Budapesti Közlöny, 1939. március (73. évfolyam, 49-73. szám)
1939-03-03 / 51. szám
2 30. Alistól körjegyzőség Kővágó János 31. Alsónyárasd körjegyzőség Rákossy Tibor Tamás 32. Balony körjegyzőség Lacska János 33. Bős nagyközség dr. Bartossik Pál 34. Csallóiköznádasd körjegyzőség Simonovics János 35. Csolizradvány körjegyzőség dr. Jeszenszky János 36. Dunaszerdahely nagyközség Bohus Géza 37. Egyházgelle körjegyzőség Németh József 38. Királyfiakarcsa körjegyzőség Pongrácz Miklós 39. Nagyudvarnok körjegyzőség Novátius Vilmos 40. Nemesabony körjegyzőség Kostyál Alfréd 41. Szentmihályfa körjegyzőség Farkas István 42. Várkony körjegyzőség Jeskó Márton 43. Vásárát körjegyzőség Péntek Sándor. (6.015/1939. szám.) A m. bír. belügyminiszter 150/1939. B. M. számú rendelete a gyógyszertárakban és ezekkel összefüggő üzemekben foglalkoztatott gyógyszerészalkalmazottak munkaidejének, legkisebb munkabérének és fizetéses szabadságidejének szabályozása tárgyában. A munkaviszony egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1937 : XXI. t.-c. 3., 4., 5., 7., 12. és 18. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem : Általános rendelkezések: 1. §■ (1) A jelen rendelet szempontjából gyógy- szerész-alkalmazottnak kell tekinteni a gyógyszerészi oklevél mellett a nyilvános és házi gyógyszertárakban, valamint az ezekkel összefüggő üzemekben alkalmazott gyógyszerészeket. (2) A rendelet hatálya alá tartoznak az (1) bekezdésben felsorolt alkalmazottak akkor is, ha nem kifejezetten gyógyszerészi munkára vannak ugyan szerződtetve, de gyógyszertárban vagy gyógyszertárral összefüggő üzemben működnek. (3) A jelen rendelet hatálya nem terjed ki : 1. azokra a gyógyszerész-alkalmazottakra, akiknek évi illetménye a hatezer pengőt meghaladja, 2. azokra a gyógyszerész-alkalmazottakra, akik vezető állást töltenek be (felelős vezető, kezelő), 3. az államkincstár, Budapest székesfőváros közkórházai, valamint az Országos Társadalombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete házi gyógyszertárainak gyógyszerész-alkalmazottaira. A munkaidő. . . 2. §. (1) Az I. §. hatálya alá tartozó gyógyszerészalkalmazottak valóságos munkaideje — ideértve a készenlétben töltött időt is — ügyeleti szolgálatban töltött munkahétben, illetőleg huszonhat heti átlagban, nem haladhatja meg városokban a jelen rendelethez mellékelt A.) kimutatásban, községekben pedig a B.) kimutatásban megállapított heti óraszámot. (2) Az (1) bekezdés szerinti munkaidőből nappali munkára városaikban legfeljebb heti negyvenöt óra, községekben pedig heti ötvenhat óra eshetik. (3) A gyógyszerész-alkalmazott munkaidejét befejező munkák elvégzése céljából a rendes nappali üzemi időn túl legfeljebb tíz perccel meg szabad hosszabbítani, amely meghosszabbításért külön díjazás nem jár. (4) A 7. §-ban megállapított étkezési idő a rendes munkaidőbe be nem számítható. 