Budapesti Közlöny, 1944. május (78. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-02 / 98. szám

I. számú melléklet.­ ­■ 1944 május 2. — 98. szám. Budapesti Közlöny Térítések napi összegei pengőkén. *) Budapest környékéhez számítandó városok (községek): Albertfalva, Békásmegyer községhez tartozó Csillaghegy, Budafok, Cinkota, Csepel, Kispest, Mátyásföld, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Pestújhely, Rákos­palota, Rákosszentmihály, Sashalom, Újpest,­ ­Budapest és környékén* Thj. városokban Megyei városokba* Községekben nehéz könnyű nehéz könnyű nehéz könnyű nehéz könnyű járómü után járómü után járómü után járómü után 1 Két ló használatáért 14 11 118 8 7 7 6 Járómű és szerszám haszná­latáért 8 6 6 4 4 3 4 3 Két ló takarmányozásáért 22 15 17 13 13 10 119 Hajtó (kísérő) személy után 48 óránál nem hosszabb igénybevétel esetén 14 14 12 12 10 108 ,8 Hajtó (kisérő) személy után 48 órán túl 7 ’ 73 6 S 1 4 4 v / A m. kir. b­eü­gyminiszter 97.800/1944. B. M. számú rendelete a tűzrendészet újabb szabályozásáról szóló 180.000/1936. B. M. számú rendelet egyes rendelkezéseinek kiegészítése és módosítása tárgyában. /. Községi fizetett tűzoltóság. 1. §• ’(1) Az a nagy- vagy kisközség, amely leg­alább 800 percliter vagy ennél nagyobb teljesít­ményű, teljesen felszerelt motoros fecskendővel rendelkezik és a községben hivatásos tűzoltóság szervezve nincsen, köteles saját költségén hala­déktalanul külön községi fizetett tűzoltóságot szervezni és azt fenntartani. (2) A községi fizetett tűzoltóság egy tűzoltó­­gépkezelőből és szükséghez képest legalább két, de legfeljebb öt tűzoltóból áll. A tűzoltók lét­számát a vármegyei tűzrendészeti felügyelő meghallgatásával az alispán (közigazgatási ki­­rendeltség vezetője) állapítja meg. 2. §. (1) A községi fizetett tűzoltóság parancsnoka a községben működő önkéntes, illetőleg köteles tűzoltóság parancsnoka. (2) A községi fizetett tűzoltóság feladata — a 180.000/1936. B. M. számú rendelet 12. §-ának (1)­és (2) bekezdésében foglaltakon felül — a következő : a) a kárelhárító tűzoltó és mentőszerek, vala­mint felszerelések állandóan használható és üzemképes állapotban való tartása, b) az első kárelhárító és tűzvédelmi intézke­dések megtételéről gondoskodás, c) a kárelhárító szolgálatban felmerülő min­den kiképzés és oktatás. 3. §­ , (1) A községi fizetett tűzoltósághoz tartozó tűzoltógépkezelőt végleges minőségben — a vármegyei tűzrendészeti felügyelő meghallgatá­sával — az alispán (közigazgatási kirendeltség vezetője) nevezi ki. Illetményei azonosak az állami szakaltisztek részére a hatályos jog­szabályokban megállapított illetményekkel ; el­­­­látásuk tekintetében a nyugdíjigénnyel egybe­kötött állást betöltő községi alkalmazottak el­látására vonatkozó hatályos szabályokat kell mindenkor alkalmazni. . (2) A községi fizetett tűzoltóság többi tagja szegődrvényes községi alkalmazott, akit egy hónapi előzetes felmondás mellett bármikor el lehet bocsátani. A szegődményes tűzoltókat — a járási tűzrendészeti felügyelő meghallgatása mellett — a községi bíró és a községi (köz-) jegyző fogadja fel és bocsátja el. Fizetésüket a helyi viszonyoknak megfelelően a község kép­viselőtestülete állapítja meg, az azonban az állami kisegítő szolgák fizetését nem halad­hatja meg ; a fizetésen