Budapesti Nap, 2003. október (2. évfolyam, 241-253. szám)

2003-10-17 / 242. szám

Budapesti Nap B­U­DAPEST SZEMÉLYESEN 2003. október 17., péntek 5 „Élőben sokkal szebb” Bogár Éva lapunk közre­működésével fogadta örök­be szeptember 13-án a Noé Bárkáján tartott, Ubi névre hallgató öthónapos keverék szukát. Utánajártunk, mi történt a kutyával és újdon­sült gazdájával az együtt­élés első hónapja alatt. Bogár Éva lapunkban látta meg a kiskutya fényképét, majd egy per­cet sem habozva ellátogatott a Noé Bárkája menhelyre, ahol megbizo­nyosodhatott róla: Abi élőben sok­kal szebb. Amint Éva megpillantot­ta a félénk ebet, azonnal beleszere­tett, és örökbe fogadta. Új gazda, új élet, új név, a kutya immár Donna néven került hozzá, és mint beszá­molt róla, egyre jobban érzi magát. Akadtak azért problémák, de Éva tudta, mire kell számítania. Korábban is két kutyája volt, jelen­­­leg pedig két tyúkja és macskája is van. Hitvallása szerint ugyanis a kisállatok az emberekhez hasonló­an társas lények, így leginkább ha­sonszőrű ismerőseikkel érzik jól magukat. Donna kezdetben na­gyon félénk volt, feltehetően meg­rázó élményekben volt része a menhelyre kerülését megelőzően. Mint gazdája elmesélte, széttépett napernyőt, cipőt, virágot, vagyis minden napra produkált valami­lyen meglepetést. A többi állat és türelmes gazdája társaságában azonban egyre nyugodtabb lett, és talán eljön az idő, amikor gondta­lan élete lesz. Az örökbe fogadott kisállatok­kal, főleg, ha már idősebbek, érde­mes türelmesnek lennünk, hiszen a kor előrehaladtával egyre nehe­zebb az alkalmazkodás. Az állat reakciói pedig korántsem biztos, hogy a mi viselkedésünket tükrö­zik vissza, korábbi élményei meg­határozóak lehetnek. Éppen ezért időre van szüksége ahhoz, hogy beilleszkedjen új környezetébe. Türelem, mindenekelőtt! - ez a legfőbb tanácsa az újdonsült gaz­dák számára Bogár Évának, aki legutóbb a háziállatok bántalma­zása elleni tiltakozásként a Zug­lói Polgárok Egyesületében tar­tott előadást. (BN) A Duna mélyének titkai Elsüllyedt uszály a Szabadság hídnál, aknák a mederben A Szabadság híd pesti lábá­nál egy, a második világhá­borúban megfeneklett uszály nyugszik, mely idő­ről-időre megmozgatja a vá­roslakók fantáziáját. Az ala­csony vízállás következté­ben az elmúlt időszakban több helyütt mosott ki a Duna robbanószerkezete­ket. E két - víz alatti - té­mának jártunk utána. A Szabadság híd lábánál elsüllyedt uszály jóval a hajóúton kívül talál­ható, így nem akadályozza a hajó­­forgalmat - tudtuk meg Szabó Gyulától, a téma szakértőjétől. El­helyezkedését a budapesti vízmér­cén mért 200 centiméteres vízállás alatt sárga bója jelzi. Legmaga­sabb pontja horgonyemelő szerke­zetének a teteje. A hajó szállítmányára vonatko­zóan az idők során mindenféle mendemonda lábra kapott. Pon­tos információhoz nem sikerült hozzájutnunk, az azonban kide­rült, hogy az uszály nem lőszert, hanem építőanyagot - feltételez­hetően csöveket - szállított. Az uszály mára már telerakódott iszappal és hordalékkal. 1986 és 1989 között búvárok vizsgálták át a hajót, s az ő információik is megerősítették ezt a feltevést. Mi­vel a jármű masszívan beágyazó­dott az iszapba, kiemelése rend­kívül költséges lenne. Szabó Gyula szerint annyiba kerülne a felszínre hozatal, amiből már egy új hajót is lehetne építeni. A Duna-meder azonban nem csupán ártalmatlan emlékeket rejt, hanem robbanótesteket is, melyek alacsony vízállás esetén kimosódhatnak. A hajóút bizton­ságos - mondta el érdeklődé­sünkre a Magyar Honvédség ré­széről Molnár Sándor ezredes. A magyarországi Duna-szakaszon folyamszabályozás garantálja, hogy a hajóútban második világ­­háborús folyami aknák nem he­lyezkednek el. A teljes vízi útnak azonban csak egy része hajóút. Mivel az aknakereső hajók értelemszerű­en csak a hajózható utat járják végig, lehetetlen, hogy vala­mennyi, a mederfenékbe fúró­dott, beágyazódott robbanószer­kezetet felderítsenek. Egész évben számtalan robba­nótestet találtak és tettek hatásta­lanná a tűzszerészek. Ezek min­denig kívül estek a hajóúton, így semmiképpen sem léphettek vol­na működésbe a hajóközlekedés eredményeként. Megnehezíti a tűzszerészek dolgát, hogy a Du­nába került robbanóanyagok többsége nem érintkezik levegő­vel. Ez azt eredményezi ugyanis, hogy gyújtószerkezetük korlátlan ideig működőképes marad. A második világháborúban egyébként nem csak úgy találom­ra szórták a robbanótesteket a Dunába: a bombákat szállító an­gol repülőgépeken szerb hajókor­mányosok ültek, az aknásításkor az ő javaslataikat követték. Ma már valószínűleg csak ők tudnák megmondani, hogy pontosan hol vannak a Dunában légi telepítésű aknák. Vagy még ők sem, mivel a meder alakja, mérete folyamato­san változik. Vincze Barbara A magyarországi Duna szakaszon folyamszabályozás garantálja, hogy a hajóútban második világháborús folyami aknák nem helyezkednek el WORLD PRESS PHOTO A kiállítás szponzorai Magyarországon: CREDIT UFE& ttSU SUISSE PENSIONS 2\pí& áb BUMKSfí N»P (AnkÁ) fffl you can 7 Canon I illXjimtti n Inn. áLfin World Press Photo is sponsored worldwide by: + * • ••• f^TPG klm Canon A kiállítás megtekinthető: 2003. november 16-ig, naponta (hétfőn is) 10-18 óráig

Next