Budapesti Közlöny, 1942. november (76. évfolyam, 248-272. szám)

1942-11-01 / 248. szám

2­ 4. §. A gazdasági elöljáró e tiszte mellett elláthat olyan munkakört (pl. szövetkezeti elnök, köz­birtok­o­ss­ági pénztárnok, hegybíró, stb.), amely gazdatársai javát szolgálja. A birtokán folyta­tott gazdálkodáson felül más hasznot hajtó fog­lalkozást a gazdasági elöljáró csak a gazdasági felügyelőség hozzájárulásával és csak akkor vállalhat, ha e foglalkozása gazdasági elöljárói tiszte ellátásában nem akadályozza és nem teszi elfogulttá. 5. §. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1942 : XVI. törvénycikk, más hasonló jogszabály vagy hatósági rendelkezés alapján állami, törvény­­hatósági vagy községi kedvezményben a gazda­sági elöljáró saját birtokára nézve csak gazda­társaival egyenlő arányban részesülhet. A gaz­dasági elöljáró köteles minden olyan kedvez­ményt, amelyben közeli rokona (fel- és lemenő­ágbeli rokona, örökbefogadó szülője, örökbe­fogadott gyermeke, felesége, sógora, sógornője, testvére) részesül, a járási gazdasági felügyelő­nek (a következőkben : gazdasági felügyelő) külön a tudomására hozni. 8. §­ . (1) A gazdasági elöljárót a földmivelésügyi miniszter megbízólevéllel alkalmazza. A gazda­sági elöljáró szolgálatának megkezdésekor esküt tesz. Az eskü szövege a következő : „Esküszöm a mindenható és mindent tudó Istenre, hogy tisztemben pártatlanul és igaz­ságosan járok el; kötelességemet híven teljesí­tem ; a hivatali titkot megőrzöm ; tisztemben minden erőmmel arra törekszem, hogy gazda­társaim haladását és a magyar mezőgazdaság fejlesztését lelkiismeretesen szolgáljam. Isten engem úgy segéljen.“ (2) Az esküt az alkalmazás helyére nézve illetékes gazdasági felügyelőség vezetője előtt kell letenni, aki erről jegyzőkönyvet vesz fel. 7­ §• (1) A gazdasági elöljáró működéséért tiszte­­letdíjban részesül. A tiszteletdíj mérvét a föld­mivelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve állapítja meg. A megállapított tiszte­­letdíjon felül a földmivelésügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértve tiszteletdíjtöbb­­letet engedélyezhet annak a gazdasági elöljáró­nak, akinek a feladatköre különösen terhes és felelősségteljes, akinek a feladatköre nagyobb képzettséget kíván, illetőleg aki tisztét oda­­adóan látja el és a mezőgazdaságot kiváló ered­ménnyel szolgálja. A tiszteletdíjat, illetőleg többletet havonta utólagosan kell folyósítani. (2) A gazdasági elöljáró kiadásainak fede­zésére átalányban részesül. Az átalány összegét a földmivelésügyi miniszter a pénzügyminisz­terrel egyetértve állapítja meg. Az átalányból köteles viselni az utazásaival, helyszíni kiszállá­saival, levelezésével kapcsolatos költségeket, valamint a távirat és telefon költségeit is. Az átalány összegét a gazdasági elöljáró működési köréhez és területéhez mérten kell megállapí­tani. Az átalányt havonta előre kell folyósítani. (3) A tiszteletdíj, valamint az átalány össze­gét a gazdasági elöljáróval alkalmazása előtt kell közölni s fel kell venni a megbízólevélbe is.­­ A gazdasági elöljáró'i megbízatás' meg­szűnése esetén végkielégítés nem jár. Azt a gazdasági elöljárót azonban, aki legalább egy , évtizeden át szolgálta községe, illetőleg községei mezőgazdaságának fejlesztését és kiváló ered­ményeket ért el, a gazdasági felügyelőségnek és a vármegyei mezőgazdasági bizottságnak egy­behangzó javaslatára a földművelésügyi minisz­ter esetenként külön jutalomban részesítheti. (5) A gazdasági elöljáró ebbeli működéséért magánosok részéről semmiféle jutalomban vagy kedvezményben nem részesülhet. Község, tör­vényhatóság, más köztestület vagy gazdatársa­dalmi szervezet által különösen eredményes munkásságért engedélyezett jutalmat vagy jut­tatást a