Budapesti Nap, 2003. augusztus (2. évfolyam, 177-201. szám)
2003-08-08 / 183. szám
12 2003. augusztus 8., péntek Boroshordónyi vér folyt be a Szigetről Akár azt is mondhatnánk, hogy bő patakokban folyt a vér a Szigeten, és alig lehetne csúsztatással vádolni minket: naponta átlagosan 160 fő kereste föl a Vöröskereszt véradósátrát. A fesztivál egy hete alatt természetesen a szombat volt a legsikeresebb nap: ekkor 275-en jelentkeztek véradásra, akik közül 255 embert nyilvánítottak alkalmasnak. A szokásos kizáró tényezőkön kívül a Szigetlakók körében gyakran jelentett problémát az egy éven belül elkészített piercing vagy tetoválás. Egy-két sör lehörpintése a véradónapon még nem volt kizáró ok, füves cigaretta fogyasztása után 48 órának kellett eltelnie, keményebb drogok használatát követően ennél jóval hoszszabb időre volt szükség. Mint Váradi Mariann véradásszervező elmondta, másnapos emberek és drogosok nem is igen keresték fel a Vöröskereszt sátrát. A külföldi állampolgárok is mutattak némi hajlandóságot: arányuk 10-20% körül mozgott. A Szigetről a dél-pesti kórházba szállították a készletet, ahol a vér újabb ellenőrzésen esik majd át. Semmivel sem „selejtesebb” az itt levett vér, mint az ország bármely más tájáról származó - jegyezte meg Váradi Mariann. - Az átlagos rendezvényeken lecsapolt vér ötszörösére tudtunk a Szigeten szert tenni. Ekkora mennyiség a városban biztosan nem folyna be. A fesztivál végéig majdnem 600 liter vér érkezett, ami a véradásszervező megfogalmazása szerint - egybeöntve éppen annyit tesz ki, mint egy derekas boroshordó, és Budapest egyheti vérszükségletét fedezi. V. B. A véradók között külföldiek is akadtak Létezik egy aprócska múzeum a körút tőszomszédságában, amely országok és közigazgatási egységek zászlóit rejti magában. Aki tehát munkásmozgalmi lobogókat szeretne nézegetni, kopogtasson néhány ajtóval arrébb, mondjuk a Hadtörténeti Múzeumban. Itt rögtön olyan dologgal szembesülök, amiről nekem korábban sejtelmem sem volt, nevezetesen, hogy létezik olyan afrikai zászló, amelyen két elefánt ormánya kapcsolódik össze. A Zászlómúzeumban viszont ez is kiderült, meg egy sor egyéb érdekesség. Balogh László, a kiállított anyag tulajdonosa annyi zászlót gyűjtött össze az elmúlt húsz év során, hogy - ahogy ezt mondani szokta volt - hét emeletre lenne szüksége ahhoz, hogy mindet be tudja mutatni. Majd’ 4000 darabot számlál a kollekció, amelynek csak egy töredéke látható a körút menti múzeumban, annak is a két termében. Balogh úr az eltelt időszak alatt körbelevelezte az egész földgolyót. Ő írt kormányzóknak, állami vezetőknek, a zászlók pedig érkeztek szépen sorban. Jelenleg is évente 400-500 levelet küld szét a világba. Kérésének senki sem tud, és nem is akar ellenállni, legyen szó Bermudáról vagy éppen Grönlandról. Sőt! Ha valahol új zászlót adnak ki, a vezetők nyomban értesítik Balogh urat. És ma már arra is kínosan ügyelnek, hogy véletlenül se postázzanak kisebbet, mint a szomszéd. Nem sok magyar állampolgár büszkélkedhet például eredeti afgán zászlóval, Karzai elnök vagy Omán szultánjának szignózott levelével. Kadhafi például nem Tripoliból, hanem a sivatag mélyéből küldte el népe lobogóját a Zászlómúzeumba. Ez az elismertség azonban nem az égből pottyant, sokkal inkább szívós munka eredménye. - Ismertté