Budapesti Közlöny, 1939. október (73. évfolyam, 223-247. szám)

1939-10-01 / 223. szám

2 A m. kir. minisztériumnak 9.130/1039. M. E. számú rendelete a borkereskedők fel nem használt pincéinek és üres hordóinak, valamint egyéb tartályainak az 1939. évben termelt must és bor elhelyezése céljából való igénybevétele tárgyában. A m. kir. minisztérium a gazdasági és hitel­élet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931 : XXVI. törvénycikk 2. §-ában foglalt és legutóbb az 1939 : VIII. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján az alábbiakat rendeli : 1. §( 11) Borkereskedő a tulajdonában levő vagy általa bérelt, de must vagy bor elhelyezésére teljes mértékben ki nem használt pincét (pince­részt, pinceágat), valamint mustnak, bornak vagy ezek melléktermékeinek befogadására alkalmas transzport-, ászok-, cementhordót vagy más tartályokat, ha azokat a kereskedő a m. kir. szőlészeti és borászati felügyelő fel­szólítására a felszólítástól számított nyolc na­pon belül must vagy bor tárolására fel nem használja, köteles a m. kir. szőlészeti és borá­szati felügyelő felszólítására az általa kijelölt természetes vagy jogi személyeknek a meg­szabott időben must, bor, vagy az ezekből szár­mazó melléktermékek elhelyezése céljából használatra átengedni. (2) Ha a borkereskedő a szőlészeti és borá­szati felügyelő felhívásának nem tesz eleget, a szőlészeti és borászati felügyelő megkeresésére, vagy az érdekelt fél kérelmére az illetékes fő­szolgabíró (polgármester) a kereskedőt a pince (pincerész, pinceág), valamint a hordók, illető­leg a tartályok haladéktalan átengedésére köte­lezi. (3) Az átengedésre a borkereskedőt csupán az 1939. évben termelt mustnak, bornak vagy ezek melléktermékeinek tárolása céljából a folyó 1939. évi december hó 31. napjáig hozott határozattal lehet kötelezni s a használat idő­tartamát legfeljebb az 1940. évi augusztus hó 31. napjáig terjedő időben lehet megállapítani. (4) Az átadás kötelezettsége az olyan hor­dókra, valamint más tartályokra is kiterjed, amelyeket csak kijavítás után lehet használni, az ilyenek kijavítására azonban az átadót nem lehet kötelezni. (5) Az átadás iránt hozott határo­zat fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. 2­ §• A pince, illetőleg bordó vagy egyéb tartály tulajdonosa vagy bérlője tartozik az átvevőnek a hordókat, illetőleg tartályokat tisztán, ki­mosva átadni, az átadó pedig köteles azokat az igénybevétel, illetőleg használat után az átadó­nak ,ugyanilyen állapotban visszaadni. Ha az átadó a hordókat vagy a tartályokat nem adja át tisztán, kimosva, erről az átvevő gondosko­dik s a felmerült költséget a használati díjból (3. §.) levonhatja. 3. §• (1) Üres pince (pincerész, pinceág) átenge­dése esetében az átvevő használat címén az illető helyiség után a helyben szokásos bérnek megfelelő használati díjat köteles az átadó részére megfizetni. (2) Hordó vagy más tartály átengedése fejé­ben az átadónak használat címén az űrtarta­lom szerint hektoliterenként és havonta 8 fillér használati díj jár, amely a pince (pincerész, pinceág) használati díját is magában foglalja. (3) A használati díjat negyedévenként utólag kell fizetni olyan módon, hogy minden meg­kezdett hónap egész hónapnak számít. 4. §: Ha az átvevő a pincét (pincerészt, pinceágat) nem használhatja önállóan olyan módon, hogy az lezárva kizárólagos használatára álljon, vagy ha a használatra átengedett hordók és más tartályok az átadó által is használt pincé­ben (pincerészben, pinceágban) vannak el­helyezve, az átadó köteles a pincében elhelye­zett must, bor vagy ezek melléktermékeinek, valamint a kezelés céljából szükséges és a pin­cébe behozott ingóságoknak megfelelő, külön őrzéséről is gondoskodni, ha azt az átvevő kívánja. Ilyen esetben az átadó (pince tulaj­donosa vagy bérlője), amennyiben az átvevő által a pincében elhelyezett must, bor és egyéb ingóságok őrzésével külön költsége merült fel és azt igazolja, annak megtérítését követelheti az átvevőtől. 5. §. Az átadónak és az átvevőnek a jelen rendelet rendelkezései alapján egymással szemben tá­masztható követelései a használat megszűnésé­től számított egy év alatt elévülnek. 6. §. A jelen rendelet hatálybalépésétől számított nyolc nap alatt minden borkereskedő köteles az illetékes m. kir. szőlészeti és borászati fel­ügyelőnél bejelenteni, hogy a tulajdonában lévő vagy általa bérelt pincéjében űrtartalom szerint meghatározva milyen és mennyi bor befogadására alkalmas üres hordója vagy más üres tartálya van, amelyet a szüret alatt must vagy bor tárolása nem vesz igénybe. 7­ §• (1) Amennyiben a cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1931 : XXVI. t.