Budapesti Napló, 1898. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1898-10-02 / 271. szám

fel­­azám­. Budapest, vasárnap írások száma meg fogja közelíteni a kétszázezret. Melles Emil bodrogközi görög­katolikus esperes lel­kes hangú felhívást tett közé, melyben az összes görögkatolikus magyarságot ismételve figyelmezteti a csatlakozásra. Az országos bizottság még nem ha­tározta el, hogy a nyilatkozatok átvételét mikor zárja le. Mint halljuk, ez a terminus október végére van kitűzve. A katolikus autonómiai kongresszus kilences albizottsága ma délelőtt 10 órakor a főrendiház ta­nácskozási termében ülést tartott, melyben a kikül­dött bizottság munkálatát hitelesítették. A hitelesítés után gróf Szapáry Gyula elnök a bizottság nevében köszönetet mondott dr. Hoványi Gyulának fárado­zásáért. A kiegyezés látsága. Budapest, október 1. Nagyon kevesen voltak idáig is azok, akik az osztrákok vakmerő követeléseivel szemben a kiegyezési javaslatok ha nem is akadálytalan, de oly elintézését remélték, amelybe a magyar parlament is beletörődhetik. Ma már ezek a kö­rök is igen sötétnek és komolynak látják a hely­zetet és az osztrák viszonyok láttára lehetetlen­nek tartják a békés megegyezést. Az osztrák képviselőház tegnapi kritikus napja két döntő fontosságú tényt derített ki, amelyre a Thun - kormány egyáltalán elké­szülve nem volt. Kiderült mindenekelőtt, hogy a kormány talán minden eshetőségre szá­mított, csak arra nem, ami tényleg bekö­vetkezett, hogy az osztrák pártok mind, még Schönerer, Wolf és elvtársaik is a kiegye­zés tárgyalása idejére felfüggesztették az ob­­strukciót, aztán kitűnt a tegnapi szavazás foly­tán, hogy a Thun-kormánynak többsége csak a fantáziában van meg. Igaz, hogy Schwegel indít­ványa mellé állt többség eredményt ezúttal nem mutathatott föl, mert a sürgősségi indítvány el­fogadásához kétharmad szótöbbségre van szük­ség, de a szavazás után osztrák kormánykörök­ben sem titkolhatják, hogy ilyen pártviszonyok mellett a reichsrabhban csakis olyan kiegyezést fogadnak el, amely Magyarország érdekeit ki­szolgáltatná Ausztriának. A magyar politikai körök komoly hangula­tát leginkább fölébreszti azonban a kiegyezési javaslatok osztrák megokolása. A pártok fenyegető magatartása a kiegyezési javaslatokkal szemben azt mutatja ugyanis, hogy a reichsrath még a fogyasztási adók átutalásának megfelelő kompen­zációja esetén sem tudna azokba belenyugodni,­­ hanem rávetné magát még a Magyarországnak­­nyújtandó arra az egyetlen előnyre is, amely az­­uj bankegyezményben foglaltatik. Ily körülmé­nyek közt még komolyabb válság körvona­lait mutatja a kiegyezési javaslatok nyugodt tárgyalása. De Magyarországot nem fogja ké­születlenül találni e tárgyalás fenyegető ered­ménye. Sem a magyar parlament, sem a m­agyar kormány semmi áron nem lesz hajlandó feláldozni a nemzet elvitazhatatlan jogait és legfontosabb érdekeit azért, hogy a Thun-kor­­m­­ányt kimentse siralmas helyzetéből és nem fog akadni a parlamentben öt ember sem, aki az osztrák többség által Magyarország kárára fel­forgatott kiegyezési javaslatokat elfogadná. Back, október 1. A német ellenzéki lapok arra buzdítják al a baloldali pártokat, hogy haladjanak tovább a megkezdett útán és a kiegyezési javaslatok tár­gyalását semmiféle obstrukcióval se akadályoz­zák meg, mert a tegnapi nap kettőt kiderített: s először azt, hogy a kormány minden eshetőségre f­elkészült, csak a kiegyezés zavartalan tárgyalá­sára nem és másodszor, hogy Thun grófnak nincs­­ megbízható többsége. Figyelemre méltó, hogy Wolf képviselő lapja ma azt mondja :­­ íme megindult a kísérlet, hogy a kiegye­zés a kiegyezéssel akadályoztassák meg. Mi a magunk részéről nem akadályozhatjuk meg e kí­sérletet. A felelősséget másoknak kell viselniök. A kormányhoz közel álló lapok ellenben megnyugvással fogadják azt a tényt, hogy az ellenzék fölhagyott az obstrukcióval. Kijelentik azonban, hogy nem elég tárgyalni a kiegyezést,­­ hanem el is kell intézni, hogy aztán rendezett parlamenti viszonyok mellett számot vethessenek az állam egyéb szükségleteivel