Budapesti Közlöny, 1938. január (72. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

1938 január 1. — 1. szám. Budapesti Közlöny 22. §. A 3.330/1935. M. E. számú rendelet rendel­kezéseit a szabadkézből vállalatba adás eseté­ben is értelem szerint alkalmazni kell. A bel­ügyminiszter felhatalmazást kap, hogy az ipar­ügyi miniszterrel egyetértve rendelettel állapít­hassa meg azt az értékhatárt, amelyen alul a szabadkézből vállalatba adásnál a társadalom­biztosítási tartozások kimutatásától, illetőleg a vállalati összeg egy részének a biztosító intézet javára szóló engedményezésétől el kell tekin­teni. 23. §. E rendelet 19. és 22. §-a a belügyminiszter rendeletével megállapított napon, többi §-a pedig a kihirdetés napján lép hatályba. Végre­hajtásáról a belügyminiszter gondoskodik. Budapest, 1937. évi december hó 16.-án. Dr. Darányi Kálmán s. k. m. kir. miniszterelnök. A m. kir. minisztérium 7.850/1937. M. E. számú rendelete a vármegyei, a városi és a községi tisztviselők és egyéb alkalmazottak, valamint hozzá­tartozóik öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági ellátásának rendezése tárgyában. A m. kir. minisztérium az öregség, rokkant­ság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928 : XL. t.-c. 10. §-ának (3) és (4) bekezdésében, illetőleg a 9.090/1931. M. E. számú rendelet 39. §-ának második bekezdésében foglaltak alapján a következőket rendeli : I. FEJEZET. Alaprendelkezések: 1. §• (1) A vármegyék, a városok és a községek a hivatalaikban, úgyszintén az általuk fenn­tartott vagy kezelt intézményeknél, intézetek­nél, alapoknál, vállalatoknál és üzemeknél tényleges szolgálatban álló azokat az alkalma­zottakat, akik részére az ellátásról szóló jog­hatályos szabályrendelet (nyugdíjszabályzat) rendelkezései szerint ellátás egyáltalában nem jár, az 1938. évi január hó 1. napjától kezdő­dően az Országos Társadalombiztosító Intézet­nél, illetőleg a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeténél öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére az 1928 : XL. törvénycikk ren­delkezései szerint biztosítani kötelesek. (2) A vármegyék, a városok és a községek hivatalaiban, úgyszintén az általuk fenntartott vagy kezelt intézményeknél, intézeteknél, ala­poknál, vállalatoknál és üzemeknél az 1929. évi január hó 1. napja és az 1937. évi decem­ber hó 31. napja közötti időben tényleges szol­gálatot teljesített azokat az alkalmazottakat, akik részére az ellátásról szóló joghatályos szabályrendelet (nyugdíjszabályzat) rendelke­zései szerint ellátás egyáltalában nem jár, az Országos Társadalombiztosító Intézet, illetőleg a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete ter­hére az 1928 : XL. törvénycikk rendelkezései szerinti ugyanolyan jogok illetik meg, mintha az említett alkalmazás tartama alatt a nevezett intézetek valamelyikénél öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére kötelezően bizto­sí­tva lettek volna. (3) Az (1) és (2) bekezdés hatálya alá tartoz­nak különösen : a) a kizárólag tiszteletdíjjal, továbbá a fel­mondás feltételével alkalmazottak, valamint azok, akik kifejezetten csak bizonyos meg­határozott időre, vagy csak átmeneti szolgá­latra, vagy csak valamely munkálatnak befeje­zéséig nyertek alkalmazást, úgyszintén azok is, akiknek illetményeit külön szerződés álla­pítja meg ; b) a munkások és napszámosok; c) a községi dijnokok, a községi altisztek, szolgák és kisegítő szolgák, a községi szegőd­­ményesek (kisbiró, hajdú, rendőr, hadnagy, kézbesítő, postaküldönc, éjjeli­őr, bába, vágó­hídi szolga, fertőtlenítő, helypénzszedő, a köz­ségi előfogat kocsisa és hasonló minőségben szolgálatot teljesítő más alkalmazott.) 