Budapesti Közlöny, 1936. október (70. évfolyam, 224-251. szám)

1936-10-01 / 224. szám

1936 október 1. sebben vagy keskenyebben, de a tavaszi pászta az őszitől mindig élesen elkülönül. Törzsén az ághelyek (göcsök) örvökben (egyenlő magasságban) állanak. Kérge a fiatal törzsek felső részén (pirosas) sárga, vékony lehámló pararéteggel ; az alsó részén az idősebb törzs mélyen hosszan repedezett, vastag szürkésbarna kérget visel. Fajsúlya : 0.53. Fekete fenyő (Pinus nigra) Schwarzkiefer. Valódi gyantajáratokkal, amelyek a keresztmetszeten igen számosak, a fa pedig hosszmetszetén a nagyszámú gyantajárat következtében gyakran teljesen barnásan aprón vonalkázott. Fája az előbbiéhez különben nagyon hasonló, de emennél a geszt a keresztmetszet alig egyharmadát teszi ki és mint fent említettük, gyantában sokkal dúsabb és súlyra nehezebb. Kérge a felső törzsrészekben is durván cserepes, sötétszürke szinű, idősebb korban mélyen repedezett barnafehéres foltokkal tarkított. Fajsúlya : 0.67. S) A geszt sötétpirosbarna. Vörösfenyő (Larix decidua. Mill.) Lärche. Keresztmetszetén valódi kevés számú gyantajáratot találunk. A szilacs keskeny, sárgás, a geszt sötétpirosbarna. Évgyűrűi a magas hegységekből származóknál keskenyek, de dombvidékről származóknál szélesek és ezeknél az utóbbiaknál a geszt színe is világosabb és ilyenkor színében a geszt nagyon hasonlóvá lesz az erdei fenyőhöz. Mindkét termőhelyről származóknál azonban a tavaszi és őszi puszta elkülönítő vonala ugyanazon évgyűrűn belül igen éles, élesebb, mint az erdei fenyőnél. Gyantajáratai egyesével állanak és kisebb átmérőjűek, mint a leginkább kettesével álló erdei fenyőgyantajáratok keresztmetszetei. Kérge vastag és durva cserepekben leváló, a külső kéregcserepek barnaszínűek, ha azonban lepattintjuk, akkor látszik a kárminpiros belsőkéreg. Ez a legbiztosabb megkülönböztetés az erdei fenyőtől, ha a fa kéregben fekszik előttünk. Jóval nehezebb, mint az erdei fenyő fája. Fajsúlya : 0,61. II. Lombos fák fája. A fa szövete különböző és nem sugárirányban egyenletesen elrendezett elemekből van felépítve. A bő üregű vékonyfalú edények, (likacsok) váltakoznak szüküregü vastagfalú elemekkel (farostok), utóbbiak kötegeket alkotván, tömör, kemény alapanyagnak tűnnek fel, amelyben a likacsok mintegy be vannak ágyazva. Az évgyűrű vagy erősen elkülönül azáltal, hogy a likacsok a tavaszi pásztában az évgyűrű határán helyezkednek el (gyűrűs likacsú fák) vagy az évgyűrű határát csak egy sötétebb színű körvonal jelzi és az edények (likacsok) az egész területen egyenletesen vannak szétszórva (szórtlikacsu fák). A bélsugarak szabad szemmel legnagyobb részt láthatók. A) Gyűrűs likacsu fák. a) A gyűrűben álló likacsok (edények) közei valamennyien nyitottak, üregesek. a) a bélsugarak szélesek, jól láthatók. Cser. (Csertölgy) (Quercus cerris, L.) Zerreiche. Az őszi pászta szűk üregű edényei egyenként és a bélsugárral párhuzamos sorban állanak, a sötétebb szinü farostok között, miért is a bélsugárral párhuzamos világosabb szinü vékony vonalaknak tűnnek fel ; a rostkötegek alkotta sötétebb szinü vonalkák tehát végig egyforma szélesek, sőt néha az évgyűrű határa felé szélesedők. A gyűrű likacsai igen szélesek, mindig üregesek és kettő, ritkán három sorban állanak. A szilacs világosabb, a geszt sötétebb pirosbarna , a bélsugarak különböző szélesek és számosabbak, mint a tölgyeknél (4 cm-es darabon 15—20). Az őszi pászta edényei