Budapesti Napló, 1898. július (3. évfolyam, 180-210. szám)

1898-07-23 / 202. szám

202. szám. Budapest, szombat BUDAPESTI NAPLÓ 1898. július 23. 5 — A koburgi nász. A Braunschiveiger Landes- Zeitung írja, hogy Günther Ernő schleswig-holsteini herceg és Dóra koburgi hercegnő esküvője augusz­tus 2-án lesz Koburgban, még pedig előbb a polgár­­mester előtt, aztán a katolikus várkápolnában és végül az evangélikus templomban. A bambergi érsek csak hosszas tárgyalások után engedte meg, hogy a katolikus hercegnőnek a protestáns herceggel való házasságkötésére a katolikus templomban is megadja az áldást. Minthogy azonban a menyasszony kiskorú, tehát beleszólott a vitába a bécsi érsek is és utasí­totta a koburgi katolikus plébánost, hogy adja össze a hercegi párt. Ezzel szemben Koburgból táviratoz­zék, hogy az esküvőt csakis az evangélikus templom­ban fogják megtartani. A fejedelmi vendégek közt lesz a német császárné, a hesseni nagyhercegi pár, Frigyes Lipót herceg, a bolgár fejedelempár és a vőlegény meg a menyasszony közeli rokonai. A belga király képviseletében báró Goffinet lesz jelen az esküvőn. — Leánygimnázium Kassán. A kassai közép­iskolák több tanára, élén dr. Gerevich Emil főreális­kolai igazgatóval elhatározta, hogy a vidéki szülők leánygyermekei számára leánygimnáziumot állít fel. A kurzus két csoportból fog állani. Az első csoport azok számára való, akik a polgári iskolák, illetve felsőbb leányiskoláknak legalább négy osztályát már elvégezték. A második csoportba azokat veszik fel, akik a felsőbb leányiskola hat osztályát, illetve a tanítónőképzőt végezték. A növendékek állandó női felügyelet alatt fognak állani. Bővebb felvilágosítást a kassai főreáliskola igazgatósága ad. — A hetvenkilenc éves Lanka Gusztáv. Nagy­­becskerek kétségen kívüli legérdekesebb alakja. Lanka Gusztáv veterán poéta most ünnepelte szűk baráti körben a 79-ik születése napját. Igaz ugyan, hogy Lanka, aki itt Nagybecskereken mindenkinek szere­tett Guszti bácsija, már két év előtt meg akarta ülni élte 80-ik és írói pályájának 60-ik évfordulóját, de akkoriban a papok leleplezték a pia fraust és titok­ban elhozatták Lauka anyakönyvi kivonatát, amiből kiderült, hogy a nyolcvanadik születésnap csak há­rom év múlva következik be. Guszti bácsi eleinte haragudott, káromkodott is szelíden, de végtére ő mulatott a dolgon a legjobban. Az örök­ifjú veterán írót, ki dacára annak, hogy mint már Arany János, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos és Jókai Mór kortársa és barátja, felette mozgalmas életet élt végig,­­ még­sem viselte meg az idő­s Lauka ma is bámulatos egészségnek örvend. Tavaly, de majdnem minden évben elterjedt a fővárosi sajtóban is a híre, hogy súlyosan beteg. Mire azonban a lapok leérkeznek Nagybecskerekre, Guszti bácsi — ki egyébként a legnagyobb gourmand — ott vacsorázik a plébánián, vagy a piaristáknál. Állandó levelezésben áll az or­szág összes politikai és irodalmi kitűnőségeivel, így például Fálk Miksa csak a napokban köszönte meg a derék öreg urnak az az üdvözletét, amelylyel ki­tüntetése alkalmából megörvendeztette. — Jubileumi ravaszság. Egy dr. Schimak Ágost nevű bécsi köz- és váltóügyvéd és tarta­lékos főhadnagy felhívást intézett mindazokhoz a bajtársaihoz, akiket a véderőtörvény életbe­lépése után elsőknek soroztak be a közös had­seregbe 1869-ben. A felhívásban találkozásra szólítja föl önkéntes társait, minthogy a katonás­kodásuknak a jövő évben lesz harminc esztendeje. Hogy hol találkozzanak: Bécsben-e vagy Buda­pesten, vagy a monarkia melyik, másik szép pontján, azt