Budapesti Napló, 1899. február (4. évfolyam, 32-59. szám)

1899-02-09 / 40. szám

40. szám Budapest, csütörtök BUDAPESTI NAPLO 1899. február 9. — A bolgár fejedelemasszony temetése. Szófiá­ban ma délelőtt temették el Mária Lujza fejedelem­­asszonyt. A palotában beszentelték a holttestet és tiz órakor ágyudörgés és harangzúgás közepette indult el a gyászmenet. A koporsót Ferdinand fejedelem, a hadügyminiszter és a fejedelemasszony nevét viselő ezredek parancsnokai tették a halottaskocsira. A ko­porsót takaró kendőt a miniszterek, a szobranyó el­nöke és a szófiai polgármester fogták. A halottasko­csit gyalog követték : Ferdinand fejedelem, Lipót Szal­­vátor főherceg, Milán király, Szigfrid bajor herceg, Bobrikov orosz tábornok, Sakir basa tábornok, Can­­diano román tábornok és a pármai herceg rendkívüli követe, Xileri udvarnagy. Amerre a menet el­haladt, a város egész helyőrsége sorfalat állott, amely mögött nagy néptömeg állott. A kato­likus templomban az érsek újra beszentelte a halot­tat. A koporsó holnapig marad a templomban, azután átviszik Filippopolyba, ahol ideiglenesen helyezik nyugalomra. A vendégek este hat órakor utaztak el. — Bécsben a fejedelemasszony temetése alkalmá­ból délelőtt gyászistentisztelet volt az orosz nagy-­­követség kápolnájában és a ferencrendiek templomá­ban. Az orosz istentiszteleten jelen volt Szirmagyev bolgár ügyvivő, gróf Kapniszt orosz nagykövet, a nagykövetség személyzetével, továbbá a török nagy­követ, a román és a szerb követ. A ferencrendiek templomában ravatal volt fölállítva, amelyet fejedelmi korona díszített. Liechtenstein herceg főudvarmester, gróf Thun miniszterelnök, számos udvari méltóság és a diplomáciai testületnek sok tagja jelen volt a ferencrendiek templomában. — Belgrádiján a rekviemen jelen volt a király, a diplomáciai testület és a mi­niszterek. — Cettinyében a székesegyházban tartott rekviem volt, amelyen jelen volt Miklós fejedelem, Milena fejedelemasszony, Mirko herceg, valamennyi miniszter és a diplomáciai testület. A fejedelem és a fejedelemasszony személyesen fejezték ki részvétü­ket Bulgária képviselőjénél. — A konstantinápolyi bol­gár székesegyházban az exarkha celebrált. Ott vol­tak a szultán és a porta képviselői és a diplomáciai képviselet felei. — Péterváron a bolgár fejedelemasz­­szonynak az elhunyta általános részvétet keltett. Valamennyi miniszter, az egész diplomáciai testület, a legfőbb udvari méltóságok, a városi parancsnok, a polgármester és számos tábornok részvétlátogatást tett Sztancsov bolgár ügyvivőnél. A nagyhercegek és nagyhercegnők főudvarmestereiket küldték a bol­gár diplomáciai ügynökségre, hogy részvétüket ki­fejezzék. A sajtó rokonszenves cikkekben búcsúztatja az elhunytat. Parisban a köztársasági elnök neje megjelent a bolgár fejedelemasszony lelke üdvéért tartott gyász­istentiszteleten. — A meráni halott, Meránból táviratozza tudó­sítónk, hogy Alfréd szász-kóburgi herceg holttestét ma katonai pompával indították útnak Kóburg felé. A koporsó elszállításánál jelen volt az elhunyt her­ceg atyja, a hesszeni nagyherceg, a tiroli helytartó és a hatóság. Kivonult a tiroli vadászok egy százada és a 18. gyalogezred egy zászlóalja zenével. Mikor a koporsót a négylovas halottas kocsira emelték, a zenekar gyászindulót játszott. A koporsót, mint Kóburgból táviratozzák, pén­teken délelőtt tizenegy órakor fogták a gothai vár­kápolnában