Budapesti Napló, 1898. július (3. évfolyam, 180-210. szám)
1898-07-23 / 202. szám
202. szám. Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1898. július 23. 5 — A koburgi nász. A Braunschiveiger Landes- Zeitung írja, hogy Günther Ernő schleswig-holsteini herceg és Dóra koburgi hercegnő esküvője augusztus 2-án lesz Koburgban, még pedig előbb a polgármester előtt, aztán a katolikus várkápolnában és végül az evangélikus templomban. A bambergi érsek csak hosszas tárgyalások után engedte meg, hogy a katolikus hercegnőnek a protestáns herceggel való házasságkötésére a katolikus templomban is megadja az áldást. Minthogy azonban a menyasszony kiskorú, tehát beleszólott a vitába a bécsi érsek is és utasította a koburgi katolikus plébánost, hogy adja össze a hercegi párt. Ezzel szemben Koburgból táviratozzék, hogy az esküvőt csakis az evangélikus templomban fogják megtartani. A fejedelmi vendégek közt lesz a német császárné, a hesseni nagyhercegi pár, Frigyes Lipót herceg, a bolgár fejedelempár és a vőlegény meg a menyasszony közeli rokonai. A belga király képviseletében báró Goffinet lesz jelen az esküvőn. — Leánygimnázium Kassán. A kassai középiskolák több tanára, élén dr. Gerevich Emil főreáliskolai igazgatóval elhatározta, hogy a vidéki szülők leánygyermekei számára leánygimnáziumot állít fel. A kurzus két csoportból fog állani. Az első csoport azok számára való, akik a polgári iskolák, illetve felsőbb leányiskoláknak legalább négy osztályát már elvégezték. A második csoportba azokat veszik fel, akik a felsőbb leányiskola hat osztályát, illetve a tanítónőképzőt végezték. A növendékek állandó női felügyelet alatt fognak állani. Bővebb felvilágosítást a kassai főreáliskola igazgatósága ad. — A hetvenkilenc éves Lanka Gusztáv. Nagybecskerek kétségen kívüli legérdekesebb alakja. Lanka Gusztáv veterán poéta most ünnepelte szűk baráti körben a 79-ik születése napját. Igaz ugyan, hogy Lanka, aki itt Nagybecskereken mindenkinek szeretett Guszti bácsija, már két év előtt meg akarta ülni élte 80-ik és írói pályájának 60-ik évfordulóját, de akkoriban a papok leleplezték a pia fraust és titokban elhozatták Lauka anyakönyvi kivonatát, amiből kiderült, hogy a nyolcvanadik születésnap csak három év múlva következik be. Guszti bácsi eleinte haragudott, káromkodott is szelíden, de végtére ő mulatott a dolgon a legjobban. Az örökifjú veterán írót, ki dacára annak, hogy mint már Arany János, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos és Jókai Mór kortársa és barátja, felette mozgalmas életet élt végig, mégsem viselte meg az idős Lauka ma is bámulatos egészségnek örvend. Tavaly, de majdnem minden évben elterjedt a fővárosi sajtóban is a híre, hogy súlyosan beteg. Mire azonban a lapok leérkeznek Nagybecskerekre, Guszti bácsi — ki egyébként a legnagyobb gourmand — ott vacsorázik a plébánián, vagy a piaristáknál. Állandó levelezésben áll az ország összes politikai és irodalmi kitűnőségeivel, így például Fálk Miksa csak a napokban köszönte meg a derék öreg urnak az az üdvözletét, amelylyel kitüntetése alkalmából megörvendeztette. — Jubileumi ravaszság. Egy dr. Schimak Ágost nevű bécsi köz- és váltóügyvéd és tartalékos főhadnagy felhívást intézett mindazokhoz a bajtársaihoz, akiket a véderőtörvény életbelépése után elsőknek soroztak be a közös hadseregbe 1869-ben. A felhívásban találkozásra szólítja föl önkéntes társait, minthogy a katonáskodásuknak a jövő évben lesz harminc esztendeje. Hogy hol találkozzanak: Bécsben-e vagy Budapesten, vagy a monarkia melyik, másik