Budapesti Közlöny, 1939. augusztus (73. évfolyam, 172-197. szám)

1939-08-01 / 172. szám

2____________________________ kéréseinek figyelembevételével — a kereske­delem- és közlekedésügyi miniszter a honvé­delmi miniszterrel egyetértve intézkedik. 3. (1) Az 1939 : II. t.-c. 137. §-a alapján a köz­érdekű (hatósági) riasztószolgálat megfelelő kiegészítése és kibővítése céljából a II. és III. csoportba sorolt (tartozó) nagyobb építmények és egyéb nagyobb vagyontárgyak tulajdonosát, illetőleg az 1939 : II. t.-c. 137. §-ának (4) és (8) bekezdése szerint tekintetbe jövő személyt az említett építmény és egyéb vagyontárgy riasztószolgálatának oly módon való megszer­vezésére (olyan berendezés létesítésére) lehet kötelezni, amely a hatósági és a helyi riasztó­szolgálat egyidejű és egységes működését biz­tosítja. (2) Az előbbi bekezdésben említett kötele­zettség megállapítására az 1939 : II. t.-c. 137. §-ának (3)—(9) bekezdéseiben foglalt rendel­kezések az irányadók. (3) Az (1) bekezdés értelmében megállapí­tott kötelezettség teljesítésének elmulasztása esetében a szükséges berendezés létesítéséről — az 1939 : II. t.-c. 138. §-a alapján — a hatóság a kötelezett terhére gondoskodhatik és ilyen esetben a költségmegtérítésre a mulasztót kötelezi. 4. §• (1) Az ellenséges repülőtámadás közeledésé­nek jelzésére a „Légvédelmi riadó“ hangjelet kell alkalmazni. (2) A Légvédelmi riadó jelzésére az egész ország területén változó magasságú, úgyneve­zett „üvöltöző“ hangot kell használni. A szaka­szosan változó hanggörbe legmagasabb pontjá­nak másodpercenkénti rezgésszáma legalább 367, a legmagasabb és legalacsonyabb hang rezgésszámainak viszonya legalább 3 ,2, egy teljes hullám időtartama pedig 4 másodperc legyen. Egy jelzés tartama félperc; a jelzést félperces szünetek után még két ízben meg kell ismételni. (3) Az ellenséges repülők távozásának jel­zésére a „Légi veszély elmúlt“ hangjelet kell alkalmazni. (4) A Légi veszély elmúlt jelre­ az ország egész területén általában olyan állandó magas­ságú hangot kell használni, melynek másod­­percenkénti rezgésszáma legalább 367. Egy jelzés tartama félperc; a jelzést félperces szü­net után még egyszer meg kell ismételni. (5) A város (község) légoltalmi tervében a Légi veszély elmúlt jelzésre, a (2) és a (4) be­kezdésben foglaltak figyelembe vételével, a helyi viszonyoknak megfelelő más célszerű jelet is meg lehet állapítani. (6) Nagyobb építmény és egyéb vagyontárgy (középület, hatóság, hivatal, közérdekű intéz­mény elhelyezésére szolgáló nagyobb épület, ipartelep, épülettömb, nagyobb lakóház, stb.) helyi riasztására a helyi viszonyoknak legjob­ban megfelelő jelzéseket kell alkalmazni. Ha azonban az alkalmazott hangjelek a (2) és a (4) bekezdésben említett hangjelekkel azono­sak és hangerősségük folytán a szóban levő építményt környező város vagy község terüle­tén is hallhatók, akkor a szóbanforgó helyi és a szomszédos hatósági riasztórendszer egyidejű és egységes működését biztosítani kell. (7) Az illetékes légoltalmi vezető köteles gondoskodni arról, hogy a riasztószolgálat jel­zései a helyileg szokásos módon közhírré tétes­senek s azokat a lakosság kellően ismerje. 5. §. (1) A hatósági riasztószolgálat összes eszkö­zeit és berendezéseit (a hatósági riasztórend­szert) — a 7. §. (5) bekezdésében említett szükségriasztóeszközök kivételével —, heten­­kint egyszer műszaki próba alakjában kell ellenőrizni. Ebbe az ellenőrzésbe minden olyan riasztóeszközt be lehet vonni, amelyek a jelen rendelet 3. §-ának (1), illetőleg 4. §-ának (6) bekezdései alapján a város (község) riasztó­szolgálatával egységes rendszert képeznek. (2) A hatósági riasztórendszer hatályosabb ellenőrzése céljából a város (község) légoltalmi vezetője az ellenőrzést — a szükséghez képest — az (1) -ben említett riasztórendszer egyes részeire is korlátozhatja. (3) Az 1939 : II. t.