Budapesti Közlöny, 1942. február (76. évfolyam, 26-48. szám)

1942-02-01 / 26. szám

2­ 2­ §• (1) Azoknak a törvényhatóságoknak, illető­leg járásoknak területén, amelyek ricinus ter­mesztésére alkalmasak és amelyeket a föld­­mívelésügyi miniszter külön rendelettel kijelöl, az, aki 500 kat. holdat meghaladó ingatlanon gazdálkodik, szántóföldi művelés alatt álló ingatlana 2 (kettő) százalékának megfelelő területen főterményként ricinust köteles ter­meszteni. (2) Az (1) bekezdés alapján ricinu­stermesz­­tésre kötelezett gazdálkodó az 1. §. (2) bekez­désében foglalt rendelkezéstől eltérően napra­forgót, illetőleg olajlent főterményként szántó­földi műve­lés alatt álló területe­k (Három) százalékának megfelelő területen köteles csak termeszteni. 3­ §­ Aki az 1940/41. gazdasági évben rostlent, illetőleg kendert termesztett, a jelen rendelet hatálybalépése után is legalább olyan területen köteles ezeket a növényeket termeszteni, mint az elmúlt gazdasági évben. 4. §• (1) Napraforgót, olajlent, ricinust, rostlent és kendert az annak termesztésére elsősorban alkalmas és megfelelően előkészített talajba kell vetni. Ezekkel a növényekkel bevetett területek megmunkálását, a termés betakarítá­sát és a betakarított termés kezelését a rendes gazda gondosságával kell elvégezni. (2) A jelen rendelet alapján termesztett napraforgó-, olajlen-, ricinus- és kendermag­nak, valamint len- és kenderkór­ónak hatósági­lag megállapított áron és feltételek mellett való átvételéről az iparügyi miniszter a földmervelés­­ügyi miniszterrel egyetértve gondoskodik. 5. §• (1) A vetésterülethez mérten szükséges vető­magot ingyenesen igényelhet az, aki ricinust termeszt, továbbá az a 100 kat.­holdat meg nem haladó szántóföldi művelés alatt álló területen gazdálkodó, aki olajlent termeszt. A 100 kat.­holdat meghaladó szántóföldi műve­lés alatt álló területen gazdálkodó a vetés­területéhez mérten szükséges olajlenvetőmagot a hatóságilag megállapított áron, felár nélkül vásárolhatja. Az igényelt vetőmagot a termelő a lakóhelye szerint illetékes községi elöljáró­ságtól helyben, a termelési szerződés alapján termelő pedig a termeltető vállalatitól vasúti kocsiba rakva vagy hajórakományként a lakó­helyéhez legközelebb eső vasút-, illetőleg hajó­állomáson kapja meg. (2) Aki szerződés alapján napraforgót, illető­leg olajlent legalább 2 kát. holdon, vagy rici­nust legalább 1 kát. holdon termeszt, annak — kérelmére — a termeltető vállalat minden év június hó 1. napjától kezdődően köteles kát. holdanként 50 pengőnyi kamatmentes ter­melési előleget adni, ha a községi elöljáróság bizonyítványával igazolja a vetésterület nagy­ságát és a termesztésre alkalmas minőségét (4- §.)• (3) A szerződés alapján termelő a termeltető vállalattól —• a részére tényleg szállított — minden 100 kg napraforgómag után 20 kg-nyi, minden 100 kg olajlenmag és ricinusmag után 30 kg-nyi olajpogácsát igényelhet hatóságilag megállapított áron. Szerződés alapján termelő olyan gazdálkodó részére, aki belterjes állat­­tenyésztést folytat, a földmivelésügyi miniszter minden 100­ kg napraforgómag után legfeljebb 40 kg, minden 100 kg olajlen- és ricinusmag után legfeljebb 60 kg olajpogácsa kiutalását engedélyezheti a hatóságilag megállapított áron. (4) A (2) bekezdés értelmében adott előleg­­nek megfelelő összeget a termeltető vállalat jogosult a részére szállított termény átvételi árából levonná ; egyébként a termelő köteles az előlegül kapott összeget a vállalatnak a naptári év végéig visszafizetni 6. §. A jelen rendeletben foglalt kötelezettség tel­jesítéséért a tényleges birtokos (tulajdonos, haszonélvező, haszonbérlő) felelős. Ha az in­ga­tlan részes művelés alatt áll, a bevetésért az felelős, aki a fennálló jogviszony alapján a vetésihez szükséges magot köteles szolgáltatni. 