ideiglenesen elhelyezni, s utóbb majd a kóburgi mauzóleumban temetik el Alfréd herceget. Mint bécsi tudósítónk közli, az elhunyt hercegért hat napi udvari gyászt rendeltek el. — Az aradi utcai harc emléke. Aradról jelen­tik, hogy szép ünnepet ült ma a város lelkes közön­sége annak a híres utcai harcnak emlékére, amely­ben a hős honvédek ötven év előtt fényes diadalt vettek az ellenségen. A beözönlő rácok és a várbeli osztrákok gyilkos kereszttüzében, öldöklő szurony­­harc után az Asztalos Sándor őrnagy vezérletté hon­védeké lett a győzelem, s igy a várost megszabadí­tották az ellenség pusztításától. Arad városa már teg­nap megkezdette az ünneplést a színházban, ahol a nagy számban összegyűlt közönség lelkesedéssel nézte végig Szépfaludi Ferenc Asztalos Sándor című darabját, amelyet megelőzőleg Horváth Paula a név­telen hősöket dicsőítő prológot szavalt. Ma a minorita rend misét mondott, amelyen Csak Cirjék rendfőnök megáldotta a két elrongyolódott Lehel-huszár zászlót. A gyászmisén az összes hatóságok és testületek meg­jelentek. Mise után a gyülekezet a hősök sírjához vonult, hol Kovács Vince megnyitója után Varjassy József szép beszédben emlékezett meg az elesett hon­védekről. Ezután Institorisz Kálmán főjegyző megnyi­totta a rendkívül érdekes alkalmi múzeumot, melyet az aradi várfogságban készített festményekből, fa­­ragványokból s ereklyékből állítottak össze. Délben a 48-as honvédeket megvendégelték. Este fényes hangverseny volt. A mára összehívott városi közgyű­lésen Salacz Gyula polgármester lelkesen emlékezett meg az aradi utcai harcról és a város megmentőiről. — Mikszáth Kálmán lemondása. Mikszáth­ Kálmán a^’öVreresft'^ttn'el'B't1 iHitaszü-i Kegji Józsefhez, a Budapesti Napló főszerkesztőjéhez, mint a Budapesti Újságírók Egyesületének alelnökéhez : Igen tisztelt kollegám ! Minthogy az Országos Hírlap beszü­nteté-­ séből, mert minden haláleset sok zajjal , szemrehányással jár, több támadásnak vol­tam kitéve, respektíve ma egy interpelláció­ban az országgyűlésen, amelyre ugyan a mi­niszterelnök úr egy közbeszólással érdemben megfelelt, de lehetek még kitéve ezentúl is, bár e támadások igaztalanok s a feszült po­litikai pártállás kifolyásai, ami nem helyes,­­ azokkal szemben egyénileg minden te­kintetben helyt állok, de nem kívánhatván, hogy a személyi kellemetlenségből az elnök­letem alatt álló hírlapb­ól egyesületet is va­lamely hátrány látszata is érhesse, szíves­kedjék egy legközelebbi választmányi ülésen az elnöki tisztről való lemondásomat beje­lenteni, a­mely annál is indokoltabb, mert ez idő szerint nem is vagyok aktív hírlapíró. Jelentse ki kérem egyszersmind őszinte kö­­szönetemet a választmánynak és volt tiszt­viselőtársaimnak szíves támogatásukért, va­lamint őszinte szeretetemet az egylet iránt, melynek holtomig .. tagja kiváltok maradni, valamint fogadja Ön is hálámat és tisztele­temet. Budapest, február 8. 