Budapesti Közlöny, 1939. december (73. évfolyam, 272-295. szám)

1939-12-01 / 272. szám

1939 december 1. — 272. szám. Budapesti Közlönye­ k nem terjednek ki, az 1910. évre kivetett inség­­járulékokra ellenben ezek a kedvezmények ki­terjednek. (4) Ha a jövedelemadót, társulati és tanti­eme adót, illetőleg az általános kereseti adó alapját bármilyen ebben felemelik vagy le­szállítják, az ezek alapján kivetett ínségjárulé­­kot is hivatalból megfelelően helyesbíteni kell. (5) Az ínség­járulékok beszedésére, biztosítá­sára, behajtására, elévülésére, a tévesen vagy jogosulatlanul beszedett összegek visszakövete­lésére és visszautalására, valamint az egyetem­­leges fizetési kötelezettségre a közadók kezelé­sére vonatkozó törvényes rendelkezések az irányadók. 11. §• (1) Az inségjárulék jogossága és mérve ellen az adózó a fizetési meghagyás, illetőleg az adóív kézbesítését követő 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához fellebbezéssel, a bizottság határozata ellen pedig a közigazga­tási bírósághoz panasszal élhet. (2) Az inségjárulék ellen beadott jogorvosla­tok során az állami adókivetés alapja nem tá­madható meg. 12. §. (1) Amennyiben valamely város az inség­­lenyhítő tevékenység lebonyolításával járó költ­ségeket más forrásból fedezni nem­­ tudja, az általános kereseti adóalap után kivethető inség­járulék százalékának felemelését kérheti a m. Jtk­. belügyminisztertől. (2) Az inségjárulék legfeljebb oly mértékben emelhető, hogy az általános kereseti adóval együtt se haladja túl az általános kereseti adó­salap 8% -át. 13. §. (1) Az ínség járulékot az 1940. évtől kezdődő­­leg a m. kir. adóhivatal (a székesfővárosban a m. kir. adófelügyelőség) a község (város) együt­tesen kezelt közadók számfejtőkönyvének köz­ségi (városi) számláján a község (város) által visszatartható adók csoportjában írja elő. (2) A visszatartható adókból az inségjárulé­­kokra aránylagosan eső részt a községek hala­déktalanul befizetik az e bevételek kezelésére .vármegyénként létesítendő „Vármegyei Szociá­lis Alap“-ba, a városok pedig a saját „Városi Szociális Alapijaikba utalják át. 14. §. Az egyes vármegyék területén fekvő kis- és nagyközségekben az ínség járulékokból befolyó bevételt a „Vármegyei Szociális Alap“-ba kell befizetni és itt központilag kell kezelni. Az e címen a „Vármegyei Szociális Alap­ba befolyó összegeket rendeltetésszerű felhasználás végett az egyes községek között — anyagi helyzetük és szükségleteik figyelembevétele mellett — az alispán előterjesztése alapján, a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértőleg szétosztja, vagy azok terhére a vármegye területén köz­munkák végzését rendeli el. Budapest, 1939. évi november hó 30.-án. A miniszter rendeletéből : Dr. Kádár Levente s. k. miniszteri osztályfőnök. Az árellenőrzés országos kormánybiztosa 9.210/1939. számú rend­elete a tűzifa legmagasabb árának megállapításáról. A 2.220/1939. M. E. számú rendelet 2. és 3. §-ában, valamint a 4.110/1939. M. E. számú rendelet 3. §-ában kapott felhatalmazás alap­ján a tűzifa legmagasabb árát a következő­­képen állapítom meg. 1­ §■ Termelői árak feladó-, illetve leadó állomásokon.­­ Az aprítatlan tűzifa legmagasabb leadó­­állomási ára budapesti leadó állomásokon, ültgomban vagy hajóban. Cser, tölgy, kőris310.