felül, részükre ugyan­olyan feltételek mellett és ugyanolyan mértékű gyermeknevelési pótlékot kell megállapítani, mint amilyen gyermeknevelési pótlékot a hatá­lyos jogszabályok az iparban alkalmazott munkásokra vonatkozólag megállapítanak. (3) A községi fizetett tűzoltóság tagja szolgá­latban a község által — a vármegyei tűzrendé­szeti felügyelő meghallgatása után — megálla­pított egyenruhát köteles viselni. (4) A község a községi fizetett tűzoltóság tagjai részére a szolgálat teljesítése közben használhatatlanná vált (elégett stb.) ruházaton és felszerelési tárgyakon felül évenként 1 sap­kát, 1 nyakravalót, két évenként 1 nyári zub­bonyt, 1 nyári nadrágot, 1 téli zubbonyt, 1 téli nadrágot, 1 pár új csizmát, 1 pár téli keztyűt, három évenként 1 rövid felső kabátot köteles beszerezni. (5) A község a községi fizetett tűzoltóság minden tagja részére a szükséghez mérten sisa­kot, derékszíjat, gázálarcot, vízmentes, illetőleg csővezetői kabátot és egyéb szükséges személyi felszerelést természetben köteles adni, kopásnak vagy romlásnak ki nem tett felszerelési tárgya­kat azonban a község rendes körülmények kö­zött csak egyszer köteles kiszolgáltatni. (6) A (4) és (5) bekezdésben felsorolt ruhá­zati és felszerelési tárgyak a községi fizetett tűzoltóság tagjainak nem illetményszerű já­randóságai, a község ezekkel őket a szolgálat érdekében látja el. (7) A községi fizetett tűzoltóság tagja a hasz­nálatra kapott egyenruházatot és felszerelést anyagi és fegyelmi felelősség mellett meg­őrizni és tisztán tartani köteles. (8) A község által adott egyenruházat és fel­szerelés a község tulajdona, mihez képest a fel­­szerelési tárgyakat és az utolsó évben kapott egyenruházatot a községi fizetett tűzoltóság tagja, a szolgálat megszűnése esetén visszaszol­gáltatni, vagy azok árát megtéríteni köteles. Ugyanez a kötelezettség terheli a tűzoltóság tagjainak halála esetére az örököst. 4. §• (1) Községi fizetett tűzoltóvá csak azt a férfit lehet kinevezni, illetőleg alkalmazni, aki meg­felel a 180.000/1936. B. M. számú rendelet 11. §-a (1) és (2) bekezdésében meghatározott fel­tételeknek és ezen felül a kerületi tűzoltótan­­folyamot és ennek keretében a kismotorfecs­kendő kezelői tanfolyamot is sikerrel elvégezte. Kivételesen kinevezhető az olyan személy is, aki a fent említett szakképzettséggel nem rendel­kezik. Az ilyen személy szakkiképzéséről azon­ban az alkalmazó község köteles a legközelebbi kerületi tűzoltói tanfolyamra való kirendelés útján gondoskodni. (2) A tűzoltógépkezelőnek a fentebb felsorolt feltételeken felül személy- és tehergépkocsi ve­zetésére jogosító gépjáróművezetői igazolvány­nyal is kell rendelkeznie. A gépjáróművezetői igazolvány megszerzésére az alispán (közigaz­gatási kirendeltség vezetője) legfeljebb egy évi­­ halasztást engedélyezhet­­ / 5. §. (1) A községi fizetett tűzoltóság tagjait eny­hébb beszámítás alá eső engedetlenség, mulasz­tás vagy szabálytalanság esetében a területileg illetékes tűzrendészeti felügyelők bármelyike vagy a községi biró és a községi (kör-) jegyző a 180.000/1936. B. M. számú rendelet 17. §-ának­ (2) bekezdésében megállapított rendbüntetéssel sújthatja. (2) Ha a megtartott vizsgálat adatai szerint a tűzoltógépkezelő, illetőleg a tűzoltó súlyosabb beszámítású szolgálati, illetőleg fegyelmi vétsé­get követ el, a községi bíró és a községi (köz-) jegyző a tűzoltót a szolgálatból haladéktalanul elbocsátja. Ilyen esetben a tűzoltógépkezelő el­látási igényét is elveszti. 