2. §. (1) A vármegyék, a városok és a községek maguk gondoskodnak a hivatalaikban, úgy­szintén az általuk fenntartott vagy kezelt intéz­ményeknél, intézeteknél, alapoknál, vállalatok­nál és üzemeknél tényleges szolgálatban álló azoknak az alkalmazottaknak és hozzátarto­zóiknak öregségi, rokkantsági, özvegységi és árvasági ellátásáról, akik oly minőségben telje­sítenek szolgálatot, amely minőségben vég­kielégítésre nincsen igényük, nyugdíjra pedig csak az ellátásról rendelkező joghatályos sza­bályrendeletben (nyugdíjszabályzatban) meg­határozott legkisebb szolgálati idő eltelte után tarthatnak igényt. A vármegyék, a városok és a községek terhére esik az ugyanilyen alkalma­zottaknak ellátása abban az esetben is, ha azok az 1929. évi január hó 1. napja és az 1937. évi december hó 31. napja közötti időben teljesítet­tek tényleges szolgálatot. (2) Az (1) bekezdés hatálya alá tartoznak különösen : a) az ideiglenes minőségű tisztviselők, gya­kornokok és kezelők (kezelőnők) ; b) a vármegyei és városi ideiglenes minőségű altisztek, szolgák és kisegítőszolgák ; c) a vármegyei és a városi dijnokok. 3. §. (1) Nem esnek e rendelet hatálya alá a vár­megyék, a városok és a­ községek hivatalaiban, úgyszintén az általuk fenntartott vagy kezelt intézményeknél, intézeteknél, alapoknál, válla­latoknál és üzemeknél tényleges szolgálatban álló azok az alkalmazottak : 1. akik fizetéstelen, illetőleg díjtalan minő­ségben teljesítenek szolgálatot, vagy kizárólag tiszteletbeli állást töltenek be ; 2. akiknek ez a szolgálata a társadalom­biztosításra vonatkozó törvényes rendelkezések szerint mellékfoglalkozásnak minősül ; 3. akik ellátás élvezetében nem állanak ugyan, de megelőző állami, vármegyei, városi vagy községi szolgálat, vagy az állami szolgá­lattal a nyugellátás szempontjából viszonos­ságban levő más szolgálat után állandó ellá­tásra (nyugdíjra, nyugbérre) már jogosultakká váltak ; 4. akiknek javadalmazása havonként 500 pengő, illetőleg évenként 6.000 pengő összeget meghalad, feltéve, hogy a 4. §. (1) bekezdésé­ben említett, a 6.500/1935. M. E. számú rende­letnek az 1928 . XL. t.-c. 4. §-át módosító 33. §-ában felsoroltakkal egy tekintet alá eső munkakört látnak el. (2) A 2. §. értelmében a vármegyéket, a váro­sokat, illetőleg a községeket terhelő ellátás nem jár annak az alkalmazottnak, aki alkalmazásá­nak tartama alatt korábbi szolgálata után az államkincstár vagy az állammal a nyugellátás szempontjából viszonosságban álló nyugdíj­intézet (nyugdíjpénztár, nyugdíjalap stb.) ter­hére állandó ellátásban (nyugdíjban, nyugbér­­ben, kegydíjban) részesül.­ II. FEJEZET: A kötelező biztosításra vonattkozó rendelkezések: 4­ §• (1) A Magánalkalmazottak Biztosító Intézete illetékes az 1. §. értelmében biztosításra köte­lezettek közül azoknak biztosítására, akik a 6.500/1935. M. E. számú rendeletnek az 1928. évi XL. t.-c. 4. §-át módosító 33. §-ában felso­roltakkal egy tekintet alá esnek, ide nem értve az altiszteket, szolgákat és a kisegítő szolgákat, továbbá a községi szegődményeseket, valamint a hasonló minőségben szolgálatot teljesítő olyan alkalmazottakat, akiknek tiszviselői képesítésük nincs és tisztviselői munkakört nem látnak el. (2) Az 1. §. értelmében biztosításra kötele­zettek közül azoknak biztosítását, akik nem tartoznak a jelen §. (1) bekezdésének hatálya alá, az Országos Társadalombiztosító Intézet látja el. (3) A Magánalkalmazottak Biztosító Intéze­ténél biztosítandó azokat az alkalmazottakat, akik az említett intézetnek a betegségi biztosí­tással kapcsolatban megállapított illetékességi területén (1927 : XXI. t.