a bajtársakra bízza. Ő csak talál­kozni és egyszerűen polgáriasan lakomázni akar, de az idén. Miért az idén, ha a jövő évben lesz harmincadik évfordulója az 1869-iki sorozásnak? Ő nem mondja, de mi tudjuk a nélkül is. Belá­­ttunk a Schimak ur kártyájába. Schimak ur a magyar önkéntesekkel is meg akarja ünnepeltetni az osztrák császár jubileumát s azért csavarja ki huszonkilencre a harminc esztendőt. Ebbe persze nem fognak belemenni a magyar bajtársak s valószínűleg azzal a propozicióval felelnek majd Schimak urnak, hogy szivesen találkoznak majd, de csak a harminc esztendős fordulón, a jövő évben. Schimak ur, Schimak ur, ön még nagyon naivnak nézi a magyart. — A csendőrség szaporítása Békésben. Békés vármegyében még mindig 1500 arató van foglalkozás nélkül. Orosházán 1000 munkás nem kapott munkát Bár a munkások ez ideig csendesen viselik magu­kat, a hatóság attól tart, hogy összeütközések lesz­nek az aratók és a munkanélküliek közt annál is inkább, mert a szocialista agitátorok már ismét kez­dik a munkanélkülieket izgatni. Lukács főispán ren­deletére ennélfogva az őrsházai csendőrőrsöt 8, a tótkomlóci és bánfalvi csendőrőrsöt pedig 6—6 csend­őrrel szaporították. — Bucsujárat. A szent-rákosi plébánián ala­­pítványozott bucsujárat július 24-én, vasárnap indul a ferencrendiek belvárosi templomából Mária-Bes­­nyőre, ahol a kapucinusok zárda­templomában kü­lönféle ájtatosságok lesznek. A zarándokokat áldozó pap kíséri. — Egyenlőség, testvériség, barátság. A magyar államvasutak határozottan jó vasút, de a népneveléshez nem ért. Ez mindenesetre kisebb hiba, mintha a néptanítók jó vasútiak lennének és rossz pedagógusok, de azért hiba. Valami túlságosan pozitív alapunk nincs a fenn megkockáztatott föltevésre s nem is kívánjuk, hogy valami nagyon komolyan vegyék, de azért fenntartjuk, amit mondunk. A vasút az, amely a népbe nagyravágyást önt, oka pedig ennek az, hogy nincs elég kocsija. Különösen a nagy szomszédos forgalmú helyeken nagyon megakadnak néha a kalauzok, hogy mit csináljanak azzal a tömeggel, amely az állomások korlátjai mögött mind helyet követel magának a kocsikban a jegyéért. Hely pedig már nincs. Még a folyosók is tele vannak rakva zöldséges kosarakkal, libával, kacsával. Mindazonáltal a korlát ajtaja megnyílik s a tömeg ráveti magát a vonatra. A kalau­zok szaladgálnak erre, arra a sinek mellett, káromkodnak s végre, amikor már ember ember hátán szorong a kocsikban, fölnyitják a publikum előtt a második és első osztályok ajtait. Pár pillanat alatt zsúfolásig vannak nem­csak a szőnyeges bársonyos kocsik, hanem a folyosók is néppel, amely ilyenformán harmadik osztályra váltott jegygyel abban a kocsi-osztály­ban utazik, amelyiken József főherceg vagy Rothschild báró. A drágább jegygyel rendelkező publikum hontalan lesz a hazában. A mono­grammos sárga bőrtáska mellé tejfölös fazekak kerülnek föl a hálóba s a parfüm összevegyül a hagyma és a zsiradékkal frissen kent csizma sza­gával. Az ilyenformán úri rendbe került nép eleintén némi tartózkodással fogadta az új hely­zetet, azonban, különösen úgy nyaranta, amikor mindennap ismétlődik az, hogy akár a méltó­­ságos főispán úrral utazhatik tíz krajcárokért, beleszokott az úri tempóba. Némelyek most már a kocsiban teljesen otthonosan érzik magukat. Lehúzzák a csizmájukat, ha a kéreg szorítja a lá­buk, a pipájukat a szőnyegre verik ki, iszonyatosan köpködnek s minden úttal legalább is tizannyi kárt okoznak az államnak, mint amennyit a jegyükért fizettek. Olyan is akad már, aki a személye ellen intézett sértésnek veszi, ha a harmadik