tettem magam az évek során - mondja a zászlógyűjtő. - Ha kidobtak az ajtón, visszamentem az ablakon. Ma pedig már egyre könnyebben megy a beszerzés. A téma szakértőjévé vált, ami nem is csoda, lévén ez a világ egyetlen zászlómúzeuma. Neki a zászló olyan, mint egy névjegy, és természetesen csak eredeti lobogókkal foglalkozik, olyannyira, hogy még a Magyarországon fellelhető követségeket sem keresi föl kérésével. Ha éppenséggel pápua új-guineai vászonra van szüksége, akkor azt biztos, hogy Pápua Új-Guineából szerzi be. Az intézmény egyébként nem magánerőből, hanem a Józsefvárosi Önkormányzat égisze alatt üzemel. Balogh László a Józsefvárosi Kulturális Központ alkalmazottja. Viszont a teljes gyűjtemény az ő tulajdona. - Hiába az én gyűjteményem, valójában egy közgyűjtemény - meséli lelkesen. - Én a hobbimnak élek reggeltől estig, és mondhatom, hogy itt, a pincében kaland az élet: én festem a falakat, rendezgetem a kiállítást. - Egyetlen zászlót sem adhatok kölcsön, még filmforgatásra sem. Vannak országok, mint például Jamaica és Svájc, amelyek nagyon féltik zászlóikat, nem küldenek akárhova. S hogy mi Balogh úr kedvence? - Nincs kedvencem. Hivatalból nem lehet. Egyformán szeretem mindet. Vincze Barbara •.......... Kiállítás A huszadik születésnapját ünneplő gyűjtemény bemutatása szeptember 3-tól a Józsefvárosi Galériában. Cím: VIII., József krt. 70. Sok bot és vászon A Zászlómúzeum gyűjteménye 4000 darabot számlál Balogh László reggeltől estig a hobbijának él Minden napra esti mese Tóth Cintia Glória: Párduc sí.rész*v Két hét múlva anyukamillát főzött neki, mert látta, hogy kezd kinyílni a szeme, és segíteni akart, hogy minél hamarabb láthassa, hová is csöppent. Másnap már látni lehetett a szép sötétzöld szemeit. Az első szilárd étele tojásrántotta volt. Egyik nap, mikor megjöttem az edzésről, a konyha végén Párduc egy tányér fölé hajolva csámcsogott. Anyu mosolyogva nézte. A következő pillanatban a mi mohó macskánk belelépett a tányérba, és azonnal el is csúszott. Anyukám gyorsan felkapta, és nem bírtuk megállni hangos nevetés nélkül, hiszen Párduc négy lába négyfelé állt. Már két hónapja élt nálunk, és látszott rajta, hogy nagyon szép cicalány lesz belőle. A szőre gyönyörűen csillogott. Zöld szeme felett hihetetlenül hosszú szempillák voltak. De csintalan volt. Előfordult, hogy hónaljáig benne lógott az akváriumban. Olyan feszülten figyelte a rémült halakat, hogy észre sem vette, hogy rászólok. Máskor a papagájunkat üldözte, vagy éppen a nagy pálma cserepén állt, és ette a földet. Sokszor kellett büntetésből bezárni az előszobába. Ahogy nőtt, látszott rajta, hogy a lakásunknál nagyobb helyre volna szüksége, így nehéz szívvel, de mégis úgy döntöttek a szüleim, hogy elajándékozzák egy vidéki rokonnak. Egyik reggel apu összekészítette a cica játékait, berámolta a kocsiba, és elvitte. Délután, mikor hazamentem, üres volt a lakás. Anyu is szomorú volt. Mindegyikünk nagyon megszerette Párducot. Nemsokára elmentünk meglátogatni. Ahogy megszólítottuk, rögtön megismert bennünket, és fölkéredzkedett az ölembe. Láttuk, hogy jó helyen van, és már barátokat is szerzett. Sőt, még udvarlója is akadt. Elégedett és boldog macska lett belőle. Nagyon örülök, hogy megmentettem, és esélyt adtam neki az életre! Ezt a mesét Cintia