-c. 180. §-a) kívül állanak munkaviszonyban, az Országos Társa­dalombiztosító Intézet illetékes kerületi pénz­táránál (1927 : XXI. t.-c. 94. §-a) kell beje­lenteni. 5. §. (1) A vármegyék, a városok és a községek kötelesek a hivatalaikban, úgyszintén az álta­luk fenntartott, vagy kezelt intézményeknél, intézeteknél, alapoknál, vállalatoknál és üze­meknél az 1929. évi január hó 1-től az 1937. évi december hó 31. napjáig az 1. §-ban meg­határozott minőségben munkaviszonyban állott összes alkalmazottaik után a 6. §-ban megállapított szabályok szerint kiszámított, összesített járuléktartalékot az Országos Társa­dalombiztosító Intézetnek, illetőleg a Magán­alkalmazottak Biztosító Intézetének átutalni. (2) Az összesített járuléktartalékot a tiszt­viselői minőségben szolgáló alkalmazottak után a Magánalkalmazottak Biztosító Intézeté­hez, az összes többi alkalmazottak után pedig az Országos Társadalombiztosító Intézethez kell az 1938. évi december hó 31. napjáig át­utalni. Ez a kötelezettség azonban csak az első részlet teljesítésére vonatkozik abban az eset­ben, ha a vármegye, a város, illetőleg a község az összesített járuléktartalék összegének rész­törlesztésére a jelen­t. (4) bekezdése értelmé­ben engedélyt kapott. (3) Az összesített járuléktartalék átutalásá­nak kötelezettsége azok után az alkalmazottak után is fennáll, akiknek a munkaviszonya az 1937. évi december hó 31. napja után is foly­tatólagosan fennmarad. (4) A vármegyék, a városok és a községek a (2) bekezdésben említett átutalási kötelezett­ségüknek a belügyminiszter engedélyével oly módon is eleget tehetnek, hogy az összesített járuléktartalékot (6. §.) legfeljebb 40 féléven át egyenlő részletben törlesztik le az illetékes biz­tosító intézetnek. A törlesztés alapjául törlesz­tési terv szolgál, amelyet 4.%-os kamatnak és a kamatok félévenkénti tőkésítésének alapul­vételével az illetékes biztosító intézet köteles megállapítani. A résztörlesztés engedélyezése­­iránti kérvényt legkésőbb az 1938. évi augusz­tus hó 31. napjáig közvetlenül a belügyminisz­terhez kell felterjeszteni. Az elő résztörlesztés esedékességi napja az 1938. évi december hó 31. napja, a továbbiaknak minden naptári fél­év utolsó napja. (5) A vármegyék, városok és a községek a jelen­­. rendelkezésein alapuló fizetési kötele­zettségeinek — ideértve a a (4) bekezdésben említett, részletekben való törlesztést is — min­denkor pontosan eleget tenni kötelesek. A fize­tési kötelezettség elmulasztása esetén a késede­lem minden megkezdett hónapjára az illetékes biztosító intézetnek havi 0,5%-os késedelmi pótlék jár. 6. §. (1) A vármegyéknek, a városoknak és a köz­ségeknek az Országos Társadalombiztosító In­tézettel, illetőleg a Magánalkalmazottak Bizto­sító Intézetével szemben fennálló összesített járuléktartalék tartozását az alábbi módon kell kiszámítani : a) Naptári évenként külön-külön meg kell állapítani, hogy a vármegye, a város, illetőleg a község az 1929. évi január hó 1-től az 1937. évi december hó 31. napjáig az 1. §-ban emlí­tett minőségben szolgálatban állott alkalma­zottaknak milyen összegű fizetéseket (fizetés, bér, havibér, zsold, tiszteletdíj, szerződésszerű illetmény stb.) teljesített. Ezeknek az összegek­nek megállapításánál figyelmen kívül kell hagyni a 3. §-ban felsorolt alkalmazottak ré­szére teljesített fizetéseket. A fizetéseket teljes összegben, de az esetleges terhes átalányok, valamint a levonások (kereseti adó, biztosítási járulék stb.) figyelmen kívül hagyásával kell számításba venni. b) Az a) pont értelmében naptári évenként külön-külön megállapított összegeket két részre kell bontani, mégpedig külön a tisztviselői .

Next