osztályra szóló jegygyel a második osztályú kocsiba ültetik, mivelhogy mindezideig első osztályon szokott utazni. Aztán meg nagyon közlékenyek, könnyen barátkoznak és lökdösik az utast, akik közt olyan kényesebb fajta is akad, aki a borzalmas bűz elől­ a Bécs felől ér­kező vonatról Kelen­földön már megszökik s in­kább nagyot gyalogol a­ szabad levegőn vagy drága pénzen kocsit vesz, csakhogy a bagószag­tól meneküljön. Nem mondjuk, hogy igazsága van az ilyen válogatós urnák a demokratikus szempontok értelmében, de hát ha nem bírják ki az állapotot, arról nem tehetnek. Ha néhány harmadik osztályú kocsival többet csatolnának ezekhez az okkupárt vonatokhoz, mindjárt segítve lenne a hajón s nem lökné oldalba az elsőosz­­tályú utast az együttutazásban vele összebarát­kozott budae­rsi útitárs, mondván : — Nini, komám, maga újra Pestre megy? — A grófnő hagyatéka. Ma délelőtt Bécsben szomorú hagyatéki tárgyalást tartottak. Erdődi­ Lujza grófnő vagyonát illette, amely néhány csekélységből állott. A hivatal emberei csak formalitásnak tettek eleget, amikor ma egy nyomorral végződött élet­pálya emlékét idézték fel. Az elhunyt grófnő férje gróf Erdődy horvát bánnak a fia volt. Férje halála után a grófnő, aki nem értett a reá maradt nagy birtokok kezeléséhez, elvesztette minden vagyonát. Gyermekeivel örökös viszálya volt és amikor vagyona utolsó romjai is elpusztultak, törvényes uton keresett magának védel­met gyermekei haragja ellen. A törvényszék meg is ítélt neki 150 forint havi segélyt. Ebből a pénzből megélhetett volna, de gyermekei ezt sem fizették és keserű szegénységben élte utolsó napjait . . . — Az uj műegyetem. Hosszú vajúdás után a műegyetem új háza mégis csak a budai Lágymányoson fog felépülni. A telkek kisajátítá­sán most fáradoznak, az építkezés megkezdését azonban megnehezíti az a körülmény, hogy a kultuszminiszter erre a célra nem rendelkezik elég pénzzel s azért a kisajátítások is nehezebben haladnak. A jövő évi költségvetésben azonban már olyan összeg lesz rendelkezésére bocsátva, hogy azután az építéseket rögtön meg lehet kez­deni. Mint értesülünk, a műegyetem új épülete három év múlva már teljesen készen lesz. — Új főgimáziumi épület Esztergomban. A belügyminiszter megengedte, hogy Esztergom vá­rosa a nyolc osztályú főgimnázium számára új épü­letet emeljen. Az új gimnázium építési költségeit 120 000 forintban állapították meg, és az építést rö­vid idő alatt megkezdik. A mostani intézetet ezelőtt 15 esztendővel építették, de oly silányul, hogy már ré­gebb idő óta életveszélyes volt a benn való tar­tózkodás. — Görgei Artúrnak egy levele. A kolozsvári országos Történelmi Ereklyemúzeum birtokában van vagy harminc láda életrajz és kézirat, azok között nevezetes az a kézirat gyűjtemény, melyet gróf Bethlen András, volt földr mivelésügyi miniszter aján­dékozott 1896-ban az Ereklyemúzeumnak. A szabad­ságharcban résztvett két Bethlen — Gergely honvéd­­ezredes és Ferenc vadászezred parancsnok­i iratai ezek, s részint hivatalos, részint magánjellegűek ; a gyűjteményben ezenkívül több érdekes levél foglal­tatik Görgeitől és külföldi tekintélyes egyénektől. Most, hogy az egész gyűjtemény rendezés alatt van, a rendezés során kézbe akadt a Bethlen-csoportban Görgei Artúrnak egy érdekes levele, melyet neve­zetességénél fogva szüségesnek tartunk közzétenni. A levél, melyet a tábornok két nappal a fegyverleté­tel előtt küldött az orosz táborba, német nyelven van írva s magyar fordításban következőleg szól: Útlevél. Gróf Bethlen Gergely ezredes ur részére, ki gróf Esterházy István és