Budapesti Közlöny, 1938. január (72. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

2­ 4­ §. A 6.500/1935. M. E. számú rendelet 4. §-ának az 1927 : XXI. t.-c. 8. §-át módosító (2) bekez­dése, valamint az idézett rendeletnek az 1928 : XL. t.-c. 11. §-át módosító 38. §-a akként mó­dosul, hogy abban az esetben, ha a tényleges szolgálatban álló közszolgálati alkalmazottnak ebből a szolgálatból eredő jövedelme kisebb az egyéb keresőforrásból eredő jövedelménél, köz­­szolgálatát csak akkor lehet főfoglalkozásnak tekinteni, ha az ebből eredő jövedelme havi 80 pengőt meghalad. §• (1) Az 1927 : XXI. t.-c. 9. §-ának első bekez­dése azzal egészíttetik ki, hogy sem a biztosítási viszonyt nem tartja fenn, sem biztosítási vi­szonyt nem létesít egymagában véve az, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszűnése után e törvény alapján segélyezésben részesül, kivéve, ha a munkavállaló keresőképtelen beteg. (2) A 6.500/1935. M. E. számú rendelet 5. §-a hatályát veszti. 6­ §• Az 1927 : XXI. t.-c. 14. §-a első bekezdésének első mondata akként módosul, hogy az önkén­tes biztosítás a felvétel napjával kezdődő nyolc hét leteltét követő nappal abban az esetben lép hatályba, ha a járulékot erre az időre meg­fizették. 7­ §• Az 1927 : XXI. t.-c. 16. §-ának ötödik bekez­dése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy az említett bekezdésben foglalt rendelkezést al­kalmazni kell abban az esetben is, ha a munka­napok száma azért kevesebb, mert a biztosí­tásra kötelezett vállalatra, üzemre, hivatalra vagy foglalkozásra a munkaidőre vonatkozó törvényes rendelkezések alapján megállapított heti leghosszabb munkaidőt nem hat, hanem öt nap között osztották fel. 1. §. Az 1927 : XXI. t.-c. 26. §-ának a 9.090/1931. M. E. számú rendelet 8. §-ával módosított ötödik bekezdése, valamint az 1928 : XL. t.-c. 27. §-ának a 9.090/1931. M. E. szám­ú rendelet 8. §-ával módosított (5) bekezdése azzal a ren­delkezéssel egészíttetik ki, hogy az intézet a vállalkozótól való behajtás megkísérlése nélkül közvetlenül is megállapíthatja az építtető fele­lősségét annak a hányadnak az erejéig, amely­nek az építési vállalkozó intézeti folyószámlá­jára való befizetése az építtetőt a felelősség alól mentesítette volna, feltéve, hogy a vállalkozó hitelérdemlően igazolja, hogy az építtető a vál­lalati, illetőleg a kiviteli összegnek egy részét erre a célra visszatartotta. Ennek a rendelke­zésnek alapján az építtetőt nem lehet magasabb összeg közvetlen befizetésére kötelezni, mint amennyit a fentebb említett jogszabályi rendel­kezések értelmében közvetlen befizetés céljára visszatartott. 9. §. Az 1927 : XXI. t.-c., 32. §-ának második be­kezdése alapján keresőképtelenség címén nem lehet segélyezésre igényjogosultnak tekinteni azt a családtagot, akinek keresőképtelenségét nem állandó jellegű testi vagy szellemi fogya­tékosság okozza, hanem keresőképtelen álla­pota — bár hosszabb időre — keresőképtelen­séget okozó betegségnek csupán átmeneti kö­vetkezménye. 10. §. (1) A 9.090/1931. M. E. számú rendelet 14. §-ának az 1927 : XXI. t.-c. 48. §-a első bekez­dését kiegészítő első bekezdése az alábbiak szerint módosul: „Az ápolási költség az intézetet az ápolásba­­vétel napjától a legalsó kórházi osztály szerint terheli. Amennyiben az igényjogosult részére házi ápolás esetében járó táppénz összege a legalsó kórházi osztály szerinti napi ápolási költségnél kisebb, az ápolásnak befejezett huszonnyolc napja utáni időre, — amely huszonnyolc napba a felvétel napja is beszámít, — az intézet a kórház (klinika) részére csak az e táppénznek megfelelő összeget téríti meg. Az ápolás utolsó napjára az intézetet fizetési kötelezettség nem terheli, a kórháznak (kliniká­nak) tehát a biztosító intézettől a ténylegesen igénybevett ápolás költségéből huszonnyolc napot meg nem haladó ápolás esetében egy napi ápolási költség, huszonnyolc napot meg­haladó ápolás esetében pedig egy napi táp­pénz, illetőleg, ha a táppénz összege a napi ápo­lási költségnél nagyobb, egy napi ápolási költ­ség nem jár.