Budapesti Közlöny, 1940. október (74. évfolyam, 222-249. szám)

1940-10-01 / 222. szám

2­ lagos dohányárudákra, amelyeknek zárórája tekintetében a m. kir. pénzügyminiszter ren­delkezik. S. §. Aki a jelen rendeletét megszegi vagy ki­játssza, vagy annál közreműködik, amennyi­ben cselekménye súlyosabb büntető rendelke­zés alá nem esik, az 1913 : XXXVI. t.-c. 10. §-ában meghatározott kihágást követi el és az 1928 : X. t.-c. értelmében pénzbüntetéssel bün­tetendő. 4­ §• A Pápa megyei város területén lévő nyílt árusítási üzletek hétköznapi zárórája tárgyá­ban 49.700/1939. K. K. M. szám alatt kiadott és 23.202/1940. K. K. M. szám alatt­­módosított rendelet hatályát veszti. 5. §. A jelen rendelet a kihirdetését követő nyolca­dik napon lép hatályba. Budapest, 1940. évi szeptember hó 26.-án. Dr. Varga József s. k. a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott m. kir. iparügyi miniszter. A m. kir. pénzügyminiszter 139.600/1940. VII. számú rendelete az egyenesadókra vonatkozó egyes törvényes rendelkezések módosításáról és kiegészítéséről szóló 1940 : XXII. t.-c. 19. §-ának életbelép­tetése és végrehajtása tárgyában. Az egyenesadókra vonatkozó egyes törvé-­ nyes rendelkezések módosításáról és kiegészí­téséről szóló 1940 : XXII. t.-c. (a továbbiakban T.) 46. §-ában foglalt felhatalmazás alapján az idézett T. 19. §-át az 1940. évtől kezdve életbeléptetem és végrehajtása tárgyában a következőket rendelem : 1­ §­ (1) Az időszaki (idény) vállalkozásoknál az általános kereseti adó alapja az idény alatt elért tiszta nyereség, ennélfogva az ilyen adó­zók általános kereseti adóját a következ­ő évi rendes adókivetési eljárás bevárása nélkül az idény befejezte után soronkívül kell kivetni. (T. 19. §-a.) (2) A T. e rendelkezésének az a célja, hogy azokat az időszaki vállalkozásokat (üzleteket, üzemeket és foglalkozásokat), amelyeket csak az év egy részében, rendszerint csak néhány hónapon át tartanak fenn, illetőleg gyakorol­nak, az idény alatt elért tiszta nyereség alapul­vételével közvetlenül az idény lezárta után olyan időben adóztassák meg, amidőn a he­lyes adókivetéshez szükséges adatok össze­gyűjtése akadályokba nem ütközik. Ebből a szempontból az időszaki vállalkozásoknak az a jellegzetessége, hogy működésük meghatáro­zott időszakra korlátozódik, időtartama a nap­tári évnek abban a részében veszi kezdetét, amikor a rendes adókivetés előkészítő munká­latai már befejezést nyertek és oly időben fejeződik be, amely időben a rendes adókive­tés előkészítő munkálatai meg sem kezdődnek. A T. rendelkezése alapján tehát azokat a vállalkozásokat kell soronkívül megadóztatni, amelyek üzleti működésüket április hó 1. nap­jától október hó 31. napjáig terjedő időben folytatják s az év többi részében szünetelnek. Az ilyen vállalatot akkor is időszaki vállal­kozásnak kell tekinteni, ha annak tulajdonosa más foglakozást is folytat (pl. ha a bércséplő fuvarozással is foglalkozik), vagy ha az idény­­üzletet más községben levő hasonló üzlet fióküzletének lehet tekinteni (pl. ha egy fő­városi fűszerkereskedőnek valamelyik balaton­­menti üdülőhelyen is van a nyári idény alatt üzlete). Időszaki vállalkozások tehát pl. a nyári üzletek, szállodák, penziók, kifőzések, amelyek kizárólag a nyári idény alatt vannak üzemben ; ilyenek a cirkuszok, mutatványos bódék, amelyek legkésőbb október hó folyamán tevékenységüket beszüntetik ; ilyenek a strand­fürdők, csónakházak, sportpályák és azok a személy- és áruszállítással foglalkozó autóüze­mek, amelyeknek üzleti működése április— október hónapokra esik. De ilyeneknek tekin­tendők azok a vállalkozások is, amelyek üzleti működésüket a gazdasági munkák idején fej­tik ki, mint pl. a bércséplő, az aratóvállalkozó és más olyan gazdasági munka elvégzésére vállalkozó, akinek tevékenysége a kereseti adó­ról szóló 