Budapesti Nap, 2003. június (2. évfolyam, 137-149. szám)
2003-06-20 / 141. szám
Budapesti Nap fi KÖNYVSZEMLE Mese felnőtteknek is Fehérlófia Szép és igényes mesekönyvet adott ki a General Press kiadó. A fehér ló fiának történetét Jankovich Marcell legendás rajzfilmjéből vett képek illusztrálják. „Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta.” Így kezdődik a nevezetes magyar népmese, melyet annak idején Benedek Elek gyűjtésében ismerhetett meg a nagyközönség. A történetnek számtalan feldolgozása született (a Hetvenhét Magyar népmesében például a Fanyűvő, Vasgyúró, Hegyhengergető címen közölték), többek között a méltán legendás Jankovich Marcell fantáziáját és kezemunkáját dicsérő animációs film is. A General Press kiadó a Benedek Elek-féle mesét ötvözte Jankovich Marcell rajzaival, az eredmény is ehhez méltóan nagyszerű. Hogy Jankovich mennyire nagyformátumú alkotó, azt gondolom, nem kell e helyt külön megjegyezni. Egyéni látásmódja, erőteljes atmoszférát teremtő képei soha nem szolgai adaptációi a feldolgozott történetnek, hanem alkotó együtt- és újrateremtése a történeteknek. Jankovich valahonnan tudja, érti, hogy a mese, az igazi mese nem pusztán gyermekek elaltatására alkalmatos szöveg, hanem mágia, szakrális történet - mítosz. Komoly dolog tehát, amihez illik komolyan, értőn nyúlni. A könyvben szereplő, az egykori animációs filmből vett festmények gazdagsága, rétegzettsége is ezt a komolyságot és hatalmas művészi tudást érezteti. Az oldalak kétharmadát elfoglaló képek a főszereplői ennek a könyvnek, maga a szöveg csak kiegészíti azokat, hiányuk valószínűleg nem tűnne fel, sőt. E sorok írója szívesen venne olyan kiadást, amelyben csak a Jankovich-képek lennének, a maguk sűrű hangulatával, varázslatos színvilágával és szimbolikus formakészletével. Hoppauer Trümér I Könyv Kiadó: General Press Fehérlófia •........... Kultúr/ Csakhogy felfejtsük a címet: találka a hetes főúton, ahol a prostik strichelnek. A vígjáték szellemi középpontjában egy izomsorvadásos beteg „áll”, René, aki rendkívül kiállhatatlan figura. Sértegeti az ápolónőket és betegtársait egyaránt, nem ismeri el a kedves gesztusokat sem. Hivalkodóan szexista, pornóképeket rakat ki gondozóival a szobája falára, így találkozik vele Julie, a fiatal ápolónő, aki különleges érzékével eléri, hogy legalább őt valamilyen szinten tisztelje René. Kapcsolatuk odáig jut, hogy a beteg férfi megkéri, szerezzen neki Julie egy prostituáltat. Julie számára hamar kiderül, az intézet - ahol dolgozik, és ahol a férfit ápolják - nem kívánja kezelni a helyzetet, így bár jogilag kerítésért elítélhetik, mégis belefog a vállalkozásba. Végül siker koronázza próbálkozásait, olyannyira, hogy a többi beteg is rádöbben saját szexualitására, s ők is elkezdik követelni jogukat. És nem csak a szex terén. Van egy másik magával ragadó figura is a filmben, Rabah, aki azon túl, hogy mozgássérült, arab, homoszexuális, Johnny Holliday-rajongó és keresztelkedni vágyó srác is. Összetett figura nem? Az intézet a kereszténnyé válásának szándékát nem érti, és ezért csak nagy küzdelmek árán támogatja. A filmben az a szép, hogy emberekről, akik betegségük miatt korlátok között élnek, hogyan derül ki, hogy pontosan ugyanolyan vágyakkal rendelkeznek, mint bárki más. Felfedezik, hogy nem lehet őket kiskorúakként, saját ügyeikben döntésképtelen személyekként kezelni. Vannak eszközeik, és egyes ápolók személyében szövetségeseik. Olyan síró-nevető játék ez, mint az Életvonat