“ (2) Az 1927 : XXI. t.-c. 48. §-ának a 9.090/ 1931. M. E. számú rendelet 14. §-ával és a 6.500/1935. M. E. számú rendelet 18. §-ával kiegészített első bekezdése azzal a rendelkezés­sel egészíttetik ki, hogy a biztosító intézet az állam, a törvényhatóságok és a községek által fenntartott különleges rádium- és röntgen­gyógyintézetbe beutalt biztosítottak után az ápolás huszonnyolcadik napján túl is minden­képen az utóbb említett gyógyintézet legalsó osztálya szerinti teljes napi ápolási költséget fizeti. 11­ §• Az 1927 : XXI. t.-c. 51. §-a azzal a rendelke­zéssel egészíttetik ki, hogy az önkéntesen bizto­sított, úgyszintén az önkéntes továbbfizetéssel biztosított, valamint ezeknek családtagjai csak akkor tarthatnak igényt segélyezésre, ha a biz­tosított két járulékrészletnél több járulékkal nem tartozik. 12. §. Az 1927 : XXI. t.-c. 54. §-ának második be­kezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy a levonás a terhességi, gyermekágyi és szoptatási segély napi összegének fele részéig terjedhet abban az esetben, ha az intézet a se­gélyt több hétre előre utalta ki. 13. §. (1) Az 1927 : XXI. t.-c. 62. §-ának első be­kezdése akként módosul, hogy az idézett tör­vénycikk 61­. §-a második és harmadik bekez­désének rendelkezései alá nem tartoznak a ház­tartási munkaadók, valamint azok a munka­adók, akik elemi erővel hajtott gépet vagy gőz­kazánt számo­ttevő termelési tényezőül nem használnak és tízs­él több munkavállalót rend­szerint nem foglalkoztatnak, úgyszintén azok a munkaadók sem, akik elemi erővel hajtott gé­pet, vagy gőzkazánt számottevő termelési té­nyezőül használnak ugyan, de ötnél több munkavállalót rendszerint nem foglalkoztat­nak. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezése­ket az 1937. évi január hó 1. napjától kezdődő hatállyal kell alkalmazni; azok a munkaadók, akik az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések alapján mentesülnek a baleseti biztosítási járu­lék fizetése alól, az 1937. évi január hó 1. nap­jától az 1937. évi december hó 26. napjáig járó baleseti biztosítási díjat az erről szóló fizetési meghagyás keltét magában foglaló hónap kö­vető hó utolsó napjáig egy összegben kötelesek megfizetni. 14. §. Az 1927 : XXI. t.-c. 192. §-ának első bekez­dése, illetőleg az 1928 : XL. t.-c. 16. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy az intézet mellőzheti a 2 pengőn aluli összegű követelései­nek érvényesítését, ha az érvényesítéssel járó ügyviteli költség a követelés összegével arány­ban nem áll. Az eljárás részletes szabályait a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyet­értve rendelettel álla­pítja meg. 15. §. Az 1927 : XXI. t.-c. 226. §-ának ötödik be­kezdését akként kell értelmezni, hogy az Orszá­gos Munkásbiztosító Pénztár volt orvosi nyug­­díjintézetének a nyugdíjasaival és várományo­saival szemben­­ fennálló vagy megállapított jogai és kötelezettségei, úgyszintén az illető biz­tosító pénztárnak e nyugdí­jasokkal és váromá­nyosokkal szemben fennálló vagy megállapított jogai és kötelezettségei a biztosító intézetre nem szállanak át. 16. §. Az 1928: XL. t.