7. §: A haszonbérletre, szegődményre vagy részes művelésre vonatkozó szerződésekben foglalt az a kikötés, amely az 1., 2. vagy 3. §. rendelkezé­seivel ellentétben áll, a jelen rendelet hatályba­lépésével érvényét veszíti. 8. §• (1) Ha valamely község (város) területe vagy annak egy része napraforgó vagy ricinus termesztésére nem alkalmas, a községi (városi) mezőgazdasági bizottság (a következőkben mezőgazdasági bizottság­ az 1. §. (2) bekezdésé­ben, a 2. és 3. §-ban foglalt kötelezettség alól való felmentés iránt a közellátási kormánybiztosnak javaslatot tehet. A javaslatban részletesen elő kell adni azokat az okokat, amelyek miatt a mezőgazdasági bizottság a felmentést java­solja ; elő kell adni továbbá, hogy a mező­­gazdasági bizottság a felmentést a község (város) egész területére vagy annak melyik részére tartja szükségesnek. A mezőgazdasági bizottság a felmentésre vonatkozó javaslatát a napraforgó tekintetében minden év március hó 1. napjáig, a ricinus tekintetében pedig minden év március hó 15. napjáig mutatja be a területe szerint illetékes járási m. kir. gazdasági fel­­ügyelőnek, aki a­ felmentésre vonatkozó javas­latot felülbírálja és észrevételei kíséretében a mezőgazdasági bizottság javaslatának keltétől számí­tott 8 nap alatt a közellátási kormány­­­biztoshoz terjeszti fel. (2) A közellátási kormánybiztos a járási m. kir. gazdasági felügyelő észrevételeinek figye­lembevételével a mezőgazdasági bizottság javas­latára a felmentés tárgyában végérvényesen határoz. Határozatát az érdekeltekkel való köz­lés végett a járási m. kir. gazdasági felügyelő jelentésének keltétől számított 8 nap alatt a mezőgazdasági bizottság tudomására hozza és egyidejűleg a földmivelésügyi miniszternek je­lentést tesz. (3) Azokban a községekben (városokban), ahol a mezőgazdasági bizottság még nem ala­kult meg vagy bármi okból nem működik, a jelen §-ban a mezőgazdasági bizottság hatás­körébe utalt teendőket a községi elöljáróság (polgármester) végzi. (4) A felmentésre vonatkozó határozat kéz­hezvételéig a napraforgó, illetőleg ricinuster­mesztéshez szükséges szakszerű előkészítő mun­kálatokat el kell végezni. 9. §. (1) Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés — különösen az 1941 : X. törvénycikk rendelkezései — alá nem esik, kihágást követ el és 2 hónapig, háború idején 6 hónapig terjedő­ elzárással büntetendő az, a) aki napraforgót az 1. §. (1) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére szegélynövényként nem termeszt, b) aki napraforgót vagy olajlent az 1. §. (2) bekezdésében, ricinust a 2. §-ban, rostlent és kendert pedig a 3. §-ban foglalt rendelkezés ellenére, a meghatározott területnél kisebb te­rületen termeszt, c) aki a napraforgó és ricinus termesztésé­nek, betakarításának, illetőleg kezelésének a 4. §-ban meghatározott szabályait megszegi vagy kijátssza, d) aki az 5. §..(1) bekezdése alapján részére kiszolgáltatott ingyenes vetőmagot nem ter­mesztésre használja fel. (2) A pénzbüntetés tekintetében az 1923 : X. törvénycikk rendelkezései irányadók azzal az eltéréssel, hogy a pénzbüntetés le­oá­ti­go­­bb összege az 1939 : II. t.