-c. 3. §-a alapján két hónapig terjedhető elzárással büntetendő az a borkereskedő, aki a tulajdonában lévő vagy általa bérelt, saját részére nélkülözhető pincéjét (pincerészét, pinceágát) és must vagy bor befogadására alkalmas üres hordóit, vagy más üres tartályait (6. §.) a hatóságnak be nem jelenti, vagy aki a hatóságot a hordók, vagy más tartályok saját részére való igénybevétele tekintetében valótlan adatok közlésével tudato­san félrevezeti és ezzel az igénybevételt jog­talanul meghiúsítja, aki pincéjét (pincerészét, pinceágát) vagy hordóját, illetőleg más tartá­lyát a m. kir. szőlészeti és borászati felügyelő felszólítására, illetőleg a hatóság rendeletére (1. §. (1) és (2) bekezdés) a kijelölt személy­nek át nem engedi, vagy az igénybevevőt az igénybevett pince (pincerész, pinceág) és hor­dók, illetőleg más tartályok használatában jog­talanul akadályozza, avagy a kényszerbérlő által a hordókon vagy más tartályokon esetleg alkalmazott pecsétet jogtalanul eltávolítja. (2) A pénzbüntetés legmagasabb mértéke az 1931 : XXVI. t.-c. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében nyolcezer pengő. (3) A kihágás miatt az eljárás a közigazga­tási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróság­nak hatáskörébe tartozik. Szakminiszternek az 1929 : XXX. t.-c. 59 §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezések alkalma­zása szempontjából a kereskedelem- és köz­lekedésügyi minisztert kell tekinteni. 8­ §• A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi szeptember hó 30.-án. Gróf Teleki Pál s. k. m. kir. miniszterelnök. Budapesti Közlöny 1939 október 1. — 223. szám. A m. kir. minisztériumnak 9.140/1939. M. E. számú rendelete a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. törvénycikk földbirtokpolitikai rendelkezéseinek végrehaj­tása tárgyában kibocsátott 8.380/1939. M. É. számú rendelet módosítása tárgyában. A m. kir. minisztérium az 1939 : IV. t.-c. (a következőkben : T.) 29. §-ának második be­kezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli : 1. §• A 8.360/1939. M. E. számú rendelet (meg­jelent a Budapesti Közlöny 1939. évi szeptem­ber hó 8.-i 204. számában) 1. §-ának első be­kezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően az ott megállapított bejelentéseket az 1939. évi november hó 1. napjáig kell megtenni. Az idé­zett rendelet 5. §-ának első bekezdésében fog­lalt rendelkezéstől eltérően a községi elöljáró­ság (polgármester) az ott megjelölt iratokat az 1939. évi november hó 30. napjáig küldi meg a vármegyei (törvényhatósági jogú városi) m. kir. gazdasági felügyelőségnek. 2­ §. A 8.360/1939. M. E. számú rendelet 8. §-ának rendelkezéseit alkalmazni kell arra a személyre is, akit a T. 1. §-ának harmadik bekezdése értelmében zsidónak tekinteni nem lehet ugyan, de az említett §. hatodik bekezdése értelmében reá a T. 16. §-ának rendelkezései kiterjednek. 3. §• Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi október hó 1.-én. Gróf Teleki Pál s. k. m. kir. miniszterelnök. A m. kir. minisztérium 9.159/1039. M. E. számú rend­elete Ung vármegyének, valamint Bereg és Ugocsa k. e. e. vármegyéknek az 1938 : XXXIV. tör­vénycikk értelmében a Magyar Szent Koroná­hoz visszacsatolt részein az ipar (kereskedés) gyakorlására vonatkozó különleges rendelkezé­sek tárgyában. Figyelemmel arra, hogy a Magyar Szent Koronához visszacsatolt kárpátaljai területeken a visszacsatolást megelőző időben szerzett iparjogosítványok (iparigazolványok, iparenge­délyek, iparnak, kereskedésnek gyakorlására szóló más elnevezésű jogosítványok), illetőleg vándoripar és házalókereskedés gyakorlására jogosító engedélyek hatályossága tekintetében még nem jelent meg rendelkezés, a m. kir. minisztérium a kárpátaljai területekkel gazda­ságilag összefüggő országrészekre nézve az 1938 : XXXIV. t.-c. 4. §-ában foglalt felhatal­mazás alapján a következőket rendeli : 1­ §• Aki Ung vármegyének, vagy Bereg és Ugocsa k. e. e. vármegyéknek az 1938 : XXXIV. tör­vénycikk értelmében a­ Magyar Szent Koroná­hoz visszacsatolt részein a visszacsatolást meg­előző időben szerzett iparjogosítványa (ipar­igazolványa, iparengedélye, iparnak, kereske­désnek gyakorlására szóló más elnevezésű jogosítvány), illetőleg vándoripar vagy házaló­­kereskedés gyakorlására jogosító engedélye alapján az 1939. évi szeptember hó 30. napján ipart (kereskedést) űzött, ezt a foglalkozását — a 6.310/1939. M. E. számú rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezésektől eltérően — további rendelkezésig gyakorolhatja. 2­ §• A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi szeptember hó 30.-án. Gróf Teleki Pál s. k. m. kir. miniszterelnök. A m. kir. földmivelésü­gyi miniszter 59.000/1939. F. M. számú rendelete a hároméves kort betöltött lovak és öszvérek külön marhalevéllel való kötelező ellátása tárgyában. A honvédelmi lónyilvántartás érdekében az állategészségügyről szóló 1928 : XIX. t.-c. 5. §-ának utolsó bekezdésében és a 6. §-ában ka­pott felhatalmazás, valamint a szállítóeszközök adatainak honvédelmi célra bejelentéséről, nyil­vántartásáról és hatósági vizsgálatáról szóló 8.250/1939. M. E. számú rendelet 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve a követ­kezőket rendelem.

Next