—290.—250.—— Akác ................. 315.—295.—255.—— Egyéb keményfa295.—275.—240.—— Fenyő ......... 300.—270.—— — Egyéb lágy lombfa ...........265.—235.— Tölgy hántolt fa— — — 330.— (2) Ezek az árak 10 000 kg I.osztályúapin­tat­lan tűzifára vonatkoznak. (3) Az (1) bekezdésben megállapított árak a (2) bekezdésben foglalt feltételek mellett a következő módon alkalmazandók. a) Budapest Székesfőváros, Budafok, Kis­pest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákos­palota és Újpest megyei városok, Albertfalva, Csepel, Pestújhely, Rákosszentmihály és Sas­halom nagyközségek területén minden változ­tatás nélkül. b) Az a) pontban nem említett városok és községek területén a (4) bekezdés szerint ki­számított feladóállomási árakhoz hozzá kell adni a feladóállomástól leadóállomásig fel­merülő vasúti fuvarköltség és a leadóállomáson esetleg felmerülő kövezetvámnak összegét. (4) A feladóállomási árat úgy kell kiszámí­tani, hogy a jelen §. (1) bekezdésében feltün­tetett árakból le kell vonni 5.40­0 budapesti kövezetvámot, valamint a hazai tűzifára a feladóállomástól a M. kir. Államvasutak helyi díjszabása (II. rész) 6. pontjában felsorolt budapesti pályaudvarokra érvényes 15 tonnás díjtétel alapján 10.000 kg-ra eső fuvarköltsé­get, vagy hajófuvar esetén a MFTR helyi áru­­díjszabása IV. részében megállapított 10 tonnás díjtétel alapján 10.000 kg-ra eső hajófuvar teljes összegét. 2. §. Telepről eladott tűzifa ára. A telepről eladott tűzifa legmagasabb árát úgy kell kiszámítani, hogy a legmagasabb leadóállomási árhoz (1. §. (1) — (4) bekezdés) hozzá kell adni : a) Az 1. §. (3) bekezdésének a) pontjában megjelölt helyeken az alábbi összegeket : Telepen, Házhoz vagy szállítva raktárban lerakással együtt­­-ként fillérekben 1. Apintatlan tűzifánál (nem vagontételben) .... 50 85 Aprított tűzifánál 2 q-nál nagyobb tételekben öm­lesztve .............................. 110 150 3. Abban az esetben, ha a 2. pont alatti eladásnál a házhozszállítás a vevő hozzájárulásával lezárt zsákokban történik, to­vábbi .............................. — 40 4. Aprított fánál 2 g-s, vagy ennél kisebb tételekben g) ömlesztve a telepen (pincében) ................. 230 — b) zsákban (kosárban) házhoz szállitva.......... — 270 b) Az 1. §. (3) bekezdésének b) pontjába tartozó törvényhatósági és megyei városok területén a jelen §. a) pontjában feltüntetett összeg 90 % -át. c) Az 1. §. (3) bekezdése b) pontjába tar­tozó nagy- és kisközségek területén a jelen §. a) pontjában feltüntetet összeg 80 % -át. 3. §. Nagykereskedői árak. (1) Apintatlan tűzifának vagontételekben történő továbbeladása esetén a jelen §. (2) be­kezdésében körülírt kellékeknek megfelelő tűzifanagykereskedő az 1. §-ban meghatározott árakhoz 10.000 kg-onként legfeljebb 15.— P-t számíthat hozzá. (2) A jelen §. (1) bekezdésében megjelölt 15.­— P-s összeget csak az a kereskedő száml­­­a) iparigazolvánnyal rendelkezik ; b) az eladott tűzifát nem maga termelte ki és közvetlenül termelőtől saját számlára vásá­rolta és saját nevében adja el. (3) A jelen­t. (1) bekezdésében megjelölt legfeljebb 15.