3. §• (1) A gyógyszerész-alkalmazottakat városokban heti két pihenőnap, községekben pedig heti másfél pihenőnap illeti meg. Az egyik pihenőnapnak vasárnapra kell esnie. Városokban az egyik pihenőnap a gyógyszertár rendes nappali üzemi idejével kezdődik és a pihenőnap után a rendes nappali üzemidő beálltakor fejeződik be, a másik pihenőnap a gyógyszertár rendes nappali üzemi idejének befejezésével kezdődik és a pihenőnap után a rendes nappali üzemidő beálltakor fejeződik be. Községekben a vasárnapi egész pihenőnap a gyógyszertár rendes nappali üzemi idejének befejezésével kezdődik és a pihenőnap után a rendes nappali üzemi idő beálltakor fejeződik be. A félnapi pihenő déli 1 órától másnap reggel 8 óráig vagy a gyógyszertár rendes nappali üzemi idejének befejezésétől másnap déli 1 óráig tarthat. Rendes nappali üzemi idő alatt azt az időszakot kell érteni, amelyben a gyógyszertár nem ügyeletes szolgálata alatt a közönség rendelkezésére áll. (2) Ha a gyógyszertár vasárnap ügyeleti szolgálatot tart, a gyógyszertár felelős vezetője (tulajdonosa) a gyógyszerész-alkalmazottat szolgálat teljesítésére kötelezheti. A ténylegesen teljesített szolgálat fele idejének megfelelően a gyógyszerész-alkalmazottat a közvetlenül rákövetkező hét valamely napján a nappali munkaidő alatt egyfolytában megállapított pihenő illeti meg, a munkaidő másik fele túlmunkának tekintendő. 4. §• (1) A munkaadó a gyógyszerész-alkalmazottnak a 2. §-ban meghatározott munkaidejét — a 3. §. (2) bekezdésében foglaltakon felül — a gyógyszertár üzemének előre nem látható esemény folytán lényegesen meghaladó igénybevétele esetén, vagy a gyógyszertár gyógyszerészi személyzetében — ideértve a gyógyszertár felelős vezetőjét (tulajdonosát) is — beállott előre nem látható és azonnal nem pótolható kiesés esetében a szükséghez képest, de naptári évenkint legfeljebb tizennégy munkanapon és naptári évenkint legfeljebb százhúsz munkaórával meghosszabbíthatja. (2) A munkaadó a meghosszabbítást az illetékes tiszti orvosnak huszonnégy órán belül bejelenteni köteles. 5. §: A törvényhatóság első tisztviselője közegészségügyi szükség (járvány, mozgósítás és egyéb honvédelmi intézkedések, stb.) esetén a tiszti főorvos meghallgatása után — a 4. §. rendelkezései alapján bejelentett munkaidőmeghosszabbítások mérlegelésével — a munkaadó megokolt kérelmére, amennyiben a rendkívüli munkaerőszükséglet kisegítő munkaerőkkel nem pótolható, megengedheti, hogy a gyógyszerész-alkalmazottak munkaideje a 4. §-ban foglaltakat is meghaladóan évenként legfeljebb harminc napon át a szükséghez képest meghosszabbíttassék. A törvényhatóság első tisztviselőjének határozata ellen a kézbesítést követő naptól számított tizenöt napon belül a belügyminiszterhez felszólalásnak van helye. 6. §. A 4. és 5. §-ban megjelölt munkaidőmeghosszabbításokat túlmunkának kell tekinteni. A túlmunkát a munkaadó a rendes munkaidőre eső óradíjnál legalább huszonöt százalékkal magasabban köteles díjazni. A rendes munkaidőre eső óradíjnak az egy hónapra bármely címen járó illetmény száznyolcvanad részét kell tekinteni. 7 §• (1) Az alkalmazott gyógyszerészt napi két óra ebédidő, ha pedig ügyeletes szolgálatot is teljesít, fél órától egy óráig terjedő vacsoraidő illeti meg. (2) Az alkalmazott gyógyszerész az (1) bekezdésben megjelölt munkaközi szünet tartama alatt munkahelyét elhagyhatja. Budapesti Közlöny 1939 március 3.51. szám. A legkisebb munkabér (fizetés). 8. §. Ha a munkabér (fizetés) indokolatlanul alacsony, a gyógyszerész-alkalmazottak részér© fizetendő legkisebb munkabér (fizetés) hivatalos megállapításának van helye. 