Budapesti Közlöny, 1939. november (73. évfolyam, 248-271. szám)

1939-11-03 / 248. szám

2 A m. kir. iparügyi miniszternek 56.400/1939. Ip. M. számú rendelete a kakaóinknak zár alól feloldása és feldolgo­zásának korlátozása tárgyában. Az egyes árucikkek bejelentése és zár alá vétele tárgyában kiadott 8.870/1939. M. E. számú rendelet 3. és 7. §-ában, továbbá az ipari nyersanyagok és termékek előállításá­nak, forgalmának és felhasználásának szabá­lyozásáról szóló 12.112/1939. M. E. számú ren­deletben foglalt felhatalmazás alapján a föld­­művelésügyi és a honvédelmi miniszterrel egyetértve, úgyis mint a kereskedelem- és köz­lekedésügyi minisztérium vezetésével meg­bízott miniszter, a következőket rendelem : 1. §• A 8.870/1939. M. E. számú rendeletben zár alá vett kakaóbab a zár alól felszabadul.­­ 2­ §• Az a vállalat, amely üzemében rendszeresen kakaóbabot dolgoz fel, az 1939. évi november hó 1. napjától december hó 31. napjáig terjedő időszakban, ezt követően pedig három havon­­ként legfeljebb feleannyit dolgozhat fel, mint amennyit az 1938. év megfelelő időszakában feldolgozott. Az előző bekezdésben meghatározott mennyi­ségen felül fel szabad még dolgozni feleannyi kakaóbabot, mint amennyit a vállalat a kór­házak részére megrendelt termékek előállításá­hoz dolgoz fel. Erre a célra azonban az 1939. évi november hó 1. napjától december hó 31. napjáig terjedő időszakban, ezt követően pedig három havonkint a vállalat legfeljebb annyi kakaóbabot dolgozhat fel, mint amennyit az 1938. év megfelelő időszakában ilyen célra fel­dolgozott. A vállalat kakaóbabot kakaóporrá és cso­koládé mártógyurmává (ideértve a tejes és tejszínes csokoládé mártógyurmát is) legalább olyan arányban köteles feldolgozni, mint amilyen arányban azt ilyen célra az 1938. év megfelelő időszakában feldolgozta. E rendelke­zés alkalmazása szempontjából az előző bekez­dés alapján feldolgozott kakaóbabot figyelmen kívül kell hagyni. 3. §. Csokoládé mártógyurmát (ideértve a tejes és tejszínes csokoládé mártógyurmát is), valamint kakaóvajat az előállító vállalatok csak feldol­gozó üzemeknek szolgáltathatnak ki s ezek közül is egynek-egynek az 1939. évi november hó 1. napjától december hó 31. napjáig terjedő időszakban, ezt követően pedig három havon­kint legfeljebb feleannyit, mint amennyit neki az 1938. év megfelelő időszakában kiszolgál­tattak. , Az iparügyi miniszter az első bekezdésben foglalt rendelkezéstől eltérést engedhet meg. 4. §•» Az 51.000/1934. F. M. számú rendelet 7. §-ának (1) bekezdése, 8. §-a és 11. §-ának (1) és (2) bekezdése alá eső tömör (darabos, táblás, szeletes) áru (csokoládé, csemege-, kávés- vagy malátás-csokoládé) súlya darabonként a 25 grammot, az üres vagy üreges (csizma, miku­lás, húsvéti nyúl, tojás stb.) ilyen áru súlya pedig darabonként a 125 grammot nem halad­hatja meg. Az előző bekezdésben foglalt rendelkezések­nek meg nem felelő árut az 1940. évi január hó 1. napjától kezdve forgalombahozni tilos. 5. §• Kakaóport 1940. évi január hó 1. napjától kezdve a közvetlen fogyasztók részére legfel­jebb 25 dekagrammos csomagolásban szabad forgalombahozni. 6. §. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és két hónapig, háború idején hat hónapig terjed­hető elzárással büntetendő, aki a jelen rendelet 2., 3., 4. vagy 5. §-ában foglalt rendelkezések valamelyikét megszegi vagy kijátsza. A 2. §­ harmadik bekezdésében foglalt ren­delkezés megszegése vagy kijátszása miatt el­járásnak csak az iparügyi miniszter feljelen­tésére van helye. A pénzbüntetésre az 1928 : X. törvénycikk rendelkezései irányadók. A pénzbüntetés leg­magasabb mértéke nyolcezer pengő, olyan esetben pedig, amikor megállapítható annak a nyereségnek a mennyisége, amelyet a kihágás elkövetője a cselekménnyel illetéktelenül elért, a nyolcezer pengőnek a megállapított nyereség kétszeresével felemelt összege. A pénzbüntetés átváltoztatására, valamint a kihágás elévülésére az 1939 : II. t.-c. 212. §-ának (4) és (5) bekezdésében, a befolyt pénz­­büntetés hovafordítására nézve pedig az 1939 : II. törvénycikk 218. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. Az első bekezdésben meghatározott kihágás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, a m. kir. rendőrség működési területén a m. kir. rendőrségnek, mint rendőri büntetőbíróságnak hatáskörébe tartozik. Az 1929 : XXX. t.-c. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt ren­delkezés alkalmazása szempontjából szak­miniszternek az iparü­gyi minisztert kell tekin­teni. 7. §• A jelen rendelet kihirdetése napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi november hó 2.-án. Dr. Varga József s. k. m. kir. iparügyi miniszter. A m. kir. kereskedelemi és közlekedésügyi miniszternek 76.000/1939. K. K. M. számú rendelete a közúti és vízi benzinüzemű gépjáróművek hajtására szolgáló benzin-szeszkeverék fogyasz­tásának szabályozásáról szóló 8.230/1939. M. E. szám­ú rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 62.000/1939. K. K. M. számú rendelet módosításáról. A 8.230/1939. M. E. szám­ú rendelet 2. §-ában nyert felhatalmazás alapján a m. kir. belügy-, honvédelmi, iparügyi és pénzügyminiszterrel egyetértőleg a következőket rendelem : 1. §• (1) A 62.000/1939. K. K. M. szám­ú rendelet (továbbiakban B.) értelmében A. kategóriába sorozott gépjáróművek tulajdonosai (üzemben­tartói) részére — az alábbi kivételektől el­tekintve — a m. kir. adóhivatalok (Budapesten a IV. kerületi adófelügyelőség) ezentúl csak három motalkó-jegyet szolgáltathatnak ki. További motalkó-jegyeket csak külön engedé­lyemmel lehet kiadni. (2) Ehhez képest a B. 22. §-ának (5) bekez­désében foglalt rendelkezések az alábbi el­téréssel alkalmazandók: Az A. kategóriába sorozott gépjáróművek tulajdonosai (üzemben­tartói) , akik ezidőszerint már két drb. motalkó­­jegy birtokában vannak, a harmadik motalkó­­jegyet is csak annál a m. kir. adóhivatalnál (adófelügyelőségnél) igényelhetik, amelynél a szóban lévő gépjárómű közúti adója elő van írva. (3) Az előző bekezdésekben foglalt rendel­kezések nem vonatkoznak az államfő, a terü­letenkívüliséget vagy a nemzetközi jog értel­mében személyes mentességet élvező személyek tulajdonában lévő, továbbá az állami rend­számmal és V. V. rendszámmal ellátott gép­járóművekre, amelyekre nézve a­­ 22. §-ának (5) bekezdésében foglalt rendelkezések to­vábbra is érvényesek. 2­ §• (1) Az állami és önkormányzati hatóságok, intézmények, hivatalok, intézetek és üzemek A. kategóriába sorozott gépjáróművei, továbbá az olyan vállalatok gép­járómű­vei részére, amelyeknek legalább 5 drb benzinüzemű gép­járóművük van, a kiszolgáltatott mozalkö­­jegyek bevonásával, azok helyett az illetékes m. kir. adóhivatalok utalványt adhatnak ki. (Utalvány-űrlap a m. kir. állami nyomdánál [Budapest, I., Kapisztrán-tér 1.] kapható.). (2) Utalványt csak a B. értelmében leg­feljebb egy hónapra megállapított mozaikó­­mennyiségre lehet kiállítani. Az utalvány a tulajdonos (üzembentartó) kívánságára