is. A tegnapi szavazás eredménye a többség soraiban igen kellemetlen feltűnést okozott. Ki­derítették, hogy a jobboldali képviselők közül azért hiányoztak oly sokan, mert kifizették a napidijaikat. A cseh lapok ugyanis ezeket írják: - Tekintettel arra a tényre, hogy tegnap a jobboldal néhány tagja a napidijak átvétele után azonnal a legközelebbi gyorsvonatra sietett s hazautazott,­­ csak a csehek közül 11-en hiányoztak - oly intézkedés történt, hogy jövőre a napidíjakat és az úti költségeket csak a hónap utolsó napjának estéjén fizetik ki, ahogy ez gróf Clam­ Martinisz elnöksége idején volt. Arról hallgatnak a cseh lapok, hogy mi történik akkor, ha valamely fontos kérdésben e hónap első napján vagy 15-ikén szavaznak. A tegnapi szavazást a kormány oly verességé­­nek tartották, hogy ma délelőtt elterjedt és sokáig fenntartotta magát az a hír, hogy a Tomn-kabi­­net lemond. Megerősíteni látszott ezt az is, hogy a király várakozás ellenére, már holnap vasár­nap este visszaérkezik Wallseeből, pedig azzal az elhatározással utazott oda, hogy nevenapját is unokái körében tölti. A lemondás hire, mint biztos forrásból tu­dom, hamis. Ellenkezőleg, gróf Thun kijelentette, hogy a tegnapi szavazás eredménye nem változ­­tat semmit szándékain és előre meghatározott tervein. Bécs, október 1. A Fremdenblatt a leghatározottabban megcá­folja a kabinetválságról szóló hírt, amely a tőzs­dén volt elterjedve. Lemberg, október 1. Az idevaló lapok kivétel nélkül a kormány és a többség vereségének tartják a tegnapi ülés eredményét. Dr. Trutovszki a lapjában fejte­geti azt a fordulatot, amelyet a politikai szituáció­ban Baernreither lemondása okozott. Szerinte a kormány a jobboldali pártvezérek valamelyikével szeretné kiegészíteni a kabinetet és ez a legjobb, amit tehet. Csak az a kérdés, vájjon nem fogja-e ezt az ellenzék provokálásnak venni most, ami­kor a többséget leszavazta s akkor a baloldal az eszére hallgat és lehetővé akarja tenni a tár­gyalást. Вёсв, október 1. Ma délután gróf Thun elnöklete alatt mi­nisztertanács volt, amelynek politikai körökben nagy jelentőséget tulajdonítanak. Baernreither ki­vételével a kormány valamennyi tagja részt vett a konferencián. Gróf Thun a minisztertanács előtt Jaworszkci­­val tárgyalt. Bécs, október 1. Baernreithernek valószínűleg dr. Wittek vas­úti miniszter lesz az utódja, dr. Bilinszki pedig át fogja venni a vasúti minisztérium vezetését. Eger, október 1. Tegnap este tüntetések voltak a parlament­ben történtek miatt és azért, mert a németek nem ellenzik a kiegyezés tárgyalását. A tömeg dalolva és fütyülve vonult a városon keresztül, közbe éltetve Schöner­élt és Wolfot. Egy darabig lármázott dr. Schücker nyaralója előttt, aztán szétment. Bécs, október 1. A Wiener Abendpost, a miniszterelnöknek, mint a belügyminisztérium vezetőjének, valamennyi köz­­igazgatási hatósághoz intézett rendeletét közli, amely­ben kiemeli annak a szükségét, hogy az ipar fejlesz­­tésére a lehető legnagyobb gond fordíttassék és az egész­séges vállalkozási szellem a lehető legnagyobb tá­mogatásban részesüljön. A rendelet kiemeli, hogy az iparhatóságok egyik legelső rendű feladata, hogy olyan vállalatok létesítését, amelyek alkalmat adnak munkára és új értéket teremtenek, a leghathatósabban előmozdítsák, kedvező termelési feltételek lehetővé téte­lét támogassák és a közgazdaság fejlődésében rejlő ki­váló közérdeket ne hanyagolják el rendőri vagy hozta a pillantását, fáradtan, nehézkesen bámult ide-oda s aztán széles, durva mozdulattal, lomhán, mintha félne attól, amit látni fog, tépni kezdte a gyerekről a sok fehér holmit. A közben mintha valakit fenyegetne, lihegve motyogott magában: — Majd meglátom, meglátom én. . . . S a sok vászonból kihámozva ott feküdt előtte a gyerek, a kis harapós állat, amihez mintha veszedelmes lenne hozzányúlni is. Olyan borzalmas volt, hogy visszariadt tőle s szoktatnia kellett a szemét ahhoz, hogy nézze. Akkor meg rátapadt és nyögött. — Hiszen ez kutya, ez nem az enyém. Valamelyik asszony a többi háta mögül csi­tította : — No, no, ezt