. 4. §. A birtokrendező mérnök a tagosítandó terü­let határvonalának közelében meghatározott alappontokat a térkép papiros méretváltozásá­nak figyelembevételével az alaptérképen feltün­teti, a határvonal töréspontjainak az alappon­tokra vonatkozó olyan méreteit, — legcélsze­rűbben derékszögű koordinátáit — melyek alapján azok a helyszínen kitűzhetők, az alap­térképről leméri és ezeket a méreteket a hely­színen kitűzi. Szükség esetén az állami 22. földmérési fel­ügyelőség az állami földmérési térképtártól ki­kéri az eredeti földmérési térképet és az elha­tárolás tartamára ezt bocsátja a birtokrendező mérnök rendelkezésére. A birtokrendező mér­nök az eredeti térképnek sértetlen állapotban visszaszolgáltatásáért teljes felelősséggel tar­tozik. Sok esetben a tagosítás kiosztási munkála­tait, a tervezési és kiosztási térképet az orszá­gos felmérés megfelelő hengervetü­leti rendsze­rében kell szerkeszteni, az alaptérkép pedig vetítés nélkül vagy sztereografikus vetü­letben készült. Ilyen esetben a háromszögelő hivatal a felsőrendű­ és IV. rendű háromszögelési pon­tok koordinátáit mindkét vetületi rendszerben megadja. A birtokrendező mérnök az általa meghatározott alappontok koordinátáit a hen­gervetületi rendszerben számítja és ezeket a két rendszerbeli koordináták különbségével megjavítja. Mindegyik alappont koordinátáit a hozzá legközelebb eső IV. rendű háromszö­gelési pontok két rendszerbeli koordinátáinak különbségével, illetve azok középértékével kell megjavítani. Ha pl. sokszögpont megközelítőleg két IV. rendű háromszögelési pont összekötő egyene­sébe esik, koordinátáit e két pont koordináta­eltéréseinek középértékével kell megjavítani, vagy ha V. rendű háromszögelési pont meg­közelítőleg három IV. rendű pont által meg­adott háromszög súlypontjába esik, koordiná­táit a három pont koordináta-eltéréseinek kö­zépértékével kell megjavítani. Az alaptérképen a pontokat az ilyen módon javított koordiná­tákkal kell feltüntetni. A háromszögelő hivatal a IV. rendű három­szögelési alappontok régi vetületi rendszerre vonatkozó koordinátái helyett megadhatja a régi rendszerben az új rendszerű térképszel­vénylapok sarokpontjainak koordinátáit. Ez esetben a birtokrendező mérnök a régi szel­vénysarkok gondos megvizsgálásával az alap­térképen ezeket tünteti fel és ezek által meg­adott hálózat alapján térképezi az alapponto­kat és mérési eredményeket. Ha az eredeti vagy az alaptérképről lemért adatok alapján kitűzött határvonal a termé­szetben található határvonallal összeesik, vagy azzal a térképről való méretlevétel pontosságá­nak határán belül, vagyis 0,6 méreten belül egyezik, a birtokrendező mérnök a természet­ben található határvonalat jelöli meg az elő­írt módon (R. 92. §.1. Ha a kitűzött és a természetben található határvonal között nagyobb eltérés mutatkozik, annak okát meg kell állapítani. Meg kell vizsgálni, hogy az eltérést nem fel­mérési hiba okozza-e, mely esetben ennek ki­igazításáról az állami mérnök a vonatkozó szabályok értelmében gondoskodik. Amikor a térképről kitűzött határvonal a helyszínen található határvonaltól eltér ugyan, de ez utóbbi jellegzetes, pl. régi árok, fasor, élő­sövény vagy kőfal, annak fenntartása tehát a jövőre nézve is célszerűnek látszik és a szom­szédos ingatlanok birtokosai ingatlanaikat már hosszabb idő óta e szerint békésen birtokolják, a természetben található határvonalat kell ki­tűzni, bemérni és az alaptérképen feltüntetni. Amennyiben a határvonal nem ilyen jelleg­zetes és megállapítást nyer, hogy a tagosí­tandó területtel határos, de tagosítás alá nem eső ingatlan tulajdonosa nagyobb területet el­foglalt, lehetőleg az alaptérképen feltüntetett eredeti határvonalat kell kitűzni. Ha a tagosí­tás alá nem eső szomszédos ingatlan tulajdo­nosa a határvonal ilyen megváltoztatásához nem járul hozzá, vagy ha a terület visszaadása a tulajdonos lényeges károsodásával jár (pl. gyümölcsfákkal vagy szőlővel van beültetve) és a tulajdonosnak tagosításba bevont ingat­lana is van, a becsléskor az elfoglalt terület minőségi osztályát is meg kell állapítani és a tulajdonos tagosításba bevont ingatlanainak becsértékéből az elfoglalt terület becsértékének levonását kell javaslatba hozni. Ha ellenben az elfoglalt terület tulajdonosának tagosításba bevont ingatlana nincs, a törvényszék döntése az irányadó. Különös gondot kell fordítani a községi és közbirtokossági ingatlanok határvonalainak ki­tűzésére. A határvonal kitűzésénél az ingatlanok cél­szerűbb művelésének lehetővé tétele végett a törések számát a lehetőség szerint csökkenteni kell és ezért a kisebb töréseket területi ki­­egyenlítéssel meg kell szüntetni, ha ezáltal a tagosítás alá nem eső szomszédos ingatlanok tulajdonosait károsodás nem éri, illetve ha a határvonal kiegyenlítéséhez hozzájárulnak. Az elhatárolás befejezése után a birtokren­dező mérnök a tagosítás által érintett minden dűlőnek tagosításba bevont és abból kivont összes területét jegyzékben állítja össze, melyet az elhatárolási jegyzőkönyvhöz csatol. 5. §: A tagosítandó terület határvonalának köz­ségi határral összeeső szakaszát az állami mér­nök tűzi ki és az esetleges kisebb változásokat mindkét község munkarészein átvezeti (K. 92. §, második bekezdés), de a kitűzéshez szük­séges alappontokat a birtok­rendező mérnök határozza meg. A határvonal kitűzéséhez és a birtokrendező mérnök által végrehajtott elhatárolás felölt­i vizsgálatához az állami mérnök a földmérési L 1 ,d 100 m 0,14 m 200 0,20 top 0,32 ..... 600 0,41 .... . 800 , 0,53 1000 0,64 1200 0,741 Budapesti Közlöny 1936 junius 3.

Next