vastag falúak, körülékes vagy tojásdad keresztmetszetűek. A kéreg igen vastag, durva, korán hosszanti repedésekkel ellátott feketés szürke, keresztmetszete háromszögű és a repedések fenekén hosszanti vörös fonal fut végig. Fajsúlya : 0.83» Tölgy. (Quercus robur és Quer, sessiliflora. Salisb.) Eiche. Az őszi pászta szűk üregű edényei vékonyfalúak, csoportosan szélesebb sort alkotnak, amelyek a bélsugárral párhuzamosak, az évgyűrűk határfelé ferdén elhajlók, miért is a köztük lévő rostkötegek a bélsugárral párhuzamosan sötétebb és kifelé keskenyedő vonalkákat alkotnak. A gyűrű likacsai egy vagy két sorban állanak , kis százalékuk gesztesítő anyagokkal van eltömve, a radiális metszeten ezek apró vonalkaszerű csatornácskákat mutatnak. A széles bélsugarak kevesebb számúak, mint a csernél, (4 cm-en számuk 10—12). A szilács keskeny sárgásfehér, a geszt sötétbarna. Fája kemény, nehéz, jól hasadó. Kérge fiatalon sima, ezüstös szürke, később szürke és vastag, hosszant mélyen repedezett. Fajsúlya : 0.76. b) A bélsugarak keskenyek, szabad szemmel nem (vagy alig) láthatók. Szelíd gesztenye (Castanea sativa, Mill.) Edelkastanie. Az őszi pászta edényei szűk Üregűek és a tölgyekéhez hasonlóan a bélsugárral párhuzamos világosabb színű vonalkákat alkotnak. A likacsgyűrűben a nyitott edények háromnégy sorban állók. A szilacs igen keskeny, piszkos sárga, a geszt világosbarna. A kéreg szürke, finoman repedezett. Fajsúlya 0.66. Szil (Ulmus scabra. Mill, és U. glabra. Mill. Rüster. Az őszi pászta edényei a bálsugárra merőleges, vagy ferde sorokat alkotnak, tehát az őszi pásztában erősen hullámos, világosabb vonalakat látunk körbefutni. A likacsgyűrűben a nyitott edények több sorban állanak. A szilacs keskeny, világossárga, a geszt barna. Fája meglehetősen nehéz, kemény, nehezen hasadó. Kérge vastag, világosszürke, a tölgyekéhez hasonló. (A mezei szilnél erősen párás.) Fajsúlya 0.69. Magas kőris (Fraxinus excelsior.) Esche. Az őszi pászta edényei rendszertelenül szétszórtak, apró világos pontoknak látszanak, helyenként, különösen az évgyűrű külső határán igen aprók lesznek és gyűrűsen vagy kisebb darabokon ferdén futó vonalakká folynak össze. A szilacs széles, sárgásfehér, néha zöldessárga, a geszt barna, amely idővel sötétül. A gyűrű likacsai mind nyitottak és a hosszmetszeten csoportjaik hosszabb, sötétebb vonalkákat (erezést) mutatnak. Fája kemény, nehéz, eléggé rugalmas, fénylő felülettel jól hasad. Kérge fiatalon sima, zöldesszürke, idősebb korban sem nagyon vastag, szürkebarna, hosszant és keresztrepedésekkel osztott kéreg alakul ki, amely alatt egy világosabb színű háncs húzódik meg. Fajsúlya : 0.73. p) A gyűrűben álló likacsok felerészben eltömöttek. Eperfa (Morus alba) Maulbeere: A gyűrűben álló likacsok üregei a belső sorban erősen kisebbednek. Az őszi pászta edényei, mint apró fehér pontok látszanak, amelyek egyenként állanak, az évgyűrű külső határán pedig rövid keresztvonalakban egyesülnek. A bélsugarak igen keskenyek, de szabad szemmel még érzékelhetők, sűrűn állanak (1 cm-es darabon 20—40). A szilacs keskeny, sárgásfehér, a geszt sárgásbarna, amely idővel mindig sötétebb színű lesz (csokoládébarnáig). Fája meglehetősen kemény, nem nehéz, nehezen hasad. Kérge vastag, erősen repedezett, szürkebarna. Fajsúlya 0.65. g) A gyűrűben álló likacsok majdnem valamennyien eltömöttek, zártak. Akác. (Robinia pseudacacia. L.) Akazie. A tavaszi pászta fehéres színével