Budapesti Közlöny, 1938. január (72. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
1938 január 1. — 1. szám. Budapesti Közlöny 22. §. A 3.330/1935. M. E. számú rendelet rendelkezéseit a szabadkézből vállalatba adás esetében is értelem szerint alkalmazni kell. A belügyminiszter felhatalmazást kap, hogy az iparügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapíthassa meg azt az értékhatárt, amelyen alul a szabadkézből vállalatba adásnál a társadalombiztosítási tartozások kimutatásától, illetőleg a vállalati összeg egy részének a biztosító intézet javára szóló engedményezésétől el kell tekinteni. 23. §. E rendelet 19. és 22. §-a a belügyminiszter rendeletével megállapított napon, többi §-a pedig a kihirdetés napján lép hatályba. Végrehajtásáról a belügyminiszter gondoskodik. Budapest, 1937. évi december hó 16.-án. Dr. Darányi Kálmán s. k. m. kir. miniszterelnök. A m. kir. minisztérium 7.850/1937. M. E. számú rendelete a vármegyei, a városi és a községi tisztviselők és egyéb alkalmazottak, valamint hozzátartozóik öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági ellátásának rendezése tárgyában. A m. kir. minisztérium az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928 : XL. t.-c. 10. §-ának (3) és (4) bekezdésében, illetőleg a 9.090/1931. M. E. számú rendelet 39. §-ának második bekezdésében foglaltak alapján a következőket rendeli : I. FEJEZET. Alaprendelkezések: 1. §• (1) A vármegyék, a városok és a községek a hivatalaikban, úgyszintén az általuk fenntartott vagy kezelt intézményeknél, intézeteknél, alapoknál, vállalatoknál és üzemeknél tényleges szolgálatban álló azokat az alkalmazottakat, akik részére az ellátásról szóló joghatályos szabályrendelet (nyugdíjszabályzat) rendelkezései szerint ellátás egyáltalában nem jár, az 1938. évi január hó 1. napjától kezdődően az Országos Társadalombiztosító Intézetnél, illetőleg a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére az 1928 : XL. törvénycikk rendelkezései szerint biztosítani kötelesek. (2) A vármegyék, a városok és a községek hivatalaiban, úgyszintén az általuk fenntartott vagy kezelt intézményeknél, intézeteknél, alapoknál, vállalatoknál és üzemeknél az 1929. évi január hó 1. napja és az 1937. évi december hó 31. napja közötti időben tényleges szolgálatot teljesített azokat az alkalmazottakat, akik részére az ellátásról szóló joghatályos szabályrendelet (nyugdíjszabályzat) rendelkezései szerint ellátás egyáltalában nem jár, az Országos Társadalombiztosító Intézet, illetőleg a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete terhére az 1928 : XL. törvénycikk rendelkezései szerinti ugyanolyan jogok illetik meg, mintha az említett alkalmazás tartama alatt a nevezett intézetek valamelyikénél öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére kötelezően biztosítva lettek volna. (3) Az (1) és (2) bekezdés hatálya alá tartoznak különösen : a) a kizárólag tiszteletdíjjal, továbbá a felmondás feltételével alkalmazottak, valamint azok, akik kifejezetten csak bizonyos meghatározott időre, vagy csak átmeneti szolgálatra, vagy csak valamely munkálatnak befejezéséig nyertek alkalmazást, úgyszintén azok is, akiknek illetményeit külön szerződés állapítja meg ; b) a munkások és napszámosok; c) a községi dijnokok, a községi altisztek, szolgák és kisegítő szolgák, a községi szegődményesek (kisbiró, hajdú, rendőr, hadnagy, kézbesítő, postaküldönc, éjjeliőr, bába, vágóhídi szolga, fertőtlenítő, helypénzszedő, a községi előfogat kocsisa és hasonló minőségben szolgálatot teljesítő más alkalmazott.) 