gazdasági elöljáró csak a gazdasági­­ felügyelőség hozzájárulásával veh­et át .; 8. §. (1) A gazdasági elöljárónak a­ megbízatása egy évig tart. Annak a gazdasági elöljárónak a megbízatása, aki e tisztet már viselte, három évre terjed. (2) A megbízatás a naptári év végén jár le, akkor is, ha a megbízatás évközben történt. Az 1942. évben, alkalmazott gazdasági elöljárók megbízatása azonban az 1943. év végén jár le. (3) A gazdasági elöljáró megbízatásának megszűnéséig tisztét esküjéhez híven ellátni kö­teles. ’ *­ 9. §. (1) A földmivelésügyi miniszter azonnali ha­tállyal megszünteti a gazdasági elöljárónak az alkalmaztatását, ha megállapítja, hogy a gaz­dasági elöljáró olyan cselekményt vagy mu­lasztást követelt el, amivel kötelességét súlyo­san megsértette vagy hogy a tisztének ellátásá­hoz megkívánt közbecsülést elvesztette. (2) Azt a gazdasági elöljárót, aki tisztének ellátásában egy hónapot meghaladó időn át ön­hibáján kívü­l akadályozva van, a földmivelés­­ügyi miniszter megbízatásától felmentheti. (3) A földmivelésügyi miniszter annak a gaz­dasági elöljárónak az alkalmaztatását, aki e tisztséget első ízben viseli, harminc napi fel­mondási idővel megszüntetheti. (4) A tiszteletdíj folyósítását a gazdasági elöljárói megbízatás megszűnésének napjától, az átalány folyósítását pedig a megbízatás meg­szűnését követő hónap első napjától kezdődően meg kell szüntetni. 10. §. (1) A gazdasági elöljáró a feladatát a gazda­sági felügyelő irányítása és utasítása szerint s annak keretében látja el. (2) A gazdasági elöljáró feladata az, hogy működési területén előmozdítsa a mezőgazda­­sági termelés mennyiségi és minőségi emelését, gazdatársait igyekezzék megnyerni az okszerű és helyes gazdálkodásnak s evégből saját maga járjon elő jó példával. A gazdasági elöljáró fel­adatköre kiterjed a mezőgazdaság minden ágára. Működésében elsősorban a kis- és törpe­birtokokat köteles szem előtt tartani. (3) A gazdasági elöljáró köteles ellátni azo­kat a feladatokat, amelyeket a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1942 : XVI. törvénycikk vég­rehajtásával kapcsolatban a földmivelésügyi mi­niszter, illetőleg a gazdasági felügyelő általá­ban, vagy esetenként ügykörébe utal. (4) Feladatának elvégzése érdekében a gaz­dasági elöljáró köteles működési területén a mezőgazdasági termelési és értékesítési viszo­nyokat állandóan figyelemmel kísérni, evégből a határt a szolgálati szabályzatban megállapí­tott időközökben bejárni s észleleteit a gazda­sági felügyelőnek jelenteni. Köteles a gazda­sági elöljáró a szolgálati szabályzatban meg­állapított időben hivatalos helyiségében tartóz­kodni. A hétnek e napját, illetőleg napjait a gazdasági elöljáró a községi elöljárósággal köz­­hírrététel végett közli. (5) A gazdasági elöljáró ellenőrzi azt, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1942 : XVI. törvénycikk alapján kedvezményben részesített gazdaság a megállapított feltételeknek eleget tesz-e ; ellenőrzi továbbá a földbirtokpolitikai törvények alapján földhözjutottak gazdálkodá­sát, valamint azt, hogy a birtokosok a mező­­rendészeti jogszabályokat végrehajtják-e, figye­lemmel kíséri a legeltetési társulatok és a közös legelőben érdekelt birtokosságok működését­ , felügyel a köztenyésztésre használt apaállatok gondozására és takarmányozására. (6) Ha olyan jelenség, hiány, vagy szabály­talanság jut a gazdasági elöljáró tudomására, aminek tekintetében hatósági intézkedés látszik szükségesnek, vagy ha a mezőgazdaság fejlesz­tése érdekében valamely közfeladatot meg kell oldani, erről a gazdasági felügyelőnek haladék­talanul jelentést, illetőleg javaslatot tenni köte­les. A gazdasági elöljáró a községi elöljáróság­nak is tehet önálló előterjesztést és javaslatot, amelyet