gép­járóműveinek egy részére is szólhat, s ezt tank­­szállítások esetében csak 1.000-rel, hordós szállítások esetében pedig csak 200-zal oszt­ható számú­­­­­termen­ny­is­égre lehet kiállítani. Ez utóbbi esetb­en a többi gépjárómű részére motalkót továbbra is motalkó-jegy alapján lehet vásárolni. Az utalványt más hónapban, mint amelyre kiállíttatott, felhasználni, illető­leg beváltani nem lehet. Ezeket a rendelkezé­seket kell alkalmazni a budapesti telephellyel bíró nagyobb vállalatokra is. (R. 26. §.) (3) Úgy a R. 26. §-ában, mint az előző be­kezdésekben megjelölt utalványokat benzin­kutaknál beváltani nem lehet, azokra csak az ásványolaj finomítók lerakatai, illetőleg bizo­mányosai szolgáltathatnak ki mozalkát. 3. §. (1) Mindazok a személyeik vagy vállalatok, amelyek az illetékes m. kir. adóhivataltól (adófelügyelőségtől) olyan gépjárómű részére kaptak mozalkó-jegyet, 1. amely már nincs a birtokukban, 2. amely a közforgalomból akár önként, akár hatósági kényszer folytán kivonatott, 3. amelyet a honvédelmi miniszter hon­védelmi szolgálatra igénybe vett, végül 4. amely nem benzinüzemű gépjárómű (Diesel-motor), a motalkó-jegyet a kiállító m. kir. adóhivatalhoz (adófelügyelőséghez) e rendelet hatálybalépésének napjától számított nyolc napon belül beszolgáltatni kötelesek. Az ily módon beszolgáltatott motalkó-jegyet a m. kir. adóhivatal (adófelügyelőség) meg­semmisíteni, s ezt a tényt a főkönyvben fel­jegyezni köteles. (2) Abban az esetben, ha valamely benzin­üzemű gép­járómű valóságos és jogos üzemben­tartójának személyében változás áll be, továbbá ha a gépjáróművet üzembentartója akár ható­sági kényszer folytán, akár önként a forgalom­ból kivonja, a korábbi üzembentartó, illetőleg az utóbbi esetben a gépjárómű valóságos és jogos üzembentartója az illetékes m. kir. adó­hivataltól (adófelügyelőségtől) a B. értelmében kapott mozalkajegyet, illetőleg utalványt, továbbá — amennyiben az A., illetőleg B2 kategóriába soroltatott — az A., illetőleg a B2 igazolványt a telephely szerint illetékes gépjáróműkerületi elsőfokú rendőrhatósághoz az átírásra, illetőleg a leállításra vonatkozó kérelemmel egyidejűleg beszolgáltatni köteles. A rendőrhatóság az ily módon beszolgáltatott mozalkó-jegyet, illetőleg utalványt, továbbá az A., illetőleg B2 igazolványt az üzembentartó személyében beállott változás közlésével, illető­leg a gépjáróműnek a forgalomból való ki­vonásáról szóló értesítéssel egyidejűleg a meg­semmisítés és e ténynek a főkönyvben való fel­jegyzése végett — az illetékes m. kir. adó­hivatalnak (adófelügyelőségnek) megküldi. 4­ §• (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető eljárás alá nem esik, kihágást követ el és pénzbüntetéssel büntetendő az, aki a jelen rendelet 3. §-ában foglalt rendelkezések­nek nem tesz eleget. A pénzbüntetés alkalma­zása tekintetében az 1928 : X. t.-c. rendelkezé­sei az irányadók. (2) A kihágás miatt az eljárás a közigazga­tási hatóságnak, mint rendőri büntető bíróság­nak, a m. kir. rendőrség működési területén a rendőrségnek, mint rendőri büntető bíróság­nak hatáskörébe tartozik, s az 1929 : XXX. t.-c. 59. §-a (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából szakminiszternek a keres­kedelem- és köz­lekedésügyi minisztert kell tekinteni. 5. §. E rendelet a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba. Budapest, 1939. évi október hó 31.-én. A miniszter helyett : Dr. Álgyay-Hubert Pál s. k. államtitkár. Budapesti Közlöny 1939 november 3. — 248. szám.

Next