Budapesti Közlöny, 1939. március (73. évfolyam, 49-73. szám)

1939-03-03 / 51. szám

2 30. Alistól körjegyzőség Kővágó János 31. Alsónyárasd körjegyzőség Rákossy Tibor Tamás 32. Balony körjegyzőség Lacska János 33. Bős nagyközség dr. Bartossik Pál 34. Csallóiköznádasd körjegyzőség Simonovics János 35. Csolizradvány körjegyzőség dr. Jeszenszky János 36. Dunaszerdahely nagyközség Bohus Géza 37. Egyházgelle körjegyzőség Németh József 38. Királyfiakarcsa körjegyzőség Pongrácz Miklós 39. Nagyudvarnok körjegyzőség Novátius Vilmos 40. Nemesabony körjegyzőség Kostyál Alfréd 41. Szentmihályfa körjegyzőség Farkas István 42. Várkony körjegyzőség Jeskó Márton 43. Vásárát körjegyzőség Péntek Sándor. (6.015/1939. szám.) A m. b­ír. b­elügyminiszter 150/1939. B. M. számú rendelete a gyógyszertárakban és ezekkel összefüggő üzemekben foglalkoztatott gyógyszerész­alkalmazottak munkaidejének, legkisebb munkabérének és fizetéses szabadságidejének szabályozása tárgyában. A munkaviszony egyes kérdéseinek szabá­lyozásáról szóló 1937 : XXI. t.-c. 3., 4., 5., 7., 12. és 18. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendelem : Általános rendelkezések: 1. §■ (1) A jelen rendelet szempontjából gyógy-­­ szerész-alkalmazottnak­ kell tekinteni a gyógy­szerészi oklevél mellett a nyilvános és házi gyógyszertárakban, valamint az ezekkel össze­függő üzemekben alkalmazott gyógyszerésze­ket. (2) A rendelet hatálya alá tartoznak az (1) bekezdésben felsorolt alkalmazottak akkor is, ha nem kifejezetten gyógyszerészi munkára vannak ugyan szerződtetve, de gyógyszertár­ban vagy gyógyszertárral összefüggő üzemben működnek. (3) A jelen rendelet hatálya nem terjed ki : 1. azokra a gyógyszerész-alkalmazottakra, akiknek évi illetménye a hatezer pengőt meg­haladja, 2. azokra a gyógyszerész-alkalmazottakra, akik vezető állást töltenek be (felelős vezető, kezelő), 3. az államkincstár, Budapest székesfőváros közkórházai, valamint az Országos Társada­lombiztosító Intézet és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézete­ házi gyógyszertárainak gyógyszerész-alkalmazottaira. A munkaidő. . . 2. §. (1) Az I. §. hatálya alá tartozó gyógyszerész­­alkalmazottak valóságos munkaideje — ide­értve a készenlétben töltött időt is — ügyeleti szolgálatban töltött munkahétben, illetőleg huszonhat heti átlagban, nem haladhatja meg városokban a jelen rendelethez mellékelt A.) kimutatásban, községekben pedig a B.) ki­mutatásban megállapított heti óraszámot. (2) Az (1) bekezdés szerinti munkaidőből nappali munkára városaikban legfeljebb heti negyvenöt óra, községekben pedig heti ötven­hat óra eshetik. (3) A gyógyszerész-alkalmazott munkaidejét befejező munkák elvégzése céljából a rendes nappali üzemi időn túl legfeljebb tíz perccel meg szabad hosszabbítani, amely meghosszab­bításért külön díjazás nem jár. (4) A 7. §-ban megállapított étkezési idő a rendes munkaidőbe be nem számítható. 