Budapesti Közlöny, 1941. augusztus (75. évfolyam, 173-197. szám)
1941-08-30 / 196. szám
z a) a háromhónapos kort el nem ért ebekre ; b) a tudományos intézetek kísérleti ebeire, amíg azokat kísérleti célra használják ; c) az átutazók és látogatók ideiglenes tartásra külföldről behozott ebeire, a behozataltól számított tizennégy napig ; d) az állandó tartásra külföldről behozott ebekre, a behozataltól számított tizennégy napig.2. §. (1) A veszettség elleni oltás alá eső ebeket a helyi állategészségügyi hatóság a tavaszi haszonállatösszeírással egyidejűleg a jelen rendelet 1. számú mellékletének megfelelő nyilvántartásban írja össze. Az összeírás befejezése után a nyilvántartást a helyhatósági (városi, községi, köz-) állatorvosnak, ahol pedig helyhatósági állatorvos nincs, a járási m. kir. állatorvosnak haladéktalanul meg kell küldeni. (2) Az, akinek ebe a háromhónapos kort eléri, továbbá az, aki háromhónaposnál idősebb eb birtokába jut, köteles ezt a körülményt az elválasztástól, illetőleg a megszerzéstől számított három nap alatt a helyi állategészségügyi hatóságnak bejelenteni. Akinek a veszettség ellen már beoltott ebe elhull, elkóborol, azt leölik, vagy aki azt elidegeníti, köteles ezt a körülményt a helyi állategészségügyi hatóságnak haladéktalanul bejelenteni. (3) A helyi állategészségügyi hatóság a (2) bekezdés értelmében tett bejelentéseket az (1) bekezdésben említett nyilvántartásba bejegyzés végett a helyhatósági állatorvossal, ahol pedig helyhatósági állatorvos nincs, a járási m. kir. állatorvossal haladéktalanul közli. 3. §• (1) A veszettség elleni oltás alá eső ebeket bármely gyakorlatra jogosított állatorvos beolthatja. Az egyes törvényhatóságok területén az oltást a következő időszakok alatt kell elvégeztetni : a) Abaúj-Torna, Békés, Bereg, Bihar, Borsod, Csanád, Arad és Torontál k. e. e., Csongrád, Gömör és Kishont, Hajdú, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Máramaros, Nógrád, Pest-Pilis- Solt-Kiskun, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Ung és Zemplén vármegyékben, a beregi, a máramarosi és az ungi közigazgatási kirendeltségek területén és Kassa, Nagyvárad, Miskolc, Hódmezővásárhely, Szeged, Debrecen, Kecskemét, Szatmárnémeti és Ungvár thj. városban a február hó 1. napjától március hó 1. napjáig terjedő időben ; b) Bács-Bodrog, Baranya, Bars és Hont k. e. e., Beszterce-Naszód, Csík, Esztergom, Fejér, Győr, Moson és Pozsony k. e. e., Háromszék, Kolozs, Komárom, Maros-Torda, Nyitra és Pozsony k. e. e., Somogy, Sopron, Szilágy, Szolnok-Doboka, Tolna, Udvarhely, Vas, Veszprém és Zala vármegyékben és Baja, Szabadka, Újvidék, Zombor, Pécs, Székesfehérvár, Győr, Kolozsvár, Komárom, Marosvásárhely és Sopron thj. városban a szeptember hó 1. napjától október hó 1. napjáig terjedő időben. (2) Budapest székesfőváros területére vonatkozólag a 103.536/1934. F. M. számú rendelet (Rendeletek Tára, 1935. évfolyam, 117. oldal) rendelkezései irányadók. (3) Az 1. §. (2) bekezdésének a)—d) pontjaiban említett ebeket attól, a naptól számított három nap alatt kell beoltani, amely napon az oltás alóli mentességre jogosító ok megszűnik. 4. §• (1) Az állatorvos a veszettség elleni oltás alkalmával köteles figyelmeztetni az eb birtokosát, hogy az oltás nem biztosít minden esetben tökéletes védelmet, az oltás révén szerzett védelem hatása is legfeljebb csak egy évig tart, ennélfogva az ebtartási szabályokat az oltott ebre vonatkozólag továbbra is pontosan be kell tartani és a beoltott eben esetleg észlelt veszettségre utaló tünetet az 1928 : XIX. t.