vagy az Ébredések című film. Szelíd humorral mutat be meseszerű történetet arról, hogy mennyi rokonság van egy egészségesnek tekintett és egy fogyatékos között, valamint arról, hogy hogyan lehet látszólag teljesen vesztett meccset visszahozni, újra megtalálni saját emberi méltóságunkat. A film meseszerűsége ellenére valóságon alapszik - ahogy szokták mondani. Ez általában nem érdekel, hiszen nem minősítő tényező a valódiság egy-egy alkotásnál. Hogy visszanyúljunk Arisztotelészhez, nem mind valószerű, ami az életben megtörténik. Nos, hát ez a helyzet itt is. Lehet, hogy a történet igaz, azonban a világ cseppet sem ilyen. Éppen emiatt mintha kissé giccses lenne. Ugyanakkor bár lassan indul be a film, amikor rátalál saját ritmusára, remekül, meglehetősen magas intelligenciával kezeli az élethelyzeteket. Haynal Ákos JPJ Filmszemle Harc a méltóságért Légyott a hetesen Olyan síró-nevető játék, mint az Életvonat vagy az Ébredések című film minden napra eaij mese Sturcz Ágnes: Hogyan tanult meg a macska hegedülni Volt egyszer egy gazdasszony, s annak volt egy macskája. A macska nagyon falánk volt, szinte mindenéből kiette gazdasszonyát. Egyszer még azt az ételt is felfalta, amit gazdája az aznapi díszes vendégeknek készített. Megette még a tejfölös süteménykrémet is. Ekkor a gazdasszony nagyon dühös lett, és elzavarta a háztól a macskát. Mit volt mit tenni, a falánk kandúr ment, mendegélt, szomorúan ballagott. Ahogy így kóborolt, találkozott egy hegedűs emberrel. Az ember is magányos volt, ezért megörült neki, és azt gondolta magában: megtanítom én ezt a macskát táncolni. Ahogy gondolta, úgy is cselekedett. Hóna alá kapta a cicát, és hazavitte. Otthon jól megetette, pihe-puha párnára fektette. Másnap reggel kiment a főtérre vele, hogy előadják közös mutatványukat. A hegedűs muzsikált, a macska meg táncolt. Hamarosan már az egész falu ott volt, és csodálkozva nézték a produkciót, így ment ez heteken keresztül, míg egyszer a cica úgy teleette magát a vacsorából, hogy másnap nem akart meg se mozdulni. Megharagudott rá a hegedűs, hogy hiába játszik, a négylábú nem hajlandó ropni. Sértődötten a macska kezébe nyomta a hegedűt, és így a muzsikás ember táncolt, a cica pedig zenélt. Kezdetben csak nyikorgó, csikorgó, cincogó hangokat tudott kipréselni a hangszerből, de aztán csodálatos dalokat adott elő. Egész jól ment a fordított előadás, ám egyszer ez a főtéren muzsikáló macska meglátott egy arra futó ígéret. Meg akarta kergetni, futott az egér után, de nem hagyta abba közben a hegedülést sem. A szaladó macskát meglátta egy kutya, először csak megugatta, majd beállt a sorba, és ő pedig a cicát kergette. Erre a zenélő háziállat úgy megijedt, hogy letette a hegedűt, és elszalolt az erdőbe. Ezért van, hogy manapság a macskák már ■m hegedülnek. ^ IQZt a mesét és rajzot Ági küldte, fe d RWIM ferébe ajándékot kap tőlünk. Oldj te is mesét és rajzot, ~ A* m. 2003. június 20., péntek 13 MAGYAR ÁLLAMI OPERAHÁZ 2003. június 14-én, este 7 órakor Madarász Iván UTOLSÓ KERINGŐ Opera egy felvonásban Szövegét Görgey Gábor színműve alapján Görgey Gábor és Madarász Iván írta KARMEOTEP: Medveczky Ádám érdemes művész Asszony: Iván IldikóSzakácsnő: Takács Tamara Férj: Fried Péter Férfi: Wendler Attila Szólót táncolnak: Popova Aleszja, Bajári Levente DÍSZLET: Csikós Attila JELMEZ: Csík György Kossuth-díjas KOQBOCPÁBUS: Egerházi Attila RENDEZŐ: SZIKOPA JÁNOS Magyar Állami Operaház 1861 Budapest Vf. Andrássy út 20.. Tel.: 353-0178