&­P-s összegnek az előbbi pont szerint jogosan történt felszámítása esetében a következők irányadók : a) hitelben történő eladásnál 30 napi idő­tartamra sem kamat, sem egyéb címen külön összeg fel nem számítható, b) a vevő kereskedő eladási árainak meg­állapításánál a 2. §-ban foglalt intézkedések szerint köteles eljárni, tehát ennek az összeg­nek felszámítására nem jogosult. Egyéb rendelkezések: (1) Az 1. §-ban meghatározott árak a 10.800/ 1934. F. M. számú rendelethez csatolt B. jel­zésű szerződési minta I. szám­ú mellékletét képező minősítési feltételeknek megfelelő T. osztályú tűzifára értendők. A II. osztályú tűzifa legmagasabb ára a jelen rendelet szerint meghatározott I. osztályú tűzifa legmagasabb feladóállomási árának 15%-ával alacsonyabb. (2) Az 1. és 2. ír­okban felsorolt árak kész­­pénzfizetés esetén érvényesek. Hitelben történő eladások esetén­­a 3. §. (3) bekezdés a) pont­jában foglalt eset kivételével) kamat, költség és kockázat címén megfelelő összeg számítható fel. Az ilyen címen felszámított összegnek azonban megfelelő arányban kell lenni az ellenszolgáltatással és összege havonként nem haladhatja meg az előbbiekben meghatározott árak 1 % -át. Jelen bekezdés alkalmazása szem­pontjából az áru átvétele napjától számított 14 napon belül történő fizetés esetén az ügylet készpénzeladásnak számít. 5­ §. A jelen rendeletben megszabott áraknak a helyi viszonyoknak megfelelő gyakorlati alkal­mazását külön felhatalmazásomra a 4.110/ 1939. M. E. számú rendelet 1. §-ának (2) be­kezdésében megjelölt közigazgatási szervek állapítják meg. 6. §• A jelen rendelet a kihirdetés napján lép hatályba. Budapest, 1939. évi november hó 30.-án. Dr. Kacsóh Bálint s. k. az árellenőrzés országos kormánybiztosa. Az árellenőrzés országos kormánybiztosa által a tűzifa legmagasabb árának megállapí­tása tárgyában kiadott 9.210/1939. szám­ú rendeletben foglalt intézkedések gyakorlati alkalmazására nézve a következők irányadók : A termelői ár. (Rendelet 1. §-a.) 1. (1) A termelői árakat, vagyis azokat az árakat, amelyeket a termelő a kitermelés helyén, tó mellett az erdőrakodón, továbbá a feladóállomáson lévő, illetőleg annak közelében vagy egyebütt fekvő rakterü­leten (telepen) tároló tűzifájáért kiköthet, a rendelet csak köz­vetve állapítja meg, azáltal, hogy meg­szabja a legmagasabb leadóállomási árakat. A termelői árakat a rendelet 1. §-ának (1)—­­(2) bekezdéseiben körülírt legmagasabb leadó­állomási árakból a következő módon kell levezetni. (2) Abban az esetben, ha a termelő a tűzi­fáját nem vasúti kocsiba vagy hajóba berakva, hanem úgy adja el, hogy a szerződés szerinti teljesítési hely a kitermelés helyén, tó mellett az erdei rakodón, továbbá a feladóállomáson lévő, illetőleg annak közelében, vagy egyebütt fekvő rakterü­letén van, vagyis ha a tűzifának az állomásra beszállítását, vasútra vagy hajóra feladását, vasúti kocsiba vagy hajóba beraká­sát a vevő végzi, a tűzifát a budapesti leadó­állomási árból levezetett feladóállomási árnál annyival olcsóbban köteles eladni, amennyit a fenti költségek kitesznek E költségeket a ki­termelés helyén szokásos tényleges kiadások alapján az eladó és vevő közösen állapítják hatja fel. aki mc Bükk és gyertyán -2.S­tr 330.— *4) eo­O s Oti I­O 310.— IO 21 Vékony dorong Hántolt ft

Next