-c. 40. §-a, illetőleg a 100.000/1932. FM. számú rendelet 193. §-a értelmében azonnal be kell jelenteni a helyi állategészségügyi hatóságnak. (2) Az állatorvos köteles felhívni a beoltott eb birtokosát arra is, hogy az oltást követő időben ebének a beoltással összefüggésben állónak látszó, de veszettségnek nem tekinthető más megbetegedését a helyhatósági állatorvosnak, ahol pedig helyhatósági állatorvos nincs, a járási m. bír. állatorvosnak azonnal jelentse be. (3) A helyhatósági állatorvos, illetőleg a járási m. kir. állatorvos a (2) bekezdés értelmében bejelentett eseteket megvizsgálja, észleleteit feljegyzi s azokról az év végén a törvényhatósági m. kir. állatorvoshoz tesz jelentést, mégpedig a helyhatósági állatorvos a járási m. kir. állatorvos útján, az utóbbi pedig közvetlenül. (4) A törvényhatósági m. kir. állatorvos a hozzá tett jelentéseket minden év január hó 15. napjáig a földmivelésügyi miniszterhez intézett felterjesztésben foglalja össze. 5. §• (1) Az az állatorvos, aki az ebet beoltotta, köteles az oltás megtörténtéről a jelen rendelet 2. számú mellékletében feltüntetett adatokat tartalmazó igazolványt kiállítani és azt a beoltott eb birtokosának azonnal átadni, köteles továbbá az igazolvány másolatát a kiállítástól számított három nap alatt a helyhatósági állatorvosnak, ahol pedig helyhatósági állatorvos nincs, a járási m. kir. állatorvosnak megkülö 'ldeni. (2) Az eb birtokosa köteles az oltás megtörténtét az előző bekezdésben említett igazolvány beszolgáltatása mellett, az oltástól számított három nap alatt a helyi állategészségügyi hatóságnak bejelenteni. A helyi állategészségügyi hatóság az igazolványt a 2. §. (1) bekezdésében említett nyilvántartásba való bejegyzés végett a helyhatósági állatorvosnak, ahol pedig helyhatósági állatorvos nincs, a járási m. kir. állatorvosnak megküldi. (3) A jelen §-ban említett bejelentést nem kell megtenni s az (1) bekezdésben említett igazolványt sem kell kiállítani és beszolgáltatni, ha az oltást az illetékes helyhatósági állatorvos, illetőleg az illetékes járási m. kir. állatorvos végezte. (4) A helyhatósági állatorvos, illetőleg a járási m. kir. állatorvos a veszettség elleni oltás megtörténtét és az oltást végző állatorvos nevét a 2. §. (1) bekezdésében említett nyilvántartásba bejegyzi, az (1)—(2) bekezdésben említett igazolványokat, illetőleg igazolvány-másolatokat a nyilvántartás folyószámával ellátva, a nyilvántartás mellett megőrzi, kiállítja a jelen rendelet 2. számú melléklete szerinti veszettség elleni oltási bizonyítványt és azt a helyi állategészségügyi hatóság útján az eb birtokosának rendelkezésére bocsátja. (5) A veszettség elleni oltási bizonyítvány az oltás napjától számított egy évig érvényes, 6. §. Az ebadó befizetésekor kiszolgáltatandó ebadójegy (ebvédjegy, ebbárca) az adó befizetésén felül azt is igazolja, hogy az eb veszettség ellen be van oltva. Az ebadójegy számát a veszettség elleni oltási bizonyítványra fel kell jegyezni. A veszettség elleni oltási bizonyítványt az ebadó befizetésekor fel kell mutatni. Az ebadójegyet a veszettség elleni oltási bizonyítvány felmutatása nélkül kiszolgáltatni akkor sem szabad, ha az ebadót megfizették. (1) Azokat a veszettség elleni oltás alá eső ebeket, amelyeket birtokosaik a 3. §. (1) és (3) bekezdésében említett határidő alatt be nem oltattak és amelyekre nézve az oltás megtörténtét az 5. §-ban meghatározott módon nem igazolták, a helyhatósági állatorvos, ahol pedig helyhatósági állatorvos nincs, a járási m. kir. állatorvos javaslatára az elsőfokú állategészségügyrendőri hatóság köteles késedelem nélkül beoltani. Az állategészségügy rendőri hatóság véghatározatában meg kell nevezni azt az állatorvost, aki az oltást végezni fogja, meg kell jelölni továbbá az oltás időpontját, valamint azt a helyet (az eb birtokosának lakása, az állatorvos hivatalos helyisége, stb.), ahol az oltást végre kell hajtani. Az elsőfokú állategészségügy rendőri hatóság véghatározata jogorvoslatra tekintet nélkül végrehajtható. (2) Tömeges oltás esetén