Budapesti Közlöny, 1939. december (73. évfolyam, 272-295. szám)
1939-12-01 / 272. szám
1939 december 1. — 272. szám. Budapesti Közlönye k nem terjednek ki, az 1910. évre kivetett inségjárulékokra ellenben ezek a kedvezmények kiterjednek. (4) Ha a jövedelemadót, társulati és tantieme adót, illetőleg az általános kereseti adó alapját bármilyen ebben felemelik vagy leszállítják, az ezek alapján kivetett ínségjárulékot is hivatalból megfelelően helyesbíteni kell. (5) Az ínségjárulékok beszedésére, biztosítására, behajtására, elévülésére, a tévesen vagy jogosulatlanul beszedett összegek visszakövetelésére és visszautalására, valamint az egyetemleges fizetési kötelezettségre a közadók kezelésére vonatkozó törvényes rendelkezések az irányadók. 11. §• (1) Az inségjárulék jogossága és mérve ellen az adózó a fizetési meghagyás, illetőleg az adóív kézbesítését követő 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához fellebbezéssel, a bizottság határozata ellen pedig a közigazgatási bírósághoz panasszal élhet. (2) Az inségjárulék ellen beadott jogorvoslatok során az állami adókivetés alapja nem támadható meg. 12. §. (1) Amennyiben valamely város az inséglenyhítő tevékenység lebonyolításával járó költségeket más forrásból fedezni nem tudja, az általános kereseti adóalap után kivethető inségjárulék százalékának felemelését kérheti a m. Jtk. belügyminisztertől. (2) Az inségjárulék legfeljebb oly mértékben emelhető, hogy az általános kereseti adóval együtt se haladja túl az általános kereseti adósalap 8% -át. 13. §. (1) Az ínség járulékot az 1940. évtől kezdődőleg a m. kir. adóhivatal (a székesfővárosban a m. kir. adófelügyelőség) a község (város) együttesen kezelt közadók számfejtőkönyvének községi (városi) számláján a község (város) által visszatartható adók csoportjában írja elő. (2) A visszatartható adókból az inségjárulékokra aránylagosan eső részt a községek haladéktalanul befizetik az e bevételek kezelésére .vármegyénként létesítendő „Vármegyei Szociális Alap“-ba, a városok pedig a saját „Városi Szociális Alapijaikba utalják át. 14. §. Az egyes vármegyék területén fekvő kis- és nagyközségekben az ínség járulékokból befolyó bevételt a „Vármegyei Szociális Alap“-ba kell befizetni és itt központilag kell kezelni. Az e címen a „Vármegyei Szociális Alapba befolyó összegeket rendeltetésszerű felhasználás végett az egyes községek között — anyagi helyzetük és szükségleteik figyelembevétele mellett — az alispán előterjesztése alapján, a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg szétosztja, vagy azok terhére a vármegye területén közmunkák végzését rendeli el. Budapest, 1939. évi november hó 30.-án. A miniszter rendeletéből : Dr. Kádár Levente s. k. miniszteri osztályfőnök. Az árellenőrzés országos kormánybiztosa 9.210/1939. számú rendelete a tűzifa legmagasabb árának megállapításáról. A 2.220/1939. M. E. számú rendelet 2. és 3. §-ában, valamint a 4.110/1939. M. E. számú rendelet 3. §-ában kapott felhatalmazás alapján a tűzifa legmagasabb árát a következőképen állapítom meg. 1 §■ Termelői árak feladó-, illetve leadó állomásokon. Az aprítatlan tűzifa legmagasabb leadóállomási ára budapesti leadó állomásokon, ültgomban vagy hajóban. Cser, tölgy, kőris310.—290.—250.—— Akác ................. 315.—295.—255.—— Egyéb keményfa295.—275.—240.—— Fenyő ......... 300.—270.—— — Egyéb lágy lombfa ...........265.—235.— Tölgy hántolt fa— — — 330.— (2) Ezek az árak 10 000 kg I.osztályúapintatlan tűzifára vonatkoznak. (3) Az (1) bekezdésben megállapított árak a (2) bekezdésben foglalt feltételek mellett a következő módon alkalmazandók. a) Budapest Székesfőváros, Budafok, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota és Újpest megyei városok, Albertfalva, Csepel, Pestújhely, Rákosszentmihály és Sashalom nagyközségek területén minden változtatás nélkül. b) Az a) pontban nem említett városok és községek területén a (4) bekezdés szerint kiszámított feladóállomási árakhoz hozzá kell adni a feladóállomástól leadóállomásig felmerülő vasúti fuvarköltség és a leadóállomáson esetleg felmerülő kövezetvámnak összegét. (4) A feladóállomási árat úgy kell kiszámítani, hogy a jelen §. (1) bekezdésében feltüntetett árakból le kell vonni 5.400 budapesti kövezetvámot, valamint a hazai tűzifára a feladóállomástól a M. kir. Államvasutak helyi díjszabása (II. rész) 6. pontjában felsorolt budapesti pályaudvarokra érvényes 15 tonnás díjtétel alapján 10.000 kg-ra eső fuvarköltséget, vagy hajófuvar esetén a MFTR helyi árudíjszabása IV. részében megállapított 10 tonnás díjtétel alapján 10.000 kg-ra eső hajófuvar teljes összegét. 