1927. évi 300/P. M. számú hivatalos összeállítás 2. §-a szerint általános kereseti adó alá esik. Ez a felsorolás természetesen nem kimerítő, ennélfogva minden olyan vállalkozást, amely tevékenységét április—október hónapok­ban fejti ki, időszaki vállalkozásnak kell tekin­teni. (3) A (2) bekezdés rendelkezéseitől eltérően nem számíthatók az időszaki vállalkozások közé azok, amelyek egész éven át folytatják működésüket, annak ellenére, hogy főjövedel­mük az év egy bizonyos részében lebonyolított üzletekből, gyártásból, vagy személyes kereseti tevékenységből származik. Ezeket az u. n. ter­melési vagy munkaévad szerint működő válla­latokat az időszaki vállalkozásoktól az külön­bözteti meg, hogy üzleti évük egész tartama alatt vannak folyó bevételeik és kiadásaik, következésként adóalapul szolgáló tiszta nyere­ségükről a rendes adókivetési eljárás során is számot tudnak adni. Ugyancsak nem tekint­hető időszaki vállalkozásnak az olyan üzlet, üzem vagy foglalkozás, amely külső megnyil­vánulása vagy üzletköre szerint nem általános kereseti adó, hanem társulati adó alá tartozik éspedig még abban az esetben sem, ha a válla­lat üzleteseményei kizárólag április—október hónapokban történnek. 2. §. (1) Az időszaki vállalkozásoknál az általános kereseti adó alapja az idény alatt elért tiszta nyereség. Ebből következik, hogy az ilyen idő­szaki vállalkozásokról az 1927. évi 300/P. M. szám­ú hivatalos összeállítás 50. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelő külön könyveket kell vezetni akkor is, ha egyébként az időszaki vállalkozás az adózó más üzletével, üzemével vagy foglalkozásával szoros kapcsolatban van, így pl. külön könyvet kell vezetni az idény alatt nyitva tartott üzletről, még ha a főüzlet helyén a kereskedelmi szokásoknak megfelelő üzleti könyveket vezetnek is ; külön könyvet köteles vezetni a nyári idény alatt nyílt üzlet­­helyiségben árusító földbirtokos, bárha az eladott nyersterményeket rendes gazdasági könyveiben is nyilvántartja ; külön tartozik kimutatni az idény alatt elért nyersbevételét és kiadásait az az orvos, aki az év többi részében más községben (városban) állandó orvosi gya­korlatot folytat, stb. (2) Az idény tartama alatt elért tiszta nyere­ség kiszámításánál a nyersbevételt és a nyers­bevételből levonható kiadásokat az általános szabályok szerint kell számításba venni. Ha azonban az időszaki vállalkozásoknál az adózó más üzletével, üzemével vagy foglalkozásával közös kiadások fordulnak elő (pl. az adózó egyik alkalmazottját az időszaki vállalkozásá­nál is foglalkoztatja­­ teherautóját az időszaki üzlet céljaira is felhasználja stb.), ezeknek a kiadásoknak csak azt a részét lehet az időszaki vállalkozás nyereségének kiszámításánál figye­lembe venni, amennyi az egész évi kiadásból az idény tartamára aránylag esik, vagy pedig, ha annak összege számszerűleg megállapítható, csak az idény tartama alatt tényleg kifizetett összegeket lehet a nyers bevételből levonni. (3) Az (1) bekezdés szerint vezetendő köny­veket az idény lejártával azonnal le kell zárni és a kivetés megtörténtéig az abban foglalt adatok igazolására szolgáló okmányokat az adózó egyéb tevékenységére vonatkozó okmá­nyoktól elkülönítve kell tartani. (4) A lezárt üzleti könyvek adatai alapján eredménykimutatást kell készíteni és azt a be­vallási ívhez kell csatolni. 