költségkímélés céljából az ebeket lehetőleg egy helyre kell csoportosítani. (3) Az eb birtokosa köteles oltás alá kerülő ebet úgy megfékezni, hogy az oltás akadálytudinni vpus/prv nplkiil vpjlji’psiji itliani spmrpn 8. §. (1) A hatóság által elrendelt oltást az illetékes helyhatósági állatorvos, ahol pedig helyhatósági állatorvos nincs, az illetékes járási m. kir. állatorvos végzi. Tömeges oltás esetén a helyhatósági állatorvoson felül a járási (városi) m. kir. állatorvost is meg lehet bízni az oltással. Ebben az esetben az oltást a járási (városi) m. kir. állatorvos vezeti. (2) Az eb birtokosához intézendő figyelmeztetésre, az eb birtokosát terhelő bejelentési kötelezettségre a 4. §-ban, a hatósági rendelkezés folytán beoltott eb nyilvántartására s a veszettség elleni oltási bizonyítvány kiadására pedig az 5. §. (3)—(4) bekezdésében foglalt rendelkezések irányadók. 9. §. Az oltóanyagot kiszolgáltató intézet köteles az illetékes helyhatósági állatorvost, ahol pedig helyhatósági állatorvos nincs, az illetékes járási m. kir. állatorvost haladéktalanul értesíteni, ha illetékességi területükre veszettség elleni oltóanyagot szolgáltatott ki. Az értesítésben fel kell tüntetni a megrendelő állatorvos nevét és lakóhelyét, a kiszolgáltatott oltóanyag mennyiségét és a kiszolgáltatás idejét. Az értesítést nem kell megtenni, ha az intézet az oltóanyagot az illetékes helyhatósági állatorvos, illetőleg az illetékes járási m. kir. állatorvos megrendelésére szolgáltatta ki. 10. §: A 100.060/1932. F. M. számú rendelet 121. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket a veszettség elleni oltás kötelezettsége alá tartozó ebekre vonatkozólag akként kell alkalmazni, hogy az említett rendelet 420. §-ának (1) bekezdése ellenére az illető adóévre érvényes ebvédjeggyel el nem látott s e miatt az említett rendelet 121. §-ának (1) bekezdése értelmében a gyepmester által befogott ebet igazolt birtokosa csak akkor válthatja ki, ha a 100.000/1932. F. M. számú rendelet 121. §-ának (4) bekezdésében meghatározott feltételeken felül azt is igazolja, hogy az illető eb veszettség ellen be van oltva. Az ekként ki nem váltott ebet pedig a helyi állategészségügyi hatóság csak akkor értékesítheti, ha az illető ebet előzőleg veszettség ellen beoltatja. 11. §. (1) Az oltásból felmerült költségek, nevezetesen az oltóanyag önköltségi ára és az oltást végzett állatorvos díjai a beoltott eb birtokosát terhelik. (2) Az állatorvos az oltásért a törvényhatóság által szabályrendeletben meghatározott magángyakorlati díjszabás szerinti díjakat igényelheti. Ott, ahol ilyen szabályrendelet még nem alkottatott, vagy ahol ez a szabályrendelet a 160.000/1932. F. M. számú rendelet 66. számú mellékletében és a 27.960/1935. F. M. számú rendeletben foglalt irányelveknek megfelelően még nem módosíttatott, a díjak tekintetében az említett rendeletek irányadók. (3) Az oltásból felmerülő költségeket az 1928 : XIX. t.-c. 87. §. második bekezdése értelmében a befolyt ebadóból rendelkezésre álló fedezet mérvéhez képest az arra rászoruló ebbirtokosok kívánságára lehetőleg egészben meg kell téríteni. 12. §. (1) Amennyiben a cselekmény vagy mulasztás súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1928 : XIX. t.-c. 100. §-a alapján büntetendő : a) aki az 1. §. rendelkezései ellenére veszettség ellen be nem oltott ebet tart; b) aki a 2., 4. és 5. §-nak a bejelentésre, a 9. §-nak az értesítésre vonatkozó rendelkezéseit megszegi vagy kijátssza ; c) aki az ebét a hatóság által elrendelt veszettség elleni oltástól elvonja ; d) aki a 7. §. 13) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére oltás alá kerülő ebét meg nem fékezi. 12) A pénzbüntetés tekintetében az 1928 : X. törvénycikk rendelkezéseit kell alkalmazni. Budapesti Közlöny 1941 augusztus 30. — 106. szám.