Budapesti Napló, 1898. október (3. évfolyam, 271-300. szám)

1898-10-08 / 277. szám

­77. szám. Budapest, szombat .EIÍDikFESTI ШАРХ., 1808. október S. 3 Az állami költségvetés. Hegedűs Sándor a képvi­selőház mai ülésén beterjesztette a pénzügyi bizottság jelentését az 1899. állami költségvetésről. A jelentés ki­emeli, hogy a kiadások ezúttal sokkal kisebb mér­tékben emelkednek, mint évek óta, mert míg 1898-ban is 23 millió forinttal haladta meg az előirányzat az előző évit, most a kiadások 4.604.676 forinttal emel­kedtek, tehát az előirányzat a takarékosság követ­kezményeinek megfelelni iparkodik. Magán a költség­­vetésen csak egy módosítást eszközölt a pénzügyi bizottság a pénzügyminiszter javaslatára, törölvén a hegyes—feketehegy—palánkai helyiérdekű vasút épí­téséhez való hozzájárulást 12.000 forintot. Ennek kö­vetkeztében a költségvetési előirányzat így alakul: a kiadás 603.252.446 forint a bevétel ...... 503.303.603 . Fölösleg ........................ 61.157 forint. A bizottság elfogadásra ajánlja a költségvetés, mely az egyensúlyt biztos alapra helyezi, ugyannyira, hogy az 1899-ik évi összes fedezet nincs magasabbra téve az 1897-ik évi meglehetős rossz év tényleges eredményénél. De bár a bizottság megnyugvással és örömmel látja az államháztartás egyensúlyának biz­tos fenntartását, nem feledkezhetik meg, úgymond a jelentés, arról sem, hogy a nemzet nagy erőfeszítést tesz közterheinek elviselésére s hogy ezek a köz­terhek sem nem igazságosak, sem nem arányosak, azért sürgeti a bizottság mindig az adóreformot. A jelentés azután az egyenes adók reformjáról szól, melyet a pénzügyminiszter előkészít. A bi­zottság óhajtja, hogy a miniszter az eddig meg­jelent két köteten kívül a kereseti adóra vonat­kozó adatokat is minél előbb közölje és a harmad­osztályú kereseti adó külön tanulmányát is lehető gyorsan tegye közzé. A bizottság az összes önkor­mányzati és más közszolgáltatási teherviselés reform­jánál sürgősebbnek és halaszthatatlanabbnak mondja az állami adók reformját. Az országgyűlési szabadelvű párt báró Pod­maniczky Frigyes elnöklete alatt ma este értekezletet tartott, amelyen kijelölte: a képviselőház alelnökének Kardos Kálmánt, a Ház pénzügyi bizottságába Berze­­viczy Albertet és a­ Ház közoktatási bizottságába Ciocan Jánost. Ezzel az értekezlet véget ért. Az ujoncmegajánlási javaslat. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter a képviselőház mai ülé­sén a következő javaslatot terjesztette elő: 1. §. Az 1889. évi VI. t.-c. az 1893. évi I. tc. által módosított 14. §-a értelmében, melynek hatálya külön törvény által 1899. év végéig ki­terjesztetett, a közös hadsereg és hadi­tengeré­szet fenntartására szükséges és a magyar korona országaira eső 43.819 főnyi, továbbá a honvéd­ség részére szükséges 12.500 főnyi ujoncjutalé­­koknak, végre az ugyanazon törvénycikk 15. §-ában említett póttartalékosoknak kiállítása az 1899-ik évre ezennel megszavaztatik. 2. §. Ezen újoncok az előbb említett törvény­ kivette zsebkendőjét és letörülte homlokáról az izzadtságot. — Még egy nagy válsága volt életemnek... Szerettem egy asszonyt . . . egy szép, de bűnös asszonyt, aki hitványul visszaélt a bizalmammal. Ez a­ gyönyörű angyal kacérkodni kezdett az ezrednek egy léha tisztjével . . . Eltiltottam a látogatását és megfenyegettem az asszonyt . . . Egyszer a tiszti kaszinóból korábban érkezem haza. Az asszony zavartan áll elém, csókolni kezd és feltűnő módon ölelget, mintha tartóztatni akarna, hogy ne menjek tovább. Lefejtem ma­gamról az asszony karjait . . . indulok a mellék­szobába . . . s amikor a küszöbre lépek, jól hallom, hogy a földszintes szoba nyitott ablaká­ból valaki hirtelen leugrik az utcára . .. Vadász­­fegyverem ott lógott a falon. Szó nélkül lekapom és rohanok, hogy az asszonyt . . . Ebben a pil­lanatban a másik szobából kirohan a kutyám és örvendező, nagy ugrással egyenesen rám veti magát. A fegyver elsül, de a golyó a falba fúró­dik . . . s a bűnös, megvetett asszonyt hagytam menekülni. Mi volt ez? Véletlen vagy az Isten beavatkozása ? Nem tudom. De megmenekedtem attól, hogy első haragomban gyilkossá váljak. Ezt