-c. 137. §-ának (1) bekez­désében említett I. csoportba sorolt építmé­nyek és vagyontárgyak a jelen rendelet 3. §-ának (1) bekezdése szerint kiépített helyi riasztórendszerét a jelen szakasznak (5), illető­leg (6) bekezdéseiben meghatározott időben és a (7) bekezdésben meghatározott módon kell ellenőrizni. Az ezzel összefüggő részleteket a honvédelmi miniszter az érdekelt miniszterek­kel egyetértve külön szabályozhatja. (4) Az 1939 : II. t.-c. 137. §-ának (2) bekez­désében említett II. csoportba sorolt építmé­nyek és vagyontárgyak közül a város (község) légoltalmi vezetője jelöli meg azokat, amelyek a jelen rendelet 3. §-ának (1) bekezdése szerint kiépített riasztórendszerüket ennek a szakasz­nak (5), illetőleg (6) bekezdéseiben meghatáro­zott időben és a (7) bekezdésben meghatáro­zott módon működtetni kötelesek. (5) Az ellenőrző műszaki próbát — a húsvét és karácsony hetének kivételével — minden hét szombatján 13 órakor kell végrehajtani. Amennyiben erre a napra ünnep (egyházi vagy nemzeti ünnep) esik, az ellenőrzést az ezt a napot megelőző hétköznapon kell végrehajtani. Az ellenőrző műszaki próba időpontját és mód­ját a 4. §. (7) bekezdésében foglaltak szerint kell a lakossággal közölni. (6) A honvédelmi miniszter a szükséghez képest az ellenőrző műszaki próba időpontját az (5) bekezdéstől eltérőleg is szabályozhatja. (7) Az ellenőrző műszaki próbát a Lég­védelmi riadó hangjelének adásával (4. §. (2) bek.) kell végrehajtani. Az ellenőrző műszaki próba időtartama az üvöltöző hangnak lehető­leg csak 3 szakaszára (periódusára) terjedjen és összesen a 15 másodpercet lehetőleg ne lépje túl. (8) Az ellenőrző műszaki próba a honi lég­védelmi készültség és a honvédelmi miniszter által időnként elrendelt légvédelmi és légoltalmi gyakorlatok egész tartama alatt szünetel. (9) A riasztóeszközökön felül tilos minden más olyan hanggerjesztő eszköz alkalmazása, amely a 4. §. (2) és (4) bekezdésében meg­állapított hangjeleket adja. A­ honi légvédelmi készültség elrendelésétől tilos minden olyan hangjel alkalmazása, mely a 4. §. (2), (4) és (5) bekezdésében, továbbá a 7. §. (7) bekez­dése szerint meghatározott jelekhez hasonló és azokkal összetéveszthető. (10) A légoltalmi riasztóeszközök és beren­dezések előállításával foglalkozó ipari üzemek légoltalmi riasztóeszközeiket és berendezéseiket nyílt helyen csak az elsőfokú rendőrhatóság által megállapított időben és módon próbálhat­ják ki. 6. §. (1) A városok (a községek) riasztóközpont­jai a riasztásra szolgáló parancsot, valamint az ellenséges repülők magatartására vonatkozó értesítést a honi légvédelmi jelzőszolgálat kerü­leti központjából, a 2. §. (5) bekezdésében említett építmények és egyéb vagyontárgyak vagy közvetlenül a kerületi légvédelmi központ­ból, vagy a város (község) riasztó központjából kapják, illetőleg a parancsról és az ellenséges repülők magatartásáról saját helyi figyelőszer­veik útján értesülnek. (2) A honvédelmi miniszter a belügyminisz­terrel, illetőleg a kereskedelem- és közlekedés­­ügyi miniszterrel egyetértve állapítja meg, hogy mely városok és községek mely időpontig köte­lesek riasztóközpontjukat a kijelölt légvédelmi kerületi központba bekapcsolni és saját bizton­ságuk fokozására a riasztóközpont értesítésére helyi légvédelmi figyelőhálózatot kiépíteni. Az ebből eredő költségek tekintetében a hon­védelmi miniszter a belügyminiszterrel egyet­értve a légoltalmi terv jóváhagyásával kapcso­latban határoz. Mindaddig, amíg a helyi riasztóközpont és a légvédelmi kerületi köz­pont összeköttetése nincs megszervezve, a riasztóközpont értesítése céljából helyi lég­védelmi figyelő- és jelentőhálózat biztosításáról kell gondoskodni. Ilyen figyelő- és jelentő­hálózatot kell egyébként is létesíteni, ha azt a honvédelmi