1899. Kész hive Mikszáth Kálmán. E levél következtében a Budapesti Újságírók Egyesületének választmánya holnap (szerdán) délután 4 órakor rendkívüli gyűlést tart, amelyre a választ­­mány tagjai meghivatnak. — Házasság. Sárkány Ernő pestmegyei szélsza­­biró e ba 11-én délután 4 órakor az eperjesi evan­gélikus templomban vezeti oltárhoz Kraynell Margit kisasszonyt. — Schlesinger Adolf eljegyezte Nagy­szőlősön Singer Berta kisasszonyt. — Pollák Emil, a kereskedelmi és szállitási részvénytársaság hivatal­noka eljegyezte Lavier Terka kisasszonyt Budapes­t­­ről. — Schiebtanz Vilmos eljegyezte Maer­e Irma kis­asszonyt Budapesten. —­ Hartsbrunner Ármin Buda­pestről eljegyezte Weisz Lujza kisasszonyt Miskolcon. — Saccii Kukuljevic Gyula, posta és távirdai főtiszt, aki már negyven éve áll a posta szolgálatában, teg­nap ünnepelte nejével, Saccii Kukuljevic Szerafina úrhölgygyel ezüstlakodalmát. A jubilánsokat a jó barátok és a tisztelők nagy serege elhalmozta üd­vözleteivel. — Amerikai divathóbort. A dollárkirálynők legújabb divathóbortja a tigriskacagány színházi belé­pőnek, vagy felöltőnek. Egy éppolyan gazdag, mint különcködő yankeelady ennek a furcsa viseletnek a feltalálója. Egy este a new yorki operában jelent meg ebben a bizarr kosztümben s azóta egész New York milliomos hölgyei tigrisbőrkacagányt viselnek a páholyban. Ez már igazán a fényűzés netovábbja. A pompás tigrisbőr az egész testet befödi, bokáig ér, a bélése sárga selyembrokát, a tigris feje capuchon­­nak van kidolgozva; a két szélén hatalmas brillian­­tos kapcsok fogják össze a fejedelmi jelöltet. A tigrisköpönyeg természetesen a gazdagok között is a leggazdagabbak monopóliuma, mert egész vagyonba kerül. A new yorki milliomos hölgyé ebben a divat­­hóborúban az elsőség, mert eddigelé még sohhasem használtak egész tigrisbőrt egy darabban köpönyeg­nek. A milliomos divathölgy­ek nagy lelkesedéssel fegadták ezt a remek öltönytalálmányt, mert ez aztán minden körülmények között megkülönbözteti őket a szegény polgárasszonyoktól, akik az operában szin­tén páholyokban ülnek. — Megfenyített egyetemi tanár. Rövid idő óta már a második eset, hogy Németországban leg­felsőbb rendeletre fegyelemi vizsgálatot indítanak egyetemi tanár ellen. A minap egy tudós egyetemi professzor azzal haragította maga ellen a legfelsőbb köröket és az egyetemi tanácsot, hogy egy tudomá­nyos folyóiratban kemény kritikát gyakorolt a schles­­wigi kiutasítások felett. Egészen más a bűne dr. Áron Leó egyetemi magántanárnak. Brossé közoktatásügyi miniszter a Norddeutsche Allgemeine Zeitung­ban közzé­­tétette, hogy az egyetemi tanács megindította Áron ellen a fegyelmi vizsgálatot, mert — szociáldemokrata. A professzort már el is tiltották a tanítástól. — Becsületsértő csókok. Az olasz mo­dern komponisták arról nevezetesek, hogy kitű­nően értenek a reklám nagy dobjának a kezelé­séhez. Szinte elsőrangú tekintély ebben Mascagni, aki hol összevész, hol kibékül a kiadójával és a szövegírójával, majd meg a saját öngyilkossága hírét kelti, hogy ismét megcáfolhassa s így örökké szerepel az újságokban. Most erős és ve­szedelmes versenytársa akadt a Parasztbecsület világhírű szerzőjének dán Perosi komponistában. A Lombardia nevű újság ugyanis azt írta róla, hogy legutóbb Milanóban összevissza csókolták őt a lelkes klerikális arisztokrata hölgyek, annyira tetszett nekik a Perosi oratóriuma. Másnap a komponista elárasztotta az újságokat nyilatkoza­tokkal, amelyekben hevesen tiltakozott a csókok ellen és egyben jelenti tudósítónk Milánóból, hogy Perosi sajtópert indított rágalmazás és be­csületsértés miatt a Lombardia ellen. A becsüle­tében mélyen sértett komponista temérdek arisz­tokrata hölgyet jelentett be tanuknak, akik majd arról fognak bizonyságot tenni, hogy nekik na­gyon tetszett ugyan az új oratórium, de nem csókolták meg Perosit. — Láp és politika. Ér­dekes pletyka járja be