is a kutyámnak köszönhettem ! A százados felállott, fejébe nyomta széles karimájú kalapját és szomorúan üdvözölte a sak­kozó komponistákat. — Isten önökkel! Ha ez a kutya meghal, nagyon a szivemre veszem. Olyan szépen éltünk kettecskén tíz esztendeig! . . . Egy ideig ott állott előttük és halkan mondta, mintha csak magához beszélne: — A sógorom kertjében temetem el, aki Újpesten lakik. Magam hántolom el szegényt és virágot ültetek a sírjára ! . . . Kifelé indult, de még egyszer visszament és emelt hangon kiáltott föl: — Különben, ha rajtam állana, a vízivárosi temetőbe vitetném, ezüstrojtos gyászkocsin, katonai pompával! Másnap délután megtörtént az a hihetetlen csoda, hogy a három sakkozó közül egyik sem jelent meg a kávéház sarokasztalánál. A deres bajuszu százados feketére mázolt ládában vitte a kutya holttestét az újpesti kertbe és a két sakkozó ott ült a kocsiban a gyászoló századossal. Amikor a fekete ládát betették a gödörbe, a százados kemény szemeiből úgy hullott a könny, mint nyáron a meleg eső és dadogva, magával tehetetlenül szólott a kísérőihez: — Bolond história ez, uraim ... bocsássa­nak meg . .. nem tehetek róla ... ez volt az én egyetlen barátom. . ! Az egyik sakkozó, akinek a szeme tele volt csillogó csöppekkel, gyöngéden megrántotta Brád Ferenc kabátját: — Ejnye, százados úr, hát mi ketten .. . •— Igaz, igaz . . . bocsássanak meg ..! Néz­zék, ez a felírás jön a hantja fölé. .. Egy magas, széles fa­darabot tűzött a sír­­formára hantolt fekete földbe. A jel közepén nagy betűkkel írva ezek a sorok állottak: Nem csalt meg soha senkit. Nem irigykedett senkibe. Híven szeretett. Önzéstelenül szolgált. Csodálatosan tüdt. Hű VOLT, Kedves volt, Figyelmes volt, Szóval : Kutya volt! cikk 37. és 38. §-ai értelmében az 1878, 77. és 76. években született állitáskötelesek korosztá­lyaiból hivandók fel és az 1899. évi március 1-étől április 30-áig terjedő időszakban álli­­tandók ki. 3. §. Ezen törvény kihirdetése napján lép hatályba s végrehajtásával a honvédelmi minisz­ter bizatik meg. Budapest, 1898. október 7. B. Fejérváry Géza,­­ m. kir. honvédelmi miniszteri A vám- és kereskedelmi szövetség. A köz­­gazdasági bizottság kedden tárgyalja a vám- és ke­reskedelmi szövetségről szóló törvényjavaslatot. A kiegyezés válsága: Budapest, október 7. Egyre sötétebbé válik az a kép, amely az osztrák parlamenti viszonyokból kialakul. Gróf Thun miniszterelnök még most sem tud boldo­gulni azzal a törekvésével, hogy a jobboldalt meg­bízható kormánytöbbséggé alakítsa át. Egyik en­gedményt a másik után teszi a jobboldali pártok­nak, de ezek megragadva a kínálkozó alkalmat, mind vakmerőbb követelésekkel állnak elő. A katolikus néppártot már sikerült megnyernie, ré­szint azzal, hogy Dipauli bárót bevette kabinet­jébe, részint azzal az engedményével, amelyet egy ma beterjesztett javaslatában tett a kleri­kálisoknak. A javaslat 1899. január elsejével hatályon kívül helyezi az egyházi alapadót, ami körülbelül félmillió ajándékot jelent az episkopá­­tusnak és a nagyobb egyházi birtokok tulajdo­nosainak. Sikerült Thunnak lekenyereznie a ruthéneket is,"elfogadván legfontosabb követelései­ket, egyebek közt a kormány elrendelte, hogy a tarnopoli lengyel főgimnáziumban ruthén nyelvű párhuzamos osztályokat állítsanak föl. Elkészült a szlovénekkel is, akiknek még nem tudni miféle engedményeket tett, de a szlovének teljes elhall­gatása azt bizonyítja, hogy ez olyan koncessziók árán történt, amelyek még jobban el fogják kese­ríteni a németeket. De csaknem leküzdhetetlen nehézségek tor­nyosulnak a csehekkel való megegyezés elé, akik a kormány e válságos helyzetet kiaknázva, éppen nem szerény követelésekkel állnak elő. Követelik Wittek vasútügyi miniszter elcsapatását, mert az rendeletben utasította a vasúti tisztviselőket, hogy a hivatalos érintkezésben a német nyelvet hasz­nálják. Bylandt-Reidt közoktatásügyi miniszter menesztését, aki szerintük szintén a német poli­tikai irányzatnak kedvez, követelik dr. Zaceknek cseh tárcanélküli miniszterré való kinevezését és 32 kemény pontban a cseh országos autonómiá­nak csaknem állammá való kiépítését. Ebben egyik legfontosabb követelésük az iskola­ügy át­helyezése a birodalmi kormányzatból az országos kormány hatáskörébe. Negyvennyolc óra óta folynak a tárgyalá­sok a csehek és a kormány közt. A cseh képvi­selőkre hallatlan pressziót gyakorolnak alulról és­­a cseh sajtó valósággal izgat azért, hogy a most kínálkozó gazdag zsákmányt el ne szalaszszák.