szép pontján, azt a bajtársakra bízza. Ő csak találkozni és egyszerűen polgáriasan lakomázni akar, de az idén. Miért az idén, ha a jövő évben lesz harmincadik évfordulója az 1869-iki sorozásnak? Ő nem mondja, de mi tudjuk a nélkül is. Beláttunk a Schimak ur kártyájába. Schimak ur a magyar önkéntesekkel is meg akarja ünnepeltetni az osztrák császár jubileumát s azért csavarja ki huszonkilencre a harminc esztendőt. Ebbe persze nem fognak belemenni a magyar bajtársak s valószínűleg azzal a propozicióval felelnek majd Schimak urnak, hogy szivesen találkoznak majd, de csak a harminc esztendős fordulón, a jövő évben. Schimak ur, Schimak ur, ön még nagyon naivnak nézi a magyart. — A csendőrség szaporítása Békésben. Békés vármegyében még mindig 1500 arató van foglalkozás nélkül. Orosházán 1000 munkás nem kapott munkát Bár a munkások ez ideig csendesen viselik magukat, a hatóság attól tart, hogy összeütközések lesznek az aratók és a munkanélküliek közt annál is inkább, mert a szocialista agitátorok már ismét kezdik a munkanélkülieket izgatni. Lukács főispán rendeletére ennélfogva az őrsházai csendőrőrsöt 8, a tótkomlóci és bánfalvi csendőrőrsöt pedig 6—6 csendőrrel szaporították. — Bucsujárat. A szent-rákosi plébánián alapítványozott bucsujárat július 24-én, vasárnap indul a ferencrendiek belvárosi templomából Mária-Besnyőre, ahol a kapucinusok zárdatemplomában különféle ájtatosságok lesznek. A zarándokokat áldozó pap kíséri. — Egyenlőség, testvériség, barátság. A magyar államvasutak határozottan jó vasút, de a népneveléshez nem ért. Ez mindenesetre kisebb hiba, mintha a néptanítók jó vasútiak lennének és rossz pedagógusok, de azért hiba. Valami túlságosan pozitív alapunk nincs a fenn megkockáztatott föltevésre s nem is kívánjuk, hogy valami nagyon komolyan vegyék, de azért fenntartjuk, amit mondunk. A vasút az, amely a népbe nagyravágyást önt, oka pedig ennek az, hogy nincs elég kocsija. Különösen a nagy szomszédos forgalmú helyeken nagyon megakadnak néha a kalauzok, hogy mit csináljanak azzal a tömeggel, amely az állomások korlátjai mögött mind helyet követel magának a kocsikban a jegyéért. Hely pedig már nincs. Még a folyosók is tele vannak rakva zöldséges kosarakkal, libával, kacsával. Mindazonáltal a korlát ajtaja megnyílik s a tömeg ráveti magát a vonatra. A kalauzok szaladgálnak erre, arra a sinek mellett, káromkodnak s végre, amikor már ember ember hátán szorong a kocsikban, fölnyitják a publikum előtt a második és első osztályok ajtait. Pár pillanat alatt zsúfolásig vannak nemcsak a szőnyeges bársonyos kocsik, hanem a folyosók is néppel, amely ilyenformán harmadik osztályra váltott jegygyel abban a kocsi-osztályban utazik, amelyiken József főherceg vagy Rothschild báró. A drágább jegygyel rendelkező publikum hontalan lesz a hazában. A monogrammos sárga bőrtáska mellé tejfölös fazekak kerülnek föl a hálóba s a parfüm összevegyül a hagyma és a zsiradékkal frissen kent csizma szagával. Az ilyenformán úri rendbe került nép eleintén némi tartózkodással fogadta az új helyzetet, azonban, különösen úgy nyaranta, amikor mindennap ismétlődik az, hogy akár a méltóságos főispán úrral utazhatik tíz krajcárokért, beleszokott az úri tempóba. Némelyek most már a kocsiban teljesen otthonosan érzik magukat. Lehúzzák a csizmájukat, ha a kéreg szorítja a lábuk, a pipájukat a szőnyegre verik ki, iszonyatosan köpködnek s minden úttal legalább is tizannyi kárt okoznak az államnak, mint amennyit a jegyükért fizettek. Olyan is akad már, aki a személye ellen intézett sértésnek