ne mondja ... Erre féktelen dühbe jött. Mintha éppen csak ez az idegen hang kellett volna ahhoz, hogy az igazi valósága kitörjön belőle. Olyan pillantással fordult el a gyermektől, amiben benne volt min­den keserűsége a nyolc esztendei reménység ilyen csúfos csődjének s úgy nézett körül, mintha va­lami olyast keresne, amivel verekedni érdemes. Körül remegve bámult rá a sok asszony, úgy siklott végig a pillantása rajtuk, hogy meg se látta őket, messze elbámult, keresztül a falon, bele a sötétségbe s amint nehézkesen, formátla­­nul fölemelte a karjait, hogy üssön, arra várt, hogy jön majd valami méltó ellenség. Maga a sors bikának öltözve, valaki, akiből ér­demes kitaposni a lelket ilyen csúfság után . . . S lassan, lassan csillapodott le. Karjai lehanyat­lottak, az arcán elerjedt a düh s most már vég­telenül keserves panaszszal tele fordult az asz­­szonyokhoz. — Nyolc esztendeje várom. Azért házasod­A férfi megismerte a hangot s csendesebben, a szomszédok közelségén megnyugodva kérde­zősködött : — Van-e valami? Az asszony újra felelt: — Van. — Fiú? — Az. A férfi megállóit az udvar közepén, eldobta a kötőfékeket, amiknél fogva a két fáradt rudast húzta maga után s magasra földobva a sapkáját valósággal felbődült az örömben. — Éljen! A butafejü nagy lovak rábámultak s aztán a maguk hajlandósága szerint bekullogtak az istálló nyitott ajtaján. A gazda utánuk dobta a pokrócokat is, hogy ha tetszik nekik, vigyék ma­gukkal és takaródzzanak be s futva ment a ház felé. Féktelen jó kedve támadt hirtelen. Még min­dig kiabálta: éljen, éljen ... A tudományos asszonyt látta meg legelőbb s mindjárt a bugyel­­lárisa után kapott és kacagva lármázott. — De maga is kap ám tőlem egy ötöst, kap bizony... Már adta is neki. Sok egyéb bankó közül hirtelen kereste ki, a markába nyomta s ment a gyerek felé. A kis paksaméta embert úgy fogta a karjaiba, mintha attól félne, hogy eltörik benne valami gyönge porc s jelentette az asszonyné­­peknek­ : Miklós-----------Nem afféle i­­én, hanem Miklós ... 'ig csend volt s körülnézve vele senki, úgy nézett végig nem értené meg őket s csak magában ismételte, mérlegelve, fontolgatva, hogy talán nem elég szép-e a név. — Miklós, Miklós . . . Elvégre más is le­het, ha tetszik. Az asszonyok körülötte bámultak reá, a tu­dományos idegen pedig csendesen kötözgette be a kendője csücskébe a bankót. Nem sietett, tudta, hogy az már az övé mindenképpen. A férfi a gyermekre bámult s barnapiros arcára fektette az egész kis embert s most már, hogy még min­dig nem hallotta semmi visszhangját a szavának, fürkészve, aggodalmasan jártatta végig az asszo­nyokon a pillantását. Azok meg most már meg­szökni szerettek volna, elsompolyogni haza a nyugodalomba, a maguk egészséges szép gyer­mekei mellé i­s lesütötték a szemüket. Végre is az öreg asszony emberelte meg magát a leg­hamarabb s egy kicsit akadozva, nyögve kezdett el beszélni. — Egy kis baj is van mellesleg, öcsém. Egy kis kellemetlenség . . . Az embernek csak most jutott eszébe a fe­lesége s rémülten nézett az öregre. — Mi, az asszony ? Már indult is befelé, de megállították az ajtó előtt. — Nem. Ezzel a gyermekkel van egy kis baj. Nincs egészen rendben. A nagy ember fölkapta a gyermeket és messze eltartotta magától, hogy jobban lássa. — Ez, ez ne volna rendben? Hát mi a baja ? . . — Semmi elvégre, nem is valami nagy eset, csak hogy csupa szőr szegényke. Mintha fej lenne az egész kis teste, úgy tele van nőve. Az ember egyik asszonyról a másikra hoz­ BUDAPESTI MAPI*© 1898. október 2. roly és Társai Araiond •on-, kelengye- és confectio áruház. Mapittatott ШЗ-ik évben................................................................. Teljes versenyképes. Mindenkor legújabb bel- és külföldi kelmék dús válasz­tékban. Elismert legjobb minőségű vásznak és asztalneműek. Remek kelen­gyék 2—3 hét alatt kitűnően készíttetnek. Több ezer minta darab van raktáron. Nagy női szabóság saját áruházukban. Nagyobb vásárlásoknál különös előny nyújtatik. Minták, valamint árjegyzékek kívánatra bérmentve azonnal szolgáltatnak. 3

Next