most a külföldi lapokat annak az esetnek ötletéből, hogy Ferdinánd bolgár fejedelem hirtelen elbocsátotta a Sz­o­for-kormányt. Ennek a kormányváltozásnak­ titkos okairól rántja le a leplet ez a legújabb szen­­zációs hír, egyúttal megdöbbentő képét mutatván a balkáni államférfiak erkölcsi sülyedtségének. íme a hir: . / ■ A bolgár kabinetválság megszabadította Bul­gáriát egy közönséges csalóbandától, a kormánytól. Olyan emberek vezették a bolgár állam ügyeit, mint Todorov pénzügyminiszter és Benev belügyminiszter. Ez a két férfiú a külföldi nagy bankoktól, a­melyek busás nyereséggel finanszírozták a különféle bolgár állami kölcsönügyleteket, hatalmas sápot, províziót kapott. Sztojlovot nem lehetett megkenni, de Benev annál többet kapott. Tod­orov a szobrányéban öt álló óráig tartó beszédet mondott, amelyben ki­fejtette, hogy még az uzsoradánaton is meg kell kötni a pénzügyi szerződéseket a külföldi bank­csoportokkal, mert Bulgáriának a legégetőbben szüksége van a kölcsönre. A szobvány­ vé­gül el is fogadta a javaslatokat, csupán a keleti vasút-szerződés ügye maradt függőben, mert a szul­tán vonakodott beleegyezni. Todorov, aki az ügylet meghiúsulása esetén féltette a provízióját, elég vi­gyázatlan volt a szultántól táviratban kérni a hozzá­járulást. A csodálkozó padisa egyenesen Ferdinand­­hoz fordult felvilágosításért ebben a különös módon intézett ügyben s csak igy tudta meg a fejedelem, hogy mi történik az ő háta mögött. A fejedelem anyja, Klementina hercegasszony, aki eddig kiderítetlen módon megtudta Benev és Todorov uraknak a külföldi bankokkal kötött magán­­szerződéseit, ezekről értesítette a fiát. Ferdinánd ék­telen haragra lobbant. Nyomban magához rendelte Todorovot s röviden ennyit mondott neki: — Hallja! Azt hittem, hogy a hazafias­ság késztette magát arra az ötórás beszédre, amelyet a múltkor a szobrányéban mondott. Most bizonyítékaim vannak rá, hogy ez nem úgy volt. Maga a különböző szerződéseket nem azért másképp kötötte kedvezőtlen fel­tételek mellett, mert nem lehetett, hanem azért, mert meg akarta magát érettek fizet­tetni. Maga a legnagyobb zsivány, aki valaha Bulgáriában miniszter volt! Takarodjék a po­kolba, és soha színét se lássam! Todorov nem mert felelni s beadta a lemondá­sát. Most aztán Benevre került a sor. Hogy mi min­dent mondott neki a fejedelem, azt nem tudjuk, de bizo­nyos, hogy a Benevhez intézett allokációban a disznó szó kiváló szerepet játszott. Benev is beadta a lemon­dását, s így bukott meg a Sztojlov-kabinet. — Hat krajcár büntetés. Egy budapesti tanár a napokban olyan levelet kapott, a­mire a föladó nem ragasztott bélyeget. Fizetnie kellett neki portót meg büntetést, összesen hat krajcárt. A levél pedig szólott ilyeténképpen: — Kedves barátom, Henrik! Ha még egyszer megbuktató­, még egy sok­kal nehezebb levelet küldök neked, hogy fizessél. Cseppet se szerető barátod. Név persze nem következett. Az ifjú gondosko­dott arról, hogy fülön ne csípje kedves barátja, Henrik. — Kisiparosok kölcsöne. A pesti jótékony nő­­egyesület kezelése alatt levő Pfahler féle alapítvány­ból főleg a főváros IV—IX-ik kerületében illetékes kisiparosoknak nyújtandó kölcsönök iránti kérvények az egyesület titkáránál, Meixner Emil ügyvédnél (IV. Ujvilág­ utca 12. sz.) e hó 20-ikáig nyújtandók be. 5 рШзГ Budapest, VII., Gyár-utca 7. szám.­­ЦЙД Géz- és kádfürdők. Nyitva reggel a-tól este 9-ig.

Next