2. §. Telepről eladott tűzifa ára. A telepről eladott tűzifa legmagasabb árát úgy kell kiszámítani, hogy a legmagasabb leadóállomási árhoz (1. §. (1) — (4) bekezdés) hozzá kell adni : a) Az 1. §. (3) bekezdésének a) pontjában megjelölt helyeken az alábbi összegeket : Telepen, Házhoz vagy szállítva raktárban lerakással együtt-ként fillérekben 1. Apintatlan tűzifánál (nem vagontételben) .... 50 85 Aprított tűzifánál 2 q-nál nagyobb tételekben ömlesztve .............................. 110 150 3. Abban az esetben, ha a 2. pont alatti eladásnál a házhozszállítás a vevő hozzájárulásával lezárt zsákokban történik, további .............................. — 40 4. Aprított fánál 2 g-s, vagy ennél kisebb tételekben g) ömlesztve a telepen (pincében) ................. 230 — b) zsákban (kosárban) házhoz szállitva.......... — 270 b) Az 1. §. (3) bekezdésének b) pontjába tartozó törvényhatósági és megyei városok területén a jelen §. a) pontjában feltüntetett összeg 90 % -át. c) Az 1. §. (3) bekezdése b) pontjába tartozó nagy- és kisközségek területén a jelen §. a) pontjában feltüntetet összeg 80 % -át. 3. §. Nagykereskedői árak. (1) Apintatlan tűzifának vagontételekben történő továbbeladása esetén a jelen §. (2) bekezdésében körülírt kellékeknek megfelelő tűzifanagykereskedő az 1. §-ban meghatározott árakhoz 10.000 kg-onként legfeljebb 15.— P-t számíthat hozzá. (2) A jelen §. (1) bekezdésében megjelölt 15.— P-s összeget csak az a kereskedő számla) iparigazolvánnyal rendelkezik ; b) az eladott tűzifát nem maga termelte ki és közvetlenül termelőtől saját számlára vásárolta és saját nevében adja el. (3) A jelent. (1) bekezdésében megjelölt legfeljebb 15.&P-s összegnek az előbbi pont szerint jogosan történt felszámítása esetében a következők irányadók : a) hitelben történő eladásnál 30 napi időtartamra sem kamat, sem egyéb címen külön összeg fel nem számítható, b) a vevő kereskedő eladási árainak megállapításánál a 2. §-ban foglalt intézkedések szerint köteles eljárni, tehát ennek az összegnek felszámítására nem jogosult. Egyéb rendelkezések: (1) Az 1. §-ban meghatározott árak a 10.800/ 1934. F. M. számú rendelethez csatolt B. jelzésű szerződési minta I. számú mellékletét képező minősítési feltételeknek megfelelő T. osztályú tűzifára értendők. A II. osztályú tűzifa legmagasabb ára a jelen rendelet szerint meghatározott I. osztályú tűzifa legmagasabb feladóállomási árának 15%-ával alacsonyabb. (2) Az 1. és 2. írokban felsorolt árak készpénzfizetés esetén érvényesek. Hitelben történő eladások eseténa 3. §. (3) bekezdés a) pontjában foglalt eset kivételével) kamat, költség és kockázat címén megfelelő összeg számítható fel. Az ilyen címen felszámított összegnek azonban megfelelő arányban kell lenni az ellenszolgáltatással és összege havonként nem haladhatja meg az előbbiekben meghatározott árak 1 % -át. Jelen bekezdés alkalmazása szempontjából az áru átvétele napjától számított 14 napon belül történő fizetés esetén az ügylet készpénzeladásnak számít. 5 §. A jelen rendeletben megszabott áraknak a helyi viszonyoknak megfelelő gyakorlati alkalmazását külön felhatalmazásomra a 4.110/ 1939. M. E. számú rendelet 1. §-ának (2) bekezdésében megjelölt közigazgatási szervek állapítják meg. 6. §• A jelen rendelet a kihirdetés napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi november hó 30.-án. Dr. Kacsóh Bálint s. k. az árellenőrzés országos kormánybiztosa. Az árellenőrzés országos kormánybiztosa által a tűzifa legmagasabb árának megállapítása tárgyában kiadott 9.210/1939. számú rendeletben foglalt intézkedések gyakorlati alkalmazására nézve a következők irányadók : A termelői ár. (Rendelet 1. §-a.) 1. (1) A termelői árakat, vagyis azokat az árakat, amelyeket a termelő a kitermelés helyén, tó mellett az erdőrakodón, továbbá a feladóállomáson lévő, illetőleg annak közelében vagy egyebütt fekvő rakterületen (telepen) tároló tűzifájáért kiköthet, a rendelet csak közvetve állapítja meg, azáltal, hogy megszabja a legmagasabb leadóállomási árakat. A termelői árakat a rendelet 1. §-ának (1)—(2) bekezdéseiben körülírt legmagasabb leadóállomási árakból a következő módon kell levezetni. (2) Abban az esetben, ha a termelő a tűzifáját nem vasúti kocsiba vagy hajóba berakva, hanem úgy adja el, hogy a szerződés szerinti teljesítési hely a kitermelés helyén, tó mellett az erdei rakodón, továbbá a feladóállomáson lévő, illetőleg annak közelében, vagy egyebütt fekvő rakterületén van, vagyis ha a tűzifának az állomásra beszállítását, vasútra vagy hajóra feladását, vasúti kocsiba vagy hajóba berakását a vevő végzi, a tűzifát a budapesti leadóállomási árból levezetett feladóállomási árnál annyival olcsóbban köteles eladni, amennyit a fenti költségek kitesznek E költségeket a kitermelés helyén szokásos tényleges kiadások alapján az eladó és vevő közösen állapítják hatja fel. aki mc Bükk és gyertyán -2.Str 330.— *4) eoO s Oti IO 310.— IO 21 Vékony dorong Hántolt ft