Budapesti Közlöny, 1941. augusztus (75. évfolyam, 173-197. szám)

1941-08-30 / 196. szám

z a) a háromhónapos kort el nem ért ebekre ; b) a­ tudományos intézetek kísérleti ebeire, amíg azokat kísérleti célra használják ; c) az átutazók és látogatók ideiglenes tar­tásra külföldről behozott ebeire, a behozataltól számított tizennégy napig ; d) az állandó tartásra külföldről behozott ebekre, a behozataltól számított tizennégy napig.2. §. (1) A veszettség elleni oltás alá eső ebeket a helyi állategészségügyi hatóság a tavaszi ha­­szonállatösszeírással egyidejűleg a jelen rende­let 1. számú mellékletének megfelelő nyilván­tartásban írja össze. Az összeírás befejezése után a nyilvántartást a helyhatósági (városi, községi, köz-) állatorvosnak, ahol pedig hely­­hatósági állatorvos nincs, a járási m. kir. állat­orvosnak haladéktalanul meg kell küldeni. (2) Az, akinek ebe a háromhónapos kort el­éri, továbbá az, aki háromhónaposnál idősebb eb birtokába jut, köteles ezt a körülményt az elválasztástól, illetőleg a megszerzéstől számí­tott három nap alatt a helyi állategészségügyi hatóságnak bejelenteni. Akinek a veszettség ellen már beoltott ebe elhull, elkóborol, azt le­ölik, vagy aki azt elidegeníti, köteles ezt a kö­­­rülményt a helyi állategészségügyi hatóságnak haladéktalanul bejelenteni. (3) A helyi állategészségügyi hatóság a (2) bekezdés értelmében tett bejelentéseket az (1) bekezdésben említett nyilvántartásba bejegyzés végett a helyhatósági állatorvossal, ahol pedig helyhatósági állatorvos nincs, a járási m. kir. állatorvossal haladéktalanul közli. 3. §• (1) A veszettség elleni oltás alá eső ebeket bármely gyakorlatra jogosított állatorvos beolt­hatja. Az egyes törvényhatóságok területén az oltást a következő időszakok alatt kell elvégez­tetni : a) Abaúj-Torna, Békés, Bereg, Bihar, Borsod, Csanád, Arad és Torontál k. e. e., Csongrád, Gömör és Kishont, Hajdú, Heves, Jász-Nagy­­kun-Szolnok, Máramaros, Nógrád, Pest-Pilis- Solt-Kiskun, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa, Ung és Zemplén vármegyékben, a beregi, a mára­­marosi és az ungi közigazgatási kirendeltségek területén és Kassa, Nagyvárad, Miskolc, Hód­mezővásárhely, Szeged, Debrecen, Kecskemét, Szatmárnémeti és Ungvár thj. városban a feb­ruár hó 1. napjától március hó 1. napjáig ter­jedő időben ; b) Bács-Bodrog, Baranya, Bars és Hont k. e. e., Beszterce-Naszód, Csík, Esztergom, Fejér, Győr, Moson és Pozsony k. e. e., Három­szék, Kolozs, Komárom, Maros-Torda, Nyi­tra és Pozsony k. e. e., Somogy, Sopron, Szilágy, Szolnok-Doboka, Tolna, Udvarhely, Vas, Vesz­prém és Zala vármegyékben és Baja, Szabadka, Újvidék, Zom­bor, Pécs, Székesfehérvár, Győr, Kolozsvár, Komárom, Marosvásárhely és Sop­ron thj. városban a szeptember hó 1. napjá­tól október hó 1. napjáig terjedő időben. (2) Budapest székesfőváros területére vonat­kozólag a 103.536/1934. F. M. számú rendelet (Rendeletek Tára, 1935. évfolyam, 117. oldal) rendelkezései irányadók. (3) Az 1. §. (2) bekezdésének a)—d) pontjai­ban említett ebeket attól, a naptól számított három nap alatt kell beoltani, amely napon az oltás alóli mentességre jogosító ok meg­szűnik. 4. §• (1) Az állatorvos a veszettség elleni oltás alkalmával köteles figyelmeztetni az eb birto­kosát, hogy az oltás nem biztosít minden eset­ben tökéletes védelmet, az oltás révén szerzett védelem hatása is legfeljebb csak egy évig tart, ennélfogva az ebtartási szabályokat az oltott ebre vonatkozólag továbbra is pontosan be kell tartani és a beoltott eben esetleg észlelt veszett­ségre utaló tünetet az 1928 : XIX. t.