3. §. (1) Az időszaki vállalkozásoknál az általános kereseti adót az idény lejártával soronkívül ki kell vetni. Minthogy a jelen rendelet 1. §-ának (2) bekezdése szerint a T. alkalmazása szem­pontjából idény alatt általában az adóév április havának 1. napjától október hó 31. napjáig terjedő időszakot kell érteni, az időszaki vállal­kozások nyereségéről az üzletév zártától számí­tott 15 napon belül, de legkésőbb november hó 15. napjáig szabályszerű bevallást kell adni. (2) A községi elöljáróságok (városi adóhiva­talok) annak ellenőrzése céljából, hogy az idő­szaki vállalkozók bevallási kötelezettségüknek határidőben eleget tesznek-e és az előírt köny­veket vezetik-e, az időszaki vállalkozásokat kötelesek nyilvántartani és az idény tartama alatt több izben is a helyszínen ellenőrizni. Ezt a nyilvántartást az idény végével le kell zárni és a beérkezett bevallásokkal együtt a m. kir. adóhivatalhoz be kell terjeszteni. (3) A bevallások kiállításának, azok össze­gyűjtésének és ellenőrzésének módjára nézve — értelemszerű alkalmazással — általában ugyanazok a szabályok az irányadók, amelye­ket a rendes adókivetéssel kapcsolatban az 1927. évi 300/P. M. számú hivatalos össze­állítás 23. és 24. §-a tartalmaz. (4) Azt az időszaki vállalkozót, aki bevallá­sát határidőre be nem adja, az idézett hivata­los összeállítás 41. §-a alapján bírsággal, azt­ pedig, aki a jelen rendelet 2. §-ában foglalt kötelezés ellenére könyveket nem vezet, sza­bálytalanság miatt az idézett hivatalos össze­állítás 45. §-a szerint, az 1941. évtől kezdve pedig az 1940 : XXII. t.-c. 44. §-ának (2) be­kezdése szerint pénzbírsággal kell büntetni. (5) Ha a községi elöljáróság (városi adó­hivatal) a (2) bekezdésben foglalt nyilvántar­tási és ellenőrzési kötelességének eleget nem tesz, az idézett hivatalos összeállítás 46. §-a alapján annyiszor kell rendbírsággal sújtani, ahány adózónál ennek a kötelességének teljesí­tését elmulasztotta. 4­ §■ (1) A m. kir. adóhivatal a beérkezett be­vallások és az egyéb módon beszerzett adatok alapján minden egyes adózóra nézve az adó­alapot kiszámítja és lajstromba foglalva a ki­számított adóalap után az általános kereseti adót kiveti. (2) A lajstrom készítésére, érvényesítésére, az adó előírására, a fizetési meghagyás kézbe­sítésére és a jogorvoslatokra a kereseti adóra vonatkozó általános szabályok értelemszerűen alkalmazandók, mégis azzal az eltéréssel, hogy az időszaki vállalkozások általános kereseti adójának kivetését legkésőbb december hó 15. napjáig be kell fejezni és a beérkezett fellebbe­zések letárgyalására az adófelszólamlási bizott­ságot a fizetési meghagyások kézbesítésének utolsó napjától számított harmincadik napra, de legkésőbb január hó 31.-ig össze kell hívni. (3) Az időszaki vállalkozások általános kere­seti adója arra a naptári évre szól, amelyben azt kivetették. Ebből következik, hogy a fize­tési meghagyás kézbesítésétől számított 30 napon belül a már lejárt részleteket, illetőleg a kivetés és a befizetés között mutatkozó különbözetet ki kell egyenlíteni, a következő naptári évben pedig az új kivetés megtörtén­téig az évnegyedi esedékes részleteket az előző évi kivetés mértéke szerint kell fizetni. A dolog természetéből következik az is, hogy az időszaki vállalkozásoknál az adóalapokat nem lehet változatlanul fenntartani, hanem azokat min­den évben az elért üzleti eredményhez képest újból kell megállapítani. Minthogy pedig az adó alapja az idény alatt elért nyereség, az időszaki vállalkozások soronkívül kivetett általános­ kereseti adójából üzletmegszűnés címén adótörlésnek helye nincsen. (4) A T. rendelkezésének első ízben való alkalmazásánál előfordul, hogy az 1940. évre az általános kereseti adót kétszer vetik ki. A kétszeres megadóztatás elkerülése érdekében az 1940. évre a rendes adókivetési eljárás során már kivetett adót változási jegyzék útján törölni kell, a teljesített befizetéseket pedig a jelen rendelet alapján kivetett adóra kell el­számolni. 5. §. (1) A jövedelem- és vagyonadóról szóló 1927. évi 500/P. M. számú hivatalos összeállítás 19. §-ának (1) bekezdése szerint az általános kere­seti adó alá tartozó haszonhajtó foglalkozás jövedelme gyanánt általában azt az összeget kell a jövedelemadó alapjául venni, amely ősz­ Budapesti Közlöny­ ­ 1940 október 1. —1222. szám.

Next