az elöljáróságnak tárgyalnia kell. Nagyobb jelentőségű önálló előterjesztést, ille­tőleg javaslatot­ a gazdasági elöljáró csak a gaz­dasági felügyelő hozzájárulásával tehet. , (7) A gazdasági elöljáró köteles a földműve­lésügyi vonatkozású törvényeket, rendeleteket, szabályrendeleteket, körrendeleteket, hivatalos hirdetményeket és értesítéseket gazdatársaival a szolgálati szabályzatban megállapított mó­don állandóan megismertetni. (8) A gazdasági elöljáró saját birtokának ügyeit tisztével járó munkája elé nem helyez­heti. 11­ §• A gazdasági elöljáró működése nem terjed ki mások gazdálkodásába való beavatkozásra .Gazdatársainak a gazdálkodás módjára nézve utasítást nem adhat, nekik csak tanácsadással szolgálhat, illetőleg­­őket figyelmeztetheti a szabálytalanság megszüntetésére. 12. §■ A gazdasági elöljáró hivatalos pénzt nem vehet fel, hivatalos pénzt nem kezelhet. 13. §. (1) A gazdasági elöljáró működésében a földmivelésügyi miniszter fennhatósága alá tartozik. A földmivelésügyi miniszter a gazda­sági elöljárót a gazdasági felügyelő, ilyennek hiányában a gazdasági felügyelőség útján irányítja és ellenőrzi. A gazdasági előjáró köz­vetlenül kizárólag a gazdasági felügyelőnek (felügyelőségnek) van alárendelve, akinek rendelkezéseit végrehajtani köteles. (2) A gazdasági felügyelő a gazdasági elöl­járókat a szolgálati szabályzatban megállapí­tott időközökben értekezletre hívja össze, amely értekezleten a gazdasági elöljáró meg­jelenni köteles. Ha a gazdasági efelügyelő a gazdasági elöljáró működési területén tartóz­kodik, a gazdasági elöljáró köteles a gazdasági felügyelő rendelkezésére állani, illetőleg vele a helyszíni szemléken résztvenni. (3) A gazdasági elöljáró a gazdasági fel­ügyelőnek szóló jelentéseit általában szóbelileg, sürgős esetben telefonon teszi meg; írásbeli jelentést csak elkerülhetetlenül szükséges eset­ben tesz. Hatóságokkal, illetőleg hivatalokkal a gazdasági előjáró általában szintén szóbelileg — kivételesen írásbelileg — érintkezik. Gazda­társaival a gazdasági elöljáró szóbelileg érint­kezik. (4) Az elkerülhetetlenül szükséges írásbeli közlemények, illetőleg jelentések céljára a gaz­dasági elöljáró könyvet köteles vezetni. Ezt a könyvet a gazdasági felügyelőség bocsátja rendelkezésére. A könyvet a gazdasági fel­ügyelő útmutatása szerint kell vezetni. • (5) A gazdasági elöljáró mindennemű fel­terjesztésénél köteles a szolgálati utat meg­tartani. 14. §. (1) A községi gazdasági elöljáró részére hivatalos helyiség kijelöléséről és átengedésé­ről, valamint az irodai dologi szükségetekről a község köteles gondoskodni. Körzeti gazdasági elöljáróval szemben e kötelezettség azokat a községeket terheli, amelyekre a körzeti gazda­sági elöljáró működési köre kiterjed. (2) A község köteles a gazdasági elöljárónak fűtést, világítást adni. íróasztalt, széket, író­eszközöket, tintát, papirost, borítékot rendel­kezésére bocsátani, a hivatalos lapok, rendele­­tek és törvények használatát megengedni, köte­­les továbbá gondoskodni arról, hogy a gazda­sági elöljáró hivatalos iratait a községi iratoktól elkülönítve zárható helyen tarthassa. (3) A körzeti gazdasági elöljáró kívánságára a körzethez tartozó községek kötelesek a gaz­dasági elöljáró részére hivatali helyiségről, asztalról, székről, fűtésről és világításról gon­doskodni, ha a körzeti gazdasági elöljáró hiva­talosan a községben tartózkodik és eljárása közben hivatali helyiségre szüksége van. (4) A gazdasági elöljáró a községi szolga­­személyzetet (kisbirót) hivatalos ügyeinek ellátásánál igénybe veheti. A gazdasági elöl­járó által kívánt hivatalos közleményeket a községi elöljáróság a szokásos módon díjtala­nul közzétételül köteles. Budapesti Közlöny 1942 november 1. — 248. szám.

Next