-c. 40. §-a, illetőleg a 100.000/1932. F­M. számú rendelet 193. §-a értelmében azonnal be kell jelenteni a helyi állategészségügyi hatóságnak. (2) Az­ állatorvos köteles felhívni a beoltott eb birtokosát arra is, hogy az oltást követő idő­ben ebének a beoltással összefüggésben állónak látszó, de veszettségnek nem tekinthető más megbetegedését a helyhatósági állatorvosnak, ahol pedig helyhatósági állatorvos nincs, a járási m. b­ír. állatorvosnak azonnal jelentse be. (3) A helyhatósági állatorvos, illetőleg a já­rási m. kir. állatorvos a (2) bekezdés értelmé­ben bejelentett eseteket megvizsgálja, észleleteit feljegyzi s azokról az év végén a törvényható­sági m. kir. állatorvoshoz tesz jelentést, még­pedig a helyhatósági állatorvos a járási m. kir. állatorvos útján, az utóbbi pedig közvetlenül. (4) A törvényhatósági m. kir. állatorvos a hozzá tett jelentéseket minden év január hó 15. napjáig a földmivelésü­gyi miniszterhez inté­zett felterjesztésben foglalja össze. 5. §• (1) Az az állatorvos, aki az ebet beoltotta, köteles az oltás megtörténtéről a jelen rendelet 2. számú mellékletében feltüntetett adatokat tartalmazó igazolványt kiállítani és azt a be­oltott eb birtokosának azonnal átadni, köteles továbbá az igazolvány másolatát a kiállítástól számított három nap alatt a helyhatósági állat­orvosnak, ahol pedig helyhatósági állatorvos nincs, a járási m. kir. állatorvosnak megkülö 'l­deni. (2) Az eb birtokosa köteles az oltás megtör­téntét az előző bekezdésben említett igazolvány beszolgáltatása mellett, az oltástól számított három nap alatt a helyi állategészségügyi ható­ságnak bejelenteni. A helyi állategészségügyi hatóság az igazolványt a 2. §. (1) bekezdésében említett nyilvántartásba való bejegyzés végett a helyhatósági állatorvosnak, ahol pedig hely­­hatósági állatorvos nincs, a járási m. kir. állat­orvosnak megküldi. (3) A jelen §-ban említett bejelentést nem kell megtenni s az (1) bekezdésben említett igazol­ványt sem kell kiállítani és beszolgáltatni, ha az oltást az illetékes helyhatósági állatorvos, illetőleg az illetékes járási m. kir. állatorvos végezte. (4) A helyhatósági állatorvos, illetőleg a já­rási m. kir. állatorvos a veszettség elleni oltás megtörténtét és az oltást végző állatorvos nevét a 2. §. (1) bekezdésében említett nyilvántar­tásba bejegyzi, az (1)—(2) bekezdésben emlí­tett igazolványokat, illetőleg igazolvány-máso­latokat a nyilvántartás folyószámával ellátva, a nyilvántartás mellett megőrzi, kiállítja a jelen rendelet 2. számú melléklete szerinti veszettség elleni oltási bizonyítványt és azt a helyi állat­egészségügyi hatóság útján az eb birtokosának rendelkezésére bocsátja. (5) A veszettség elleni oltási bizonyítvány az oltás napjától számított egy évig érvényes, 6. §. Az ebadó befizetésekor kiszolgáltatandó ebadó­jegy (ebvédjegy, ebbárca) az adó befizetésén felül azt is igazolja, hogy az eb veszettség ellen be van oltva. Az ebadójegy számát a veszettség elleni oltási bizonyítványra fel kell jegyezni. A veszettség elleni oltási bizonyítványt az ebadó befizetésekor fel kell mutatni. Az ebadójegyet a veszettség elleni oltási bizonyítvány felmu­tatása nélkül kiszolgáltatni akkor sem szabad, ha az ebadót megfizették. (1) Azokat a veszettség elleni oltás alá eső ebeket, amelyeket birtokosaik a 3. §. (1) és (3) bekezdésében említett határidő alatt be nem oltattak és amelyekre nézve az oltás megtör­téntét az 5. §-ban meghatározott módon nem igazolták, a helyhatósági állatorvos, ahol pedig helyhatósági állatorvos nincs, a járási m. kir. állatorvos javaslatára az elsőfokú állategészség­ügyrendőri hatóság köteles késedelem nélkül beoltani. Az állategészségügy rendőri hatóság véghatározatában meg kell nevezni azt az állat­orvost, aki az oltást végezni fogja, meg kell je­lölni továbbá az oltás időpontját, valamint azt a helyet (az eb birtokosának lakása, az állat­orvos hivatalos helyisége, stb.), ahol az oltást végre kell hajtani. Az elsőfokú állategészség­ügy rendőri hatóság véghatározata jogorvoslatra tekintet nélkül végrehajtható. (2) Tömeges oltás esetén költségkímélés