küldte, cserébe játékcsomagot kap tőlünk. Küldj te is, meglepetés vár rád! jkt - K. Címünk: 1464 Bp. Pf. 1416 vi Budapesti Nap Amíg a gazdi nyaral, az állatokat panziókban kényeztetik Kutyát, macskát, aranyhalat, ékszerteknőst, hörcsögöt, de még hüllőket is beadnak az állatpanziókba a vakációzni induló budapestiek. Bár a kedvencek elszállásolása nem túl olcsó, sokan kénytelenek ezt a lehetőséget választani, hiszen számtalan olyan szálloda van, ahová nem engedik be a gazdikkal az állatokat. Egyik alkalommal egy medvebocscsal állított be valaki az egyik budapesti állatpanzióba. Bár a szálláshely üzemeltetője kicsit meglepődött, elvállalta az állat néhány napi gondozását. A tapasztalatok szerint júliusban és augusztusban jelentősen megemelkedik a budapesti állatpanziók forgalma. Sokan ugyanis ilyenkor utaznak el nyaralni. A legtöbben a kutyájukat adják be a vakáció idejére a speciális szállodákba - mondta Nagy Tibor, aki maga is egy ilyen szálláshelyet üzemeltet. Mivel a legtöbb törődést ezek a négylábúak igénylik, így az ő elhelyezésük kerül a legtöbbe. Általában egynapi ellátásukért 1200-1300 forintot kérnek. A cicák gondozásáért feleennyit kell fizetni. Vannak olyan budapesti panziók is, ahol az ebeket és a macskákat nem az udvaron, hanem a lakásban tartják. Ezeken a helyeken a gondozás körülbelül 20 százalékkal többe kerül. A legtöbb panzióban mindent megtesznek azért, hogy a kutyák, macskák és egyéb állatok igazán otthon érezzék magukat. A szakemberek szerint az elszállásolt ebeknek néhány óráig még hiányoznak a gazdik, de aztán megszokják az új környezetet. Néhány helyen azt kérik, hogy a négylábúaknak vigyenek otthonról párnát, takarót vagy egy személyes tárgyat, hogy az állat nyugodtabban tudjon pihenni. A panziókban vendégeskedő ebeknek érvényes oltási igazolókönyvvel kell rendelkezniük. Az állatszálláshelyek üzemeltetői nemcsak az etetésről gondoskodnak, hanem arról is, hogy a kutyák, macskák jól érezzék magukat. Éppen ezért a kutyákat gyakran kiengedik az udvarra, ahol futkoshatnak és játszadozhatnak a többi négylábúval. A szakemberek szerint az állatok többnyire jól érzik magukat egymással. Vannak olyan gazdik is, akik arra kérik a panziók üzemeltetőit, tanítsák jó modorra a kutyusukat, amíg ők a szabadságukat töltik. A legtöbb helyen erre is nyílik lehetőség. Mint ahogyan azt is teljesítik, ha valaki azt kéri, cicáját napközben többször vegyék ölbe és simogassák meg. Mások ahhoz ragaszkodnak, hogy a panziókban hagyott állatot időnként vigyék el kozmetikába. Előfordul az is, hogy valaki speciális étrendet állít össze kedvencének. Ilyenkor természetesen ezt az eledelt kapja a kutyus vagy a cica. Az állatpanziók többsége igen jó kapcsolatban áll az állatorvosokkal, így ha bármelyik állatnak problémája akad, azonnal doktort hívnak hozzá. Nemcsak a budapesti állattulajdonosok, hanem a fővárosba látogató külföldiek is felkeresik a kutya- és macskapanziókat. Főleg diplomaták és üzletemberek veszik igénybe ezt a szolgáltatást - derült ki érdeklődésünk során. Sokan ugyan hosszabb időre nem akarnak megválni kedvencüktől, ám léteznek olyan programok, ahová a cicákat, kutyákat nem tudják magukkal vinni. Ilyenkor néhány órára szakértők gondoskodására bízzák állataikat. D. B. A szerető gondoskodás a gazdi távollétében sem hiányzik