3. §• (1) A gyógyszerész-alkalmazottakat városok­ban heti két pihenőnap, községekben pedig heti másfél pihenőnap illeti meg. Az egyik pihenőnapnak vasárnapra kell esnie. Városok­ban az egyik pihenőnap a gyógyszertár rendes nappali üzemi idejével kezdődik és a pihenő­nap után a rendes nappali üzemidő beálltakor fejeződik be, a másik pihenőnap a gyógyszer­­tár rendes nappali üzemi idejének befejezésé­vel kezdődik és a pihenőnap után a rendes nappali üzemidő beálltakor fejeződik be. Köz­ségekben a vasárnapi egész pihenőnap a gyógy­szertár rendes nappali üzemi idejének be­fejezésével kezdődik és a pihenőnap után a rendes nappali üzemi idő beálltakor fejeződik be. A félnapi pihenő déli 1 órától másnap reg­gel 8 óráig vagy a gyógyszertár rendes nappali üzemi idejének befejezésétől másnap déli 1 óráig tarthat. Rendes nappali üzemi idő alatt azt az időszakot kell érteni, amelyben a gyógy­szertár nem ügyeletes szolgálata alatt a közön­ség rendelkezésére áll. (2) Ha a gyógyszertár vasárnap ügyeleti szol­gálatot tart, a gyógyszertár felelős vezetője (tulajdonosa) a gyógyszerész-alkalmazottat szolgálat teljesítésére kötelezheti. A ténylegesen teljesített szolgálat fele idejének megfelelően a gyógyszerész-alkalmazottat a közvetlenül rá­következő hét valamely napján a nappali munkaidő alatt egyfolytában megállapított pi­henő illeti meg, a munkaidő másik fele túl­munkának tekintendő. 4. §• (1) A munkaadó a gyógyszerész-alkalmazott­nak a 2. §-ban meghatározott munkaidejét — a 3. §. (2) bekezdésében foglaltakon felül — a gyógyszertár üzemének előre nem látható ese­mény folytán lényegesen meghaladó igénybe­vétele esetén, vagy a gyógyszertár gyógyszeré­szi személyzetében — ideértve a gyógyszertár felelős vezetőjét (tulajdonosát) is — beállott előre nem látható és azonnal nem pótolható ki­esés esetében a szükséghez képest, de naptári évenkint legfeljebb tizennégy munkanapon és naptári évenkint legfeljebb százhúsz munka­órával meghosszabbíthatja. (2) A munkaadó a meghosszabbítást az ille­tékes tiszti orvosnak huszonnégy órán belül bejelenteni köteles. 5. §: A törvényhatóság első tisztviselője közegész­ségügyi szükség (járvány, mozgósítás és egyéb honvédelmi intézkedések, stb.) esetén a tiszti főorvos meghallgatása után — a 4. §. rendelke­zései alapján bejelentett munkaidőmeghosszab­­bí­tások­ mérlegelésével — a munkaadó meg­okolt kérelmére, amennyiben a rendkívüli munkaerőszükséglet kisegítő munkaerőkkel nem pótolható, megengedheti, hogy a gyógy­szerész-alkalmazottak munkaideje a 4. §-ban foglaltakat is meghaladóan évenként legfeljebb harminc napon át a szükséghez képest meg­­hosszabbíttassék. A törvényhatóság első tiszt­viselőjének határozata ellen a kézbesítést kö­vető naptól számított tizenöt napon belül a bel­ügyminiszterhez felszólalásnak van helye. 6. §. A 4. és 5. §-ban megjelölt munkaidőmeg­­hosszabbításokat túlmunkának kell tekinteni. A túlmunkát a munkaadó a rendes munka­időre eső óradíjnál legalább huszonöt száza­lékkal magasabban köteles díjazni. A rendes munkaidőre eső óradíjnak az egy hónapra bármely címen járó illetmény száznyolcvanad részét kell tekinteni. 7­ §• (1) Az alkalmazott­ gyógyszerészt napi két óra ebédidő, ha pedig ügyeletes szolgálatot is teljesít, fél órától egy óráig terjedő vacsoraidő illeti meg. (2) Az alkalmazott­ gyógyszerész az (1) be­kezdésben megjelölt munkaközi szünet tar­tama alatt munkahelyét elhagyhatja. Budapesti Közlöny 1939 március 3.51. szám. A legkisebb munkabér (fizetés). 8. §. Ha a munkabér (fizetés) indokolatlanul ala­­csony, a gyógyszerész-alkalmazottak részér© fizetendő legkisebb munkabér (fizetés) hivata­los megállapításának van helye. 