veszi, ha a harmadik osztályra szóló jegygyel a második osztályú kocsiba ültetik, mivelhogy mindezideig első osztályon szokott utazni. Aztán meg nagyon közlékenyek, könnyen barátkoznak és lökdösik az utast, akik közt olyan kényesebb fajta is akad, aki a borzalmas bűz elől a Bécs felől érkező vonatról Kelenföldön már megszökik s inkább nagyot gyalogol a szabad levegőn vagy drága pénzen kocsit vesz, csakhogy a bagószagtól meneküljön. Nem mondjuk, hogy igazsága van az ilyen válogatós urnák a demokratikus szempontok értelmében, de hát ha nem bírják ki az állapotot, arról nem tehetnek. Ha néhány harmadik osztályú kocsival többet csatolnának ezekhez az okkupárt vonatokhoz, mindjárt segítve lenne a hajón s nem lökné oldalba az elsőosztályú utast az együttutazásban vele összebarátkozott budaersi útitárs, mondván : — Nini, komám, maga újra Pestre megy? — A grófnő hagyatéka. Ma délelőtt Bécsben szomorú hagyatéki tárgyalást tartottak. Erdődi Lujza grófnő vagyonát illette, amely néhány csekélységből állott. A hivatal emberei csak formalitásnak tettek eleget, amikor ma egy nyomorral végződött életpálya emlékét idézték fel. Az elhunyt grófnő férje gróf Erdődy horvát bánnak a fia volt. Férje halála után a grófnő, aki nem értett a reá maradt nagy birtokok kezeléséhez, elvesztette minden vagyonát. Gyermekeivel örökös viszálya volt és amikor vagyona utolsó romjai is elpusztultak, törvényes uton keresett magának védelmet gyermekei haragja ellen. A törvényszék meg is ítélt neki 150 forint havi segélyt. Ebből a pénzből megélhetett volna, de gyermekei ezt sem fizették és keserű szegénységben élte utolsó napjait . . . — Az uj műegyetem. Hosszú vajúdás után a műegyetem új háza mégis csak a budai Lágymányoson fog felépülni. A telkek kisajátításán most fáradoznak, az építkezés megkezdését azonban megnehezíti az a körülmény, hogy a kultuszminiszter erre a célra nem rendelkezik elég pénzzel s azért a kisajátítások is nehezebben haladnak. A jövő évi költségvetésben azonban már olyan összeg lesz rendelkezésére bocsátva, hogy azután az építéseket rögtön meg lehet kezdeni. Mint értesülünk, a műegyetem új épülete három év múlva már teljesen készen lesz. — Új főgimáziumi épület Esztergomban. A belügyminiszter megengedte, hogy Esztergom városa a nyolc osztályú főgimnázium számára új épületet emeljen. Az új gimnázium építési költségeit 120 000 forintban állapították meg, és az építést rövid idő alatt megkezdik. A mostani intézetet ezelőtt 15 esztendővel építették, de oly silányul, hogy már régebb idő óta életveszélyes volt a benn való tartózkodás. — Görgei Artúrnak egy levele. A kolozsvári országos Történelmi Ereklyemúzeum birtokában van vagy harminc láda életrajz és kézirat, azok között nevezetes az a kézirat gyűjtemény, melyet gróf Bethlen András, volt földr mivelésügyi miniszter ajándékozott 1896-ban az Ereklyemúzeumnak. A szabadságharcban résztvett két Bethlen — Gergely honvédezredes és Ferenc vadászezred parancsnoki iratai ezek, s részint hivatalos, részint magánjellegűek ; a gyűjteményben ezenkívül több érdekes levél foglaltatik Görgeitől és külföldi tekintélyes egyénektől. Most, hogy az egész gyűjtemény rendezés alatt van, a rendezés során kézbe akadt a Bethlen-csoportban Görgei Artúrnak egy érdekes levele, melyet nevezetességénél fogva szüségesnek tartunk közzétenni. A levél, melyet a tábornok két nappal a fegyverletétel előtt küldött az orosz táborba, német nyelven van írva s magyar fordításban következőleg szól: Útlevél. Gróf Bethlen Gergely ezredes ur részére, ki gróf Esterházy