­­ Sőt most már a csehek fenyegetőznek az obstruk-­­­cióval. ' 99 A Thun-kabinetnek e szánalmas helyzete : az oka tulajdonképpen annak, hogy a kvótakül­döttségnek Budapestre utazását megint elhalaszt­­ották keddre. Értesülésünk szerint még ez­­ időpont sem az utolsó terminus és újabb el­halasztás is várható. Dipauli, Bécs, október 7. Az osztrák hivatalos lap ma meghozza „trauheimi báró Dipauli József földbirtokos“ kine­vezését kereskedelmi miniszterré. Dipauli ismétel­ten a Badeni-féle javaslatok módosítása mellett beszélt és egy cikksorozatban még Magyarország önálló jogát is kétségbevonta. Ezek folytán csakugyan van alapja annak a híresztelésnek, hogy báró Dipauli a kiegyezési javaslatok javítá­sától tette függővé belépését a Thun-kabinetbe. Az osztrák kormány e feltételt elfogadta, tehát vagy a Neues Wiener Abendblatt tegnapi budapesti információja hamis, és a kormánynak semmiféle titkos megállapodása nincs a kiegyezési javasla­tok változatlan elfogadása tekintetében, vagy pedig a Thun-kormány oly engedményeket tett Dipauli bárónak, illetve pártjának, amelyek ha­tározottan ellenkeznek a magyar kormánynyal létrejött megállapodással. Más forrás szerint az igazi megállapodás a két kormány közt ez. Október 8-ikának kritikus jellege a követke­zőkben rejlik: Ha az osztrák kormány e napon nem igazolhatja, hogy a parlament akcióképes és hogy a kiegyezési javaslatok tárgyalásába belement, a magyar kormány szabad kezet nyer az önálló rendelkezésre. Az ellenfeltétel az, hogy az esetben a Badeni-féle javaslatnak vagy a 14. §. alapján, vagy bármiféle más módon, de változatlanul kell Ausztriában elfogadtatnia. Ha ellenben Ausztria október 8-án a parlamenti tár­gyalásra biztosítékot nyújt, a kiegyezés fölött a két kormány közt új tárgyalás kezdődik meg, illetőleg ez esetben javítások történhetnek a javaslatokon. Ebből következik, hogy az osztrák kormány­­ Dipauli kikötését elfogadhatta. Következik azonban másrészt az is, hogy az osztrák kormánynak ér­dekében van a kiegyezési javaslatok letárgyalása, mert ezzel reménye van, hogy Ausztria részére jobbat szerezhet. Nincs azonban érdekében, hogy a 14. § alapján oktrojálja a kiegyezést, mert ez esetben a Badeni-féle javaslatot kellene elfogad­tatnia és ezzel újabb felelősség nehezednék reá. Világos tehát, ha Baernreither, aki mindezt tudta, a baloldalt informálta volna, ez a kormánytól a nyelvi és nemzetiségi kérdésekben, az obstrukciótól való elállása fejében újabb koncessziókat nyerhe­tett volna, a­míg most, miután a balpárt az obstrukcióról önként lemondott, a cseheknek nyújtandó a koncesszió az ő támogatásukért. Bécs, október 7. A krigyezési­ bizottság ma megalakult. Elnök lett: Bilinszky, elnökhelyettesek: báró Schwegelés , Wachm­anin. A kvóta. A magyar kvótaküldöttség hétfőn ülést tart, amelyben újból szabatosan meghatározza állás­pontját. A két hetes albizottság kedden, délután 5 órakor fog együtt tanácskozni. A miniszterel­nök kedden ad ebédet a küldöttségek tiszteletére. Ф Bécsi politikai körökben nagy feltűnést kelt­­ és Budapesten is meglepetést keltett a mai lapok tudósítása az osztrák kvótaküldöttség üléséről. E tudósítás szerint ugyanis Kaisl pénzügyminiszter­­ helyeselte Beer előadónak azt az indítványát, hogy­­ az osztrák kvótaküldöttség ragaszkodjék a 38 százalékos kvótához. A Vaterland már reggel sie­tett megjegyezni: Némi kétkedéssel fogadjuk e jelentés jól ér­­tesültségét, legalább annyiban, amennyiben dr. Kaizl pénzügyminiszter oly kereken hozzájárult az előadó indítványához. Ha tényleg úg­y volna, ez a lajtáninneni kormánynak meglepően határo­zott és az egész kiegyezési kérdésre nagyfontos­­ságú álláspontját jelentené. A klerikális lap kételye nem volt alapta­,­lan, mert illetékes helyen szerzett értesülés­­zet.

Next