Schmidegg Kál­mán kíséretében, mint parlamentaire (béke­követ) az alálirt megbizásából az orosz csá­szári táborba küldetett, hogy ott gróf Rüdiger tábornoknak egy nagyon sürgős iratot kéz­besítsen és rá választ hozzon. Kérem az orosz császári előőrsöket, hogy parlamentai fejeimet szabadon bocsássák át s hogy visszajőve­telük is a magyar táborig biztosíttassák. Ó-Arad, 1889. augusztus 11. esti 9 óra. (Koronátlan magyar cime­res pecsét, e körirattal). Görgei Arthur középponti táborkari magyar tábornok­iroda. A pecsét teljesen ép. Mint tudjuk, e levélben Görgei tábornok a fegyverletételre vonatkozó részleteket közölte gróf Rüdiger tábornokkal. — A bécsi tornászok Berlinben. Ma ér­keztek Berlinbe Hamburgból az osztrák torná­szok, közel hétszázan. Az üdvözlés és a bevonu­lás impozáns volt, de természetesen, bécsi ifjúság­ról lévén szó, nem végződhetett botrányos anti­­semita tüntetés nélkül. Berlinből telefonozza tudó­sítónk, hogy a vasútnál várta az osztrák vendé­geket a német főváros minden tornászegyesülete, a hölgyek pedig búzavirágokat osztogattak az érkezőknek. Aztán megkezdődött a bevonulás. Elől vitték a fekete-piros-arany zászlót, az osztrák tornászokat lépten-nyomon rokonszenvesen üdvö­zölték, ők meg Heil-kiáltásokkal viszonozták az ovációt. A Vilmos császár szobránál állapodott meg először a beláthatatlan sokaság. Kalaptevéve énekelték itt a Wacht am Rheint, majd tovább vonultak, az öreg Vilmos császár régi palotája elé, ahol rázendítettek a Heil dir im Siegeskranzra. Ekkor már a belvárosba értek. Az utcákon te­mérdek ember nézte az érkező tornászokat, az ablakokból kendőket lengettek feléjük. S most megtörtént az az épületes és lélekemelő dolog, amelyről a Berliner Tagblatt mai száma így emlé­kezik meg : Az osztrák vendégek a város legélénkebb utcáján szidták a zsidó kereskedőket, akik bolt­jaik előtt gyönyörködtek az impozáns bevonu­lásban. In­zultálták őket s ha valami vastag tré­fájuk különösen tetszett, társaik harsogó hahotá­val jutalmazták a sikerült inzultust. A német tornászok azonban tartózkodtak ettől a tünte­téstől. Gavallér dolog volt, annyi bizonyos. Az osztrák tornászok nem hoztak szégyent mesterük, Lueger az érdemekben őszülő fejére. Röhögve hetvenkedtek s piszkolták a berlini kereskedő­ket, akik nem tudták, micsoda társaság a ven­dégsereg, hát kiállottak a boltjuk elé és együtt kiáltották a berlini tornászokkal az érkezőknek: Heil! Heil! — A vasúti tisztképző tanfolyam. A vasúti tisztképző tanfolyam igazgatósága mai számunk hir­detései közt teszi közzé a tanfolyam jövő tanévi pályázatát. A tanfolyam célja és feladata azon egyé­nek szakszerű kiképzése, akik a vasúti vállalatoknál a forgalmi, kereskedelmi és távirdai szolgálatban mint hivatalnokok alkalmazást kívánnak nyerni. A pályázatra, a­melynek feltételeit hirdetési rovatunk teljes részletességgel közli, ezen az úton is felhívjuk az érdeklődők figyelmét. — A központi egyetem építése. A nyár kez­dete óta fokozott erővel építik a budapesti tudomány­egyetem központi főépületét. A főhomlokzat kiépítése azonban nagyon lassan halad, mivel az egész fara­gott terméskőből készül s az oszlopok és szobordi­­szítmények elhelyezése sok időbe még fáradságba kerül. A munkálatokat Herczegh Zsigmond miniszteri építész vezeti. A háromemeletes palota az év őszén tető alá kerül s a tavaszszal fognak hozzá a belső berendezés elkészítéséhez. — Elhalasztott nyári mulatság. A kereske­delmi utazók egyesülete a julius 23-ikára tervezett nagymarosi táncmulatságot, közbejött akadályok miatt bizonytalan időre elhalasztatotta.

Next