Budapesti Közlöny, 1939. október (73. évfolyam, 223-247. szám)
1939-10-01 / 223. szám
2 A m. kir. minisztériumnak 9.130/1039. M. E. számú rendelete a borkereskedők fel nem használt pincéinek és üres hordóinak, valamint egyéb tartályainak az 1939. évben termelt must és bor elhelyezése céljából való igénybevétele tárgyában. A m. kir. minisztérium a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931 : XXVI. törvénycikk 2. §-ában foglalt és legutóbb az 1939 : VIII. törvénycikkel meghosszabbított felhatalmazás alapján az alábbiakat rendeli : 1. §( 11) Borkereskedő a tulajdonában levő vagy általa bérelt, de must vagy bor elhelyezésére teljes mértékben ki nem használt pincét (pincerészt, pinceágat), valamint mustnak, bornak vagy ezek melléktermékeinek befogadására alkalmas transzport-, ászok-, cementhordót vagy más tartályokat, ha azokat a kereskedő a m. kir. szőlészeti és borászati felügyelő felszólítására a felszólítástól számított nyolc napon belül must vagy bor tárolására fel nem használja, köteles a m. kir. szőlészeti és borászati felügyelő felszólítására az általa kijelölt természetes vagy jogi személyeknek a megszabott időben must, bor, vagy az ezekből származó melléktermékek elhelyezése céljából használatra átengedni. (2) Ha a borkereskedő a szőlészeti és borászati felügyelő felhívásának nem tesz eleget, a szőlészeti és borászati felügyelő megkeresésére, vagy az érdekelt fél kérelmére az illetékes főszolgabíró (polgármester) a kereskedőt a pince (pincerész, pinceág), valamint a hordók, illetőleg a tartályok haladéktalan átengedésére kötelezi. (3) Az átengedésre a borkereskedőt csupán az 1939. évben termelt mustnak, bornak vagy ezek melléktermékeinek tárolása céljából a folyó 1939. évi december hó 31. napjáig hozott határozattal lehet kötelezni s a használat időtartamát legfeljebb az 1940. évi augusztus hó 31. napjáig terjedő időben lehet megállapítani. (4) Az átadás kötelezettsége az olyan hordókra, valamint más tartályokra is kiterjed, amelyeket csak kijavítás után lehet használni, az ilyenek kijavítására azonban az átadót nem lehet kötelezni. (5) Az átadás iránt hozott határozat fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható. 2 §• A pince, illetőleg bordó vagy egyéb tartály tulajdonosa vagy bérlője tartozik az átvevőnek a hordókat, illetőleg tartályokat tisztán, kimosva átadni, az átadó pedig köteles azokat az igénybevétel, illetőleg használat után az átadónak ,ugyanilyen állapotban visszaadni. Ha az átadó a hordókat vagy a tartályokat nem adja át tisztán, kimosva, erről az átvevő gondoskodik s a felmerült költséget a használati díjból (3. §.) levonhatja. 3. §• (1) Üres pince (pincerész, pinceág) átengedése esetében az átvevő használat címén az illető helyiség után a helyben szokásos bérnek megfelelő használati díjat köteles az átadó részére megfizetni. (2) Hordó vagy más tartály átengedése fejében az átadónak használat címén az űrtartalom szerint hektoliterenként és havonta 8 fillér használati díj jár, amely a pince (pincerész, pinceág) használati díját is magában foglalja. (3) A használati díjat negyedévenként utólag kell fizetni olyan módon, hogy minden megkezdett hónap egész hónapnak számít. 4. §: Ha az átvevő a pincét (pincerészt, pinceágat) nem használhatja önállóan olyan módon, hogy az lezárva kizárólagos használatára álljon, vagy ha a használatra átengedett hordók és más tartályok az átadó által is használt pincében (pincerészben, pinceágban) vannak elhelyezve, az átadó köteles a pincében elhelyezett must, bor vagy ezek melléktermékeinek, valamint a kezelés céljából szükséges és a pincébe behozott ingóságoknak megfelelő, külön őrzéséről is gondoskodni, ha azt az átvevő kívánja. Ilyen esetben az átadó (pince tulajdonosa vagy bérlője), amennyiben az átvevő által a pincében elhelyezett must, bor és egyéb ingóságok őrzésével külön költsége merült fel és azt igazolja, annak megtérítését követelheti az átvevőtől. 5. §. Az átadónak és az átvevőnek a jelen rendelet rendelkezései alapján egymással szemben támasztható követelései a használat megszűnésétől számított egy év alatt elévülnek. 6. §. A jelen rendelet hatálybalépésétől számított nyolc nap alatt minden borkereskedő köteles az illetékes m. kir. szőlészeti és borászati felügyelőnél bejelenteni, hogy a tulajdonában lévő vagy általa bérelt pincéjében űrtartalom szerint meghatározva milyen és mennyi bor befogadására alkalmas üres hordója vagy más üres tartálya van, amelyet a szüret alatt must vagy bor tárolása nem vesz igénybe. 7 §• (1) Amennyiben a cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1931 : XXVI. t.