-c. 10. §-a (3) bekezdésének első mondata, illetőleg a 9.090/1931. M. E. számú rendelet 39. §-a azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy a Budapest székesfőváros szolgálatában álló, nyugellátási igénnyel, nem rendelkező tisztviselők és egyéb alkalmazottak, illetőleg igényjogosult hozzátartozóik öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági ellátásának az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak ilyen ellátásával összhangban való megállapí­tása a székesfőváros önkormányzati közigazga­tásának hatáskörébe tartozik. • 17. §■ Az 1928 : XL. t.-c. 134. §-ának (2) bekezdése, a 9.090/1931. M. E. számú rendelet 46. §-a, ille­tőleg a 6.500/1935. M. E. számú rendelet 59. § a akként módosul, hogy az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági biztosítás járuléktarta­lékalapjából a betegségi biztosítás céljára az 1940. évi végéig lehet kölcsönt adni. Az 1928 : XL. t.-c. 145. §-ának (6) bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó pénz­intézetek által létesített közös pénzintézeti nyugdíjpénztár fenntartói közé a belügymiinisz­­ter előzetes engedélyével — tekintet nélkül a törvény említett §-ában megszabott feltételekre — beléphetnek olyan, a Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó pénzintézetek, az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozó szövetkezetek és a Pénzintézeti Központ, illető­leg az Országos Központi Hitelszövetkezet kö­telékébe nem tartozó közérdekű hitelintézetek, amelyek a belügyminiszter által a pénzügy­­miniszterrel egyetértésben megállapított össze­get a Pénzintézeti Központnál létesített biztosí­téki alapba készpénzben befizették. Az ilyképen csatlakozó intézeteket a közös nyugdíjpénztárt fenntartó vállalatok kötelezettségeiért egyetem­­leges felelősség nem terheli. Ezeknek az inté­zeteknek a közös nyugdíjpénztár kötelékébe felvett alkalmazottai az öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági kötelező biztosítás alól mentesek. 19. §. (1) A 9.090/1931. M. E. számú rendelet 47. §-a hatályát veszti, az 1928 : XL. t.-c. 148. és 149. §-ainak az átutalási járuléktartalékról szóló eredeti rendelkezései újból alklamazást nyernek. (2) Az 1928 : XL. t.-c. 10. §-ának (3) bekez­dése alapján kiadott rendeleteknek az átutalási járuléktartalékról szóló rendelkezései az idézett törvény 148. és 149. §-aiban foglalt ezeknek az eredeti rendelkezéseknek megfelelően módosul­nak. 20. §. Az 1927 : XXI. és az 1928 : XL. törvénycik­keknek mindazok a rendelkezései, amelyek a biztosító intézetek iratainak kézbesítéséhez jog­következményeket fűznek, akként módosíttat­nak, hogy a határidőt a jogkövetkezmény be­állása szempontjából nem az irat kézbesítésétől, hanem az irat kézbesítését követő naptól kell számítani. • 21. §. (1) A 9.600/1932. M. E. számú rendelet 25. §-ának (2) bekezdése azzal a rendelkezéssel egészíttetik ki, hogy a belügyminiszter meg­szüntetheti annak az orvosnak intézeti szerző­dését is, aki az államtól vagy az állammal a nyugellátás szempontjából viszonosságban álló nyugdíjintézettől nyugellátást vagy hasonló természetű más szolgáltatást kap. A megszünte­tésnek csak akkor lehet hely­e, ha az orvosnak létfenntartása családi állapotára, vagyoni viszo­nyaira és egyéb körülményeire is figyelemmel biztosítva van. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések hatálya kiterjed a Magánalkalmazottak Bizto­sító Intézeténél vagy más betegségi biztosító intézetnél szerződött orvosra is . (3) A belügyminiszter az orvos intézeti szer­ződését a 9.600/1932. M. E. számú rendelet 25. §-ának (2) bekezdése, valamint az e §. (1) és (2) bekezdése alapján egy évi felmondással szüntetheti meg. A felmondási időre járó illet­­ményen felül az orvos végkielégítést vagy kár­térítést nem követelhet. Budapesti Közlöny 1938 január 1­1. szám.

Next