9. §. (1) A legkisebb munkabéreket meg lehet állapítani az ország egész területére vagy annak csak meghatározott részére. (2) A legkisebb munkabérek megállapítá­sára hivatott bizottságot a belügyminiszter állítja fel. (3) A legkisebb munkabért megállapító bizottság kilenc tagból és ugyanannyi póttag­ból áll. A tagokat és póttagokat a belügy­miniszter nevezi ki. A kinevezés hatálya addig tart, ameddig a belügyminiszter az egyes tago­kat, póttagokat vagy az egész bizottságot fel nem menti. A bizottsági tagok és a póttagok egyh­armadát a gyógyszerészi munkaadói, egy­­harmadát a gyógyszerészi munkavállalói érde­keltség meghallgatásával a munkaadók, illető­leg a munkavállalók képviselői, egyharmadát pedig olyan szakemberek közül kell kinevezni, akik sem a munkaadók, sem a munkavállalók csoportjába nem tartoznak. (4) A legkisebb munkabért megállapító bizottság elnökét és alelnökét a belügyminisz­ter a bizottságnak olyan tagjai közül nevezi ki, akik sem a munkaadók, sem a munkavállalók csoportjába nem tartoznak. A bizottság elnö­kének, alelnökének és tagjainak (póttagjainak) a megbízatása tiszteletbeli. A munkabért meg­állapító bizottság jegyzői teendőit az elnök által a munkaadók, illetőleg munkavállalók csoportjából évenként felváltva kijelölt tag látja el. (5) E rendelet szempontjából gyógyszerészi munkaadói érdekeltségeknek a Magyarországi Gyógyszerész Egyesületet, gyógyszerészi munka­vállalói érdekeltségnek az Okleveles Gyógy­szerészek Országos Egyesületét kell tekinteni. (6) A munkabért megállapító bizottság tag­jait (póttagjait) a tisztség alól fel kell men­teni, ha 1. a tag (póttag) kötelességének felszólítás dacára sem tesz eleget, 2. a munkaadói, illetőleg munkavállalói ér­dekeltségben helyet foglaló tagok munkaadói, illetőleg munkavállalói érdekeltsége tartósan megszűnik. Felmentés vagy elhalálozás esetén a belügyminiszter új tagot (póttagot) nevez ki. 10. §. (1) A munkabért megállapító bizottság tag­jait (póttagjait) a bizottság elnöke hívja meg az ülésre és az ülés helyéről és idejéről a bel­ügyminisztert is értesíti. (2) A bizottság tanácskozásának helyét és idejét az elnök állapítja meg és vezeti a bizott­ság tanácskozásait. Az elnököt akadályoztatása esetén az alelnök helyettesíti. (3) Az olyan ülésen, amelyet az elnök vezet, az alelnök, mint a bizottság tagja vesz részt. (4) Ha valamelyik tag (póttag) az ülésen nem jelenhetik meg, erről az elnököt a meg­hívás kézhezvétele után, illetőleg a megjelené­sét akadályozó körülmény felmerülése után azonnal értesíteni köteles. Az elnök a tag helyettesítésére megfelelő csoportba tartozó póttagot hív be. (5) A bizottság a megjelent tagok számára tekintet nélkül határozatképes. A határozatot szótöbbséggel hozza. (6) Az elnök utoljára szavaz. Szavazat­­egyenlőség esetében az a határozat válik hatá­lyossá, amelyikhez az elnök hozzájárul. (7) A munkabért megállapító bizottság ülései nem nyilvánosak s azon csak a bizottság tag­jai vehetnek részt. A munkabért megállapító bizottságnak a legkisebb munkabérek megálla­pításánál figyelemmel kell lennie a hasonló munkáért fizetett bérekre, az elsőrendű élet­szükségleti cikkek árára, a helyi és általános életviszonyokra, a gyógyszertárak helyére és általános gazdasági helyzetére, a gyógyszerész­­alkalmazottak életszínvonala biztosításának szükségleteire.

Next