-c. 212. §. (1 bekezdésé­ben meghatározott mértékig terjed. (3) A jelen §­ban­ meghatározott kihágások miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak, mint rendőri büntetőbíróságnak a hatáskörébe tartozik. Szakminiszternek az 1929 : XXX. t.-c. 59. §. (1) bekezdése 3 pontjának alkalmazása szempontjából a földmivelésügyi minisztert kell tekinteni. Budapesti Közlöny 1942 február 1. — 26. szám, 10. §. A jelen rendelet a kihirdetésének napján lép hatályba; végrehajtásáról a földmivelésügyi miniszter gondoskodik. Budapest, 1942. évi január hó 31.-én. Bárdossiy László s. k m. kir. miniszterelnök. A m. kir. minisztériumnak 1942. évi 483/M. E. számú rend­elete­­ a közúti közhasználatú tehergépkocsi fuvaro­zásnál használt fuvarlevelek illetékéről . A m. kir. minisztérium a gazdasági és hitel­élet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló 1931 : XXVI. t.-c. 2. és 4. §-ában foglalt és legutóbb az 1941: XI. törvénycikkel meghosszabbított fel­hatalmazás alapján a következőket rendeli : 1­ §• (1) A közúti közhasználatú tehergépkocsi­­fuvarozásinál minden olyan küldeményről ki­állított fuvarlevél (a továbbiakban: gépkocsi fuvarlevél), amely küldemény sulyka 5.000 kg­­nál nem kisebb, vagy ha a küldeményre egy egész gép- vagy pótkocsit vesznek igénybe, 1 P 50 f, minden, más esetben 10 f illeték alá esik. (2) A gépkocsi fuvarlevélnek az ára felsoro­lására szolgáló ,minden betétlapja után* olyan összegű illetéket kell leróni, mint amennyit ez a rendelet magára a fuvarlevélre megállapít. (3) A gépkocsi fuvarlevél másod- és többi példánya és minden másolata illetékmentes. 2­ §• A gépkocsi fuvarlevelek illetékét kincstári bélyeges űrlapokkal kell leróni , ehhez­ képest a gépkocsi fuvarleveleiket csak a forgalmiba­­bocsátott kincstári űrlapokon szabad kiállítani. 3. §: A gépkocsi fuvarlevél mellett történő fuva­rozás az 5.100/1931. M. E. számú rendelet 33. §-ában megál­lapított 30, illetőleg 10­0 illeték alól mentes. 4. §. Ez a rendelet az 1942. évi február hó 1. nap­ján lép hatályba. Budapest, 1942. évi január hó 31.-én. Bárdossy László s. k m. kir. miniszterelnök A m. kir. pénzügyminiszter 1942. évi 59.443. számú rendelete a közúti közhasználatú tehergépkocsi for­galomban 10 f-es és 1 , 50 f-es pénzügyi bélyegnyomattal ellátott, valamint bélyeg­­telen fuvarlevélárlapok forgalomba bocsá­­tása tárgyában. Az 1942. évi február hó l.-jével, a közúti közhasználatú tehergépkocsi forgalomban 10 f-es és 1 P 50 f-es pénzügyi bélyegnyomattal ellátott, valamint bélyegtelen fuvarlevélűrlapo­­kat (a továbbiakban : gépkocsi fuvarlevél­űrlapokat) bocsátók forgalomba. Az új gépkocsi fuvarlevélűrlapok eladási ára példányonként 20 f. A gépkocsi fuvarlevélűrlapok műszaki le­írása a következő : A 10 filléres és 1 , 50 filléres pénzügyi bélyegnyomattal ellátott, valamint a bélyegtelen gépkocsi fuvarlevélárlapok 4 drb 210X297 mm nagyságú lapokban, mi­ként 56 gr súlyos vízjel­­nél­küli szürke színű fogalmi papiroson 1., 3., 4. oldalak egyoldalas, a 2. oldal­­ kétoldalas fekete színű könyvnyomdai nyomással készül­nek. A gépkocsi fuvarlevélűrlap példányonként 4 lapból áll, amely lapok egymásra helyezve, felül dróttal vannak összefűzve. Az 1. lap eredeti példány (Fuvarlevél), a 2. lap vérlevél (Vérlevél), a 3. lap másodpél­dány (Fuvarlevél másodpéldány), a 4. lap fel­adási tőlap (Feladási tőlap). A gépkocsi fuvar­

Next