2. §. (1) A vármegyék, a városok és a községek maguk gondoskodnak a hivatalaikban, úgyszintén az általuk fenntartott vagy kezelt intézményeknél, intézeteknél, alapoknál, vállalatoknál és üzemeknél tényleges szolgálatban álló azoknak az alkalmazottaknak és hozzátartozóiknak öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági ellátásáról, akik oly minőségben teljesítenek szolgálatot, amely minőségben végkielégítésre nincsen igényük, nyugdíjra pedig csak az ellátásról rendelkező joghatályos szabályrendeletben (nyugdíjszabályzatban) meghatározott legkisebb szolgálati idő eltelte után tarthatnak igényt. A vármegyék, a városok és a községek terhére esik az ugyanilyen alkalmazottaknak ellátása abban az esetben is, ha azok az 1929. évi január hó 1. napja és az 1937. évi december hó 31. napja közötti időben teljesítettek tényleges szolgálatot. (2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartoznak különösen : a) az ideiglenes minőségű tisztviselők, gyakornokok és kezelők (kezelőnők) ; b) a vármegyei és városi ideiglenes minőségű altisztek, szolgák és kisegítőszolgák ; c) a vármegyei és a városi dijnokok. 3. §. (1) Nem esnek e rendelet hatálya alá a vármegyék, a városok és a községek hivatalaiban, úgyszintén az általuk fenntartott vagy kezelt intézményeknél, intézeteknél, alapoknál, vállalatoknál és üzemeknél tényleges szolgálatban álló azok az alkalmazottak : 1. akik fizetéstelen, illetőleg díjtalan minőségben teljesítenek szolgálatot, vagy kizárólag tiszteletbeli állást töltenek be ; 2. akiknek ez a szolgálata a társadalombiztosításra vonatkozó törvényes rendelkezések szerint mellékfoglalkozásnak minősül ; 3. akik ellátás élvezetében nem állanak ugyan, de megelőző állami, vármegyei, városi vagy községi szolgálat, vagy az állami szolgálattal a nyugellátás szempontjából viszonosságban levő más szolgálat után állandó ellátásra (nyugdíjra, nyugbérre) már jogosultakká váltak ; 4. akiknek javadalmazása havonként 500 pengő, illetőleg évenként 6.000 pengő összeget meghalad, feltéve, hogy a 4. §. (1) bekezdésében említett, a 6.500/1935. M. E. számú rendeletnek az 1928 . XL. t.-c. 4. §-át módosító 33. §-ában felsoroltakkal egy tekintet alá eső munkakört látnak el. (2) A 2. §. értelmében a vármegyéket, a városokat, illetőleg a községeket terhelő ellátás nem jár annak az alkalmazottnak, aki alkalmazásának tartama alatt korábbi szolgálata után az államkincstár vagy az állammal a nyugellátás szempontjából viszonosságban álló nyugdíjintézet (nyugdíjpénztár, nyugdíjalap stb.) terhére állandó ellátásban (nyugdíjban, nyugbérben, kegydíjban) részesül. II. FEJEZET: A kötelező biztosításra vonattkozó rendelkezések: 4 §• (1) A Magánalkalmazottak Biztosító Intézete illetékes az 1. §. értelmében biztosításra kötelezettek közül azoknak biztosítására, akik a 6.500/1935. M. E. számú rendeletnek az 1928. évi XL. t.-c. 4. §-át módosító 33. §-ában felsoroltakkal egy tekintet alá esnek, ide nem értve az altiszteket, szolgákat és a kisegítő szolgákat, továbbá a községi szegődményeseket, valamint a hasonló minőségben szolgálatot teljesítő olyan alkalmazottakat, akiknek tiszviselői képesítésük nincs és tisztviselői munkakört nem látnak el. (2) Az 1. §. értelmében biztosításra kötelezettek közül azoknak biztosítását, akik nem tartoznak a jelen §. (1) bekezdésének hatálya alá, az Országos Társadalombiztosító Intézet látja el. (3) A Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél biztosítandó azokat az alkalmazottakat, akik az említett intézetnek a betegségi biztosítással kapcsolatban megállapított illetékességi területén (1927 : XXI. t.