9. §. (1) A legkisebb munkabéreket meg lehet állapítani az ország egész területére vagy annak csak meghatározott részére. (2) A legkisebb munkabérek megállapítására hivatott bizottságot a belügyminiszter állítja fel. (3) A legkisebb munkabért megállapító bizottság kilenc tagból és ugyanannyi póttagból áll. A tagokat és póttagokat a belügyminiszter nevezi ki. A kinevezés hatálya addig tart, ameddig a belügyminiszter az egyes tagokat, póttagokat vagy az egész bizottságot fel nem menti. A bizottsági tagok és a póttagok egyharmadát a gyógyszerészi munkaadói, egyharmadát a gyógyszerészi munkavállalói érdekeltség meghallgatásával a munkaadók, illetőleg a munkavállalók képviselői, egyharmadát pedig olyan szakemberek közül kell kinevezni, akik sem a munkaadók, sem a munkavállalók csoportjába nem tartoznak. (4) A legkisebb munkabért megállapító bizottság elnökét és alelnökét a belügyminiszter a bizottságnak olyan tagjai közül nevezi ki, akik sem a munkaadók, sem a munkavállalók csoportjába nem tartoznak. A bizottság elnökének, alelnökének és tagjainak (póttagjainak) a megbízatása tiszteletbeli. A munkabért megállapító bizottság jegyzői teendőit az elnök által a munkaadók, illetőleg munkavállalók csoportjából évenként felváltva kijelölt tag látja el. (5) E rendelet szempontjából gyógyszerészi munkaadói érdekeltségeknek a Magyarországi Gyógyszerész Egyesületet, gyógyszerészi munkavállalói érdekeltségnek az Okleveles Gyógyszerészek Országos Egyesületét kell tekinteni. (6) A munkabért megállapító bizottság tagjait (póttagjait) a tisztség alól fel kell menteni, ha 1. a tag (póttag) kötelességének felszólítás dacára sem tesz eleget, 2. a munkaadói, illetőleg munkavállalói érdekeltségben helyet foglaló tagok munkaadói, illetőleg munkavállalói érdekeltsége tartósan megszűnik. Felmentés vagy elhalálozás esetén a belügyminiszter új tagot (póttagot) nevez ki. 10. §. (1) A munkabért megállapító bizottság tagjait (póttagjait) a bizottság elnöke hívja meg az ülésre és az ülés helyéről és idejéről a belügyminisztert is értesíti. (2) A bizottság tanácskozásának helyét és idejét az elnök állapítja meg és vezeti a bizottság tanácskozásait. Az elnököt akadályoztatása esetén az alelnök helyettesíti. (3) Az olyan ülésen, amelyet az elnök vezet, az alelnök, mint a bizottság tagja vesz részt. (4) Ha valamelyik tag (póttag) az ülésen nem jelenhetik meg, erről az elnököt a meghívás kézhezvétele után, illetőleg a megjelenését akadályozó körülmény felmerülése után azonnal értesíteni köteles. Az elnök a tag helyettesítésére megfelelő csoportba tartozó póttagot hív be. (5) A bizottság a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes. A határozatot szótöbbséggel hozza. (6) Az elnök utoljára szavaz. Szavazategyenlőség esetében az a határozat válik hatályossá, amelyikhez az elnök hozzájárul. (7) A munkabért megállapító bizottság ülései nem nyilvánosak s azon csak a bizottság tagjai vehetnek részt. A munkabért megállapító bizottságnak a legkisebb munkabérek megállapításánál figyelemmel kell lennie a hasonló munkáért fizetett bérekre, az elsőrendű életszükségleti cikkek árára, a helyi és általános életviszonyokra, a gyógyszertárak helyére és általános gazdasági helyzetére, a gyógyszerészalkalmazottak életszínvonala biztosításának szükségleteire.