miniszter az érdekelt miniszterek­kel egyetértve elrendeli. (3) A honvédelmi miniszter az érdekelt miniszterekkel egyetértve állapítja meg, hogy az I. csoportba sorolt ipartelepek közül melyek azok, amelyek a légvédelmi kerületi központtal és melyek azok, amelyek a város (község) riasztó központjával való összeköttetés kiépíté­séről kötelesek gondoskodni. (4) Az állami és a magánkezelésű vasutak, valamint a hajózási vállalatok és a városok (a községek) riasztószolgálata közötti együtt­működést — amennyiben az szükséges — a honvédelmi miniszter a kereskedelem- és köz­lekedésügyi miniszterrel egyetértve szabályozza. (5) A II. és a III. csoportba sorolt (tartozó) nagyobb építmények és vagyontárgyak riasztó­­rendszerének a város (község) riasztó központ­jával való összeköttetéséről a 3. §. (1) bekez­désében foglaltak alapján kell intézkedni. §• (1) A város (község) riasztórendszerének riasztóeszközeit úgy kell elhelyezni, illetőleg alkalmazni, hogy a riasztás hangjelei a riasz­tandó terület minden szabad pontján, még a legnagyobb forgalom idején is, könnyen és két­ségtelenül felismerhetők legyenek. (2) A város (község) riasztórendszerét úgy kell berendezni, hogy a helyhez kötött riasztó­eszközök egységes működése a város (község) riasztóközpontjából, vagy ha ez a biztonság fokozására célszerűnek látszik, több segéd­központ bármelyikéből központilag kiváltható legyen. (3) Ha a hatósági riasztóeszközök száma a város (község) területén tíznél kevesebb, akkor legalább a riasztóeszközök egyötöde, ha tíznél több, akkor legalább egytizede, a központi áramforrástól függetlenül, helyi erőforrás segít­ségével is működtethető legyen. A fenti kulcs szerint adódó törtszámokat felfelé kell kikere­­kíteni. (4) A helyi erőforrással működő hatósági riasztóeszközöket a várost (községet) uraló ki­emelkedő pontokra akként kell elhelyezni, hogy azok a város (község) riasztóközpontjából köz­vetlenül kapcsolható vezérriasztóeszköz hang­jelére, — a riasztóeszközök mellett szolgálatot teljesítő riasztóőrsök által —, a központi áram­szolgáltatás megbénulása esetén is közvetlenül működtethetők legyenek. (5) A központi áramszolgáltatás meg­bénulása esetére a jelen szakasz (4) bekezdésé­ben említett riasztóeszközöket és ezek kiegészí­téséül, a város (község) területén található és megfelelő hangosságú hangkeltő eszközöket (harangokat, gőzkürtöket, stb.) mint szükség­riasztóeszközöket, szükségriasztórendszerbe kell foglalni. (6) Szü­kségriasztó eszközöket kell alkalmazni minden olyan városban (községben) is, ahol a jelen rendeletben megszabott hatósági riasztó­­rendszer még nincs megvalósítva. (7) A szükségriasztóeszközök hangjeleit a város (község) légoltalmi vezetője állapítja meg és azokat a 4. §. (7) bekezdése értelmében a lakossággal megismerteti. 8. §■ (1) A riasztórendszer riasztóeszközeinek, összes berendezéseinek és vezetékeinek magán- és középületeken, más építményeken, vagy azok belső helyiségeiben való elhelyezését, a célszerű elhelyezéssel járó munkálatok­ elvég­zését, továbbá a riasztóeszköz és a riasztó­­berendezés ellenőrzését, karbantartását, vala­mint a szükség szerinti működtetést az 1939 : II. t.-c. 139. §. (1) bekezdésben foglaltak alap­ján az ingatlan birtokosa béke idején is tűrni köteles. 9. §. (1) Azt, hogy a hatósági riasztórendszerben milyen eszközök és berendezések kerülnek alkalmazásra, a honvédelmi miniszter külön rendelettel szabályozza. (2) A hatósági riasztóeszközök kezelésére ki­rendelt riasztóőrsök szervezetét és szolgálatát, valamint a riasztórendszer létesítésére, elhelye­zésére, működtetésére, kezelésére és karban­tartására vonatkozó részleteket az érdekelt­­ miniszterekkel egyetértésben a honvédelmi I miniszter külön utasítással szabályozhatja. __________Budapesti Közlöny_________ 1939 augusztus 1. — 172. szám.

Next