-c. 3. §-a alapján két hónapig terjedhető elzárással büntetendő az a borkereskedő, aki a tulajdonában lévő vagy általa bérelt, saját részére nélkülözhető pincéjét (pincerészét, pinceágát) és must vagy bor befogadására alkalmas üres hordóit, vagy más üres tartályait (6. §.) a hatóságnak be nem jelenti, vagy aki a hatóságot a hordók, vagy más tartályok saját részére való igénybevétele tekintetében valótlan adatok közlésével tudatosan félrevezeti és ezzel az igénybevételt jogtalanul meghiúsítja, aki pincéjét (pincerészét, pinceágát) vagy hordóját, illetőleg más tartályát a m. kir. szőlészeti és borászati felügyelő felszólítására, illetőleg a hatóság rendeletére (1. §. (1) és (2) bekezdés) a kijelölt személynek át nem engedi, vagy az igénybevevőt az igénybevett pince (pincerész, pinceág) és hordók, illetőleg más tartályok használatában jogtalanul akadályozza, avagy a kényszerbérlő által a hordókon vagy más tartályokon esetleg alkalmazott pecsétet jogtalanul eltávolítja. (2) A pénzbüntetés legmagasabb mértéke az 1931 : XXVI. t.-c. 3. §-ának (1) bekezdése értelmében nyolcezer pengő. (3) A kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróságnak hatáskörébe tartozik. Szakminiszternek az 1929 : XXX. t.-c. 59 §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztert kell tekinteni. 8 §• A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi szeptember hó 30.-án. Gróf Teleki Pál s. k. m. kir. miniszterelnök. Budapesti Közlöny 1939 október 1. — 223. szám. A m. kir. minisztériumnak 9.140/1939. M. E. számú rendelete a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. törvénycikk földbirtokpolitikai rendelkezéseinek végrehajtása tárgyában kibocsátott 8.380/1939. M. É. számú rendelet módosítása tárgyában. A m. kir. minisztérium az 1939 : IV. t.-c. (a következőkben : T.) 29. §-ának második bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli : 1. §• A 8.360/1939. M. E. számú rendelet (megjelent a Budapesti Közlöny 1939. évi szeptember hó 8.-i 204. számában) 1. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően az ott megállapított bejelentéseket az 1939. évi november hó 1. napjáig kell megtenni. Az idézett rendelet 5. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezéstől eltérően a községi elöljáróság (polgármester) az ott megjelölt iratokat az 1939. évi november hó 30. napjáig küldi meg a vármegyei (törvényhatósági jogú városi) m. kir. gazdasági felügyelőségnek. 2 §. A 8.360/1939. M. E. számú rendelet 8. §-ának rendelkezéseit alkalmazni kell arra a személyre is, akit a T. 1. §-ának harmadik bekezdése értelmében zsidónak tekinteni nem lehet ugyan, de az említett §. hatodik bekezdése értelmében reá a T. 16. §-ának rendelkezései kiterjednek. 3. §• Ez a rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi október hó 1.-én. Gróf Teleki Pál s. k. m. kir. miniszterelnök. A m. kir. minisztérium 9.159/1039. M. E. számú rendelete Ung vármegyének, valamint Bereg és Ugocsa k. e. e. vármegyéknek az 1938 : XXXIV. törvénycikk értelmében a Magyar Szent Koronához visszacsatolt részein az ipar (kereskedés) gyakorlására vonatkozó különleges rendelkezések tárgyában. Figyelemmel arra, hogy a Magyar Szent Koronához visszacsatolt kárpátaljai területeken a visszacsatolást megelőző időben szerzett iparjogosítványok (iparigazolványok, iparengedélyek, iparnak, kereskedésnek gyakorlására szóló más elnevezésű jogosítványok), illetőleg vándoripar és házalókereskedés gyakorlására jogosító engedélyek hatályossága tekintetében még nem jelent meg rendelkezés, a m. kir. minisztérium a kárpátaljai területekkel gazdaságilag összefüggő országrészekre nézve az 1938 : XXXIV. t.-c. 4. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a következőket rendeli : 1 §• Aki Ung vármegyének, vagy Bereg és Ugocsa k. e. e. vármegyéknek az 1938 : XXXIV. törvénycikk értelmében a Magyar Szent Koronához visszacsatolt részein a visszacsatolást megelőző időben szerzett iparjogosítványa (iparigazolványa, iparengedélye, iparnak, kereskedésnek gyakorlására szóló más elnevezésű jogosítvány), illetőleg vándoripar vagy házalókereskedés gyakorlására jogosító engedélye alapján az 1939. évi szeptember hó 30. napján ipart (kereskedést) űzött, ezt a foglalkozását — a 6.310/1939. M. E. számú rendelet 1. §-ában foglalt rendelkezésektől eltérően — további rendelkezésig gyakorolhatja. 2 §• A jelen rendelet kihirdetésének napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi szeptember hó 30.-án. Gróf Teleki Pál s. k. m. kir. miniszterelnök. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 59.000/1939. F. M. számú rendelete a hároméves kort betöltött lovak és öszvérek külön marhalevéllel való kötelező ellátása tárgyában. A honvédelmi lónyilvántartás érdekében az állategészségügyről szóló 1928 : XIX. t.-c. 5. §-ának utolsó bekezdésében és a 6. §-ában kapott felhatalmazás, valamint a szállítóeszközök adatainak honvédelmi célra bejelentéséről, nyilvántartásáról és hatósági vizsgálatáról szóló 8.250/1939. M. E. számú rendelet 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértve a következőket rendelem.