cél­jából az ebeket lehetőleg egy helyre kell cso­portosítani. (3) Az eb birtokosa köteles oltás alá kerülő ebet úgy megfékezni, hogy az oltás akadálytu­­dinni vpus/prv nplkiil vpjlji’psiji itliani spmrpn 8. §. (1) A hatóság által elrendelt oltást az illeté­kes helyhatósági állatorvos, ahol pedig hely­­hatósági állatorvos nincs, az illetékes járási m. kir. állatorvos végzi. Tömeges oltás esetén a helyhatósági állatorvoson felül a járási (vá­rosi) m­. kir. állatorvost is meg lehet bízni az oltással. Ebben az esetben az oltást a járási (városi) m. kir. állatorvos vezeti. (2) Az eb birtokosához intézendő figyelmez­tetésre, az eb birtokosát terhelő bejelentési kö­telezettségre a 4. §-ban, a hatósági rendelkezés folytán beoltott eb nyilvántartására s a ve­szettség elleni oltási bizonyítvány kiadására pedig az 5. §. (3)—(4) bekezdésében foglalt rendelkezések irányadók. 9. §. Az oltóanyagot kiszolgáltató intézet köteles az illetékes helyhatósági állatorvost, ahol pe­dig helyhatósági állatorvos nincs, az illetékes járási m. kir. állatorvost haladéktalanul érte­síteni, ha illetékességi területükre veszettség elleni oltóanyagot szolgáltatott ki. Az értesí­tésben fel kell tüntetni a megrendelő állat­orvos nevét és lakóhelyét, a kiszolgáltatott ol­tóanyag mennyiségét és a kiszolgáltatás idejét. Az értesítést nem kell megtenni, ha az intézet az oltóanyagot az illetékes helyhatósági állat­orvos, illetőleg az illetékes járási m. kir. állat­orvos megrendelésére szolgáltatta ki. 10. §: A 100.060/1932. F. M. számú rendelet 121. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezése­ket a veszettség elleni oltás kötelezettsége alá tartozó ebekre vonatkozólag akként kell alkal­mazni, hogy az említett rendelet 420. §-ának (1) bekezdése ellenére az illető adóévre érvé­nyes ebvédjeggyel el nem látott s e miatt az említett rendelet 121. §-ának (1) bekezdése ér­telmében a gyepmester által befogott ebet iga­zolt birtokosa csak akkor válthatja ki, ha a 100.000/1932. F. M. számú rendelet 121. §-ának (4) bekezdésében meghatározott feltételeken felül azt is igazolja, hogy az illető eb veszett­ség ellen be van oltva. Az ekként ki nem vál­tott ebet pedig a helyi állategészségügyi ható­ság csak akkor értékesítheti, ha az illető ebet előzőleg veszettség ellen beoltatja. 11. §. (1) Az oltásból felmerült költségek, neveze­tesen az oltóanyag önköltségi ára és az oltást végzett állatorvos díjai a beoltott eb birtokosát terhelik. (2) Az állatorvos az oltásért a törvényható­ság által szabályrendeletben meghatározott magángyakorlati díjszabás szerinti díjakat igé­nyelheti. Ott, ahol ilyen szabályrendelet még nem alkottatott, vagy ahol ez a szabályrende­let a 160.000/1932. F. M. számú rendelet 66. számú mellékletében és a 27.960/1935. F. M. számú rendeletben foglalt irányelveknek meg­felelően még nem módosíttatott, a díjak tekin­tetében az említett rendeletek irányadók. (3) Az oltásból felmerülő költségeket az 1928 : XIX. t.-c. 87. §. második bekezdése ér­telmében a befolyt ebadóból rendelkezésre álló fedezet mérvéhez képest az arra rászoruló ebbirtokosok kívánságára lehetőleg egészben meg kell téríteni. 12. §. (1) Amennyiben a cselekmény vagy mu­lasztás súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1928 : XIX. t.-c. 100. §-a alapján büntetendő : a) aki az 1. §. rendelkezései ellenére veszett­ség ellen be nem oltott ebet tart; b) aki a 2., 4. és 5. §-nak a bejelentésre, a 9. §-nak az értesítésre vonatkozó rendelkezé­seit megszegi vagy kijátssza ; c) aki az ebét a hatóság által elrendelt ve­szettség elleni oltástól elvonja ; d) aki a 7. §. 13) bekezdésében foglalt ren­delkezés ellenére oltás alá kerülő ebét meg nem fékezi. 12) A pénzbüntetés tekintetében az 1928 : X. törvénycikk rendelkezéseit kell alkalmazni. Budapesti Közlöny 1941 augusztus 30. — 106. szám.

Next