István és Schmidegg Kálmán kíséretében, mint parlamentaire (békekövet) az alálirt megbizásából az orosz császári táborba küldetett, hogy ott gróf Rüdiger tábornoknak egy nagyon sürgős iratot kézbesítsen és rá választ hozzon. Kérem az orosz császári előőrsöket, hogy parlamentai fejeimet szabadon bocsássák át s hogy visszajővetelük is a magyar táborig biztosíttassák. Ó-Arad, 1889. augusztus 11. esti 9 óra. (Koronátlan magyar cimeres pecsét, e körirattal). Görgei Arthur középponti táborkari magyar tábornokiroda. A pecsét teljesen ép. Mint tudjuk, e levélben Görgei tábornok a fegyverletételre vonatkozó részleteket közölte gróf Rüdiger tábornokkal. — A bécsi tornászok Berlinben. Ma érkeztek Berlinbe Hamburgból az osztrák tornászok, közel hétszázan. Az üdvözlés és a bevonulás impozáns volt, de természetesen, bécsi ifjúságról lévén szó, nem végződhetett botrányos antisemita tüntetés nélkül. Berlinből telefonozza tudósítónk, hogy a vasútnál várta az osztrák vendégeket a német főváros minden tornászegyesülete, a hölgyek pedig búzavirágokat osztogattak az érkezőknek. Aztán megkezdődött a bevonulás. Elől vitték a fekete-piros-arany zászlót, az osztrák tornászokat lépten-nyomon rokonszenvesen üdvözölték, ők meg Heil-kiáltásokkal viszonozták az ovációt. A Vilmos császár szobránál állapodott meg először a beláthatatlan sokaság. Kalaptevéve énekelték itt a Wacht am Rheint, majd tovább vonultak, az öreg Vilmos császár régi palotája elé, ahol rázendítettek a Heil dir im Siegeskranzra. Ekkor már a belvárosba értek. Az utcákon temérdek ember nézte az érkező tornászokat, az ablakokból kendőket lengettek feléjük. S most megtörtént az az épületes és lélekemelő dolog, amelyről a Berliner Tagblatt mai száma így emlékezik meg : Az osztrák vendégek a város legélénkebb utcáján szidták a zsidó kereskedőket, akik boltjaik előtt gyönyörködtek az impozáns bevonulásban. Inzultálták őket s ha valami vastag tréfájuk különösen tetszett, társaik harsogó hahotával jutalmazták a sikerült inzultust. A német tornászok azonban tartózkodtak ettől a tüntetéstől. Gavallér dolog volt, annyi bizonyos. Az osztrák tornászok nem hoztak szégyent mesterük, Lueger az érdemekben őszülő fejére. Röhögve hetvenkedtek s piszkolták a berlini kereskedőket, akik nem tudták, micsoda társaság a vendégsereg, hát kiállottak a boltjuk elé és együtt kiáltották a berlini tornászokkal az érkezőknek: Heil! Heil! — A vasúti tisztképző tanfolyam. A vasúti tisztképző tanfolyam igazgatósága mai számunk hirdetései közt teszi közzé a tanfolyam jövő tanévi pályázatát. A tanfolyam célja és feladata azon egyének szakszerű kiképzése, akik a vasúti vállalatoknál a forgalmi, kereskedelmi és távirdai szolgálatban mint hivatalnokok alkalmazást kívánnak nyerni. A pályázatra, amelynek feltételeit hirdetési rovatunk teljes részletességgel közli, ezen az úton is felhívjuk az érdeklődők figyelmét. — A központi egyetem építése. A nyár kezdete óta fokozott erővel építik a budapesti tudományegyetem központi főépületét. A főhomlokzat kiépítése azonban nagyon lassan halad, mivel az egész faragott terméskőből készül s az oszlopok és szobordiszítmények elhelyezése sok időbe még fáradságba kerül. A munkálatokat Herczegh Zsigmond miniszteri építész vezeti. A háromemeletes palota az év őszén tető alá kerül s a tavaszszal fognak hozzá a belső berendezés elkészítéséhez. — Elhalasztott nyári mulatság. A kereskedelmi utazók egyesülete a julius 23-ikára tervezett nagymarosi táncmulatságot, közbejött akadályok miatt bizonytalan időre elhalasztatotta.