-c. 180. §-a) kívül állanak munkaviszonyban, az Országos Társadalombiztosító Intézet illetékes kerületi pénztáránál (1927 : XXI. t.-c. 94. §-a) kell bejelenteni. 5. §. (1) A vármegyék, a városok és a községek kötelesek a hivatalaikban, úgyszintén az általuk fenntartott, vagy kezelt intézményeknél, intézeteknél, alapoknál, vállalatoknál és üzemeknél az 1929. évi január hó 1-től az 1937. évi december hó 31. napjáig az 1. §-ban meghatározott minőségben munkaviszonyban állott összes alkalmazottaik után a 6. §-ban megállapított szabályok szerint kiszámított, összesített járuléktartalékot az Országos Társadalombiztosító Intézetnek, illetőleg a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének átutalni. (2) Az összesített járuléktartalékot a tisztviselői minőségben szolgáló alkalmazottak után a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetéhez, az összes többi alkalmazottak után pedig az Országos Társadalombiztosító Intézethez kell az 1938. évi december hó 31. napjáig átutalni. Ez a kötelezettség azonban csak az első részlet teljesítésére vonatkozik abban az esetben, ha a vármegye, a város, illetőleg a község az összesített járuléktartalék összegének résztörlesztésére a jelent. (4) bekezdése értelmében engedélyt kapott. (3) Az összesített járuléktartalék átutalásának kötelezettsége azok után az alkalmazottak után is fennáll, akiknek a munkaviszonya az 1937. évi december hó 31. napja után is folytatólagosan fennmarad. (4) A vármegyék, a városok és a községek a (2) bekezdésben említett átutalási kötelezettségüknek a belügyminiszter engedélyével oly módon is eleget tehetnek, hogy az összesített járuléktartalékot (6. §.) legfeljebb 40 féléven át egyenlő részletben törlesztik le az illetékes biztosító intézetnek. A törlesztés alapjául törlesztési terv szolgál, amelyet 4.%-os kamatnak és a kamatok félévenkénti tőkésítésének alapulvételével az illetékes biztosító intézet köteles megállapítani. A résztörlesztés engedélyezéseiránti kérvényt legkésőbb az 1938. évi augusztus hó 31. napjáig közvetlenül a belügyminiszterhez kell felterjeszteni. Az elő résztörlesztés esedékességi napja az 1938. évi december hó 31. napja, a továbbiaknak minden naptári félév utolsó napja. (5) A vármegyék, városok és a községek a jelen. rendelkezésein alapuló fizetési kötelezettségeinek — ideértve a a (4) bekezdésben említett, részletekben való törlesztést is — mindenkor pontosan eleget tenni kötelesek. A fizetési kötelezettség elmulasztása esetén a késedelem minden megkezdett hónapjára az illetékes biztosító intézetnek havi 0,5%-os késedelmi pótlék jár. 6. §. (1) A vármegyéknek, a városoknak és a községeknek az Országos Társadalombiztosító Intézettel, illetőleg a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetével szemben fennálló összesített járuléktartalék tartozását az alábbi módon kell kiszámítani : a) Naptári évenként külön-külön meg kell állapítani, hogy a vármegye, a város, illetőleg a község az 1929. évi január hó 1-től az 1937. évi december hó 31. napjáig az 1. §-ban említett minőségben szolgálatban állott alkalmazottaknak milyen összegű fizetéseket (fizetés, bér, havibér, zsold, tiszteletdíj, szerződésszerű illetmény stb.) teljesített. Ezeknek az összegeknek megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a 3. §-ban felsorolt alkalmazottak részére teljesített fizetéseket. A fizetéseket teljes összegben, de az esetleges terhes átalányok, valamint a levonások (kereseti adó, biztosítási járulék stb.) figyelmen kívül hagyásával kell számításba venni. b) Az a) pont értelmében naptári évenként külön-külön megállapított összegeket két részre kell bontani, mégpedig külön a tisztviselői .