erősen eltérő a sötétebb színű őszi pásztától, utóbbiban az edények szétszórtan álló egyforma fehér pontoknak látszanak, vagy helyenkint ferdén, vagy gyűrűsen haladó rövid vonalkákban egyesülnek. A bélsugarak igen keskenyek, jól csak nagyítóval láthatók, igen számosak. (1 cm-ként 50—60). A szilacs igen keskeny, sárgásfehér, a geszt világosabb vagy sötétebb sárgásbarna. A kéreg vastag, hosszant mélyen barázdás, barnaszürke, alatta a háncs sárga. Fajsúlya 0.78. B) Szórtlikacsú fák at Az edények (likacsok) nyitottak, üregesek, nagyok, szabad szemmel jól láthatók. Közönséges dió (Juglans regia, L.) Walnuss. A szilacs piszkos-fehér (szürke), a geszt barna, gyakran sötétebb sávokkal. Fája közepesen kemény és nehéz, jól hasadó. Az évgyűrű határát egy farostokból álló sűrűbb szövetű vonalgyűrű alkotja. Az őszi pásztában az évgyűrűvel párhuzamosan futó fehér vonalkák (parenchym sorok) észlelhetők. A bélsugarak szabad szemmel nem láthatók. A kéreg világosszürke, mélyen és hosszan barázdált. Fajsúlya 0.68. Fekete dió. (Kaukázusi dió. L. Juglans nigra.) Schwarznuss. A szilacs gyengén pirosassárga, a geszt sötét vörösbarna. Fája könnyebb a közönséges dió fájánál, színében és abban különbözik tőle, hogy évgyűrűi hullámosabbak és az őszi pásztában a keresztvonalkák még kézinagyítóval is alig kivehetők. Kérge fekete, csomóros külsőt mutat, mélyen barázdált. Fajsúlya 0.54. p) Az edények zártak, aprók, de mint világos pontok a keresztmetszeten jól láthatók. Közönséges nyír. (Betula pendula. Both.) Birke. A fa sárgásfehér vagy gyengén pirosasfehér. Színes, geszt nélküli puha, nehezen hasad, hosszmetszetei selymesen fénylők, gyakoriak a bélfoltok benne. Az évgyűrűk nehezen különíthetők el, határukat egy tömör farostokból álló vonal jelzi. A bélsugarak nem láthatók. A kéreg sokáig sima marad, fehérszínű vékony szalagokban lehúzható, később mélyen barázdált, igen kemény, vastag és durva, szürkefekete. Fajsúlya : 0.65. g) Az edények igen kis üregűek, annyira aprók, hogy a keresztmetszeten szabadszemmel egyáltalán nem láthatók. a) A bélsugarak nagyrésze igen széles, jól láthatók. Bükk. (Tagus Silvatica. L.) Rotbuche. A fa kemény, színes geszt- és bélfoltok nincsenek. A bélsugarak fénylők, az évgyűrű határán kiszélesedők, a radiális metszeten magas u. n. bélsugártükröket alkotnak, az évgyűrűk nem hullámosak. Fája egészségesen pirosasfehér, néha azonban gombabetegségtől származó szabálytalan alakú vagy csillagos rajzolatú sötétbarna álgeszttel ; nehéz, kemény, jól hasadó. Gőzölni is szokták, mikor is a szelvényáru piros (sárgarépaszínű) szint vesz fel. A kéreg sima marad, aránylag vékony szürke, vagy barna .(Ritka kivétel a „kövi“ blikknél a repedezett kéreg.) Fajsúlya : 0.71. Gyertyán. (Carpinus betulus. L.) Weissbuche. A bélsugarak nem fénylők, u. n. álbélsugarak (lupával apró hosszanti vonalkák) (faparenchum sorok) fedezhetők fel bennük, iveitek ; az évgyűrűhatár vonala erősen hullámos. A fa kemény, nehéz, szívós, nehezen hasítható, egyenletesen fehér színű, a törzs gyakran bordás. A kéreg sima marad, vékony, szürke szinűi. Fajsúlya : 0.74. Mézgás éger. (Alnus glutinosa, Gärtn.) Roterle. A fa puha, színes geszt nincs, azonban bélfoltok látszanak a fában. A könnyű fa szövete meglehetősen egyenletes, a széles bélsugarak álbélsugarak, nem nagyon feltűnőek, közöttük az évgyűrű határa íveit. Színe friss vágáskor élénkpiros (sárgarépaszínű,) később világos Budapesti Közlöny .