11. A nagy- és kisközségek, továbbá a megyei városok segédjnyujtási kötelezettsége. ■ 6.­§. (1) Az a nagy- vagy kisközség,melynek leg­alább 800 percliter vagy ennél nagyobb teljesít­­ményű teljesen felszerelt motoros fecskendője van, saját tűzvédelmének biztosítása mellett köteles az alispán (közigazgatási kirendeltség­­vezetője) által ki­jelölt községeknek tűz esetében a motoros fecskendőt a fizetett tűzoltósággal együtt a tűzoltásban való közreműködés céljá­ból haladéktalanul rendelkezésére bocsátani , a kirendelés iránt a községi elöljáróság intéz­kedik. (2) Azt, hogy a község tűz esetében mely községeknek köteles a motoros fecskendőt és a fizetett tűzoltóságot rendelkezésére bocsátani, az alispán (közigazgatási kirendeltség vezetője) — a vármegyei tűzrendészeti felügyelő és az érdekelt községi elöljáróság meghallgatásával — állapítja meg. A kijelölésről szóló határoza­tot a törvényhatóság (kárpátaljai terület) hiva­talos lapjában közzétenni, egyben erről az ér­dekelt községeket külön is értesíteni kell. A se­gélynyújtásra szoruló községek hirdetőtábláján ki kell függeszteni, hogy tűz esetében mely köz­ség bocsátja rendelkezésre a motoros fecsken­dőjét és fizetett tűzoltóságát. (3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezés nem érinti a 180.000/1936. B. M. számú rendelet 25. §-ának a tűzvész idején nyújtandó kölcsö­nös segélynyújtásra vonatkozó rendelkezéseit, valamint a légoltalmi szervezetek együttműkö­désének és kölcsönös segélynyújtásának újabb szabályozásáról szóló 119.400/em­. 35.—1944. II. M. számú rendeletben foglalt rendelkezése­ket.. . " §• A megyei város szintén köteles — saját tűz­védelmének biztosítása mellett — az alispán által kijelölt községeknek tűz esetében egy, leg­alább 800 percliter vagy ennél nagyobb telje­­sítményű motoros fecskendőt a szükséges sze­mélyzettel rendelkezésre bocsátani ; a kirende­lés iránt a megyei város polgármestere intéz­kedik. A segélynyújtásra szoruló községek ki­jelölésére a 6. §. (2) bekezdésében foglalt ren­­­delkezések az irányadók azzal, hogy a kijelölés­nél a megyei város polgármesterét meg kell hallgatni. 111. .4 költségek viselése. 8. §. (1) A községi fizetett tűzoltóság személyi já­randóságának egyh­armad részét, ideértve a szakkiképzés költségeit is, azok a községek, amelyeknek tűz esetében a motoros fecskendőt és a fizetett tűzoltóságot rendelkezésre kell bo­csátani (6. § (1) bek.), a segélynyújtásra köte­lezett község részére m­egtéríteni kötelesek. (2) Azok a községek, amelyekbe tűz esetében valamelyik megyei város motoros fecskendőt és tűzoltói személyzetet­­ bocsát rendelkezésre (7. §.), az illető megyei városnak egy legénységi állományú — nem tisztes — tűzoltó illetmé­nyeit megtéríteni kötelesek. (3) Az (1) és (2) bekezdés esetében a meg­térítés összegét az alispán (közigazgatási kiren­­deltség vezetője) évenként állapítja meg és osztja meg az egyes községek között oly időben, hogy a megtérítés összege a községek költség­­vetésében előirányozható legyen. A megosztás módjára egyebekben a 177.200'1924. B. Ma­láaiu cejideki 6. %-ában foglalt rendelkezések

Next